Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-27 / 97. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 27. Fizetövendég-szolgálat a megyében Szálloda helyett KERTES LAKÁS Drága-e az a szállás, amely tíz napra két embernek ezer forintjába kerül az ország legszebb üdülőhelyein és nagy városaiban? A gyakran utazók alig gondolkoznak a nemleges válaszon, ismerve a borsos szállodai árakat. így aztán érthető, hogy a fizetővendég-szolgálat szobái kedvezőbb áruk miatt nagyon kelendők. Bizonyíthatja ezt megyénkben az IBUSZ és a NYIRTOURIST gyakorlata, hiszen az utóbbi években egyre több lakás ajtajára került fel a réztábla, rajta „IBUSZ”, vagy „NYIRTOURIST fizetővendég-szolgálat” felirattal. A táblák számának növekedése egyben azt is jelenti, hogy a megye idegenforgalma évente egyenletesen emelkedik. Nemcsak a vállalatok bérleményei gyarapodnak. Egyre' többen érkeznek Szabolcs' Szatmár nevezetességei iránt érdeklődők. A NYIRTOU RIST-nak a megyeszékhelyen és Sóstón kívül Kisvárdán, Záhonyban és Nyírbátorban is vannak szobái. Az IBUSZ vidéki szálláshely keresésére akkor indul, ha a vállalatok igénylik ezt és a helyi szállodák zsúfoltak. Egyre gyakrabban merül fel új kirendeltségek megnyitásának gondolata városainkban és az üdülőhelyek közelében. A Szatmár TOJJRIST már működik Mátészalkán, fizetővendég-szolgálatát most szer vezi a NYIRTOURIST. Újabbak létesítésére a forgalom emelkedésével kerül sor. Az IBUSZ 226, a NYIRTOURIST 850 embert tud Nyíregyházán elhelyezni, s ez a szám azért is figyelemre méltó, mert a város szállodái 397 vendéget tud nak egyszerre elhelyezni. Bár a fizetővendég-szolgálat feltételei szigorúbbak lettek az elmúlt években — különböző osztályokba sorolják a szobákat, nagyobb adót kell fizetni a lakástulajdonosoknak — az „üzletre” egyik fél sem fizet rá, mert a nagyobb forgalommal együtt nő a bérbeadó és a bérlő bevétele. A fejlődő hálózat változatossága miatt sokszor különleges igényeket is teljesítenek. Például van, aki csak kertes házban, van aki csak a város déli részén szeretne szobát foglalni. Keresik, bár sokszor hiába, a lakó nélküli lakásokat. Ez érthető, hiszen a szabolcsi munkahelyeket választó más településekről idekerült emberek nem kapnak azonnal lakást. Ilyenkor pár hónapra a legtöbb esetben a vállalat bérel számukra berendezett lakást. (Sokan jogosan kérdezik, ki az, akinek két lakása van? Azoknak, akik külföldön tartózkodnak, vagy a szülőknél és a hétvégi házakban húzódnak meg hosszabb, rövidebb időre.) Nemcsak a megyébe érkezőknek, hanem az elutazóknak is nyújt szállás- lehetőséget a fizetővendég-szolgálat. Az IBUSZ-nál az a gyakorlat, hogy országos hálózatán belül helyezi el a vendégeket. De mit tehetnek ott, ahol nincs az IBUSZ-nak ilyen szolgálata, például Szolnokon, Győrben, Sopronban? Felkeresik a turistaházakat, az olcsóbb szállodákat és más idegenforgalmi vállalat fizetővendég-szolgálatát. Ezért sok múlik a vállalatok, a ki- rendeltségek kapcsolatán, hogy minden igénylőnek kedvébe tudjanak járni. Nem ritka, hogy a balatoni szálláshelyeket fél évvel az utazás előtt már kutatni, keresni kell, de jó előre felkészülni a vásári napokra és a nemzeti ünnepekre is. Mert a BNV-k vagy augusztus 20-a előtt pár héttel Pesten „művészet” szobát találni. A fizetővendég-szolgálat fontosságát senki sem vitatja, sőt az idegenforgalmi vállalatok igyekeznek bővíteni hálózatukat a minőség szigorú követelményei mellett. Balogh Júlia ÍGY szabalytalan (Hammel József felvétele) Első látásra talán nem is tűnik furcsának ez a kép. Műtrágyát szór az RCW—3-as, amit egy Zetor-Szuper 50-es vontat. A hodászi Béke Termelőszövetkezet földjén dolgozott ez a gép. Az ilyen típusú erőgépeket évekkel ezelőtt kivonták a forgalomból, már alkatrészeket sem gyártanak hozzá. Így vezetőfülkét és védőkeretet sem lehet kapni. De ez nem azt jelenti, hogy