Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-28 / 98. szám
1977. április 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á munkaügy — közügy Irta: Karakas László, munkaügyi miniszter A TERMELÉS ÉS A MUNKA HATÉKONYSÁGÁNAK emeléséről az utóbbi években egyre több szó esik. A munka termelékenységének emelkedése a fejlett szocialista társadalom felépítésének döntő tényezője. A hatékonyság és termelékenység az elmúlt évtizedek során sok alkalommal szerepeltek fontos állami és pártdokumentumokban, de a mindennapi gyakorlatban is. Gazdasági fejlődésünkben ezek jelentősége azonban ma már a korábbinál nagyobb. A munkaerő-források kimerülése miatt a termelést csak a munka termelékenységének emelése útján növelhetjük. Ilyen értelemben válik közüggyé a hatékony munkaerő-gazdálkodás, amely egyik eleme a termelékenység növelésének. A szocializmus ismert elve, hogy össze kell kapcsolni a dolgozók munkabérét a teljesítményeikkel. A termelés és a gazdálkodás meghatározott körében csak ott kerülhet sor a bérek emelésére, ahol — a különféle mutatókkal mért — a munkateljesítmények is emelkednek. A teljesítmények emelésinek feltétele a folyamatos anyag- és munkaellátás, a körültekintő munkaszervezés. Emellett feltétele a munkafegyelem javulása, ,a belső munkaerő-tartalékok fokozatos felhasználása, esetenként a munka intenzitásának emelése. Társadalmi méretekben igaz, hogy a fogyasztás a termelés függvénye. Ezt az elvet következetesen érvényesíteni kell a vállalati szintű jövedelemszabályozásban, de az üzemek, brigádok és az egyes személyek bérezésében is. AZ ELMÜLT ÉV AZ V. ÖTÉVES TERV INDULÓ ÉVE VOLT. A sajtóban több oldalról értékelték már gazdasági eredményeinket és problémáinkat, összességében a népgazdaság az elmúlt évben egészségesen fejlődött. A termelés növekedési üteme a tervezettől kismértékben elmaradt, ugyanakkor javult a gazdaság egyensúlyi helyzete. Az egyensúlyi feltételek javulása megmutatkozott a vásárlóerő és az árualap alakulása terén, de a külgazdaságban is. Az egyensúly javulásához hozzájárult az a tény, hogy az elmúlt évben a bér a termelés növekedésével összhangban alakult, illetve a termelékenység emelkedése a legtöbb ágazatban meghaladta a termelés emelkedését. Nem fokozódott tovább a munkaerőhiány, valamelyest mérséklődött a munkerőmozgás. A munkaerő-gazdálkodás feladatait összegező ismert minisztertanácsi határozat végrehajtására területi, ágazati és vállalati programok születtek, ezek nyomán kezdeti eredményekről is beszámolhatunk. Az 1977. évi népgazdasági terv teljesítése kulcsfontosságú az egész V. ötéves terv szempontjából. Ezért fontos feladatunknak tekintjük a munkaügyi téren elmúlt években tapasztalt kedvező tendenciák erősítését. A feladatot talán elvileg könnyebb megfogalmazni, mint az elvi követelmény alapján a gyakorlati döntéseket meghozni. Arról van szó, hogy a népgazdaság minden ágazata, alágazata, vállalata nem fejlődhet egyforma ütemben. Ebben nemcsak a munkaerőhelyzet játszik szerepet, hanem a gazdaság sok más tényezője is. A szelektív-intenzív fejlesztés hiányosságai elsősorban a munkaerőhelyzet feszültségeiben jelennek meg. Ezt azzal jellemezhetjük, hogy sok esetben a legmodernebb, legújabb termelő berendezéseket nem tudjuk munkaerőhiány miatt ésszerűen kihasználni. Bár a problémák legélesebben a munkaerőhelyzetben mutatkoznak, megoldásukhoz nem elsődlegesen