Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-28 / 98. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 28. Boltban, utcán, piacon A magánkereskedőknek a kereskedelemben betöltött szerepe körül a felszabadulást követő években nagy volt a bizonytalanság. Számuk 75 ezerről kétezerre csökkent. 1957-ben jelent meg a tevékenységüket szabályozó törvényerejű rendelet, amelynek módosítása most vált időszerűvé. Azóta a magánkereskedők száma nagyjából állandó, 12 ezer körül van. E táboron belül azonban folyamatosan gyarapszik azoknak a száma, akik alapvető ellátási feladatokat oldanak meg. Több városban építettek mostanában új vásárcsarnokot, illetve korszerűsítették a piacokat. Az élelmiszer-kereskedők mindenütt megfelelő helyet kaptak. A divatárusoknak, a bazárosoknak — akiknek számát nem ésszerű növelni, de a meglévőknek továbbra is biztosítani kívánjuk a megélhetést — szintén igyekeztek megfelelő helyet találni. Kecskeméten például a társasházak szerződésének mintájára egy hangulatos bevásárlóudvart alakítottak ki saját erőből. Volt olyan vélemény, hogy a vásárok és búcsúk ideje már lejárt. A Belkereskedelmi Minisztérium legutóbbi statisztikája szerint azonban egy év alatt a vásárok száma tizennéggyel emelkedett. Meglehetősen széles még mindig az a réteg, amely ma is hagyományosan a vásárokon szeret eladni és venni, s a fiatalok számára pedig élményt jelent a sokadalom. A búcsúk jellege, tartalma is változóban van, egyre inkább a falu, a családok ünnepévé alakul, ahol az ajándékárusok mellett a körhintások, a cél- lövöldések is szívesen látott vendégek. Számolnak a magánkereskedők munkájával a Balatonnál és a többi üdülővidékeken is. A szezonjellegből adódóan az év egy rövid szakaszában többszörösére nő a vásárlók, a vendéglátásra igényt tartók száma, s ilyenkor kisegítésként jól jön a kifőzdések, pecsenye- és lán- gossütők, alkalmi árusok közérdekű tevékenysége. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem nagyon elaprózná beruházási, fejlesztési lehetőségeit, ha el akarna jutni minden ellátatlan területre. Pécsett még az épülő új lakótelepeken is jó előre betervezik, hol adnak helyet a magánkereskedőknek. Több helyen a kialakuló új városrészeken meghatározott időre, öt-tíz évre adnak iparigazolványt. A tanácsok felelősséget érezve az ellátás színvonalának javításáért, több helyen korszerűtlen, egy-két személyes kis üzletek továbbvitelét is a magánkereskedőkre bízták. Az érdi tanács kedvezményes telekjuttatással ösztönözte új zöldségüzletek megnyitását. A falusi, tanyai magánkereskedők között sokan vannak, akiknek kis üzlete valóságos közéleti fórum, tanácstagként, népfrontbizottsági tagként is eredményesen tevékenykednek. Az állampolgári kötelezettségeket becsülettel teljesítő kereskedők jó közérzettel dolgoznak, s így ünnepük szervezetük, a KISOSZ megalakulásának 30. évfordulóját. S. J. Rendcsináló asszonyok NŐI ÖNKÉNTES RENDŐRÖK SZATHÁRCSEKÉN Az orvosnő belépett a kocsmába. Három férfi éppen nagyfröccsöt emelt a szájához, a negyedik egy pálinkáspoharat szorongatott. — Neki nem szabad itt lenni, hiszen rendőri felügyelet alatt áll — villant át az agyán. Aztán az jutott eszébe: mi lesz. ha nekitámad, amiért szólni merészel? Máskor is volt már rá példa, hogy megtámadták. Igaz. ez az orvosi rendelőben volt, mert nem akart táppénzre venni egy félrészeg szimulánst. Jobb. ha nem egyedül leszek — gondolta —, s néhány perc múlva egy férfi önkéntes rendőrrel tért vissza. A dolog további része már simán zajlott: a féldeciző tudta, hogy nem mehet be a kocsmába, így engedelmeskedett a felszólításnak, az orvosnő pedig eljárást kezdeményezett a rendőri felügyelet szabályainak megszegéséért. Elsők a megyében Mi köze az orvosnőnek egy REF-es férfihez? Az orvosnőnek semmi, de Lőrincz Lajosné dr. Homoki