Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
1977. április 1. KELET-MAGYARORSZAG 3 Emeljük tizenhatszor ? A NYÍREGYHÁZI DOHÄNYFERMENTÄLÖBAN egy megnyugtató egyenletességgel duruzsoló automata gép mellett hallottam: amíg ebben a gyárban a beváltástól a fermentálógépre kerül a dohány, a technológia szerint is tizenhatszor kell megmozgatni, egyik helyről a másikra vinni a dohánybálákat. És mindezt kézzel. A magyar dohány fellegvára Szabolcs: a fele termést a mi közös gazdaságaink adják, de a nyíregyházi gyárban ennél is többet, az összes termés kétharmadát dolgozzák fel. A százharmincezer mázsa önmagában is tekintélyes szám — és ezt kell itt tizenhatszor kézzel megmozgatni. A nehéz munkát vállaló fizikai munkások sem nézték jó szemmel a könnyebbé cseppet sem váló munkát. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a szezonban szükséges mintegy 700 dolgozó 1400 új belépőt jelentett. Nagy többségük először próbálkozott a dohánygyárban, de háromnégy hónap után továbbállt. Nem éppen hízelgő adatok ezek a megyeszékhely egyik legrégebbi nagy üzemére, amely két-két és fél évtizede szinte az egyetlen jelentős ipart jelentette Nyíregyházán. Közben az idő múlt, ma már harmincezer munkás dolgozik a városban, az új gyárak nagy konkurrenciát jelentettek, a munkaerő szempontjából, a helyzet kezdett kritikussá vállni. így történt, hogy a dohánytermesztés HAZÄJÄBAN, a nagyvállalat központjában a munkaerő- helyzet javítása került az első helyre. A megoldás próbája a mostani szezonban következik. A szakemberek büszkén jelentik ki: az idén már csak egyszer érinti emberi kéz a dohányt, a beváltásnál. A gyár munkásai nem fognak emelgetni feleslegesen ezer tonnákat. Egységrakományokat képeznek, ládában szállítanak, és elektromos targoncák veszik át a nyers izomerő munkáját. Utólag nemcsak egyszerűnek, hanem nagyon gazdaságosnak is tűnik az egész — de a jó megoldások mindig ilyenek: sokáig senkinek nem jutnak eszébe, s amikor munkások, mérnökök kollektívája kidolgozza a módszert, olyan természetes, hogy nem is tudják, miért nem így csinálják már egy évtizede?! A gazdaságosság pedig abból áll, hogy a zsákos szállításnál sokkal kíméletesebb az újfajta anyagmozgatás, kevésbé porlik a kényes dohány, ennek eredményeként minimum egy százalékos megtakarítást terveznek. A 130 ezer mázsás évi feldolgozásnál ez legkevesebb hét-nyolc millió forint megtakarítását jelent majd. És, bogy a kezdeményezés teljes legyen, mintegy „mellékesként” két-háromszorosára bővül a vállalat raktárkapacitása. A miérthez a szakember magyarázata szükséges: a dohánybálákat károsodás nélkül legfeljebb három-négy sorban rakhatták egymás fölé. Az új módszerrel akár a plafonig is kihasználhatják a rakodóteret, a sorokat fémvázak tartják. Természetesen nem néhány villamos targonca, egységrakomány-láda, vasvázas tartó az egyedül üdvözítő, amely mindent megold, mert a teljes technológiai sor korszerűsítéséhez kellett automata présgép, a mai követelményeknek jobban megfelelő szárítósor, jobb együttműködés a termelőkkel, több, s jobb információ az egymásra épülő munkafolyamatokon dolgozók között — de a dolog lényegét tekintve mégis, ezek a kiegészítők. NEM TUDOM, MEGOLDÖDIK-E a dohányfermentáló munkaerőgondja, sikerül-e partnereket találni, hogy értelmes munkával tölthessék ki az itt dolgozók az elkerülhetetlen holt szezont, s megszüntessék az idénymunkát. Az azonban, hogy a fizikai munka könnyítésével, a korszerűbb, jobb munkafeltételek megteremtésével kezdték — mindenképpen alapvető. És