munkaerő-gazdálkodási eszközökre van szükség. Az alágazatokat és vállalatokat, a fontosabb vállalati profilokat a fejlesztés üteme és ésszerűsége szempontjából sorolni kell. A sorolásnál érvényesíteni kell az ágazati és vállalati termelési politika minden követelményét. A KÜLSŐ MUNKAERŐ-TARTALÉKOK KIMERÜLÉSE miatt a munkaerő-átcsoportosítás gazdaságunkban szükségszerű jelenség, egyenes következménye az előzőekben említett szelektív-intenzív fejlesztésnek. A munkaerő-átcsoportosítás csak akkor sikeres, ha a termelés gazdaságossági problémái mellett megfelelő figyelmet fordítunk az emberi tényezőkre. Arra kell törekedni, hogy új munkahelyre kerülő dolgozók számára munkájuk szakmai perspektívát jelentsen és anyagilag is megtalálják számításaikat. A nehezebb feladat nem annak kijelölése, hogy hová kerüljenek az átcsoportosított dolgozók, hanem a „honnan” okos megválasztása. A választ az ágazatok és vállalatok felelős vezetőinek kell megadniuk attól függően, hogy kiknek a döntési szférájáról van szó. Ezekhez a válaszokhoz, illetve döntésekhez igazodik a munkaerő-gazdálkodás, a legkülönbözőbb eszközökkel segítve az ésszerű átcsoportosításokat. E tartalékok nagyságrendjének megítélésében sokféle véleménnyel találkozhatunk. Vannak azonban olyan objektív tényezők, amelyek viszonylagos egyértelműséggel utalnak tartalékokra, azok hozzávetőleges nagyságrendjére is. Ilyen tényező pl. a termelés ütemessége, illetve a termelési színvonal havi, negyedévi és évi hullámzása. Ilyen tényező az energiadiagram, amely mutatja a felhasznált energia mennyiségének nagyfokú változását egy műszakon belül. Bizonyítják a belső munkaerő-tartalékok létezését a különböző munkanap-fényképezési eljárások, a műszeres munkamérés és más módszerek. A vállalatok fokozatosan kényszerülnek arra, hogy a tartalékokat feltárják és hasznosítsák. Ehhez hozzá tartozik a munka normázá- sának javítása, a társadalmi munkaidőalap fokozott védelme, a racionálisabb munkaerőgazdálkodás. Változtatni kell azon a vállalati szemléleten, amely helyenként még mindig csak a munkaerő megszerzésére törekszik, annak hatékony foglalkoztatásával már kevéssé törődik. A MUNKAERŐ ÉSSZERŰ FELHASZNÁLÁSÁBAN jelentős szerep jut a területi szervekre. A megyei párt- és állami szervek nagy gondot fordítanak a területi politikai foglalkoztatási koncepciók meghatározására, a tervszerű — a megye gazdasági adottságait és a megyei népesség igényeit egyaránt figyelembe vevő — munkaerő-gazdálkodásra. A megyei tanácsok már az V. ötéves terv készítésekor felmérték a munkaerő-egyensúly területi problémáit és ennek alapján határozták meg a szükséges intézkedéseket. Az intézkedések között szerepel a területi és az ágazati irányítás jobb összhangjának létrehozása. Tapasztalataink szerint egyre több vállalat és gazdálkodó szerv ismeri fel annak jelentőségét, hogy a területi szervekkel együttműködve saját i munkaügyi tevékenységük reálisabb lesz. E téren azonban előrelépésre van szükség, mert egyes vállalati és ágazati vezetők még mindig figyelmen kívül hagyják az adott terület munkaerő-gazdálkodási adottságait, elképzeléseiket nem egyeztetik a tanácsi szervekkel, aminek később a kárát láthatják. A tanácsok, a munkaerő-közvetítés és pályaválasztás irányításával segítséget tudnak nyújtani a munkaerő szervezett átcsoportosításához a fejleszthető vállalatok és ágazatok munkaerőellátásának