Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. április 24. 1 I E gymást vállalva a világ előtt ül a két fiatal a pádon, s a fiú halkan duruzsolja a lány­nak: „Mióta készülök, hogy el­mondjam neked / szerelmem rej­tett csillagrendszerét;’’ — s a Rad­nótitól kölcsönzött varázsos mon­datban ott feszül két különnemű ember semmihez nem hasonlító ér­zése. A példa talán túl szép — fe­lelheti valaki. Hisz’ ma a legtöbb leány és fiú csak „együttjár”, a kapcsolatok rövid, kérészéltűek, és a rejtett csillagrendszerek okos sze­mérmes világát oktalan nyerseség száműzi. Pedig ez a pillanat, a lány és fiú közt szövődő viszony, melynek tör­vényszerű tartozéka a nemek kö­zötti különbség izgalmas rejtélye, az első és igazi mércéje annak, ho­gyan indul útjára az ember. Meg- kapta-e a feleletet ezernyi kérdé­sére, és felelősséggel felvértezve, a másik fél szeretetteljes féltésével mondja, amit gondol és kíván? A kapcsolatban ott rejlik-e az érze­lem, vagy csak szexuális kíváncsi­ság és vágy a jellemző arra? Tud- já-é ä fiú láfiybán saját leány­testvérét is látni, s elgondolni, va­jon az, akivel kapcsolatot keres, a jövő édesanyáját Felkészítette-e a szülői ház a gyermeket, adott-e az iskola tudást és útbaigazítást ah- ,hoz, hogy a felnövekvő ember leg­alább olyan igényes legyen a pár- választásban, mint egy szakma vagy foglalkozás keresésében, s olyan tudatos felelősséggel ismerje azt, hogy a családteremtés talán a legnehezebb hivatás az életben. (Részlet egy reprezentatív sta- t.sztikából, mely Nyíregyházán ké­szült 1600 fiatallal, 800 jegyespár­ral: a szexuális felvilágosítást a megkérdezettek 13 százaléka a szü­lőtől, 11 százaléka az iskolától kap­ta. A fiúk 56, a leányok 69 száza­lékát a barátok tájékoztatták a szexuális kérdésekről. A megkérde­zett menyasszonyok 49, vőlegények 86 százaléka már a házasság előtt nemi kapcsolatot tartott fenn.) A családi életre nevelésről rende­zett nyíregyházi tanácskozáson dr. Fekete Imre kisvárdai kórházigaz­gató így fogalmazott: „A családi életre, az egészséges életre nevelés kérdése ma az általános műveltség­nek integránsabb része, mint vala­ha.” S itt tegyük gyorsan hozzá: a családi életre nevelésen belül a szexuális felvilágosítás, a szexuál- etika csak egy, bár igen fontos rész. Szépen és figyelmesen tanulnak a képen látható kislányok a Köl­csey Gimnázium II. osztályában ba­bát gondozni, gyermekkel bánni, megismerni mindazt, ami termé­szetrendelte hivatásuk része. Jó hallani, hogy egy-egy iskolában or­vos lép a katedrára, hogy elmond­ja, milyen szép rend és harmónia mindaz, amit korábban tabunak nyilvánítottak. Jó hallani, hogy mind több nevelő teszi félre az elő­ítéletét, s megyénk minden iskolá­jában immár tárgy a családi életre nevelés osztályfőnöki órán. De megmondjuk-e azt is, hogy a világon tapasztalható szaporodási ütem eredménye az lesz, hogy 2050-ben több milliárd emberrel gyarapszik a föld? Tudják-e azt a fiatalok, s már családot alapítot­tak, hogy hazánkban három gyer­mek szükséges ahhoz, hogy a min­denki számára kedvező népesség le­gyen a jellemző? Ismerik-e vajon a fogalmat, s mindazt, ami mögöt­te rejlik, hogy családtervezés? Dr. Zsögöny József, a család- és nővé­delmi intézet főorvosa úgy fogal­mazott: „Az optimális népességnö­GYERMEKEINK, AKIK MA SZÜLETNEK, A KÉTEZREDIK ÉV ÉDESANYAI ÉS ÉDESAPÁI. MA NÖVEKVŐ FIAINK ÉS LEÁNYAINK A HOLNAP SZÜLŐPÁRJAI. TEREMTŐI, ÖSSZETARTÓI, ALAKÍTÓI A LEGKISEBB TÁRSADALMI SEJTNEK, AHONNAN AZ UTÓD INDÍTÁST KAP EGY MAGAS KÖVETELMÉNYEKET ÁLLÍ­TÓ, SZELLEMI, ÉRZELMI TELÍTETTSÉGET FELTÉTELEZŐ, MAGAS RENDŰ ÉLETET MEGVALÓSÍTÓ MUN­KÁRA. A CSALÁDI ÉLETRE TEHÁT FEL KELL KÉSZÍTENI GYERMEKEINKET. OTTHON, A