így lehet is használni. Az 1970-ben kelt MÉM- rendelet kimondja, hogy a rendszeres szállítást vagy munkát végző, 30 lóerőnél nagyobb teljesítményű traktorokat biztonsági vezetőfülkével kell ellátni. Ennek a határideje 1975. január elsején járt le. Az ilyen gépeket semmilyen célra nem lehet alkalmazni, nemhogy műtrágyaszórásra. Az sem lehet mentség, hogy kevés a gép, a munkát pedig el kell végezni. Fontos, hogy idejében kész legyen a szántás vagy vetés, de még fontosabb, hogy az a traktoros, amelyik ma még dolgozott, holnap is jelentkezzék munkára. Hodász egy példa a sok közül. Nem egyedüli eset, de mindenképpen kirívó. Jobban kell vigyázni a dolgozókra. (sípos) Keleti hírvivők Postásgondok és -örömök Kisvárdán A kisvárdai postahivatal épületében az elmúlt 25 év alatt a munkakörülmények és a szociális körülmények alig változtak, s ez az utóbbi években közvetve kedvezőtlenül érintette az egyre bővülő város lakóit is. A postás kollektíva összetétele, szakmai tudása viszont sokat változott a negyedszázad alatt. Pózner István másfél évtizeddel ezelőtt gyakornoknak jött ide, a középfokú vizsgák után „vándorútra” indult, 1974 végén felügyelői ranggal visszahelyezték és a hivatal elére állították. Közben rengeteg szakmai és emberi tapasztalattal gazdagodott. Az igazgatóság „rendszeres helyettesítőjeként” bejárta Hajdú és Szabolcs- Szatmár megyét, dolgozott Tarpán és Encsencsen... Lakott albérletben, aludt a hivatal asztalán, ahol a pénztárkönyv volt a párnája. Később Balkányba helyezték postafőnöknek, innen került családjával ismét Kisváráéra. Felesége a város szakközépiskolájának postaforgalmi tagozatán tanít, látogatásunk napján a tanítványok közül egy lány és egy fiú érkezett a hivatalba — szakmai gyakorlatra. Erélyes panaszosok A fiatal postatiszt 1974 végétől kamatoztathatja gazdag tapasztalatát. Nehéz helyzetben kellett rendet teremtenie. Szükség volt arra is, hogy munkatársaival, beosztottaival visszaszerezze a posta tekintélyét. Mert bizony akkoriban a postások nem voltak népszerűek a fiatal városban. A panaszok és az erélyes reklamációk egy részét ma is őrzik a, panaszkönyvek és levelek. A hivatal vezetője statisztikát vesz elő: — Volt olyan hónap, hogy száz előfizető mondta le az újságokat. A statisztika nem egészen pontos, mert a száz között akadtak olyanok is, akik lemondásra kényszerültek. Utóbbiakhoz a kézbesítők nem jutottak el napokig az újsággal, így az előfizetési díjat sem szedték be tőlük. A bosszantó, szinte hihetetlen helyzetben többen nem a postánál, hanem más fórumokon is panaszkodtak. Idézet az egyik jogos panaszból: „Engem nem érdekel a posta létszámgondja, be akarom fizetni a 20 forintot és a huszadik században joggal várom, hogy mindennap újság kerüljön a ládámba.” A létszámhiány persze nemcsak az előfizetőknek jelentett gondot, hanem a hivatal vezetőjének is. Tavaly például 22 kézbesítő hagyta el a hivatalt önként, vagy kényszerből, s ugyanannyi jelentkező személyes ügyeivel, oktatásával, adminisztrációjával kellett foglalkozni. A postás szakma anyagi felelősséggel és fizikai megterheléssel jár, s ezen a megterhelésen egyelőre keveset lehet enyhíteni. Kapcsolat a lakossággal Mi könnyítette a postások munkáját az utóbbi időben? Meglátogatjuk a szűkre szabott hivatali helyiségeket. Az egyikben számológép, a másikban bélyegzőgép. Utóbbi a stemplizéstől kíméli a karizmokat. Az ügyes masina egy pillanat alatt több tucat levélre üti rá a város nevét és a dátumot. Egy védettebb szobában pénzszámoló géphez invitál a hivatalvezető. Apró zsák tartalmát egy tartályba önti, megnyom egy gombot és egy perc múlva fehér számsor jelzi, hogy milyen érték volt a zsákban. Ámulatunk és lelkesedésünk kissé alábbhagy, amikor megtudjuk, hogy a stemplizőgép és a pénzszámoló gép nem a postáé, hanem a szakközépiskoláé... Ez év elején ugrásszerű