biztosításához. ,, Ötvenszázalékosok" a HOM-ban Lejár a tanulóidő Melyik időszak a legizgalmasabb a három év tanulóidőből? Talán az első fél év? Megfelelünk-e egymásnak: én, meg az, amit választottam? Mégis inkább az utolsó: akit addig kézenfogva vezettek, egyedül fog megállni a lábán. A harmadévesek önálló feladatot kapnak, s már árgus szemmel figyelik leendő gépüket, műhelyüket, munkatársaikat. Egy kicsit még tanulók, egy kicsit már munkások. B abonás vagyok, de nem úgy. mint a többiek. Nem hiszek a fekete macskában, az üres vödrökben, teljesen más jellegű az én babonaságom. Például: ha mégy valakivel az úton, s az utatokba kerülő oszlopot két oldalról kerülitek meg, feltétlen összeveszés lesz a vége. Amint egyszer sétálunk a kislánnyal, egv oszlop került az utunkba. Mint ahogy az szokás, az oszlop két oldalán akartunk elmenni és akkor pontosan az oszlopnál, eszembe jutott ez a babona. Eszembe jutott — egyből megrántottam a kislány kezét. De ö teljes erejéből belekapaszkodott a.z oszlopba. Persze, hogy összevesztünk. De nem végleg, aztán kibékültünk ... De ha akkor az oszlopot megkerüljük, biztos, hogy örökre összevesztünk volna. Vagy egy másik: új házasoknál, aki elsőként lép be a lakásba, az lesz a családfő, összeházasodtunk a menyasszonyommal, megyünk hazafelé, s ő egyre csak törtet előttem be a szobába. Megrántom a kezét, de ő erősen kapaszkodik az ajtófélfába. Ismét csak összevesztünk, hál’ égnek nem teljesen. De ha akkor elsőnek lépte volna át a küszöböt, egész életünkben csak veszekedhettünk volna. L SzmaJIovt Babona Emlékszem egy ilyen esetre. Elindultam már a munkába, amikor eszembe jutott, hogy még nem is reggeliztem. A feleségem a nagy sietségben a küszöbön keresztül nyújtja nekem a reggelit. Az pedig nagyon rossz előjel, bármit is a küszöbön keresztül átadni valakinek. Veszekedéshez vezet. Visz- szamenjek? De ez is rossz előjel, inkább magamhoz akarom húzni őt. Tartja magát az ajtónál — ismét ösz- szevesztünk. De nem végleg! Amikor kijött a kórházból kibékültünk ... Sokan ismerik azt a babonát is; akinek szerencséje van a kártyában, nincs szerencséje a családi életben. Megint csak nincs békesség. Egyszer vendégségben voltam, kártyáztunk, s olyany- nyira feltűnően jó lapjaim voltak, hogy szinte megérez- tem, otthon nincs valami rendjén. Hazafutok. Benyitok, a feleségem csomagol. — Elköltözöm — mondja. — Hát ez meg mit jelentsen? — Igazán rossz előjel — folytatja — egy tökfilkóval együtt élni. Meg akartam a kezét rántani, de akkor a szomszéd szobából kijött egy férfi, aki úgy megrántotta az enyémet, hogy azóta sem tudok a jobbal semmit sem csinálni. Ezt a történetet is bal kézzel írtam. Azt mondják, az is rossz előjel. (Junoszty, 1976/12.) Fordította: Laczik Mária A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában százötven szakmunkástanulót oktatnak. Huszonhármán készülnek közülük az idén vizsgára. A harmadévesek kisebb része maradt csak a tanműhelyekben, nagyobb részük brigádba osztva heti 3 napon át ismerkedik a szakma közvetlen tudnivalóival. A legügyesebbek — irányítással — önállóan dolgoznak. Néhány hónapig tart még az a megnyugtató érzés, amikor mások felelnek értük. Aztán lejár a tanulóidő. Messzire virít a tanműhelyben takaros rendbe sorakoztatott gépek közül Gergely Erzsébet piros pettyes kendője. De mégsem ez a feltűnő rajta. Sokkal inkább az, ahogyan törékeny teste