Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
1977. április 3. KELET-MAGYARORSZÄG 9 Világ proUtárjoi, tgt/tsüljtltkl KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Az új műsor címe: NŐK vezető poszton Három beszélgetést jegyeztem fel néhány nappal ezelőtt az Uzshorodi Műszergyárban. Interjúalanyaim ezúttal kizárólag nők voltak. Sok közös vonást fedeztem fel bennük. A legjellemzőbb mégis talán az rájuk, hogy őszinték, lelkesek, jól dolgoznak, vagyis hát: olyanok, mint a legtöbb dolgozó nő társadalmunkban. Valika, Válja — ki így, ki úgy szólítja munkatársai közül Sterrnét a 3. sz. üzemrészben. Műszak vége van épp, s alig akad olyan asz- szony és lány, aki szó nélkül menne el beszélgető partnerem mellett. — Sok embert ismerek, s engem is sokan üdvözölnek reggelenként munkába jövet — magyarázza Sterr Valéria. — Tizennégy éve dolgozom a vállalatnál. Néhány éve brigádvezető. Most egy 22 tagú kollektíva munkáját irányítja az új technika részlegén. Félig- meddig kísérletezés az, amit csinálnak. — A műszaki ismeretek állandó bővítése nélkül aligha tudnánk lépést tartani a követelményekkel — vallja. A család már nem csodálkozik, ha anyuka esténként sokszor a szakkönyveket bújja. Szüksége van rá. Enélkül hogyan is tudná jól végezni a munkáját. A tizennégy esztendő alatt nem merült fel kifogás vele szemben. Most is egyéni MEO-bélyegzővel dolgozik, műszakfeladatait általában 120-125 százalékra teljesíti. Elégedett ember. Megtalálta helyét a vállalatnál, munkáját hivatásnak tekinti. Akárcsak Simon Emma, aki ugyanennek az üzemnek egy másik részlegén dolgozik. — Jól érzem magam a vállalatnál — mondja. — Egy évvel később jöttem ide dolgozni, mint Valika, s szinte észre sem vettem, hogy ittragadtam. Soha egy percre sem bántam meg, hogy ezt választottam. Szép szakma a miénk, s ha az ember becsületesen végzi, anyagilag is megtalálja a számítását. — Különben — fűzi még az elmondottakhoz — a mi családunk tagjai a hűségesebb „fajtához” tartoznak, nem szeretnek vándorolni egyik munkahelyről a másikra. A férjem például 24 esztendeje dolgozik a hírközlésben operátorként. — Mára befejezte a munkát a gyárban, mi a további program? Kezdődik otthon az úgynevezett második műszak? ' — Ami nálunk egyáltalán nem rettenetes — mondja mosolyogva. — A házi munkát ugyanis megosztva végezzük. De hát ez csak természetes, hisz mindketten dolgozunk. Sőt, sokszor a férjem még többet is vállal, mint én. A bevásárlás például többnyire rá vár. — Milyen tervei, elképzelései vannak a jövőre? — A legfontosabb: szeretnék őszinte, igaz embereket nevelni a két gyerekből. Beszélgető partnereim esetében Marcinyenkó Ludmilla munkáséletrajza a legrövidebb. A szakiskolája elvégzése után került a vállalathoz. Ennek mindössze négy éve. De több munkásév nem is igen férne bele élete 22 esztendejébe. Ezek az évek viszont egyáltalán nem szűkölködnek jelentős eseményekben. A fiatal lány tavaly decemberben lett a kommunista párt tagja. Az alapszervezet bizalmát nemcsak a termelésben mutatott aktivitásával érdemelte ki, hanem azzal is, hogy a társadalmi életnek ugyancsak egyik mozgatója. Negyedszer , választották a 2. sz. üzemrész egyik részlegének komszomol- titkárává, a városi tanács képviselője. Nyughatatlan természet, mondják rá, s egyetértek a megállapítással, amikor meséli, mi mindennel foglalkozik. — Megtiszteltetésnek éreztem, hogy képviselőnek választottak — mondja. — S egy kicsit előlegezett bizalomnak is a rám adott szavazatokat. Jó munkával szeretném viszonozni. Havonta egyszer a 3. sz. házkezelőségnél fogadja választóit. Eljár a nyugdíjasok lakásjavítási kérelmének intézésében, panaszokat vizsgál ki, a költségvetési bizottságban tevékenykedik, részt vesz az ülésszak előkészítésében. A