Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-28 / 98. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 28. Éljen a szocializmus — a szabadság, a demokrácia, a humanizmus társadalma! II nemzetközi élet hírei Napjainkban több mint 30 évvel a második világháború után szembeszökő ellentmondás alakult ki Közép-Európában: egyfelől a politikai enyhülés sikerei, másfelől két fél óriási fegyverzetű hadseregeinek szemben állása a kontinens közepén. Katonai enyhülést Közép-Európában! GENF Genfi diplomáciai körökben kedvező fogadtatásra talált az a bejelentés, amely szerint május 11-én felújítják a hadászati támadófegyverek korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalást. Értesülések szerint a szovjet SALT-küldöttség vezetője, Szemjonov külügyminiszterhelyettes május 10-én érkezik Genfbe. WASHINGTON „Le a fasiszta juntával!”, „Megszüntetni az amerikai támogatást Pinochetnek és gyilkosainak!” — ilyen jelszavak voltak hallhatók kedden a washingtoni Harward Egyetemen, ahol a diákok a chilei hazafiak képviselőivel találkoztak. Gladys Marin, a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára, Carmen Aguaio, a népi egység kormányának volt minisztere és Maria Helena Carrera egykori szenátor azért utazott Washingtonba, hogy beszámoljon a chilei népnek a Pi- nochet-junta ellen vívott harcáról. Az egyetem diákjai meleg fogadtatásban részesítették a chilei küldöttség tagjait. NEW YORK Az ENSZ „Béke aranyérmét” nyújtotta át Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Valen- tyina Nyikolajeva Tyeresko- vának, a szovjet nőbizottság elnökének. Waldheim elragadtatással szólt a világűr meghódításában elért szovjet eredményekről, s nagyra értékelte a Szovjetunió és az Egyesült Államok e téren megvalósuló együttműködését. A Szojuz—Apollo közös űrrepülés — hangsúlyozta a főtitkár — fontos szerepet játszott a nemzetközi együttműködés fejlesztésében és jelentős mértékben hozzájárult a béke és biztonság megszilárdításához. VARSÓ Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Lengyelországban, szerdán délelőtt megkoszorúzta a varsói ismeretlen katona emlékművet. Az előző délutánt Neto a tengerparton töltötte, ahol megtekintette a gdyniai Párizsi Kommün Hajógyárat, a gdanski óvárost és a kikötőt, majd későn este tért vissza a lengyel fővárosba, ahol folytatja tárgyalásait Henryk Jablonski államfővel. PRÁGA Lubomir Strougal csehszlovák kormányfő meghívására szerdán baráti munkalátogatásra Prágába érkezett Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke. Kíséretében van Gerhard Weiss, az NDK minisztertanácsának elnök- helyettese és Herbert Kroli- kowski külügyi államtitkár is. A kormányfői szintű tárgyalásokon áttekintik a két ország együttműködésének eredményeit és kidolgozzák a kapcsolatok további bővítésével kapcsolatos feladatokat. LONDON Magas rangú amerikai, illetve brit kormánytisztviselők szerdán Londonban megbeszélést folytattak a rhode- siai többségi hatalom békés megteremtésének módozatairól. A UPI hírügynökség jelentésében nem részletezte, hogy a tárgyalásokon kik vettek részt. Egyes értesülések szerint szóba került annak lehetősége is, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és brit kollégája, David Owen május elején a brit fővárosban megvitatja a rhodesiai helyzetet. JOHANNESBURG Újabb véres összetűzésről érkezett hír Johannesburg külvárosából, Sowetóból, ahol egy évvel ezelőtt a brutális rendőrterror több, mint 500 halálos áldozatot követelt. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a dél-afrikai biztonsági erők szerdán tüzet nyitottak a lakbérek nagyarányú, mintegy 40—80 százalékos emelése ellen tiltakozó tömegre. A tüntetők közül három diák megsebesült. AZ EURÓPAI KÖZVÉLEMÉNY főleg a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokhoz kapcsolja ennek az ellentmondásnak a feloldásához fűződő reményeit. Mint ismeretes, az elfogadott alapelvek közé tartozik, hogy egyetlen állam biztonsága se szenvedjen kárt, a csökkentések kölcsönösek legyenek, az államok által vállalt kötelezettségek egyenlőek, s hogy egyik fél se jusson egyoldalú