Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-27 / 97. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 27. Legyen Európa a béke, a biztonság, a haladás és a népek közötti együttműködés földrésze! anMBBnHnaHaB KOBHBuanm Napi külpolitikai kommentár •• Ünneprontás ? A JELEK SOKASODNAK. A legfrissebb fejlemény az a hír, amely szerint a nemzetközi valutaalap mintegy ötvenmillió dollár hitelt szavazott meg Lisszabonnak. E szervezet ENSZ-égisz alatt működik ugyan, de a nagytőkével fenntartott kapcsolata és székhelye (Washington) megszabja politikai vonalvezetését is. A világszervezeti egyetemességtől meglehetősen távol álló testület ezúttal sem egyszerű pénzügyi tranzakciót hajtott végre, hanem politikailag erősen motivált műveletet, amely szervesen beleillik egy összehangolt stratégia terveibe. A hitel — a „gazdasági segítségnyújtás” nyugati megnyilvánulásaihoz hasonlóan — enyhén szólva nem mentes bizonyos feltételektől. A kikötések a szokásosak: a hitelt úgy kell felhasználni, hogy az a portugáliai szociális vívmányokkal szemben és a magántőke megerősödése irányában hasson. Mário Soares kormányfő az utóbbi időben számos nyugat-európai országban megfordult, legutóbb pedig az Egyesült Államok új elnökénél is járt. A válasz mindenütt egybehangzónak bizonyult: a Nyugat hajlandó bizonyos összegeket áldozni — legalábbis kockáztatni — „az egészséges portugáliai változások oltárán”. Az effajta kitételekkel mostanában — a fasiszta rendszer megdöntésének harmadik évfordulója táján nemcsak a nyugati, hanem a portugál jobboldali sajtó is tele van. Maga a köztársaság elnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy „bátor reformokra van szükség”. Ha netán bárkinek kétsége lenne, milyen előjelű „reformokról” van szó, az államfő világossá tette: „Ki kell tárni a forradalom által eltorlaszolt kapukat”. Beszéljünk magyarul! Amiről szó van, az az ország további fejlődésének kulcskérdése. A feledhetetlen piros szegfűs forradalom után a fél évszázados sötétség országában megszületett Nyugat- Európa leghaladóbb alkotmánya és számos nagyszerű szociális vívmány. A haladás hullámhegye elé 1975 végén sikerült gátat emelnie a hazai és a nemzetközi jobboldalnak —, most pedig visz- szájára akarja fordítani az egész folyamatot. akik ezt Őszintén FELTÁRTAK, vállalták az ünneprontás ódiumát — éppen 1974 áprilisa szellemében. Harmat Endre TELEX... GENF A leszerelési bizottság genfi értekezletének keddi ülésén R. Harry Jay kanadai nagykövet elnökölt. Vendégként köszöntötte Milos Vej- voda csehszlovák külügyminiszter-helyettest, aki genfi tartózkodását felhasználta arra, hogy részt vegyen az ülésen és kifejtse a csehszlovák kormány álláspontját leszerelési kérdésekben. Dr. Gerhard Herder nagykövet, az NDK küldöttségének vezetője felszólalásában az újtípusú tömegpusztító fegyverek betiltására tett szovjet javaslat nagy jelentőségével foglalkozott. PHENJAN Phenjanban kedden megnyílt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlésének ülésszaka. A legfelsőbb törvényhozási szerv megvitatja a KNDK 1976. évi költségvetésének végrehajtását, az 1977. évi állami költségvetés és a földtörvény tervezetét. BERLIN Jumzsagin Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Nép- köztársaság nagy népi hurál- ja elnöksége elnökének vezetésével jövő héten mongol párt- és kormányküldöttség látogat a Német Demokratikus Köztársaságba. Dong párizsi tárgyalásai A történelmet idézte az az ebéd, amelyet kedden adott Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaságnak hétfőn