Juliannának, s rajta kívül még 10 szatmárcsekei asszonynak már sok: ők alakították meg megyénkben elsőként a női önkéntes rendőri csoportot. — Nekem azzal kezdődött, hogy megkerestek: mit szólnék hozzá ... ? De az előzményekről Lakatos József tanár tud legtöbbet. — Tavaly olyan megtiszteltetés ért, hogy mint a helyi önkéntes rendőri csoport parancsnoka, részt vehettem az önkéntes rendőrök országos tanácskozásán. Ott hallottam, A televízióban nagy sikerrel vetítik az Alfa Holdbázis című fantasztikus angol filmet. Mint legtöbb hasonló filmben, itt is inkább a fantázia, semmint a tudomány kerül előtérbe. Cikkünkben nem a tévéfilmet kívánjuk bírálni, hanem a tudomány eszközeivel egy igazi holdbázis építésének lehetőségét próbáljuk megvizsgálni. Az 1960-as évek közepétől a mai napig több tucat automata és hat Apollo-expedíció szállt le a Holdon, illetve tért onnan vissza. Az igen látványos amerikai expedíciók az Apollo—17 küldetésével váratlanul befejeződtek. A tudomány ugyanis felismerte, hogy a Hold igazi megismerése, felkutatása vagy inkább birtokba vétele rövid időtartamú expedíciókkal nem lehetséges. A Holdat akkor lehet csak igazán megismerni, ha a kutatók állandó menedéket találnak és akkor is a Holdon maradnak, amikor beköszönt az ottani kéthetes éjszaka, vagy pedig a kéthetes nappali forróság. A legközelebbi expedíció tagjainak egy felszín alatti barlangot kell keresniük. Ebbe a kavemába lépzsilippel ellátott, felfújható műanyag falat helyeznek el. Ez lesz az első „búvóhely” a Holdon. Ha ezt a kavernát megközelítően a földi körülményeknek megfelelően felszerelik, s az űrutasok megszabadulhatnak súlyos űrruhájuktól, akkor ez már óvóhelynek nevezhető. De ez még mindig kevés. Ilyen kavernákat valahol a Hold felénk forduló oldalának egyenlítőjétől nem túlságosan messze kell megkeresni, mert így aránylag könnyű a Földdel rádiókapcsolatot tartani. Miért van szükség föld alatti menedékre? Elsősorban azért, mert a Holdnak nincsen légköre, nincs ózonrétege, ami megvédené a kutatókat a Nap gyilkos erejű ultraibolya sugárzásától. De védelmet kell találni a világűrből érkező nagy energiájú kozmikus sugárzás ellen is. Az űrhajós öltözék rövid időre minden ellen védelmet nyújt, ám senki sem tudja, mi történne egy emberrel, ha egy-két hónapig kellene űrruhában tartózkodnia. Erről a menedékhelyről kiindulva holdautóval, vagy terepjáróval fel lehet deríteni több tíz, vagy száz négyzetkilométeres területet, főként krátermentes vidéket, ahol űrhajókilövő bázist építhetnek és ahol megépíthetik (a Földről hozott előre gyártott elemekből) az első igazi holdbázist. A holdbázist a mai elképzelések szerint jórészt a talaj alá fogják süllyeszteni, azonban lesznek kilátó kupolák (valószínűleg speciális műanyagból) és légzsilipek bejárati kapuval. Az első holdbázis akkor lesz igazi, ha a két legértékesebb „kincset”, az oxigént és a vizet a helyszínen tudják előállítani. Ha ezeket nem a Földről kell „importálni”, a kutatók gondjainak legalább fele megszűnik. Az elektromos energiát minden bizonnyal napelemek révén nyerik és a kéthetes éjszakára akkumulátorokkal tárolják. A holdbázisról kiinduló expedíciók újabb támaszpontokat keresnek majd és az automata rakéták további felderítéseket végeznek. Ennek révén további bázisokat fognak építeni. Több holdbázis rendszeréből valamilyen középponti vidéken építik meg az első holdvárost. A város a bázisokhoz hasonló elvek alapján épül majd fel, csak nagyobb méretekben. A kilátó kupolák teljes biztonsággal védik az embert a világűr minden támadásától, még az alattomos meteoroktól is, amelyek szakadatlanul záporoznak a Holdon. (A Hold légköre legalább 50 billiószor ritkább, mint a Földé, ezért a meteorok ott nem égnek el.) A holdvárosra, amelynek tekintélyes része a felszín alatt épül, ráillik