PÉLDÁVAL, AZ ISKOLÁBAN, MINDEN ÓRA KERETÉBEN, S AZ ÉLET MINDEN SZÍNTERÉN. KORSZERŰEN, ÖSSZEFOG­VA, RÉSZT VÁLLALVA EBBŐL SZÜLŐ, ORVOS, PED AGÓGUS. NEM MODELL KÍVÁNTATIK, CSAK OKOS VÁLASZ ARRA, MITŐL SZÉP ÉS TARTALMAS A ni mm ni vekedéshez az lenne szükséges, hogy a mostani egy- és kétgyerme­kes családtípust a két- és három- gyermekes váltsa fel, de ehhez a fiatal korcsoportok szemléletének jelentős megváltozása szükséges.” (Részlet az előbb említett statisz­tikából: egy gyermeket akar 8, ket­tőt hetven, hármat 18 százalék. Ezen felül a válaszok ezrelékben fejezhetők ki.) Tegyük hozzá, mind­ez most, amikor a népesedéspoliti­kai intézkedések nyomán kedvező helyzet alakult ki, s a feleletek a házasság előtt tanácsadáson szület­tek. S hogy a családtervezés fontos­ságára utaljunk, tegyünk fel egy kérdést Ratkó József költővel, aki szinte kiáltva kérdezi: ki hiányzik közülünk, ki hiányzik / ki hiányzik közülünk ki hiányzik” s ezzel mint­egy számonkéri az 1956-tól történt 3 és fél millió terhess^gmegszakí- tást, az egy nőre jutó átlagos két abortuszt, az 1 millió 800 ezer szü­lőképes nő 20 százalékánál tapasz­talható, jóvátetetlen fizikális sérü­léseket, a soha nem gyógyuló lelki traumákat. „Kikapart méhek az odúk / lakatlan kismama hasak” — summáz a Halott halottaim-ban. És hogyha mindezt, amiről eddig szó volt, egymás mellé tesszük, még sürgetőbbé válik a követelés: kapjon a fiatal hosszan tartó, át­gondolt hatásokat, befolyásolást ahhoz, hogy döntéseit úgy hozza meg: legyen hatásuk a társadalom számára is hasznos. Mutassa meg a tanító a rajzórán, milyen is a csa­lád, legyen Philemon és Baucis a hűség példája, Aucassin és Nico- lette is oktathat a szerelemre, s a földrajzórán hangozzék el, hogy Ciprus mellől az isteni ránt,- i emelt érzés és érzelem kelt ki a habokból: Toldi Miklós és anyja is nőhet példává, s a matematikaóra példáiban is ott bújkálhat egy okos családi költségvetés magja, a nyelv­tanmondatokban sorjázhatnak a betűk úgy, hogy nevelő mondatokat sugalljanak. Feltárulhat az emberi test szépsége a biológiaórán, s nem­csak egy-egy óra, de a bizalmas fo­lyosói beszélgetés is lehet eszköz arra, hogy nyitogassuk a fiatal lel- két-fejét. Mutassuk sokszor és meg­győzően, hogy a család nemcsak biológiai és nem is csak gazdasági kapcsolat, hanem igen erős érzelmi közösség is. Tanulnia kell tehát szülőnek és pedagógusnak egyaránt, hogy félre tudja tenni az elavult nézetek so­rát, megteremtse a gyermekkel a bizalmas kapcsolatot, ahol nem mesterséges gát az álszemérem. Sürget az idő, hiszen a nyíregyházi tanácskozás referátumában így fo­galmazott a nőgyógyász: „Nap­jaink gyakorlati tapasztalatai sze­rint a tizenéves korosztály meg­kezdi nemi életét, még mielőtt bio­lógiai, tudati érettségük, felelősség- érzetük valamennyire is elfogad­hatóan kialakult volna. Ezt a, kor­osztályt a 16 éven'aluliak képvise­lik zömmel. Ma már egyértelmű: a serdülőkorúaknái korán kezdett ne­mi élet és annak szülészeti-nőgyó­gyászati vonatkozásai a legtöbb sú­lyos egészségkárosodást jelenti.” Egy olyan nemzedék nevelése kí­vánatos tehát, mely számára ter­mészetes az, amit a költő így fogal­maz: „Én én vagyok magamnak / s neked és Te vagyok / s te én vagy magadnak, / két külön hatalom. / S ketten mi vagyunk. / De csak ha vállalom.” A tudatos vállalása a másiknak, a féltése tehát előfelté­tele annak, hogy érzelem szentesít­se két különnemű ember viszonyát, s tudatossá váljék bennük a har­monikus családi életre készülés. A családi életre felkészítés nem vala­miféle különálló munka. Kapcsoló­dik a szocializmus kialakult erköl­csi normái általános elfogadtatásá­hoz. Fogalmazhatjuk úgy is: a