Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1977. április 1.

TELEX...

Kitüntetések

A képen: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke (jobb szélen), Aczéi György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese (bal szélen) és Komlós János, a Mikroszkóp színpad igazgatója „A Magyar Nép- köztársaság Érdemes Műrésze” címmel kitüntetett Hofi (Hoffmann) Gézárai a kitüntetés átadása után. (MTI fotó, Szebellédy Géza felvétele — Telefotó — KS)

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló eredményei elismeréséül hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze. Illetve a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címet adományozta a következő művészeknek:

A „MAGYAR NÉPKÖZTAR- SASAG KIVÁLÓ MŰVÉSZE”:

Agay Karola, dr. Ranódy László. Szervánszky Endre. Teván Margit, Tomanek Nándor.

A „MAGYAR NÉPKÖZTARSA- SAG ÉRDEMES MŰVÉSZÉ”: Barta Éva, Berényi Gábor, Borbély Gyula, Czimer József, Cse- kovszky Árpád, Drégely László, Engelsz József, Foky Ottó. Gabos Gábor Gábriel Frigyes, Ger_ bár Tibor. Hofi (Hoffmann) Géza, Horváth Bálint. Huszár Klára. Kass János, Kiss Kovács Gyula, Kovács János, Külkey László, Lajos Attila, Marosán László. Máté András, Mécs Károly, Német Aladár, Németh Éva, Palásthy György, Pártay Lilla, Ruszt József, Sólyom Nagy Sán. dór, Szabó Zoltán. Varga Géza, Vámos Agnes, Vámos László.

Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából a kulturális miniszter a következő irodalmi és művészeti dijakat adományozza :

— JÓZSEF ATTILA-Dl JAT:

Almási Miklós kritikusnak. Balázs József Írónak, Csukás István költőnek. Gergely Agnes Írónak, Janikovszky Éva Írónak, Németh G. Béla Irodalomtörténésznek, kritikusnak. Páskándi Géza írónak, Sárándi József költőnek. Szentkuthy Miklós írónak. Szécsi Margit költőnek. Tamás Aladár írónak.

— ERKEL FERENC-DlJAT: Lo- ránd István zeneszerzőnek.

Presser Gábor zeneszerzőnek, előadóművésznek, Timár Sándor néptánc-koreográfusnak, dr. Vi- kár László népzenekutatónak.

— MUNKÁCSY MIHÁLY DlJAT:

Cságoly Klára textiltervező-ipar- müvésznek, Frank János művészettörténésznek. Fürtös Ilona textiltervező-iparművésznek, Ko- nyorcsik János szobrászművésznek, Sajdik Ferenc karikaturistának. Szekeres Károly keramikusművésznek. Szemethy Imre grafikusművésznek. Tury Mária festőművésznek.

— BALÁZS BELA-DUAT:

Bállá Demeter fotóművésznek, Koltai Lajos filmoperatőmek, Kálmán Eva dramaturgnak, Szász Péter filmrendezőnek. Mészáros Márta filmrendezőnek. Lukács Lóránt operatőrnek.

— LISZT FERENC-DlJAT: Kováts Kolos magánénekesnek. Ke- veházi Gábor szólótáncosnak, Koncz Zsuzsa énekművésznek, Onczay Csaba gordonkaművésznek, £ :hiff András zongoraművésznek, Zsolnay Hédi előadóművésznek, Gyermán István hegedűművésznek, Hidl Péter zenekari koncertmesternek, Jablonkay Eva magánénekesnek. Pödör Béla karnagynak.

— JÁSZAI MARI-DIJAT: Babarczy László rendezőnek. Bálint András színművésznek. Csajági János rendezőnek. Dobos Ildikó színművésznek, Gyöngyössy Katalin színművésznek. Hacser Józsa színművésznek, Kerényi Imre rendezőnek, Kristóf István artistaművésznek, Koltai János színművésznek. Kútvölgyi Erzsébet színművésznek, Mikes Lilla előadóművésznek. Molnár Piroska színművésznek. Pásztor Erzsébet színművésznek. Ronyecz Mária színművésznek, Tordy Géza színművésznek, Trokán Pé. tér színművésznek, iíj. Ojlaky László színművésznek.

HELSINKI

A finn fővárosban megkezdte munkáját az Északi Tanács ezévi ülésszaka. A skandináv országok közös tanácskozó testületé negyed- százada alakult meg. Az idei jubileumi 25. ülésszak fő témái a partmenti vizek alatti olajlelőhelyek sorsa és a nukleáris szennyeződés kérdései. Dánia, Svédország, Izland, Finnország és Norvégia kormányfői megvitatják a skandináv államok gazdasági együttműködésének problémáit is.