lehet, hogy jobbízű lesz a cigaretta is. A fermentálóban dolgozó fizikai munkásoknak mindenképpen. Marik Sándor óbb későn, mint soha — tartja a közmondás. Nemcsak a közmondás, hanem a történet fontossága is arra inspirált, hogy ezt a tudósítást ma mindenképpen közreadjam. A termelőszövetkezet zárszámadása szokásosan, szabályosan kezdődött. A tagok időben elfoglalták helyüket a nézőtéren. Tömött sorokban ültek a férfiak, itt-ott egy-egy nő. Ugyancsak időben megérkeztek a megyétől, a járástól és egy sor vállalattól a vezető elvtársnők. Ök a színpadon, az elnökségben foglaltak helyet. A párttitkárnő megnyitójában sorra köszöntötte a megjelent vendégeket és felkérte a helyi férfibizottság elnökét, ő is foglaljon helyet az elnökségben. Őszülő bajuszával szép színfoltja volt a csupa csinos nőkből verbuválódott elnökségnek. A tsz-elnöknő hosszan sorolta az eredményeket és közben öt-hat esetben is dicsérte a gyalogmunka oroszlánrészét végző férfiakat. Ma már náluk nélkül nem létezne a szövetkezet. Nemcsak a zöldség- és a dohánytermesztésben hajlonganak hajnaltól késő estig szívesen a férfiak, de mindinkább elhódítják a nőktől a gyümölcstermesztést és az állattenyésztést is. Egy- egy beszúrt félmondattal sajnálkozott az elnöknő. hogy a vezetésbe még nem sikerült a férfiakat számarányuknak megfelelően bevonni, de a főkönyvelő-helyettes már férfi és az egyik szocialista brigádot is férfi vezeti. Férfidicséret A háztáji bizottság elnöknője szintén a férfiakat dicsérte. A mezőről hazamenő férfiak ellátják a jószágot, sőt legtöbbször meleg vacsorával várják feleségeiket. Kérte a termelőszövetkezet vezetőségét, hogy a május 1-i kiváló tsz-tag kitüntetésnél a férfiakra is gondoljanak. A zárszámadás hivatalos J NyomásAz Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyárában az új termékek gyártása mellett továbbra Is nagy mennyiségben készítenek ammóniákszelepet. Kovács Pál az AMZ-telepek nyomáspróbáját végzi. (Elek Emil felvétele) Ismeretet, barátságot szereztek Diploma - külföldről A NÉPEK BARÄTSÄGA NEMCSAK TÖRTÉNELMI, POLITIKAI ESEMÉNYEK, OLDÁSOK ÉS KÖTÉSEK KÉRDÉSE. MÄS IS, TÖBB IS, HÉTKÖZNAPIBB ANNÄL: SZÖVEVÉNYES EMBERI KAPCSOLATOK, EMLÉKEK ÉS BENYOMÁSOK ÖSSZESSÉGE. Egy modell Plovdivból Plovdiv, a vásárairól ismert ősi város, a világhírű bolgár kertészet oktatási központja fogadta be tanulmányai idejére dr. Balogh Istvánt, a mezőgazdasági főiskola adjunktusát és Adóm Józsefet az élelmiszeripari szakmunkásképző intézet igazgatóját. „Ott lettem igazán ember — emlékezik Balogh István az 1955—1960 közötti évekre — mert az addig szűk világ kitárult előttem” Külföldet járt emberek gyakorta emlékeznek fanyalogva az ételek idegen ízé. re, a kényelmetlenségekre, a furcsa szokásokra. A lényeg: a nép, az emberek. Balogh István a bolgár emberektől kapta a legtöbbet : az egyszerű, nyílt, őszinte kapcsolatokat, azt a leple- zetlenséget — haragban és barátságban —, amit azóta is hiányol. Mit kapott szakmailag? Azt, hqgy megtanulja a gyakorlatot az elméletnél is jobban becsülni, s egy modellt, amit nálunk is szeretne látni: a termelés, a feldolgozás és az értékesítés egységét. részének végeztével az elnöknő a különterembe invitálta az elnökség tagjait. Kérte a férfibizottság húzódozó elnökét, ő is tartson velük, ö azonban felmentést kért, mert irányítani akarja a főző és tálaló férfiak munkáját. így aztán a pohárköszöntőknél csak egymás között dicsérték a nők a termelő- szövetkezet fundamentumát jelentő férfiakat. A sokadik pohár után egyik-másik vendég