Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

1977. április 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 „IPARI TERMELÉSÜNKET 1977-BEN 10—12 SZÁZALÉK­KAL NÖVELJÜK. ENNEK ALAPJA A KAPACITÁSOK BŐVÜ­LÉSE, A KEDVEZŐBB MUNKAERŐHELYZET, A TERMÉKE­INK IRÁNTI KERESLET” — ÁLLAPÍTJA MEG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MÜLT ÉV DECEMBER 21-1 ÁLLÁSFOGLA­LÁSA. y TANÁCSI IPAR sHBHk Á bűvös tíz százalék Ezért tervezett a tanácsi ipar hét vállalata közel 10 százalék termelésnövelést. A kérdés: a már évek óta mű­ködő, jelenleg nagyobb fej­lesztések nélkül dolgozó vál­lalatok képesek-e ilyen fej­lődésre, s ha igen, akkor mi­lyen intézkedések szüksége­sek hozzá, melyek azok a tartalékok, amelyek lehetővé teszik a termelés növelését? Ami biztos: nem lehet, de nem is szabad mechanikusan értelmezni a termelés növelé­sét. Hiszen az, ami az egyik vállalatnak viszonylag köny- nyebben sikerül, a másik vál­lalattól jóval nagyobb erő­feszítéseket kíván. Példa er­re egyrészt a Kelet-magyar­országi Faipari Vállalat, ahol a közel 7 százalékos emelke­désért igen meg kell dolgoz­ni, mert o vállalat profilja adott, a tanácsi iparon belül a legtermelékenyebb munkát végzi, ezért csak olyan új munkát vállalhat, ahol leg­alább hasonló szintű eredmé­nyeket érhet el. A VAGEP- nél viszont — bár az átszer­vezés után szinte teljesen szolgáltató vállalat lett — a létszám negyedével növekszik ahhoz, hogy elérje a termelés 9,1 százalékos emelését, mi­közben több milliós fejlesz­tést hajt végre. A legtöbbet a belső tarta­lékok feltárásával érhetik el a vállalatok. így tesz a Nyírségi Nyomda, amikor a tavalyi 40 százalékosnál is na­gyobb fejlődés után az idén sem adja alább 10 százalék­nál, elérve az évi 100 milliós termelést. Ehhez olyan piac- politikát kellett kialakítani, hogy a nyomdaipar rekonst­rukciója után is versenyké­pes maradjon a vállalat, gyor­san és olcsóbban készítsen el egyes nyomtatványokat, mint más, nagy vállalatok. Sike­resnek bizonyult a nagy part­nerekkel való kapcsolat is. A tankönyvek gyártása, az Ál­lami Biztosítónak készített nyomtatványok lehetővé tet­ték a folyamatos termelést. Ugyancsak a jó termékszer­kezetnek köszönheti a fejlő­dést a Nyírbátori Faipari Vállalat. Ahhoz, hogy az idén ötödével többet termel­jen, olyan sikeres termék szükséges, mint a tanári fal, amelyet sorozatban gyárta­nak. A szolgáltatásban a Patyo­lat számai biztatóak. Azzal, hogy tevékenységét egyre jobban kiterjeszti a megye egész területére, az új lakó­telepekre, új szalont, felvevő üzletek sorát nyitva Kisvár­dán, Záhonyban, a nyíregy­házi Jósa városban és a Búza téren, megteremtette a válla­lat a lehetőséget, hogy köze­lebb kerüljön a lakossághoz. A termeléssel együtt je­lentkezik a bérfejlesztés. Ál­talában 6—7 százalékkal kí­vánják emelni a béreket, amihez az alapot a termelés szolgáltatja. De nem marad­hatnak el a követelmények sem. A nyomdában tavaly a létszám felét érintette a nor­marendezés, aminek hatása az árbevétel növelésében már akkor érződött, s az idén is jelentkezik. A Kelet-magyar­országi Faipari Vállalatnál áttértek az egyéni teljesít­ménybérezésre, ami várható­an legalább 10 százalékkal emeli a termelékenységet. A kézi összeállító műhelyben pedig o kiscsoportos bérezés­től várnak