javulás következett be a kisvárdai posta munkájában. A hivatalt segítette a debreceni postaigazgatóság, az említett szakközépiskola, segítséget nyújtott a tanács és az illetékes vállalat is. Ami „forradalmi” változásnak számít: januártól a kézbesítők nemcsak újságot, hanem pénzt és levelet is kézbesítenek. így közvetlen kapcsolatot alakítottak ki a lakossággal. Az újságkézbesítők a lakosság nagyobb részével még csak köszönő viszonyban sem voltak, tevékenységük kimerült abban, hogy a lápókat bedobták (ha bedobták) a ládába. Újság a bevásárlókosárban A következő számok sokat mondanak. 1975 decemberében 5396 volt az újságok előfizetőinek a száma, tavaly márciusban 5590-en, idén áprilisban 6086-an fizették elő a lapokat. Jócskán nőtt az áruspéldányok száma is. Tavaly március hónapban 47 ezer, idén márciusban 58 ezer darab sajtóterméket adtak el alkalmi vevőknek. A növekvő számok mögött jó szervező munka rejlik. Követésre méltó az a kezdeményezés, amelyet a postások és a kereskedők közösen vezettek bé tavaly: az egyik ABC-áruházban a pénztár előtt újságospolcot állítottak fel, így a vásárlók jelentős része „szellemi táplálékot” is tesz a kosarába. Az elmúlt évben egy újságpavilont is kapott a város a postaigazgatóságtól, idén a Felszabadulás lakótelepen helyeznek el pavilont. A „vasúton túli” ipartelepen az igazgatóság a városi tanács anyagi támogatásával épít új postafiókot, amelyben év végétől, vagy a jövő év elejétől újságokat is árusítanak. Ahhoz, hogy az újságok valóban frissen jussanak el az olvasókhoz, további igazgatósági és központi segítségre van szükség. Fontos, hogy a postajárat hamarabb és menetrendszerűen érkezzen a városba. A korábbi érkezést azért hangsúlyozzák a helyi postások, mert a reggeli vonatokra várók a kései postajáratok miatt sosem kaphatnak újságot „útitársként”. Kellene egy Zsiguli Combi is, amivel — szaknyelven szólva — teríteni lehetne az áruspéldányokat. A javulás szembetűnő, de hazánk legkeletibb városában még mindig szép számmal vannak azok, akik joggal várják: hozzájuk is időben jussanak el a világ — és a megye hírei. N. L. Jrádió MELLETT A műsoroknak is van arcuk, egyéniségük, ez még egyetlen adásból álló (határozott koncepcióval szerkesztett) műsor esetében is észrevehető. A gondosan megtervezett sorozatok, ve. télkedők ugyanúgy nem karakter nélkül valók. A vetélkedők azonban már oly mértékben „elszaporodtak”, divatba jöttek, hogy elég régóta veszedelmesen kezdenek hasonlítani egymásra. Vagyis egyre kevesebb olyan rádiós és egyéb vetélkedőt hallunk, látunk, amely módszerben, szerkezetben, de mindenekelőtt tartalmában valami újat adnak. Mind a történelmi, mind a földrajzi, mind a művészeti, mind az irodalmi (és egyéb) témájú vetélkedők és kérdéseik leginkább lexikális tudást, adatok ismeretét igényelték. A múlt évben lezajlott ról összeállított tízfordulós versengés, ahogyan ezt az első forduló mutatta, egy egészen friss elgondolás irányította a szerkesztőket. Azért mondom frissnek, mert életteli, maga a mindennapi élet, úgy is mondhatom: a történelem az élet köznapi jelenségeiben, dolgaiban, emberi érzéseiben, hangulataiban, tárgyaiban, a munkában, a művészetekben. Ez az ami új, mert — természetesen — a nagy történelmi fordulat és fejlődés fontos adatai most is kötelező ismeret- anyag. De ez az előbb említett új vonás érzelmileg teszi megközelíthetővé, ezáltal tartósan rögzíthető- vé, könnyebben megjegyez- hetővé azt a sok-sok esenagy vetélkedőben (a SZOT. az MM és a rádió égisze alatt) jelentkezett határozottabban az áz új vonás, hogy összefüggésekre, a történelmi korhoz való kapcsolódásra is tudni kellett válaszolni. S a versenyzők közül igen sokan remekül szerepeltek. Folytatódott ez, de mélyült, súlyosbodott is, az Ady-emlékversenyben. A zsűri sokszor nyilatkozott nagy elismeréssel a versenyzők tudásáról, s ez a dicséret