katonai előnyökhöz. A Szovjetunió és a többi szocialista ország még 1973 őszén fontos megállapodástervezetet terjesztett elő, amely mindkét fél részéről a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet egyenlő, csaknem 17 százalékos csökkentését irányozta elő három esztendő leforgása alatt. Ezt a javaslatot nem fogadták el, noha a szocialista országok hajlandók voltak lehetséges ésszerű kompromisszumokra a nyugati résztvevőkkel. A MÚLT ÉV FEBRUÁRJÁBAN a szocialista országok, figyelembe véve a nyugati félnek a szakaszonkénti csökkentésre vonatkozó kívánságait, azt javasolták, hogy a csökkentést egyenlő alapon az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezdje meg, a többi résztvevő pedig „fagyassza be” fegyveres erőinek szintjét és vállaljon kötelezettséget a fegyveres erők második szakaszban való csökkentésének határidejére és mértékére vonatkozóan. Ezek a javaslatok sem találtak megértésre. Ezzel szemben a nyugati résztvevők gyakorlatilag csupán egyetlen témáról beszéltek: a nem egyenlő mértékű, a Szovjetuniót illetően nem egyenlő mértékű csökkentésről. A Szovjetuniónak azt javasolják, hogy vonjon ki egy páncélos hadsereget teljes fegyverzetével együtt, amire az Egyesült Államok válaszként harmadakkora mértékben csökkentené katonáinak számát, ráadásul az egyes alakulatokból kiemelve, a fegyverzet korábbi szintjének megtartásával. Ami pedig a nyugat-európai tárgyalófelek és Kanada fegyveres erői és fegyverzete második szakaszban való csökkentésével kapcsolatos kötelezettségeket illeti, erről a nyugati javaslatban még- csak említés sem történik. A nyugati séma a NATO és a Varsói Szerződés szárazföldi csapatai számára azonos kollektív „plafont” irányoz elő — valamikor a meghatározatlan jövőben. Ám teljesen világos, hogy az ilyen „plafon” keretei lehetővé teszik egyes NATO-országqk számára, hogy növeljék fegyverzetüket más szövetségeseik rovására. Ilyen lehetőséghez juthatna például a nyugat-német Bundeswehr — a NATO egyik ütőereje. A nyugati tárgyalófelek éppen ilyen lehetőség megszervezésére pályáznak, amit meggyőzően bizonyít, hogy nem hajlandók garanciákat adni arra, hogy részt vesznek a csökkentésben legalább a második szakaszban. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK a maguk részéről kifejezték azt a készségűket, hogy fegyveres erőik létszámát és fegyverzetüket méreteiknek megfelelően csökkentsék. A csökkentés konkrét időpontjaira is javaslatot tettek. Ugyanezt várják a nyugat-európai országoktól és Kanadától is. A kölcsönös kötelezettség megadná a szükséges garanciát arra, hogy a csökkentést teljesen végrehajtják. Egyelőre a nyugati fél egy- hetedével hajlandó csökkenteni az Egyesült Államok nukleáris robbanófej-készleteit és némileg az elavult célbajuttatási eszközök számát. Ez a javaslat elfogadhatatlan, mivel egyszeri jellegű, nem terjed ki más NATO- tagállamok nukleáris arzenáljára. Ezenkívül megvalósításának az a feltétele, hogy a szocialista országok elfogadják a megfelelő csökkentés egész nyugati sémáját. A tárgyalásokon a NATO- országok által elfoglalt álláspont egyelőre csupán egy dologról tanúskodik: arról a törekvésről, hogy egyoldalú katonai előnyökhöz jussanak. Erőfeszítéseiknek ez a célja. Álláspontjuk azonban nem reális tényeken alapul, hanem propagandamitoszokon egyebek között a Szovjetunió „katonai fölényének” mítoszán. Ez jó példa arra, hogyan válik a politika a propaganda eszközévé. KÖZÉP-EURÓPÁBAN évek óta a két tömb fegyveres erőinek megközelítő egyensúlya áll fenn. A Nyugat a Szovjetunió fegyveres erőinek struktúrájában a Nyugatéhoz képest meglevő és teljes mértékben megmagyarázható különbségekre rámutatva igyekszik azokat a Szovjetunió számbeli fölényének „bizonyítékaként” felhasználni. Teljesen valótlanok a nyugati félnek azok az állításai, miszerint a Közép-Európában állomásozó szárazföldi csapatok számában állítólag aránytalanság állna fenn a NATO kárára. A szocialista országok által a csökkenés térségében állomásozó fegyveres erők, köztük a Varsói Szerződés tagállamai szárazföldi csapatainak létszámáról nyilvánosságra