hivatalos látogatásra Párizsba érkezett miniszterelnöke tiszteletére. Az Elysée-palota ünnepi termében a kormány számos tagján kívül helyet foglal a száz meghívott között az elmúlt három évtized vietnami történelmének számos francia szereplője. A meghívottak között volt Jean de Sainteny, aki 1945- ben a Francia Köztársaság első biztosa, majd a genfi egyezmények után első fő- megbizottja volt Hanoiban. A Dien Bien Phu-i győztesek asztalánál helyet foglalt az egyik vesztes: Bigeard tábornok, aki egyike volt 1954-ben a Dien Bien Phu-i katlanban ejtőernyővel ledobott és később fogságba került francia tiszteknek. Ugyancsak az Elysée-palota vendége és Pham Van Dong asztaltársa volt Messmer korábbi francia miniszterelnök, aki 1945- ben a vietnamiak fogságába került (persze még miniszter- elnöksége előtt). Az Elysée-palotabeli ebéd azonban nemcsak a múlt felé mutatott, hanem már a jövő együttműködést is jelezte: az Aquitaine Állami Kőolajvállalat — amely részt kíván venni a vietnami kőolajkutatás megszervezésében — vezérigazgatója és a Renault Művek elnöke, Claude Vernier Palliez is jelen volt a vendégek között. Ami a hétfőn megkezdett tárgyalásokat illeti, a Le Matin de Paris értesülése szerint Pahm Van Dong és Raymond Barre gazdasági és ipari együttműködési szerződés megkötésének lehetőségét vitatta meg. Hegvalósul a komplex program Az integráció holnapja J. Sz. Sirjajev professzor, a közgazdaságtudományok doktora, a szocialista világrendszer gazdasági problémáival foglalkozó nemzetközi KGST-intézet igazgatója a szocialista gazdasági integráció komplex programjának teljesítésével kapcsolatos eredményekről és kilátásokról nyilatkozott az APN szovjet sajtóügynökség munkatársának. A komplex program előírásainak nagy részét már az elfogadása utáni első ötéves időszak alatt sikeresen teljesítették. Ez egyaránt vonatkozik a termelési intézkedésekre és az együttműködés gazdasági, különösen pedig a tervezési tevékenység mechanizmusának tökéletesítésével kapcsolatos elhatározásokra. (Megjegyzem, hogy a KGST történetében első ízben készült összehangolt terv sokoldalú integrációs szervezetekre.) Mi több, az utóbbi években (teljesen vagy részlegesen) megvalósultak olyan vállalkozások is, amelyek nem szerepelnek a komplex programban. Ez annak eredménye, hogy az integráció gyorsított ütemben segíti az együttműködés fejlődését. Ma már nyilvánvalóak azok a valós irányzatok, amelyek nemcsak a mai szakaszban, hanem a reálisan belátható jövőben is meghatározzák az integrációs folyamatot. A négy fő tendencia: 1.: a szocialista államok minden vonatkozásban közelebb kerülnek egymáshoz, ami a jelen körülmények között fejlődésük törvényszerűsége. A második: növekszik a kölcsönös munkamegosztás jelentősége minden szocialista ország gazdaságának fejlesztésében a külgazdasággal kapcsolatos lendületes növekedési üteme alapján. Ez a gyarapodás rendszerint meghaladja a szorosan vett társadalmi termék, nemzeti jövedelem és ipari termelés növekedési ütemét. A fiarmadik: megváltozik az együttműködés jellege. Egyre összetettebb és fejlettebb lesz, szervesen összefonódnak a termelési, a tudományos-műszaki és valutáris elhatározások. A szakosítással és kooperációval, a nagy létesítmények építésével kapcsolatos egyezmények már ma túllépik a múlt ötéves periódusok megszokott kereteit. A negyedik: növekszik a sokoldalú együttműködés szerepe, ami a szocialista integrációs folyamat fejlődésének egyik ismertetőjele. A komplex program meghatározta az integrált társulás gazdasági és szervezeti