jobb eredménye­ket. Ezt az évet jól kezdték a ta­nácsi iparvállalatok. A múlt évhez viszonyítva az első ne­gyedévben 13 százalékos ter­melésnövekedést értek el, ami biztosítékot nyújt arra, hogy az éves tervszámokat is teljesítsék. Ráadásul — kü­lönösen a nyíregyházi üze­meknél — a létszámot nem, vagy alig növelték, elsősorban a termelékenység növekedé­séből származtak az eredmé­nyek. Ám mindez nem adhat okot az elbizakodottságra. Hiszen például a Tiszalöki Faipari Vállalatnál a múlt évi igen jó eredmények után kell mérsékeltebb exportnö­velés mellett hozni a termelés növelését. A faipar­ban egyébként is gátló té­nyező, hogy az idén sokat romlott az alapanyag-ellátás. Ebben az évben a megyé­ben több új üzem kezdi meg működését. Az országos át­lagot meghaladó termelésnö­vekedés jórészt ezeknek az üzemeknek köszönhető. Azon­ban azzal, hogy a többi vál­lalat szintén igyekszik lépést tartani a fejlődéssel, érezve, hogy a bűvös 10 százalék nem valamiféle varázsszám, ha­nem reálisan elérhető. Az ér­tékelésnél viszont azt is szük­séges mérlegelni, hogy mi­lyen körülmények, belső és külső hatások között születtek meg a termelést növelő ered­mények. Lányi Botond L. Szmajlov: H etedhét országon túl, ott is a hetedik cárságban egy fiatal legény belesze­retett egy gyönyörű lányba és meg­kérte a kezét. Egyszerűen csak odament hozzá és azt mondta: — Légy a feleségem. A lánynak sem kellett kétszer mondani, rögtön rákérdezett — és milyen munka­bért ajánlsz? A fiú szinte megdermedt a váratlan kér­déstől : —* Milyen bérről beszélsz te itt? — Arról. Rád fogok dolgozni? Fizess. Más valaki a helyében már megvadult volna e szavaktól és köpött volna az egész­re, de ő vagy azért, mert tényleg belesze­retett a lányba, vagy mert teljesen lesúj­tották a hallottak így válaszolt: — Rendben van. Hatvan rubel megfelel? — Nem — hangzott azonnal a válasz —, felsőfokú képzettségem van. — Az más, akkor nyolcvan — helyesbí­tett a legény. — Nyelvpótlékként adj rá még tizet! — Kilencven, de egy kopejkával sem több. — így is jó, akkor nem megyek hozzád feleségül. ítéld meg te magad gazdám! Mossak rád, járjam az üzleteket, főzzek akkor is, amikor a konyha melege nélkül is elég kibírni a hőséget. És mindezen túl énekelni is fogok neked. — Óh, még énekelsz is? — csodálkozott el a fiú. — Persze, hét évig jártam zeneiskolába. Ez megér még egy újabb tizest.- — Megleszünk éneklés nélkül is. — Rendben, és hogy tervezed, te fogsz énekelni? — Nincs is hallásom. — Annál inkább. Téged hallgatni merő kín lenne. Nem, száznál alább semmikép­pen. — Legyen száz, de ezzel vége minden al­kudozásnak. — Ha majd jönnek a gyerekek — pótlék is jár. Minden gyerek után legalább 30 ru­bel emelés. — Hát, ez már aztán túlzottan ... — Ne fukarkodj, uracskám! Nem egy napra veszel meg, hanem egy egész életre. — Belegyezem. De ez már minden ugye? — Nem uram. Nézzük csak, ott a mun­karuhád, a fehérneműd, a színházi ruhád, ha megbetegszel, ha fizetett szabadságra mégy... — Talán a szabadságot nem együtt akar­juk tölteni? — Ahogy akarod. Ha együtt, ha külön, mindenképpen pénz kell hozzá. — Hát hol veszek én annyi pénzt? — Ha nincs pénzed, ne nősülj! — Nem kedvelsz te engem! — Ha nem lennél nekem kedves, nem is alkudoznék. A múlt nyáron feleségül kért egy