hozott adatok bizonyítják e nyugati állítások tarthatatlanságát. Ez év január végén Londonban Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit miniszterelnök például arról beszélt, hogy a Szovjetunió és a Nyugat között, á korábbihoz hasonlóan, katonai egyensúly áll fenn, és semmi alapja sincs a félelemnek vagy a pesszimizmusnak. Ezt Georg Leber nyugatnémet hadügyminiszter is megerősítette tavaly december végén, kijelentve, hogy: „A NATO fegyveres erőinek közös potenciálja egyenlő 'á Varsói Szerződés tagállamai megfelelő potenciáljával.” Úgy tűnik, hogy most már mindössze annyi maradt hátra, hogy a realitás felismeréséről áttérjenek a fegyveres erők reális csökkentésére. De a Nyugat éppen ezt a lépést nem siet megtenni. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK már eddig is sok erőfeszítést tettek a tárgyalások sikere érdekében. Nem kétséges, hogy energiájukat, és ez irányú fáradozásaikat a jövőben sem csökkentik. Ezt bizonyította az az új felhívás, amellyel Leonyid Brezsnyev fordult a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusának emelvényéről a nyugati hatalmakhoz. „Ma még egyszer kijelentjük — mondotta —, készek vagyunk arra, hogy egészen a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről szóló megállapodás létrejöttéig nem növeljük a térségben állomásozó csapataink létszámát. Természetesen azzal a feltétellel, hogy a NATO erői az említett térségben szintén nem növekszenek. Fogadják el ezt a javaslatot tisztelt tárgyaló partnereink első reális lépésként a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton, hisz ezzel senki sem veszít, a béke ügye, a népek biztonságának ügye viszont csak nyerhet.” L. Tolkunov, az APN-sajtóügynökség elnöke I Harcosfévtizectekl Murczkó Károly már hosszabb idő óta lejár a Szabolcs utcai postásotthonba. Mindenki ismeri, széles baráti köre van, mindenki klubtagnak tekinti. Bizalmasak vele szemben, véleményüket nyíltan elmondják előtte. Módja van megismerni az embereket. Egy szűkebb csoport alakul ki körülötte, amely már taglalja a háborús eseményeket, kezdenek politizálni. Sajtótermékeket és könyveket kapnak olvasásra. Murczkó vezeti és irányítja a csoportot. Kapcsolatuk megmarad a felszabadulásig, az ő munkájának eredménye, hogy a postásoknál közvetlenül a felszabadulás után létrejön az üzemi szervezet. Lajtai Endre széles körű propagandatevékenységet folytat volt tanonctársai körében, akikkel együtt járt iskolába és azóta már szakmunkások lettek. Lajtai ügyes szervező, jól választja ki a megfelelő személyeket, megtanítja őket a konspiráció szabályaira, egy csoportot hoz létre maga körül. A csoportot ellátja marxista könyvekkel és propagandaanyagokkal, tanítja, neveli őket. A csoportnál fegyelem van, nincs fecsegés és nincs letartóztatás. Sárközi detektív beidézi a rendőrségre a munkásotthonba való bejárása miatt, arra akarja rábírni, hogy kapcsolatait szakítsa meg a munkásmozgalommal. Lajtai ezt elutasítja. 1942-ben újra beidézik, újl ól a munkásmozgalommal való kapcsolat megszakítására akarják rábírni. Lajtai megmondja, hogy ő tagja a szociáldemokrata pártnak és tagja a famunkás-szakszervezet vezetőségének. Meggyőződése kapcsolja a munkásmozgalomhoz, ezen ő nem akar változtatni. A köréje tömörült fiatal szakmunkásokról nem kérdezték. Ez annak a jele volt, hogy nem tudtak a csoport működéséről. 1942 végéig, amíg be nem hívták munkaszolgálatra, a propagandaanyagok raktározója és terjesztője volt. 1942 áprilisában Pálfy Ernő hazajön az internálótáborból Pásztor Józseffel. Pálfyt hazaérkezése után nem helyezik rendőri felügyelet alá, szabad mozgást adnak neki, nyilván azzal a céllal, hogy megfigyeljék és kapcsolatait felderítsék olyan- személyekkel, akik még ismeretlenek a rendőrség előtt. Pálfy Ernő a Bethlen utcai görög katolikus bérház alatt bélyegüzletet nyitott. Ez lehetőséget adott számára, hogy politikai kapcsolatait felújítsa. 