vállalatnál pedig 40 fiatal érdekeit képviseli ifjúsági vezetőként. S közben 125-130 százalékra teljesíti termelési normáját. — És ha nincs munka, nincs társadalmi kötelezettség, mivel foglalkozik? — Többnyire olvasok —1 válaszolja. — Unatkozni „nincs időm”. A munkásszálláson, ahol lakom, meg itt a gyárban is, sok jó barátom van. Együtt szórakozunk, kirándulunk. Hármat szólaltattam meg a vállalat több száz női dolgozója közül. Egyikük nevéhez sem fűződnek rendkívüli tettek. Egyszerű, modern asszonyok, lányok, olyanok, mint a legtöbb dolgozó nő társadalmunkban. Petőfi és a zene Baksa Lujza A területi filmharmónia magyar kamaraegyüttesé Petőfi és a zene címmel bemutatta új műsorát. A Márton Istvánnak, az USZSZK érdemes művészének vezetésével működő kisegyüttes ezúttal harmadik programjával állt a közönség elé. Az első, a Magyar népdalest címmel bemutatott műsor a zenei anyag gazdagsága, az invenciós feldolgozások, valamint Márton István ötletes hangszerelései révén vívta ki a közönség egyöntetű elismerését. A második, a Népek barátsága című összeállítás, amely az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére készült, a szovjet testvérnépek sokszínű zenéjének bemutatásával keltett maradandó élményt. A mostani pedig Petőfi Sándornak, a magyar költészet legnagyobb alakjának, a világlíra kimagasló egyéniségének megzenésített verseit fűzte csokorba. Márton István hozzáértő és stílszerű feldolgozásában csendülnek fel a vonósötös előadásában Az alku, a Rózsabokor a domboldalon, Für. dik a holdvilág, a Befordultam a konyhára és más közismert népdalok, amelyek ezúttal újszerűén, friss zenei élményként hatnak. A ma emberének tudatában élő Petőfit a XX. században keletkezett népfeldolgozások segítségével, a modern hangvétel és a zenei kifejező eszközök gazdag tárháza révén állította elénk a kamara- együttes. Egészében véve az együt tes tartalmas és érdekes műsora újabb híveket szerez Petőfi költészetének. Novák Viktor, a berehovói zeneiskola igazgatója A munka embere EGY HÉTKÖZNAPI EPIZÓDDAL kezdeném. Szov- hozüzemünk dolgozói nemrég meleg szeretettel gratuláltak Csecsur Lászlónak a Munka Veteránja éremmel való kitüntetése alkalmából. Sokéves áldozatkész munkájával, a közügyek iránti odaadásával érdemelte ki e kitüntetést, az egész kollektíva elismerését az egykori urasági kocsis. Hétköznapinak neveztem az ő életében oly jelentős eseményt. S nem véletlenül. Hiszen szocialista társadalmunkban megszokottá vált a jól végzett munka elismerése, a dolgozó emberről való gondoskodás. Ez pártunk programcélkitűzése. Az idősebbek, az olyanok, mint Csecsur László, még jól emlékeznek a felszabadulás előtti időkre, a nincstelenekre, a szőlőmunkások vállára nehezedő nyomorra, az embertelen kizsákmányolásra, a kommunisták vezetésével vívott osztályharcra. Ma már mindez csak történelem, s mind ők, mind a fiatalabbak természetesnek tekintik az emberekről való szüntelen gondoskodást, a számukra biztosított jogokat. Az embert munkája, helytállása alapján becsülik meg. Számtalan példáját látjuk ennek naponta. íme egy a sok közül. Alig tíz éve lett az egykori szőlőszovhoz munkása Kerek István. Apja is ott dolgozott, ő pedig nyomdokaiba lépett. Odaadásával, tudásszomjával hívta fel magára a figyelmet. A szovhoz vezetői tanulni küldték. S most már-- több mint egy éve az egyik brigád élén áll. Az általa irányított kollektíva több mint 82 mázsa szőlőt szüretelt minden hektárról. Joggal érdemelte ki pártszervezetünk bizalmát is: épp a napokban vettük fel az SZKP soraiba. Rangja van a munkának, munkáskéznek. Csupán szov- hozüzemünk kollektívájában ketten kapták meg a Szocialista munka hőse címet, két dolgozót Lenin-rendjellel tüntettek ki. összesen 50-en részesültek