másik. Előlépést is Ígért, mégsem men­tem hozzá. Hogy bánkódott, a haját tépte. De hozzád — szíves örömest. — Figyelj csak, elképzelhető, hogy mun­kát vállalsz valahol? — És ki fog az üzletbe járni? — Majd együtt. — Kimossa majd a padlót? — Felváltva. — És ki fog főzni? — Te főzöl, én mosok, takarítok és követ mosok. — Hát így meg is egyeztünk. Egyetlenem — Kis madárkám. — Édes virágom, azért a munkafelosztást mégiscsak írásban rögzítjük. Ti férfiak, mind egyformák vagytok. Fordította: Laczik Mária Üj postaépület Nagykállóban. (Elek Emi! felvétele) Mosópor, nyers olaj, gyertya Nyírbátorból Tizennegyedszer is: élüzem A gyárat olajszag lengi körül. A kapunál sülő töpörtyűre emlékeztet az illat, beljebb zsí­rosán nehézzé válik, de ha a szél a szag alá kap, lágyabb tónusok vegyülnek bele: a mosóporok aromája. Mintegy hatszáz ember munkahelye ez, akik az idén 530 millió forint értékű nyers olajat, 500 milliót érő mosó­szert és húszmillió forintot számláló gyertyát állítanak elő. De tavaly is jól dolgoz­tak. Bizonyíték erre a terve­zettnél 37 millióval több nye­reség. Az igazgató, Orosz Mik­lós, szívesen ejt szót min­denről, csak az eredmények­ről beszél nehezen. Szerény­ség? Netán régi tapasztalat, mely azt diktálja, hogy a hírverés — hiába „ül” min­den adat — esetleg irigységet szül? Mindegy. A lényeg: amit szűkszavúan előad. Targoncák a gyári utakon — Tavalyi munkánk alap­ján — mondja — ismét él­üzem lettünk. Immár tizen­negyedszer, egymás után. Nyers olajból 133, mosószer­ből 101 százalékra teljesítet­tük tervünket. Öröm. hogy sikerült a nehéz munkát vég­zők helyzetén segíteni; az anyagmozgatást targoncák­kal végezzük. A 27 000 tonna mosópor előállításához pél­dául 54 000 tonna súlyt kel­lett megmozgatni. Ahhoz pe­dig, hogy targoncáink üze­melni tudjanak, 1200 négy­zetméter útburkolatot épí­tettünk. A számok, és a munka elis­merését jelző élüzem cím önmagukban is imponálóak, a „helyszíni szemle”, a több­nyire régi épületek látványa, s a tudat, hogy berendezé­seik sem a legkorszerűbbek, csak fokozzák ezt az érzést. Ha a gyár történetét ismer­tető kis tárlat régi képeit nézzük, néha az a benyomá­sunk, hogy csak a gépek előtt álló, köpenyes férfiak cseré­lődtek ki — talán ők sem mindig —, de a szerkezetek nem sokat változtak. Ez azért persze túlzás, mint ahogy az öregedés veszélye sem fenye­geti • a gyárat, hiszen 220 a harminc éven aluliak száma. Napi öt mázsa gyertya Az ország egyetlen „gyer­tyagyára” a nyírbátori nö­vényolajgyárban a legkisebb jelentőségű részleg. Mindösz- sze negyvenhatan dolgoznak itt. — Kisebb gyertyákból — magyarázza a „gyár” vezető­je, Kurtyán Illés — 960 cso­magot, 48 ezer darabot, na- gyobból pedig 1350 csomagot, 10 ezer 800 darabot kell egy műszakban elkészíteni. A fi­zetések nem rosszak, a nők 12 forint 90 filléres, a férfiak 13 forint 50 filléres órabért kapnak. Ez csak látszat­egyenlőség. ugyanis a nőké a könnyebb munka. — Csak az a munka nehéz, amivel az ember nincs tisz­tában — vélekedik Márkus Miklós betanított munkás, aki immár tíz éve önti a gyertyákat. — Egyébként is — fűzi hozzá — nem is oly rég még kézzel kellett a for­ró viaszt a gépre önteni, de ma már gép adagolja. Per­sze. napi 5-5,5 mázsa gyer­tyát készíteni, azért nem gye­rekjáték ... 