ATHEN

Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára Athénban a párt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség aktivistáinak gyűlésén elhangzott beszédében értékelte a görög kormány külpolitikáját. Mint megállapította, a görög kormány nyíltan az Egyesült Államok és a NATO stratégiáját követi.

BECS

Az elnöki tisztet betöltő Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár nyilatkozatával csütörtökön délelőtt megkezdődött a Ciprus-konferencia 6. fordulója. A 6. fordulón új emberek vezetik a két közösség delegációját: a görög népcsoport képviseletét Tasszosz Papadopulosz látja el, míg a török közösség fődelegátusa Umit Onan.

LUANDA

Hivatalos látogatásának befejeztével csütörtökön hazautazott az Angolai Népi Köztársaságból Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, állam- és kormányfő. A Fidel Castro vezette kubai küldöttséget Luanda repülőterén Agostinho Neto, az MPLA és az Angolai Népi Köztársaság elnöke, valamint más vezetők búcsúztatták.

MAPUTO

Csütörtökön Maputoban befejeződtek Nyikolaj Pod- gornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke és Samora Machel, a FRELIMO KB elnöke, mozambiki államfő tárgyalásai. A felek megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió és a Mozambiki Népi Köztársaság baráti és együttműködési szerződést köt egymással. Podgornij látogatásának eredményeként más fontos dokumentumok aláírásában Is megállapodtak.

I Harooslfévtizetlék'

Az ünnepélyen voltak Rozsrétszőlőből, egy páran Nyírszőlősről és ott volt Nyír- ibronyból Rácz András elvtárs. Rácz András amolyan hontalan, nincstelen szegényparaszt volt. Gyalog járta a megyét, vitte a brosúrákat, röplapokat a községekbe, mindig másutt kapott éjszakára szállást, meg egy tányér meleg ételt. Sok községben volt kiépített kapcsolata a szegényparasztokkal.

A detektívek is megjelentek, szétnéztek, aztán elmentek. Délután három óra felé megjelent lóháton négy csendőr, végiglovagoltak az úton a szórakozók között. Az volt a véleményünk, hogy belénk akarnak kötni. Mi más célzattal lovagoltak volna végig az úton tartózkodó sok ember között?

Elmentek vagy 150 métert, visszafordultak, a járőr parancsnoka „kardot ránts !”-t vezényelt és a tömeg közé vágtattak. A járőr parancsnoka elkiáltotta magát: „Rácz, add meg magad.” Az egyik lovascsendőr a játszadozó gyermekek közé lovagolt. Valaki közülünk felugrott és elkapta a ló zabláját. A ló visszahőkölt, elkezdett körbe forogni a lovasával. A csendőr feléje vágott a karddal, de a ló fejétől nem tudta eltalálni. A felnőttek felkapták a gyerekeket és bevitték őket az erdőbe.

Odamentünk a járőrparancsnokhoz és tiltakoztunk az eljárás ellen. A vita mind élesebb lett, a parancsnok elkiáltotta magát, hogy az ünnepélyt feloszlatja. Még újabb 4 lováscsendőr is jött. A nagy gyermeklétszám miatt kénytelenek voltunk a terület elhagyására felszólítani a jelenlévőket. Az eset nagy felháborodást keltett a városban, mert voltak ott sokan olyanok is, akik nem voltak sem szakszervezeti, sem párttagok. Az eseményeket azonnal jelentettem a központnak, a Népszava is leközölte. Kiderült, hogy nemcsak nálunk, hanem az ország más területein is voltak hasonló provokációk.

Hazafelé menet a Sóstói úton, a járőr parancsnoka az út mellett lovagolt. Ott mentünk együtt, Pál Ferenc, Mákhel Sándor, Várallyay Jenő és felesége, Jancsó József, Korbély János és én. Mákhel szidta a járőr parancsnokát az eljárás miatt, az viszont bennünket okolt. Mákhel éles szavakat használt, mert ismerte a csendőrt az első világháború idejéből. Együtt voltak újoncok, együtt kerültek ki a frontra is, ezért eltűrte Mákheltől a keményebb hangot.

Rácz Andrást előállították a sóstói csendőrőrsre és kitiltották a városból. A csendőrség eljárása ellen Mikecz főispánnál tiltakoztunk, ö a történteket sajnálatosnak nevezte. Követelésünket, hogy a járőr parancsnoka ellen indítsanak eljárást, azzal utasította el, hogy a csendőrparancsnokság a kivizsgálást a csendőrségi jelentés

POKOLGÉPESEK ÖSSZEESKÜVÉSE (3.)