elsősorban nem a tárgyi ismeretekért, hanem sokkal inkább az elemző és beleérző készségért, az ösz- szefüggések felismeréséért illette a résztvevőket. S most ismét valami új, valami nagyon jó. A Szovjetunióról máskor is hangzottak el vetélkedők, de most. a hat évtizede fennálló hatalmas munkásállam_ ményt, ami fontos hatvan év alatt a Szovjetunióban történt. Végeredményben közelebb kerülnek gondolatban hozzánk — rádió- hallgatókhoz — azok az emberek, akik építették és építik az emberiség elnyomott részének reményét. Még a játékosgárda állandósága is arra orientálja a hallgatót, hogy ne „a verseny állását”, alakulását figyelje, hanem inkább azt, amiről szó esik az adásokban, a fordulókban. Ügy látszik érdemes lesz. A múlt hét másik rádiós eseménye egy angol írónak, Bili Naughtonnak Késő éjjel a Watling Streeten címmel pénteken adott hangjátéka volt. A mű önmagáért beszél. Nem csak a cselekmény izgalmas ebben a hangjátékban, hanem a jellemrajz is. Ezt a jellemábrázolást a színészi játék még tovább árnyalta. A KÉPERNYŐ Seregi István ELŐTT Az elmúlt hét dokumentumműsorai között tallózva, emlékezetünkben néhány különösen markáns produkció ragadt meg leginkább. Például a kedden szokásos Kisfilmek a nagyvilágból összeállításból a legendás londoni Hyde Parkról szóló dokumentumfilm, mely annak ellenére, hogy mondanivalóját polgári szabadságjogok — valódi társadalmi jelenség nélküli — abszolutizálására hegyezte ki, érdekességre törekedve éppen az abszurddal, a politikai, vallási „világmegváltók” és egyéb excentrikus személyiségek bemutatásával igazolta annak a látszatdemokráciának az alibi voltát, bár tagadhatatlan érdekesen. A Támadás a magánélet ellen című kanadai dokumentumfilm készítői viszont nyílt sisakkal vállalták a harcot a polgári demokrácia államhatalmának a legszemélyesebb szférákba való jogtalan (és embertelen) beavatkozása el-- len. az adatgyűjtés, telefon- és magánbeszélgetés-lehallgatás. a belső kémkedés módszereinek leleplezésével, — mintegy csattanós válaszul a Hyde-parki „demokráciára”. Közérdekűén vallomásos, bensőséges riportfilmet láthattunk csütörtökön, Lenin születési évfordulójára emlékezve arról, hogy mit jelentenek a ma embere számára az ő műve, milyen gondolati, cselekvési vezérfonalul és módszerbeli útmutatássul szolgálnak mindennapjainkban. A Kötelező olvasmány? kérdőjelére minden riportalany őszinte megnyilatkozásából egyértelműen az csendült ki, hogy Lenin műveinek olvasása nem valamifé. le külső kényszerből kötelező, hanem legszemélyesebb indítékú szükségszerűség, egyszerűen nélkülözhetetlen számukra. Mind a személyes hangú „vallomástevőket”, mind a tévés stáb riportereit dicséret illeti a bensőséges, frázis és fölösleges pátoszmentes hangvételért, a mának szóló lenini tanítás, üzenet köznapi elevenségének érzékletes bemutatásáért. Igazat kell adnunk a Nyitott könyv legutóbbi adásában a talán „legkeményebb” és legjobban valóság érzékű kiváló írónőnket, Galgóczi Erzsébetet bemutató Bata Imrének, hogy legjobb műveiben „a pillanatban a múltat” is megra. gadva mutatja be mindazt, ami megköt, leláncol, visz- szahúz. mindazt, ami gátja az emberi méltóságú — a szocialista — élet kiteljesedésének. Galgóczi „példaanyaga”. írói világa paraszti. falusi. A 30 év legjobb írásai között számon tartott. A vesztes nem te vagy címmel most dramatizált formában bemutatott Minusz 1963. c. elbeszélése is az. Csakhogy az idézett pillanat, a paraszti maradiság, (életforma, viszahúzó erők) jó másfél évtizedes, s az ábrázolt problamatika sok- bani elavultsága jó dolog: a világ gyors változását jelzi szerencsére. (Szerencsésebb lett volna az eredeti cím.) így felfogva a nagy erejű, igaz indulatú Galgóczi-írás dramatizált változata tanulságos élményt kínál, s megajándékozott egy nagy alakítással is. Patkós Irmáéval a mama szerepében. Merkovszky Pál