majd a jelző: a tudomány városa. E cikk elolvasása után so- 'kan kérdezhetik, mire jó mindez? Az űrhajózás előkészítő korszakának nagy gondolkodói már régen megválaszolták a kérdést. Minden lehetséges földi tudomány óriási mértékben előre lendülne, ha a Holdat (és később a bolygókat) legalább annyira megismernénk, mint a Földet. Kutatni kell a Holdat azért is, hogy jobban megismerhessük a Földet. Holdbázis, vagy holdváros építése jelen pillanatban még jóval meghaladja a Föld tudományos és technikai civilizációja teljesítőképességének a maximumát. A tudomány békés és egyenletes fejlődése lehetővé teszi, hogy ez a nagy munka évezredünk utolsó éveiben elkezdődjék. Gauser Károly hogy Benkei András belügyminiszter milyen meleg hangon beszélt a női önkéntes rendőrök munkájáról, s milyen fontosnak tartotta tevékenységüket. Aztán felszólalt a nők képviselője is és akkor jöttem rá, hogy néhány területen értékesebb, s főleg hatásosabb munkát tudnak végezni, mint a férfiak. Már szinte ott magam előtt láttam az itthon veszélyézte- tett környezetben élő gyermekeket, a családjukat elhanyagoló szülőket és biztos voltam benne, hogy a szatmárcsekei lány ok-asszony ok vállalják ezt a feladatot. A többi már Szatmárcsekén történt. Lakatos József először Fecske József főtörzsőrmesternek, Szatmárcseke. Ti- szakóród, Túristvándi és Ti- szacsécse körzeti megbízott, jának mondta el javaslatát, a járási kapitányság, a helyi tanács és tsz vezetői pedig örömmel támogatták a kezdeményezést. De kik vállalják ezt a nehéz férfimunkát? Jó lenne — gondolták — ha minden réteg képviselői ott lennének, ha olyanok vállalnák. akik jól ismerik környezetüket és olyan köztiszteletben álló emberek akikre azok is hallgatnak, akikkel nem könnyű bánni még férfiaknak sem. Akik vállalták A névsor összeállt. Ba- ráth Béláné védőnő, Gárdus Béláné főkönyvelő, Kelemen Kár oly né védőnő, Komár Andrásné tanítónő, Kőszegi Jánosné tsz-tag, Lászlófi Gé- záné tsz-tag, Lőrincz Lajosné dr. Homoki Julianna körzeti orvos. Miski Lajosné könyvelő, Nyíri Lajosné orvosírnok, Sarkadi Béláné tanítónő és Varga Erzsébet óvónő. Aztán beszélgetések kezdődtek. s ha itt-ott bátortalanul is, de mindenki vállalta. Az egy hónapig tartó oktatás után az eskütétel ünnepélyes volt, ám másnap már megkezdődött a komoly munka. Mindenki kapott egy- egy veszélyeztetett környezetben élő cigánycsaládot, s hozzáláttak a környezettanulmányok készítéséhez. — Egy hónap sem telt el, mindenki befejezte a munkát, s bizony elég siralmas az összesítés — számol be az eredményről dr. Homoki Julianna. — Egy feljelentést is kellett tennünk, mert hiába figyelmeztették évekig azt a férfit, egyszerűen nem vállalt munkát. Iszik, a gyerekei nem járnak iskolába, s hiába Ígéri, hogy megváltozik, minden kísérletezés eredménytelen. A női önkéntes rendőrök 21 veszélyeztetett környezetben élő fiatalkorú körülményeit dolgozták fel, de már újabb név szerepel a vizsgálatra vá_ rók sorába, öt férfi kény- szerelvonó-kezelését javasolják, egy férfit előállítottak, egyet botrányos részeg. ségért, hármat közveszélyes munkakerülésért jelentettek fel. Egy anyát szigorú figyelmeztetésben kellett részesíteni. mert pár hónapos gyermekét nem vitte orvoshoz. s amikor mentőt hívtak, alig tudták életét megmenteni. Mindezt másfél hónap alatt tették, s azt mondják: nagyon sok munka vár még rájuk. 