száján már kiszaladt olyan dicséret is, hogy milyen csinosak az itteni férfiak, hogy feszül a lábukon a csizma, szinte jólesne az embernek az arcukba csípni és így tovább. Igazán csak akkor hiányolták a férfiakat, amikor ki tudja honnan, néhány muzsikus is megjelent a különterem sarkában. A nagy hangzavarban az elnöknő sajnálkozva mondta: „A férfiak, ahogy elmosogattak, hazamentek, mert a háztáji állatokat zárszámadáskor is etetni kell.” Tánc helyett a vendégek vidám nótázásba kezdtek. Elnézést kérek az olvasótól nemcsak a beszámoló késéséért, hanem azért is, mert a jegyzetemben nem találtam a község nevét, ahol a fenti zárszámadás történt. Csikós Balázs S mi maradt még Bulgáriából? Egy megtanult nyelv, néhány látogatás, ritka levélváltások és a bolgár cigaretta, amit akkor szív. ha nem kap Fecskét „Te nem mehetsz oda — mondta nekem a portás, amikor tolmácsként a magyar küldöttség után én is be akartam lépni a szállodába. Hiába magyaráztam a tényeket, végül is az útlevelemnek hitt” A portáson nincs mit csodálkozni: aki Ádám József barna bőrére, fekete hajára és sötét szemére néz. azt hiheti, nem a magyar Alföldön hanem valahol a Balkánon ringott a bölcsője. S ha mindez hibátlan bolgársággal is párosul? Messziről került Nyíregyházára. Gyomán születet Mohácson és Villányban kertészképzőt végzett. Budapest és Plovdiv — 1953—1958 között — egyetemi tanulmányai színhelye. Dolgozott Sopronban, mezőgazdasági tanárképzőt végzett Gödöllőn, és egy ugrással Nyíregyházán termett. Előbb technikumban tanított majd a szakmunkás- képző igazgatója lett. Szereti a vidámságot, s ott ezt is bőven talált. Bolgár lagzik gyakori vendége volt: a különleges zene ritmusára járt táncok emléke ma is benne éL Bejárta Bulgáriát. Megfogta őt a táj és az ember. Nagy élménye, hogy szerették őt. Nemcsak külső hasonlatossága, hanem nemzetisége miatt is. „Egy hazából jöttünk — mondták neki —, közösek vagyunk.” Utazásai során a II. világháború idején nálunk elesett bolgár katonák szülei kérték: nézné meg magyar földben nyugvó fiúk sírját. Ha lehetett, megtette... Legszebb éveit töltötte ott... % A SZAVICSAV csoportvezetője Mikó Miklós két országban van otthon. Szülőföldjén Magyarországon és Lengyelországban. A Szilézia Műszaki Egyetemen nálunk ismeretlen stúdiumokat folytatott: az egészségügyi mérnöki kar víz-, szennyvíz- technológiai — környezet- védelmi szakán szerzett 1974- ben diplomát Legszebb éveit töltötte ott, az egyetemista fiatalság gondtalanságát élvezte, és azt. hogy magyar. „Ha megtudták, honnét jöttem, barátságosak lettek. Ez történelmi hagyomány már. Jellemző, hogy a II. világháborúval kapcsolatban is csak azt tartják számon rólunk, hogy velük szemben barátként viselkedtünk”. Milyenek a lengyelek? „Lovagiasak. A virág és a kézcsók ma is kijár a nőknek — pedig a virág ott drága dolog. Nagyon összenőttek a természettel. Szabadság ide. jén a fél ország útra kel és sátrat ver a tengerparton, a Mazuri-tavaknál, a hegyek között A szabadságnál maradva: a középiskolai és az egyetemi éveket ebbe is beszámítják. Nem azért nagy dolog ez, mert így hamarabb lehet a maximumot elérni, több annál: a tanulást munkaként értékelik!” Nyár a tajgán Kovács József a papírgyár munka- és üzemszervezője 1965—1970 között nemcsak tanult, hanem dolgozott is a Szovjetunióban, nemcsak emlékek, hanem rokoni szálak is kötik oda: feleségével Le- ningrádban ismerkedett meg az erdészeti akadémián, s őt otthonról idehozta haza. Sokat kellett tanulnia, s az egyetemi élet egyhangúságát az emberek