Bomba az expresszen

Február 5-én este hatszáz utassal pontosan indult a nápolyi pályaudvarról a 707. számú expresszvonat, amelynek másnap kellett Rómán át Milánóba érkeznie. A Bren- ner-járatnak is nevezett expressz elindulása után rövid idővel megszólalt a telefon a római rendőr-főkapitányságon. Egy női hang Frangran- zát, a biztonsági szolgálat fejét kérte, vagy Camevali főfelügyelőt, a rohamrendőrség egyik vezetőjét. Néhány perc múltán riadókészültséget rendeltek el, s kiadták a parancsot: a legközelebbi pályaudvaron meg kell állítani az expresszt! Miután a 3. kocsijából átszállítják az utasokat a vonat többi kocsijába, e kritikus hármast, amelynek pontos sorszámát is megadták, le kell kapcsolni a vonatról és azonnal átkutatni, mert bombát helyeztek el benne.

A 3. kocsit Formiában visz- szatartották, az expressz pedig továbbrobogott. Pokolgépet azonban nem találtak a lekapcsolt vagonban. Amikor a korábbi telefonáló újra jelentkezett, a római rendőr- kapitányság közölte vele, hogy semmiféle bombát nem találtak, de folytatják a kutatást a 707-esen. Alig valamivel azelőtt, hogy az ex- pressznek meg kellett érkeznie a római főpályaudvarra, a telefonáló újra hallatott magáról. Ezúttal közölte: a Rómába érkezés utáni percekre időzített pokolgép a negyedik kocsi egyik vízcsöve fölött található. Sikerült hatástalanítani. Csak percek voltak hátra a robbanásig...

A rejtélyes telefonáló

A biztonsági rendőrség feje és a rohamrendőrség főfelügyelője másnap egy Rita Moxedano nevű nő fényképét adta át a sajtó képviselőinek: ő a titkos informátor — közük —, akit sikerült beépíteni újfasiszta szervezetekbe és sok terrorista merényletet akadályozott meg bejelentéseivel. Vonatrobbantásokat hiúsított meg, fegyverraktárak és titkos búvóhelyek felfedését segítette. Közreműködésével a rendőrség már nyomon van és remélhetőleg hamarosan letartóztathatja azokat, akik a bombát a 707-es vonatra szerelték. Rita Moxedano információja nyomán ugyanis egy Róma környéki elhagyott villában a Brenner-expresz- szen talált pokolgéphez hasonlókat zsákmányoltak.

A baloldali lapok több gyanús elemre hívják fel a figyelmet. Mint rámutatnak: Rita Moxedano többször került összeütközésbe a rendőrséggel és akik közelebbről ismerik, azok szerint kapcsolatai voltak Saccucci, mentelmi jogától megfosztott, gyilkos merénylet miatt elítélt egykori újfasiszta képviselővel és fiával. Megírták azt is, hogy azok a gyújtószerkezetek, amelyeket a rendőrség Moxedano információi alapján zsákmányolt, selejtes gyártmányok voltak; a tűzszerészek szerint eleve alkalmatlanok arra, hogy bombákat robbantsanak velük.

Váratlan

fordulatok

A római vizsgálóbíró is egyre több gyanús elemet fedezett fel Rita Moxedano vallomásaiban. Az ellentmondásokba keveredett nő végül is azzal tagadott meg minden további választ, hogy csupán a biztonsági szolgálat fejének, Fragranza főfelügyelőnek hajlandó vallomást tenni. A vizsgálóbíró követelte, hogy nevezze meg a pokolgépes merénylet valamennyi résztvevőjét, hiszen ha a bombáról tudomása volt, akkor a tetteseket és a felbujtókat is ismernie kell. Majd miután hiába kísérletezett ezzel, elrendelte az informátomő

Szovjet elnöklettel folytatódott csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésének kérdésével foglalkozó konferencia. A plenáris ülésen ezúttal Andre Wielland, az NDK küldöttséletartóztatását bűnpártolás címén.

A helyzet akkor vált bonyolulttá, amikor a vizsgáló- bíró az új terhelő adatok alapján magát az informá- tomőt vádolta meg a bomba elhelyezésével a 707-es expresszen. Eszerint alapos a gyanú, hogy Rita Moxedano, aki nem tud alibit igazolni február 5-e azon három órájára, amely a vonat elindulását megelőzte, azért adott egy ideig hamis információkat, hogy növelje a pánik- hangulatot.

A baloldali sajtó az új fejlemények fényében egész sor, egyelőre megválaszolatlan kérdéssel állt elő. Ha Rita Moxedano szerelte fel a bombát, a robbanás előtt miért értesítette a hatóságokat? Mi ebben a zavaros ügyben a rohamrendőrség és a biztonsági szolgálat egyes vezetőinek valóságos szerepe? Római vélemények szerint feltételezhető, hogy mindaz, ami a 707-es expressz körül történik, nagyon is beleillik egy újabb összeesküvés terveibe. Ezúttal is az a cél, mint 1969- ben vagy 1970-ben, amikor pokolgépek egész sorával igyekeztek kialakítani a félelem és a bizonytalanság légkörét, amelyben megteremtődnek egy szélsőjobboldali rendszer bevezetésének feltételei.