15-20 olyan emberről tudnak, akik egyik nap munkát vállalnak, másnap már otthon maradnak. Sok gyereket kellene — saját érdekében — kivenni otthoni környezetéből, és sok férfit kellene megszabadítani betegségétől, az alkoholizmustól. űz alkoholizmus ellen — Nemcsak ennyit vállaltunk — folytatja Lőrincziné — hanem a körzeti megbízott területén, négy községben akarunk dolgozni. Túr- istvándiban kevesebb a veszélyeztetett környezetben élő gyermek, viszont több az idült alkoholista. Ha ott is eredményes lesz a munkánk, akkor Tiszakóród és Tiszacsé- cse következik. Persze a feltáró munka, a környezettanulmány önmagában még nem elég, meg kell találnunk a módját: hogyan segíthetünk. Mert van olyan család, ahol italra költik a segélyt is, és arra is volt példa. amikor a tanács nem pénzt, hanem ruhaneműt adott és azt adták el. hogy legyen miből inni. A szatmárcsekei női önkéntes rendőri csoport előtt van követésre méltó példa. Férfi önkéntes rendőrök — Bíró József és Borbély Attila — fogták el egy emberölés kísérletének tettesét, ők fogtak el egy körözött férfit, egy másik tsz-tag az italbolti betörőt állította az igazságszolgáltatás elé. Most együtt dolgoznak férfiak és nők. hogy megfékezzék a közrend ellen vétőket, s hogy megelőző munkájukkal egyre jobban visszaszorítsák az együttélés szabályaival szembehelyezke- dők indulatait. Balogh József Falugyűlésen született a kezdeményezés: minden fehérgyarmati végezzen 40 óra társadalmi munkát lakóhelyéért. A kisiparosok is csatlakoztak a felhíváshoz. Nagy János kárpitos és munkatársai a nagyközségi tanács autóbuszának újjávarázsolását vállalták. A mutatós kárpitüléseken a tivadari ifjúsági tábor ifjú lakói foglalnak rövidesen helyet, az irodalmi és történelmi nevezetességek megtekintésére indulnak. Képünkön: kárpitcsere az autóbuszban. (Molnár K. felv.) Vízmüvet avattak Geszteréden Üj vízműhálózatot avattak szerdán Geszteréden. Az új létesítmény része annak a regionális vízműnek, mely két hajdú-bihari település, Téglás és Hajdúhadház mellett hivatott ellátni egészséges ivóvízzel — tervek szerint 1978-tól — Ujfehértót, Bö- könyt és Érpatakot is. Az új geszterédi létesítmény építése 7 millió forintba került. A lakossági hozzájárulással és központi támogatással elkészült hálózatban 13 kilométer hosszúságú csővezetéken keresztül jut el az ivóvíz a község valamennyi lakójához. A vízműhálózat üzembe helye, zése lehetővé tette, hogy a régi és korszerűtlen öt kút helyett ezentúl 55 utcai kútból kaphasson vizet a községben élő 3 ezer ember. Kerékpárral Seregbe Újszerű és olcsó túrázáshoz kínál lehetőséget idősebbeknek és fiatalabbaknak egyaránt a NYIRTOURIST. Mint már hírül adtuk, tavaly tíz kerékpárt helyezett el az idegenforgalmi hivatal a vásá- rosnaményi Bereg Múzeumban. Hosszú téli várakozás után április első napjaiban hozták ki először szállásukról a járműveket: a helyi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tíz diákja indult túrára velük. Tákos— írtra készen a II. Rákóczi Gimnázium tanulói (Koncz Bél áné felvétele) Csaroda—Tarpa—Szatmárcseke közel 70 kilométeres útvonalán haladtak végig. A kirándulás olyan jól sikerült, hogy a rákóczisok további két úthoz jegyezték elő a kerékpárokat. A szolgáltatás nemcsak a helybeliek, de a távolabbi vidékekről érkezőknek is rendelkezésére áll. Vásárosnamény vonattal gyorsan és olcsón megközelíthető. A kibérelt biciklikkel pedig akár több napos túrák is tehetők az emlékhelyekben gazdag beregi vidékeken. Az egyik ajánlott útvonal Tákoson, Csarodán, Tarpán át Szatmárcsekéig, a másik Vásárosnaményból Gergelyiugornyán, Tákoson, Vámosatyán át Barabás szőlőkben gazdag vidékéig tart. Ezek mellett számtalan irányban indulhatnak — akár a Tisza vonalán, vagy a megye többi emlékhelyét célul tűzve — egyéni ízlés szerint a kirándulók. A kerékpárok az év bármely szakában, naponta mindössze 10 forintért bérelhetők. Nem csak olcsó és kényelmes, de egészséges is ez a módja a kirándulásnak. Menet közben mindvégig a friss levegőn haladva bárhol letáborozhatnak egy kis pihenésre az utazók. Nem utolsó szempont, hogy a kerékpárokkal felfrissíthetek, megmozgathatok a berozsdásodott izmok is. Ha sikeres lesz az új szolgáltatás, újabb biciklikkel bővítik a jelenlegi állományt.
