Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
10 KELET-MAGYARORSZAG 1977. április 3. MAGYARORSZÁG ÉS A VÁLTOZÓ VILÁGGAZDASÁG Interjú dr. Bognár József akadémikussal, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatójával Magyarország „nyitott gazdaságú” állam, ami azt jelenti, hogy mindennapi életünkben, a gazdasági szférában nagyon nagy szerepet játszik a nemzetközi kereskedelem, a más országokkal fenntartott kapcsolatrendszer. Hazánk és a változó világgazdasági környezet szerves — és számunkra igen fontos — kapcsolatáról adott interjút a Központi Sajtószolgálatnak dr. Bognár József akadémikus, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója. — Miért beszélünk a világgazdaságban korszakváltásról ? — A , aággazdaságban végbemenő korszakváltásnak lényegében három alapvető jellemzőjét emelném ki, hozzátéve, hogy a változás nyomán megváltozott a közgazda- sági jelenségek tartalma és egymáshoz való viszonya is úgy, hogy meg kellett változtatni magukat az elemzési módszereket is. — Első jellegzetességként említem, hogy új, egész földünket átfogó problémák jöttek létre, közülük soknak a megoldása — ilyenek például a környezetszennyezés gondjai — világméretű összefogást követel. A szak- irodalomban gyakran használt hasonlattal élve földünk olyan űrhajó, melynek sorsáért valamennyi rajta utazó felelősséggel tartozik. Az említett új problémák már nem oldhatók meg a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi rendszerében, amelyeket a nemzetek, államok kétoldalú kapcsolatai jellemeznek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nemzetgazdaságokat ki kell hagyni a rendezésből, hogy tőlük, érdekviszonyaiktól függetlenül kell bizonyos változtatásokat az emberiség érdekében végrehajtani. — A második jellemző: nőtt az egyes nemzetgazdaságok kölcsönös függősége. Ez megint újfajta döntési rendszert kíván. Jelenleg még igen nagy mértékben nemzetgazdasági kategóriákban gondolkodunk. Viszont az egyre erősödő kölcsönös függőség következtében figyelembe kell venni a más országok gazdaságát érő hatásokat is. Talán a fejlődő országokban a legerősebb ennek az újfajta függőségnek az érvényesülése, de a mai világgazdasági helyzet a szocialista országokban is bizonyítja: kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. — A harmadik sajátosság: noha világunk a kölcsönös függőség növekedése felé tart, mégis az egyes nemzetgazdaságok fejlettségi szintje, az ott élő emberek életkörülményei mindinkább eltérnek egymástól. Egyes fejlődő országokban például nemhogy előrelépnének, de stagnálnak, vagy visszafelé haladnak. Kölcsönösen függő világunkban ilyeneket nem lehet hosszú ideig elviselni! Véleményem szerint éppen ezért elsősorban a harmadik világ növekedésének a feltételeit kell biztosítani. Ezek a problémák a világ- gazdaság jelenlegi rendszerében nem megoldhatók, mert éppen ez a rendszer hozta létre a kiáltó különbségeket. Valami másra van tehát szükség, új világgazdasági rendszerre. — Milyen legyen az új világgazdasági rendszer? — Szakkörökben, nemzetközi fórumokon folyik a vita az új világgazdasági rendszerről. Lényegében két dolgot kell egyesítenie: egyrészt a jelenleginél többet kell termelnie, több gazdasági energiát kell létrehoznia (mert az emberiség lélekszáma hatalmas tempóban nő, 1970 és 1980 között 800 millióval gyarapszik; 700 millióan közülük a fejlődő országokban születnek és nőnek fel), másrészt igazságosabban kell elosztani, amit világméretekben megtermelnek. A szakemberek többfajta nézetet képviselnek; vannak akik teljesen új világgazdasági rendszer megteremtése mellett érvelnek, mások pedig külön akarják választani a termelési és az elosztási szférát a világgazdaságban. Valószínű, hogy bizonyos kérdéseket szét fognak