A baloldali erők nemcsak felismerik és leleplezik az újabb pokolgépes összeesküvést, hanem mindent elkövetnek, hogy az igazságszolgáltatás lesújthasson mindazokra, akik a gyilkos merényletekért felelősek; a tettesekre csakúgy, mint megbízóikra — bármilyen állami tisztséget töltsenek is be.

Árkus István

gének helyettes vezetője szólalt fel.

Bejelentették, hogy a szokásoktól eltérően a jövő héten csütörtök helyett szerdán tartják a 11. forduló soron következő plenáris ülését.

Plenáris ülés Bécsben

és a Népszavában megjelent cikk alapján úgyis megteszi, nincs szükség az ő beavatkozására.

Ez év május végén az építőmunkások gyűlést tartottak. A gyűlésen kimondták, hogy munkabéremelési követelésüket bejelentették a munkáltatóknak és amennyiben követelésüket nem teljesítik, kimondják az általános sztrájkot. Sztrájkbizottsági tagoknak Egri Sándort, Pál Ferencet, Mákhel Sándort, Augusztinyi Józsefet, Palotai Pált, Somogyi Gyulát és Gyureskó Mihályt választották meg. A fiatalabb elvtársakból sztrájkőrséget szerveztek. Az volt a feladatuk, hogy járják a munkahelyeket és ellenőrizzék, mindenütt leálltak-e? Nem vittek-e oda sztrájktörőket? A sztrájkőrségben voltak: Garai András, Deme István, Jancsó József, Kocsik András, Dunai Béla, Sipkái Zoltán, Schönviczki István, Jeszenszki István, Dankó János és még mások. De minden építőmunkásnak kötelességévé tették az ellenőrzést, nemcsak a sztrájkőrség tagjainak. A sztrájktanya a munkásotthonban volt, itt kellett tartózkodni mindazoknak, akik nem voltak kint ellenőrzésen.

A leállás 95 százalékos volt. Előfordultak házon belüli maszekolások, amiket nem lehetett ellenőrizni, mert kívülről nem látszottak. A Nyírvidékben sztrájkellenes cikkek jelentek meg, a rendőrség a sztrájkbizottság tagjait naponta beidézte, meg akarták félemlíteni őket. A rendőrség a sztrájkoló építőmunkások feleségeit is meglátogatta, mondván: „miért nem beszéük rá férjeiket, hogy dolgozzanak? Rövid a nyár, a tél hosszú” stb. Családi ellentétek felszításával igyekeztek megtörni a sztrájkot Somogyi Gyuláné nagyon határozottan elutasította őket, de a többiek is így tettek. Kéthetes sztrájk után megállapodás jött létre a munkaadók és munkavállalók között. Kollektív szerződésben rögzítették a bérek alsó határát. A megállapodás jelentős eredmény volt, mert az építőmunkások zöménél 15—20 fillér órabéremelést jelentett. Az építőmunkás szaklap méltatta az elért eredményt és a kollektív szerződést követésre méltónak tartotta az építőiparban. Török János lejött a sztrájk után és gyűlést tartott, melynek eredménye a csoport létszámának emelkedése volt.

1935 második felében Várallyayék Budapestre költöznek, mert helyzetük Nyíregyházán tűrhetetlenné vált. Politikai tevékenységük miatt a városban állást nem kaptak, szinte éheztek. Várallyay feleségét a hatóságok nyomására a laptól elbocsátották. Vertse K. Andor, a Nyírvidék főszerkesztője nyíltan megmondta Várallyayné- nak, hogy felsőbb utasításra cselekedtek, nem tud semmit tenni az érdekében, pedig jó munkaerőnek tartotta és kapcsolatuk baráti volt.

Várallyayékat baráti kapcsolatok fűzték Walterékhez. Walter Ede újságíró volt, a Tanácsköztársaság bukása után kimentek Párizsba. Kinttartózkodásuk alatt a Párizsban élő magyar emigrációs csoporttal volt kapcsolatuk. Waltemé Párizsban kitanulta a női kalapkészítést. A húszas évek második felében hazajöttek és a katolikus bérházban Waltemé kalapszalont nyitott. Hetenként kétszer lejártunk hozzájuk, Várallyayék, Mezei Tibor és én. Üzletzárás előtt mentünk hátra a műhelybe. Élénk politikai vitákat folytattunk. Sok hasznos információt kaptunk vezető megyei és városi tisztviselőkről, kereskedőkről és pedagógusokról. Itt kaptunk információt a rendőr- kapitányság vezetője, Kiss Sándor főtanácsos és Bencs Kálmán polgármester közötti ellentétekről. A korrupciós botrányok miatt a kapitányság vezetője sokszor támadta a polgármestert a főispáni megbeszéléseken.