felépítésének fő elveit. A program olyan alapon nyugszik, amelyet a gazdasági együttműködés eddigi fejlődése készített elő. Kezdettől fogva nemcsak integrációs feladatokat oldanak meg, hanem olyanokat is amelyek valamilyen ok miatt nem valósultak meg a program elfogadásáig. A következő szakaszt a „struktúrális” integráció szakaszának nevezném, amelyet a sokoldalú együttműködés keretében kölcsönösen összefüggő termelési struktúrájának kialakulása határozza meg. A „struktúrális” szakasz minden valószínűség szerint több ötéves időszakot ölel fel, s alkalmasint túllépi a komplex program időhatárát Ebben az időszakban valószínűleg megvalósul a népgazdasági, ágazati szintű gazdasági szervezetek, vállalatok és egyesülések bővülő nemzetközi együttműködése, széleskörűen elterjednek a nemzetközi termelő-technikai komplexumok, amelyek egységes program szerint működnek és lehetővé teszik a lehető legjobb termelési koncentrációt. Nem túlzók, ha kijelentem, a KGST-tagországok integrációja ma születik, a hosszú távú célprogramok előkészítésé, a következő ötéves tervek egyeztetése, az anyagi termelés, tudomány és technika területén való együttműködést fejlesztő hosszú távú egyezmények kidolgozásával és megvalósításával. (APN—KS) Harcosfévtizedek PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Kerek Istvánt rövid ott-tartózkodása után behívták katonai szolgálatra 1942-ben és csak 1944 őszén jött vissza Nyíregyházára, a bevonuló szovjet csapatokkal. 1942- ben bevonultatták Halász Pétert is. Sajben András közben hazalátogatott Nyíregyházára. Elmondta, hogy kézben tartják az egész bontási munkák irányítását. Szabotázsakciókat hajtanak végre benzin- és olajkészleteknél, elfolyatásokkal. Figyelmeztettem, legyenek óvatosak, nehogy a kisebb dolgok miatt elszalasszák a nagyobb lehetőséget. Sajbent később Budapestre helyezték repülőtérépítési munkára. Engem hívtak, látogassam meg őket, de rendőri felügyelet alatt voltam. 1941 nyara és ősze számunkra a háború egyik legnehezebb időszaka volt. A németek átmeneti sikerei, a sajtó vad propagandája következményeként a jobboldali szervezetek koncentrált támadásba kezdtek. Erre mi csak azzal tudtunk válaszolni, hogy propagandánkat fokoztuk a városban, a tanyabokrokban és a községekben. Jól dolgoztak a politikai csoportok a városban, kapcsolataink szélesedtek. A leszerelt elvtársak kapcsolataikat igyekeztek a vidéken lakó volt bajtársaikkal is fenntartani. A nyomdászok erőteljes propagandát folytattak az értelmiségiek, elsősorban a tanítók, tanárok között. Az építőmunkások egysége kedvezően hat a többi szakma dolgozóira. Mindenki igyekszik képességei maximumát nyújtani. Félretették a vélt vagy apróbb sérelmeket, tudták, hogy a Szovjetunió elleni háborúval eldől a magyar nép sorsa is. Súlyt helyeztünk arra, hogy az ellenség propagandájában lévő ellentmondásokat is felhasználjuk ellenük. 1941 novemberében Hitler bejelentette, hogy 48 óra óta óriási csata tombol a keleti fronton, a tél előtti utolsó nagy csata Moszkváért. Ebbe a harcba mi is bevetettünk mindent. A lakosság előtti szavahihetőségünket és feltétlen bizalmunkat a Szovjetunió győzelme iránt. „Moszkva nem kerül a fasiszták kezére” — terjesztettük határozottan meggyőződésünket. És kétheti kemény csatában a szovjet csapatok Moszkva alatt szétverik a németeket. Emberben és hadianyagban nagy veszteséget okoznak. Több mint száz kilométerrel verik vissza az SS és a Wermacht elit alakulatait. Ez a vereség katonailag még nem a döntő, azonban pszichológiailag, a lakosságra gyakorolt