72 tonnás „olajütő" Az olajgyárban, minden fortyog, forró olaj gyűlik a sajtoló alatt, s folyik több stáción át a tartályokba. Csak nyers olajat préselnek itt a napraforgómagból. A termék egy része Rákospalotára és Kőbányára vándorol, ahol ét­olaj és margarin lesz belő­le, egy jelentős mennyiséget pedig külföldön dolgoznak fel. Évente mintegy 3000 ton­na olajat „ütnek”. — Napi termelésünk 72-73 tonna — világosít fel Nunn András, főművezető. — Eh­hez 150 tonna magot hasz­nálunk fel. Egy műszakban húszán dolgoznak, és "jól: igazolja ezt. hogy az export N apjaink gazdálkodásá­ban az információnak, a megalapozott és elemző üzemgazdasági számí­tásoknak felbecsülhetetlenül nagy a jelentősége. Ez már több egyszerű számtani mű­velettől, hiszen a tervezésnek és végrehajtásnak a lehetsé­ges legkedvezőbb feltételéit kell az adatok alapján úgy meghatározni, hogy a terme­lés jövedelmezősége biztosít­va legyen. A megyében a Magyar Ag­rártudományi Egyesület ag­rárgazdasági szakosztály ke­belében méltó helyük, és sze­repük van az üzemgazdászok­nak. Legutóbbi rendezvényü­kön a „jegyzett” 54 taggal szemben 72-en vettek részt. A téma vonzotta a szakembe­reket : az üzemgazdasági elemzőmunka gyakorlati ta­pasztalatairól tanácskoztak. Van jó is, rossz is. Jó példa, hogy az új fehértói szakszö­iránti magas követelmények­nek is eleget tudnak tenni... A Biopont, a Biomixet min­denki ismeri, de hány házi­asszony akad, aki tudja, hogy ezek Nyírbátorból szármáz, nak? Az automata éppen Biopont tölt. Kerkai Albertné a gép előtt áll és figyel. Ez a dol­ga, ezzel keres 2600-2700 fo­rintot havonta. Azonban nem egyszerű munka ez, a töltősúlyra is vigyáznia kell, csak állva végezheti ezt. s a gép csattogását is tűrnie kelL A három műszak pe­dig. „egyenesen megfizethe­tetlen.” A csomagolásnál álló öt asszony egy műszak alatt pontosan 28 860 csomag mo­sószerre ügyel. Iskola a gyárban A teremben férfi sehol, mindenütt nők szorgoskod­nak. A dobozkészítőbe Re­mik Erzsébet adagolja a szí­nes kartonokat. — Most járok szakmunkás- képzőbe, de utána is itt ma­radok — mondja. — Meg­szoktam már ezt, s hol ke­reshetek 2800-3000 forintot? A szakmunkás-bizonyítvány pedig további 10 százalék emeléssel jár. A tanulás há­zon belül folyik, huszonnyol­cán járunk az iskolába... Mi tagadás, kellemesen csalódtam. Azt hittem, afféle századeleji „kócerájba” ju­tottam. A tények azonban mást mondanak. Egyebek mellett azt. hogy részben el­avult alapokon is lehet jól és sokat termelni. Csak meg­felelő emberek kellenek hoz­vetkezetekből alakult nagy termelőszövetkezet, pontosan a megalapozott számítások alapján már az első évben sikeresen gazdálkodott. Rossz, hogy néhány termelőszövet­kezetünk többszöri nekifutás után sem tudott olyan tervet készíteni, amely reális, az adottságokhoz, lehetőségek­hez viszonyítva elfogadható. A beszélgetés előre mutató része, hogy a mezőgazdasági termelés magasabb színvona­lú megszervezése nem nélkü­lözheti az üzemgazdasági te­vékenységet. A terv végrehaj­tásának menetközbeni értéke­lése, a végzett munka heti vagy egyhónapos elemzése feltartja és kiszűri a fogya­tékosságokat, megmutatja a tartalékokat és ha ezt hasz­nosítják, termelőerővé, vég­ső soron eredménnyé válhat. (seres) zá. Speidl Zoltán Üzemgazdászok

Next

/
Thumbnails
Contents