választani, márcsak azért is, mert vadonatúj világgazdasági rendszer bevezetése — mint minden új — bizonyos kockázattal átmeneti „bejáródási” nehézségekkel jár együtt, s a jelenlegi problémákkal terhes helyzetben talán nem engedhető meg egy több éves átmeneti, gyakorló időszak beiktatása. „...Egész földünket átfogó problémák jöttek létre...” — Magyarország fokozott mértékben sebezhető a nemzetközi gazdasági helyzet hatásaitól. Hogyan védhetjük ki a kedvezőtlen jelenségeket, hogyan alkalmazkodhatunk az új helyzethez? — Magyarország alapvetően nyersanyagokat importál és késztermékeket exportál. Emiatt számunkra a hetvenes évek elején kezdődött nyersanyagár-változás kedvezőtlen hatású. 1974-ben például 15 százalékkal romlott külkereskedelmi cserearányunk (vagyis behozott áruinkért viszonylag többet kellett fizetnünk a világpiacon, míg az exporttermékeinkért nekünk nem fizettek többet) Külgazdasági kapcsolatainkra érzékenyek vagyunk: ezt jelzi, hogy külkereskedelmünk számottevő hatással van nemzeti jövedelmünk nagyságára, beruházásainkra és fogyasztásainkra egyaránt Országunk alap- problémája: gazdasági adottságainkon nem tudunk változtatni, éppígy nem tudjuk befolyásolni a világgazdasági helyzetet sem. Mit kell tehát tenni a gazdaságnak, hogy a cserearány-veszteséget kiegyenlítse? (Tegyük hozzá, arra számíthatunk, hogy a jelenlegi világgazdasági tendencia — tehát a viszonylag magas nyersanyagárak — tartós marad.) Széles körű vizsgálatokat végeztettünk, amelyeknek végkövetkeztetése: lényeges szerkezeti változtatást kell végrehajtani a magyar exportban. — Különösen a Nyugatra kivitt termékeink szerkezete korszerűtlen, azaz: elenyésző a magas feldolgozottságé, vagy műszaki fejlettségű késztermékek aránya. Adottságaink mellett nincs más út, mint kevesebb nyersanyagból több, kvalifikáltabb munka hozzátételével nagyobb értéket létrehozni. Ezzel egyszerre növelhetjük termelékenységünket és exportbevételeinket a világpiacon. Természetesen az exportszerkezet megváltoztatását a világpiaccal összhangban kell megvalósítaniuk. Már a beruházások eldöntésekor figyelembe kell venni azt a néhány területet, amelynek a fejlesztése korszerű exportszerkezetünk magja kell, hogy legyen. Ügy gondolom, hogy ilyen kiválasztott, előnyben részesített iparággá fejleszthetjük Magyarországon a gépipart, a vegyipart és a szélesebb értelemben vett mezőgazdaságot (a mezőgazdasági feldolgozó ipart). Emellett az exportot „kiszolgáló” formákra, szervezetekre is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, korszerűsíteni kell piaci szervezeteinket, kereskedelmi kapcsolatainkat, annál is inkább, mert a jövőben az exporttermékek nagy része még inkább bizalmi cikké válik. — Nagy a verseny a világpiacon! A vásárlók külön kedvezményeket akarnak, tehát nemcsak a minőségre, hanem az áruexporttal együtt járó szolgáltatásokra is nagy figyelemmel kell lennünk. A világkereskedelemben mindinkább tért hódít a komplex export (például teljes kórház kivitele, laboratóriummal, műszerekkel, kisegítő berendezésekkel), erre a magyar külkereskedelemnek az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítania, mert ez az exportforma kifizetődik. összegezvén tehát külgazdasági tevékenységünket, azt mondanám: eddig elsősorban hiányzó cikkeket importáltunk. A jövőben fokozatosan szemléletváltozásnak kell tért hódítania, azaz technológiát kell importálnunk, hogy ily módon gyorsabban fejlődjünk, s szélesítsük saját, korszerű exportképes termékeket előállító ipari bázisunkat. —\Professzor úr! Köszönjük a beszélgetést. Dunai Péter Mezei András: 1945 Valami roncs hevert messze a lábunk előtt még csak a horizont még csak az elérhetetlen lebegett közel felhők közt gyönyörű ütközetben még csak a vonulás