hatásában kiheverhetetlen. Egy olyan hadsereg, mint a német, amely az európai országok sorát igázta le, most első ízben volt kénytelen csizmája sarkát a győztes szovjet csapatok felé fordítani. A német hadsereg legyőzhetetlenségének nimbusza szétfoszlott. A fasiszták Moszkva alatti veresége új lendületet ad propagandamunkánkhoz. A rendőrség is fokozza tevékenységét. De sem a munkásotthonon belül, sem a politikai csoportoknál nem tud olyan konkrét eredményeket elérni, amelyek alapján a bíróságon egyes személyek ellen bűnvádi eljárást indíthatna. A szervezet jól működik, a csoportok tagjai vigyáznak arra, hogy soraik közé fecsegők vagy provokátorok ne tudjanak beférkőzni. Ezt a csoportok vezetői széles körű személyes ismeretségük révén érik el. A rendőrség kénytelen megelégedni azzal, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása, március 21, vagy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóin eszközöl letartóztatásokat. Őrizetbe veszik Kapás Józsefet, Pál Ferencet, Kupferschmiedt Andrást, Jeles Lászlót, Mákhel Sándort, Viroszt Andrást, Tóth Mihályt, Tóth Gábort, Ré- pánszki Andrást és engem. De őrizetbe vesznek párton kívüli, szimpatizáló kisiparos, kereskedő és egyéb személyeket is. Az úgynevezett preventív intézkedések célja, hogy nyomást gyakoroljanak a lakosságra, hogy az kerülje a munkásmozgalom vezetőivel való érintkezést, kapcsolatok létesítését. Az őrizetbe vételek a háború egész időtartama alatt rendszeressé válnak. A Nyíregyházán működő különböző irodalmi körökkel való kapcsolatunkat nem tudtuk kiépíteni. Ez nem rajtunk múlott, mert Várallyay Jenő Walter Edén keresztül — akivel szoros baráti viszonyban volt — a 30-as évek elején kísérletet tett erre. Azt szerette volna elérni, hogy a munkásmozgalom egyes vezetőit hívják meg az irodalmi körök megbeszéléseire. Walter Ede ezt nem tudta elérni, mert Várallyay Jenő olyan exponált baloldali beállítottságú, a munkásmozgalomhoz kötődő elvtárs volt, akitől féltek a kör polgári összetételű tagjai. Várallyayékat a kör több tagjához baráti kapcsolatok fűzték. Várallyay Jenőné szoros baráti kapcsolatban volt Mérey Ferenccel és feleségével, hetenként rendszeresen eljárt Mérey ékhez, azok lakására. Létesültek kapcsolatok Sarlós Ottóval is, akinek apja haladó gondolkozású polgár volt. A város irodalmi körében a kispolgári idealista nézetek uralkodtak. Tömegbázissal nem rendelkeztek, soraikat nem tudták feltölteni értelmiségi, kereskedő, iparos rétegekkel. Lényegében véve zárt egyesület voltak. A vezetőségben voltak jóindulatú, tehetséges emberek, tanárok, újságírók, de ezek függő helyzetben voltak a közigazgatástól és az egyházaktól. Tevékenységük körét és mértékét a város és a megye vezetői határozták meg, akik a kör fenntartásához szükséges szubvenciót folyósították. A népi írók, Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József, Kovács Imre, Féja Géza, Sinka István megjelenése hatott az irodalmi körök munkájára, de az irodalmi körök a szükséges személyi politikai szelekciót nem végezték el. (Így szóhoz juthattak olyanok, mint Féja Géza vagy Sinka István költő, akik a harmincas évek vége felé a nyilaskeresztes mozgalom szószólói és tagjai lettek.) Emiatt Fazekas János és Schmiedt Mihály próbálkozásai Té'ger Bélán keresztül, a 30-as évek második felében is eredménytelenek maradtak. És most, 1941 telén megdöbbenve veszik észre, hogy az ország belesodródott egy olyan háborúba, amely céljaiban idegen a magyar nép érdekeitől. J33 A KGST moszkvai palotája. (TASZSZ — MTI — KS Foto) Pham Van