feledtették vele. Megfogta a vendégszeretet és a segítőkészség. Űj évet köszöntött húsz fok hidegben a karéliai erdőkben, és bebarangolta a tajgát. A nehéz természeti viszonyok faragják az ottani embereket. „Egyik társunk — meséli — motorral ment Baskírjába. Két város között durrdefektet kapott. Egy orosz a saját tartalékkerekét adta neki, azzal a felkiáltással: legközelebb majd te segítesz.” Óriási bennük a kötelességtudás. Ezt a tajgában töltött nyári gyakorlaton tanulta meg „Ott láttam — emlékezik —, hogy az erdőben mindenütt földkunyhók várják a vándorokat Bennük tűzifa. Télen a meleg, az élet. Aki a tűzifát felhasználja, annak kötelessége pótolni A lánc sosem szakad el...” A Vilnius melletti papírgyárban mást ismert meg Egy újítást adott be s annak kapcsán látta: „Az ottani viszonyok nagymértékben segítik a gondolkodó, valamit akaró emberek előrejutását”. HA A BULGÁRIÁBAN TANULT KERTÉSZ, A KÖRNYEZETVÉDELMET LENGYELORSZÁGBAN elsajátított mérnök, az ismereteit SZOVJETUNIÓBAN SZERZETT FAIPARI SZAKEMBER ITT — A FŐISKOLÁN, A SZAKMUNKÁSKÉPZŐBEN, A VÍZÜGYNÉL, VAGY A PAPÍRGYÁRBAN — HASZNOSÍTJA ISMERETEIT, ARRA AZ ORSZÁGRA IS KELL, HOGY GONDOLJON, MELY DIÁKÉVEIRE BEFOGADTA ŐT. Speidl Zoltán 121 ezer munkanap AZ OKOS GÉPEK, automaták, berendezések, ha nincsenek hozzá szükséges emberek, holt tárgyak csupán. A termelés legfontosabb eleme az ember. Az.üzem- és munkaszervezés ember nélkül lehetetlen. Úgy tűnik, néha mégis az embert, a munkást „felejtik” ki ebből a folyamatból vagy legalábbis nem számolnak vele érdemben. Tavaly az előző évihez viszonyítva a 3 napon túl gyógyuló balesetek száma 11,3 százalékkal csökkent Szabolcs I üzemeiben. Ez megnyugtató! A termelésből kiesett munkanapok száma viszont 1 százalékkal emelkedett. Ez viszont elgondolkoztató! És még inkább a halálos és a csonkulásos balesetek múlt esztendei alakulása. 1976-ban 19-en vesztették életüket, s 30-an szenvedtek csonkulásos balesetet. Ez is mutatja, nem megnyugtató a helyzet. Tavaly ez ügyben az SZMT munkavédelmi osztályának felügyelői 350 ellenőrzést végeztek, írásos intézkedéseik száma megközelítette a 300- at. Sok esetben állítottak le időlegesen és részlegesen üzemrészt, gépeket, berendezéseket, mert enyhén szólva baj volt a munkavédelemmel. SAJNOS, MÉG MINDIG NEM TEKINTIK a munkavédelmet az üzem- és munkaszervezés szerves részének üzemeinkben. Pedig az, s ha így kezelték volna, akkor a tavaly bekövetkezett balesetek miatt nem esett volna ki a termelésből 121 ezer (!) munkanap. Nem hiányzott volna naponta átlagosan az üzemekből 450 dolgozó! Csak az üzemi balesetek táppénzköltsége évente megközelíti a 8 milliót. Mennyit kell ezért termelni? Kinek a zsebéből fizetik ki? A tragédiák mellett erre is gondolnia kellene minden vezetőnek. Legutóbbi ülésén az SZMT elnöksége úgy határozott: a szakmai megyebizottságok vizsgálják meg azokat az üzemeket, ahol kirívóan magas volt az üzemi balesetek száma vagy a munkakörülményeket nem javították megfelelően. EZ CSAK SEGÍTSÉG. Változtatni, javítani a helyzeten csak a szemlélet változásával lehet. F. K. adolgoatök iskolájában A dolgozók iskolája ötödik és hatodik osztályának anyagából vizsgáztak kedden és szerdán a hallgatók a vásárosnaményi művelődési ház által szervezett előkészítő tanfolyamon. A végzős diákok máris beiratkoztak a hetedik osztályba, hogy a tavaszi szünet után folytassák tanulmányaikat. Ugyancsak a művelődési központ szervezésében ér véget tavasszal egy másik tanfolyam, ahol tizenöten vizsgáznak majd a hetedik osztályban.