magas kormánykitüntetésben: zömükben kétkezi dolgozók, az egykori nincstelen szőlőmunkások, s azok gyermekei. A szőlőültetvények, a borgyár mai gazdái. part- és szakszervezetünk, a vezetőség szüntelenül gondoskodik a munkakörülmények javításáról és arról is, hogy egyre jobb feltételeket biztosítson a pihenéshez. Valamennyi brigádban jól berendezett épületek vannak a szőlőültetvények közelében, ahol meg lehet ebédelni, s azonkívül pihenésre, olvasásra, tévézésre is lehetőségük van a munkásoknak szabad idejükben. Tavaly kollektívánk több mint 40 tagja kapott ingyenes beutalót az ország különböző szanatóriumaiba, üdülőibe. Közel 150-en — mindannyian a termelés élenjárói — pedig Moszkvában,- Leningrádban, Bresztben, 10-en Jugoszláviában, illetve Bulgáriában voltak jutalomutazáson, ugyancsak a gazdaság költségén. Az újabb feladatok megvalósítása mindenekelőtt tőlünk függ. Attól, milyen mértékben járulunk hozzá a tervek teljesítéséhez, a népgazdaság fejlesztéséhez. Vagyis, hogyan teszünk eleget kötelességünknek. Mert a munkára nem csak jogunk van, ez minden szovjet állampolgár megtisztelő kötelessége is. Kollektívánk tagjai becsülettel látják el feladataikat, tevékenyen kiveszik részüket a termelés szüntelen fejlesztéséért folytatott harcból. Ezt tanúsítják a tizedik ötévés tervidőszak első esztendejében elért eredmények. A szőlészek 69 mázsa termést szüreteltek minden hektárról, 750 mázsával több szőlőt adtak el az államnak az előirányzottnál. Lényegesen túlszárnyalják tervüket borüzemünk dolgozói is. Jelentősen megszilárdult a szovhozüzem anyagi-műszaki bázisa, javult a minőség, tovább fokozódott a termelés hatékonysága, jóval több szőlőt termeltünk, illetve dolgoztunk fel a beütemezett mennyiségnél. A kilencedik ötéves tervidőszak során évente átlagosan 1330 tonna szőlőt adtunk el az államnak, tavaly már több mint 2 ezer tonna termést realizáltunk. Az értékesített termék révén a vállalat 1 millió 60 ezer rubel bevételt könyvelt el. JELENTŐSEN EMELKEDETT a jövedelmezőség, munkasikereinkért kollektívánkat a Szovjetunió Élelmi- szeripari Minisztériuma, az élelmiszeripari dolgozók országos szakszervezeti tanácsa központi bizottságának vörös vándorzászlajával tüntették ki. Most a termelés hatékonyságának fokozásán, a termékek minőségének javításán fáradozunk. Többet kell tennünk a tartalékok feltárásáért és hasznosításáért, a gépek és berendezések hatékonyabb kihasználásáért, takarékosabban kell bánnunk az anyagi és pénzügyi forrásokkal. Kihangsúlyozta ezt pártunk XXV. kongresszusa, s ismételten rámutatott annak fontosságára az SZKP KB 1976. évi októberi plénuma is. S a feladatok megoldásában, természetesen nekünk, kommunistáknak kell az élen haladnunk. így értelmezik feladataikat alapfokú pártszervezetünk tagjai — Gyulai József, Nagy Zoltán, Horvát Irén, Ihnatyuk Mária, Merzanics Iván és a többiek is, akik példamutatóan dolgoznak, szervezik, mozgósítják a kollektíva tagjait a tizedik ötéves tervidőszakra kitűzött célok megvalósítására. Gomba Matild, az SZKP XXV. kongresszusának küldötte, a Berehovói Szovhozüzem bőrgyárának dolgozója O znap az esti táviratok közül különös örömmel szakítottunk le telexgépünkről egyet: azt a frissen érkezett jelentést, hogy Manajló Fedor érdemes művész mostantól az USZSZK kiváló művésze címet viseli. Ukrajna egyik jelentős alkotóját, területünk művelődési életének kiemelkedő egyéniségét érte ez a megtiszteltetés. Amikor a néhány soros anyagot gondosan elhelyeztük az újság első oldalán, munkatársaink valami belső melegség érzésével búzgolkodtak körülötte, hisz a kitüntetett lapunknak is régi barátja, s nem múlik el úgy év, hogy kétszer-háromszor ne jelentkezzen hasábjainkon, ne mondja el azokat a mélyen szántó, nagy