1942-ben a kormányzó Kállay Miklóst bízza meg kormányalakítással. Kállay régi szabolcsi földbirtokos családból származik, Kállósemjénben ezer holdon felüli birtoka van. A szabolcsi arisztokrata és földbirtokos családok bizalmát élvezi. Támogatják Kállayt a megyében lévő nagykereskedők és a nagyüzemek tulajdonosai is. Tiszavas- váriban az Alkaloida, a Demecseri Ipartelepek, a Nyírbogdányi Petróleum R. T., a nagyhalászi kenderfeldolgozó, a kisvárdai szeszfinomító, a megyei nagymalmok tulajdonosai és részvényesei, bankok, egyéb vállalatok stb. A jövő emberének tartották, aki kiszabadítja az országot Hitler karmaiból, nyugati és semleges országokkal való kapcsolatai révén. Többször járt a megyében, ilyenkor egyik-másik földbirtokos családnál összejöttek a nagybirtokosok, és tájékoztatta őket a politikai helyzetről. A megbeszélések szigorúan zártkörűek voltak, azokon sem a rendőrség, sem a csendőrség, még a megye vezetői sem vettek részt. Ügyeltek arra, hogy a Nyíregyházán működő Gestapo a megbeszélések tartalmáról ne kapjon tájékoztatást. A megbeszélések ebéd előtt voltak, a cselédséget is kizárták a kastélynak abból a szárnyából. A megye vezetői, a rendőrség, a csendőrség, a katonai vezetők a megyeházán külön tájékoztatást kaptak. 1941 őszén és 1942 tavaszán Dunai Bélát a rendőrség sokat zaklatja állampolgársága és politikai tevékenysége miatt. 1942 nyarán behívót kap, hogy jelentkezzen a nyírbátori kiegészítő parancsnokságon. Magával viszi a párt- és szakszervezeti tagsági könyvét. A kiegészítő parancsnokságon felöltöztetik és bevágják egy munkaszolgálatos századba. A párt- és szakszervezeti könyvét bevarrja a köpenyébe. Már a vonaton agitál a legénység között, hogy ha kimennek a frontra, szökjenek át a szovjet csapatokhoz. Utazása utolsó napjaiban az őrmester meghallotta Dunai Béla németellenes kijelentéseit, jelentette a századparancsnoknak, aki Dunait kiköttette. Megérkezésük után közvetlenül a front háta mögé kerültek. Dunai szétnézett, látta, hogy tőlük egy kilométerre erdő van. Lövészárkot ástak, mindenki kapott egy darabot, amit aznap ki kell ásnia. Ásás közben észrevette, hogy a bokor mögött futóárok van, amely az erdő felé tart. Amíg a jobbról és balról lévő társai ettek, ő beugrott a futóárokba és mélyen lehajolva futni kezdett az árokban az erdő felé. A futóárok vége előtt 50 méterre megállt, óvatosan szétnézett és észrevette, hogy az erdő szélén, a fa mögött két szovjet katona áll. Az egyik távcsövezi a terepét, a másik a futóárok felé néz. Dunai pisszegett nekik, azok intettek, hogy menjen feléjük, de hasaljon le. Géppisztolyukat le sem vették a vállukról. Bementek az erdőbe, rágyújtottak, Dunai akkor vette észre, hogy jobbra, balra 50—50 méter távolságra még három-három szovjet katona áll tüzelőállásban. Szovjet előőrsök voltak, átszivárogtak a frontvonalon. Dunai türelmetlen volt, szeretett volna már a szovjet frontvonal mögött lenni. Egy fél óra múlva elindultak visszafelé, bámulatos ügyességgel jutottak keresztül a fronton. A szovjet századparancsnok előtt megállt, felszakította köpenye bélését, elővette a párt- és szakszervezeti könyvét és felmutatta neki. Megkínálták teával, azután átsétáltak az ezredparancsnokságra. A tábornok és a politikai tiszt elbeszélgetett vele, egy hét múlva Moszkva mellett az antifasiszta iskola hallgatója lett. Itt találkozott Rudas Lászlóval, Rákosi Mátyással, Vas Zoltánnal és másokkal. Az iskola elvégzése után harcoló partizánalakulathoz került. Sok ütközetben vett részt, többször sebesült meg. Legutolsó sebesülése után propagandamunkára osztották be. Vas Zoltánnal együtt járták a hadifogolytáborokat, előadásokat tartottak és a hadifoglyokból partizánegységeket szerveztek. Érdemei elismeréséül századparancsnokká léptették elő. 1945 márciusában érkezett haza és azonnal bekapcsolódott az újjáépítési munkába. A rendőrségnél kapott beosztást, tevékenyen részt vett a megyében még megbúvó nyilasok felderítésében. Működésével hozzájárult a szovjet és a magyar köz- igazgatási szervek együttműködéséhez. 1947 végén az Építésügyi Minisztériumban kapott beosztást. Elvégezte a Gazdasági és Műszaki Akadémiát, majd a Honvédelmi Minisztérium építési csoportfőnökségén dolgozott. Nyugdíjba vonulása után nem sokkal ragadta el a halál. i A J I