hegyek gerince arcéi kéz a kézben a lánc a tegnapok véglegessége Európa útjain mais utolsó mentség ahogyan kivonultunk mindannyian és zengtük, hogy soha újra és soha többé és hittük, hogy megállítottuk akkor a napot s amiért életben maradtunk időzített bombákon ülve döglovak hátán tankcsaták holt tengereiben égre ugató ágyuk mászórúdjain a leomolt ház egy szoba sarkában a halál senkiföldjére szorultak aknazárak balett-táncosai amiért országokon át jöttünk zörögve szúró csontokon bohócok és még csak a horizont még csak az elérhetetlen lebegett közel Bosszuld meg halottaidat mondta a szónok és előre mutatott mert egy új korszak következett mondotta emelj falakat dolgozz és énekelj dalokat írt le a kottafejekből varázsolt madarak vezettek alig éledő hangom tudta hol vagyok sebezhető a tömegsírok hangtölcséreiből szólt legalábbis ROGAN MIKLÓS RAJZA mert ki tudja volt-e hangjuk üzentek-e még valamit vagy csak eloldották az élőket némán és reménytelenül akkoriban kövér kis krisztusok fontoskodtak Európa piacain és mi falakat emeltünk dolgoztunk énekeltük amit a kotta előírt nehogy mégegyszer meg hogy gyerekeinknek láttuk az aranykor kapuját ahogy a szónok mutatta hunyorítva és így is és úgy is igaz volt RASZLER KAROLY RÉZKARCA A győzelem ára' Pápától nem messze, a magyar-osztrák határ közelében sebesültem meg — egyáltalán nem hősies körülmértyek között. Előtte elég súlyos csatákat vívtunk a Balaton mentén tizenegy fasiszta tankhadosztállyal, Hitler utolsó nagy magyarországi tartalékával. Nagy veszteségeket szenvedtünk, de a közkatonák és a tisztek emelkedett hangulatban voltak, érezték a háború végének közelségét. Ekkorra már mindnyájan vérbeli, harcedzett katonák voltunk. Ismertük az ellenfelet és szokásait, értettük a helyzetét és könnyen kitaláltuk, mi várható tőle. Már mindannyiunk számára világos volt, hogy az ellenség feladta a küzdelmet — mégpedig véglegesen. A tizenegy német hadosztály állományában a felnőtt, harcedzett katonák mellett nagyon sok fiatal akadt: kisfiúk még, elveszettek és rémültek, akik egyáltalán nem értettek a harchoz. Látszott, hogy csak nagy nehezen tudták összeszedni őket egész Németországból, hogy kiegészítsék velük a kimerült német hadtesteket, amelyek folytatták az ellenállást csapatainkkal szemben. Amikor fogságba estek, biztosak voltak benne, hogy megkínozzuk és megöljük őket. Katonáink ‘Részlet a világhírű szovjet filmrendező visszaemlékezéséből, amely a Szovjet Irodalom 5. számában jelenik meg. azonban jólelkűen, békésen és némi humorral bántak velük, sőt még — a maguk férfias módján — sajnálták is őket. A szétvert és visszavonuló ellenség mögött haladtunk, és tudtuk, hogy már nem kell igazi ellenállásra számítanunk. Tréfálkoztunk és anekdotákat meséltünk egymásnak. Egyszerre csak tüzérségi tüzet kaptunk. Körös-körül lövedékek robbantak. Parancsot adtam ejtőernyős századomnak: „Széttagozódni!” Láttam, ahogy a katonák az árkokon átugrálva lehasalnak az út két oldalán, és úgy döntöttem, hogy ezzel meg is tettünk mindent. De a következő sorozat sokkal pontosabb volt.... Hirtelen fájdalmat éreztem a lábamban, aztán merevedni kezdett a jobb karom, rengeteg apró szilánk vagdosta össze. Lövöldözés kezdődött. A földön fekve osztogattam a parancsokat. Világos volt, hogy a harc nem komoly, és hogy az ellenfél rövid tűzharc után sietve vissza fog vonulni. De ekkor meg a jobb oldalamba vágódott egy golyó. Erre már nagyon cudarul lettem, és óda- kiáltottam küldöncömnek, Szavelij Davidov- nak (valami oknál fogva Szásának hívtuk; egyébként ma is él és most valahol Kazahsztánban dolgozik), hogy segítsen nekem. Da- vidov is megsebesült, de viszonylag köny- nyen. Felnyalábolt, a karomat átvetette a vállán és elvonszolt az arcvonal mögé...