súlyú gondolatait, amelyeknek célja mindig területünk kultúrájának előbbre lendítése. Mert Manajló, rendkívül tudatos művész lévén, nem csupán festőként dolgozik pontos program szerint, mindvégig tisztázott, leszűrt gondolatokat megvalósítva: művészi eszméit, elgondolásait szívesen fejtegeti is: szóban, írásban egyaránt. Filozofikus természet, s ez művészi emberi magatartására kétségtelenül rányomja a bélyegét. Már a fiatal Manajlóban volt valami pátriárkás, valami atyai; ahogy huszonkét esztendősen a nyomorgó kárpátontúli népi alkotók patrónusául szegődött megrendezve Prágában — akkori szóhasználat szerint — „Podkarpatszka Rusz népművészetének karácsonyi vásárát”, ahol a felszabadulás után a mai közép nemzedékbeliek, a nála alig tíz esztendővel fiatalabb induló művészek zor- donan igényes, de a tudást szinte beléjük szuggeráló nevelőjévé vált, ahogyan azóta is szívén viseli művészeti életünk egészének sorsát, kultúránk fejlesztését szolgálva egész töretlen lendületű közéleti szereplésével (pedig közelebb van már a hedik ikszhez, mint a hatodikhoz). Ha röviden megpróbáljuk összefoglalni művészetének jelentőségét, akkor talán a következő fő szempontokat kell kiemelnünk. Az első, igen nagy szolgálatot területünk politikai és szellemi életének azzal tette, hogy abban a bonyolult korban, mikor a csehszlovák burzsoázia jóléti államról, demokratikus jogokról prédikált. Manajló Fedor hatalmas expresszív erejű kritikai realista alkotásokkal hívta fel a figyelmet a kárpátontúli uk- ránság elképesztő nyomorára, szellemi elnyomására, s ezt a leleplező tevékenységet a horthyzmus alatt is folytatta. Másik, igen értékes vonása művészetének, hogy tudatosan törekedett egy olyan formanyelv kidolgozására, amely más vidéki példák kivetése helyett valamely igazában kárpátontúli kifejezésmódban gyökerezik, s igen szerencsés úton indult el, mikor ennek egyik lényeges vonásává tette a népművészet formai megoldásainak sajátos transzplantációját „lefordítását” a modern, professzionális festészet nyelvére. Kiváló művész: Manajló Fedor Megítélésünk szerint harmadik nagy művészeti tette, hogy „A régi és az új Kárpá- tontúl” c. frenetikus sikert aratott egyéni kiállításával (1961) — de azóta végzett munkásságával is — egész lenyűgöző, monumentális galériáját tárta elénk olyan, tematikusán szorosan összeillő, nagy művészi erejű alkotásoknak, amelyek életünk fölfelé ívelését, új szovjet korunkat nem egyszerű tény- közléssel, hanem mindig meggyőző társadalmi közegbe ágyazva, különböző előjelű történelmiátalakulások, megrázkódtatások, dialektikus egységében mutatják be. M űvészetének erőssége még az a fiatalos állandó megújulási képesség, amely lehetővé tette például, hogy hatvanadik életéve körül dolgozzon ki egy egészen új formavilágot, azt a — talán tájképnovellának, zsánerképnovellának nevezhető — ábrázolási módot. ...Mikor értesültünk a Kiváló művész cím odaítéléséről, nyomban gratulálni szerettünk volna a mesternek. De erre nem volt módunk, telefonja állandóan foglaltat jelzett. Vonalát órákig megszállva tartotta üdvözlésére siető tisztelőinek légiója. Balla László gg|g v | SSjgfflBj Ezt az oldalt testvérlapunk, a Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították ösz- sze. A KARPATONTOLI TERÜLETEN nagyszabású lakásépítési program van megvalósulóban. Az elmúlt évben mintegy 72 000 négyzetméter lakó területet adtak át rendeltetésének. Ez évben már több mint 91 000 négyzetmétert számítanak átadni. A terület székvárosában, Uzshorodon évente mintegy 35 000—40 000 négyzetméter lakterület készfii el. Az említett program keretében épültek fel a felvételen látható kilencszintes lakóházak is. A városban ez évben 16 új 5—16 szintes bérház épül. (Kovács Alfréd felvétele)