birkózik a hatalmas esztegagép- pel. Nehezen ugyan, de bevallja, hogy bizony félt, amikor először kellett a kart megcsavarni. Ez addig tartott, míg meg nem tanulta az oktatójától a régi közmondást: többet ésszel... — Nem erő kell hozzá hanem technika — és bizonyításképpen már mutatja is, hogy engedi rá a fejet a perselyre — így, egészen addig, míg nem érzem, hogy enged a fém. A szakszerű magyarázat hallatán hevesein bólogató két szakoktató, Orosz András és Mező József fejmozdulataiból derül ki: Erzsinek nem lesz már túl nehéz a dolga, ha egyedül marad a géppel. — Az oktatónak az a legnagyobb öröme — fűzi hozzá Orosz András —, ha az akaratot látja. Az az igazság, hogy itt, a tanműhelyben még három év alatt is csak a gépkezelést tudjuk megtanítani, s ehhez legfeljebb egy olyan szemléletet adunk, amire kezdő munkásként építhetnek. Áttekintést a gyárról, a gyártmányokról. De a szakma apró titkaira, fortélyaira majd kint, az üzemben, az öreg rókák mellett lehet rájönni. Meg a saját kárukon, tapasztalatukon... Lőrincz Gyula már túl van néhány ilyen „tapasztalaton”. A mechanikai műhelyben dolgozik. Keze még darabosabban mozdul, mint a „nagyoké”, szeme még figyelmesebben követi a késtől szétspriccelő lila műanyag forgácsot, de a füle már megbízhatóan választja ki a monoton zakatolásból a szokott és az ismeretlen zajokat. — Az is jó, ha biztos a kéz, éles a szem. Mert a gépi forgácsolónak — teszi hozzá magyarázatképpen — ha érti a szakmáját, egyformán kell bánni a marógéppel, az esztergával, a köszörűvel, a gya- luval. De a legfontosabb, hogy ide fül kell. Jó fül. A darabolásnál például ki kell hallani a vágásból azt a másodpercet, amikor elég. Amikor nem szabad tovább menGergely Erzsébet ni. Elmondta ezt a mesterem is, mégis akkor tanultam meg, amikor egy tárcsamaró eltört. Itt van a szekrényben, félretettem, ha ránézek, mindig eszembe jut... Szűcs Sándort már másodikos korában kivitték a tanműhelyből, políroz és leppel — magyarul szemüveglencséket csiszol — az optikai részlegen. Ezen a napon már a harmadik bosszúság érte. Harmadszor ment ki a biztosíték. Ha ilyenkor egy pillanatra „kihagyna”, a húsz orsós polírozó soron tönkremennének a lencsék. Villámgyorsan rántja vissza a karokat, majd hogy visszajön az áram, ellenőrzi a nyomást, a folyadékot. — Azt tanultam meg legelőször — magyarázza, miközben előkészíti a következő szériát a cseréhez —, hogy akárhol jár is az eszem, a szemem mindig a gépen legyen! 40—45 perc alatt, míg egy széria lemegy, elő lehet készülni a következőre, így az idővel is lehet gazdálkodni. Sándort kitüntetett figyelemmel fogadták három éve — kevés a férfi optikus szakmunkás. Brigádvezetője, Tóth Zoltán és szakmai oktatója, Fecske Lajosné egyformán elégedetten beszéltek munkájáról. A brigádban dolgozó tanulóktól a felnőttek teljesítményének 50 százalékát várják el. Ha ezt teljesítik, ők is ugyanúgy részesülnek a brigádnak kiírt prémiumból, mint a többi dolgozó. Lőrincz Gyula é6 Szűcs Sándor már korábban társadalmi szerződést kötött a gyárral, így a tanulmányi eredménytől függő ösztöndíj és a norma teljesítése után járó prémium mellé havonta 250 forint társadalmi ösztöndíjat kapnak. De nemcsak ők ketten, hanem Gergely Erzsébet is úgy döntött: nem mozdulnak innen a szakmunkásvizsga után. Itt szeretnének dolgozni, ahol a szakmát tanulták... Baraksó Erzsébet Szűcs Sándor Lőrincz Gyula