szo­cializmus etikájának átplántálása ez a társadalom legkisebb egysé­gébe. És amikor a fiatalember — le­gyen leány vagy fiú •— szembeke­rül a szerelem, házasság és család hármasával, immáron másként kell, hogy vizsgálódjék, mint előző nem­zedékek. A megyei továbbképzési felügyelő, dr. Tóth László summá­ját adta az eszmecsere keretében, milyen változáson ment át a csa­lád. Más munkamegosztás, a füg­gőségi viszony eltűnése férj és fe­leség közt, a család és társadalom funkcionális kapcsolatainak válto­zása, az apai autokrácia megszűné­se és egy sereg tényező teremt új helyzetet. Világos tehát, hogy a család az első színtér, ahol a fiatal benyomásokat szerez. Hol jókat, hol rosszakat. Van, hogy jogosan szemléli kritikusan egy-egy ódiva­tú szokás továbbélését. De mégis, ez a család jelenti a kötődés első állomását, az innen szerzett élmény lesz riasztó vagy vonzó. Helyes ítéletet, indítást, tudást és felelősséget csak akkor adhatunk legszebb nászajándékként, ha ne­velésünk nem korlátozódik esetle­gességre. Ahelyett, hogy egy-egy orvos alkalmi előadást vállal egy iskolában, az lenne kívánatos, ha minden orvos vállalna egy intéz­ményt, melyet tartósan, rendszere­sen pártfogol. Az iskolában min­den tantárgyban keresendő, ami az ügyet szolgálja. A szülői érte­kezleten legyen nyílt és őszinte párbeszéd nevelő és szülő között az első osztálytól a matúráig. A munkahely, s megannyi más terü­let, mely környezete az embernek, árassza magából a megbecsülést azok iránt, akik a nemek kapcso­latában nem tévesztik össze a sza­badságot a szabadossággal, s nor­májuk társadalmunk moráljából ered. Csak így jutnak el gyermekeink oda, hogy elmondhassák egymás­nak: „... s azért őrizhetsz egyedül magadnak, / mert ahogy nőnek férfi adott, s adhat / úgy adtam minden kincsemet neked; / s ahogy a gyökér őrzi a virágot, úgy őrződ szívemben az ifjúságot, / a meg­újuló örök életet.” Hogy mindez csak líra? Hogy az élet reálisabb és hűvösebb? A zátonyra futott házasságok ezrei és tízezrei azt mutatják, sok meggondolatlanság fűz össze életeket. Döbbenetes vá­lási statisztikáink felbomlott csa­ládokról árulkodnak, .ahol félszere- tetben tengődik ezernyi gyermek. Túl keli tehát jutni azon, hogy be­letörődjünk, vagy éppen látszat- megoldásokkal orvosoljuk gond­jainkat. A mai magyar népesség 44 százaléka már a felszabadulás után született. A szülők között egyre többen vannak, akik munkához, társadalomhoz, emberhez való vi­szonyukat a szocializmusban alakí­tották. A tanácskozáson felmerült egy gondolat: „A családkutatás messze elmaradt a valóságtól.” S ez igaz. De rendkívüli hiba lenne azt várni, mikor éri utói. Amikor az ember még gyűjtöge­tett és vadászott a földön, 100 négy­zetkilométeren nyolc-tizenhat ősünk vándorolt, élt. Százezer év telt el addig, amíg leírhattuk az egymil- liárdot. Majd csupán 75 év kellett, s máris megkétszereződött ez a szám, aztán 35 múlva már három- milliárdan éltünk e bolygón. Most négymilliárd ember él a földön, s nem kell 20 év, hogy ez megkétsze­reződjék. Vajon ezekután kétli bár­ki, hogy a világméretű probléma ré­szeként szükséges az, hogy mi is tudjuk, mi lesz jó utódainknak, ho­gyan tartja el a sok embert a föld? És már látható, hogy az egyéni gon­dok, örömök messzemutatóakká vál­nak, és okos haza-, társadalomépítő munkánk tudatos cselekvés lehet csupán. Felkészülni a szülői szerepre any- nyit jelent tehát, mint szellemileg és egészségileg felkészülni a jövőre. Nem közömbös, hogy a mai fiatal, annak utódja miként képes beillesz­kedni az intellektuális teljesítmé­nyeket egyre nagyobbra értékelő és egyre magasabb mércével mérő tár­sadalmi rendszerünkbe. Nézem a képet, melyen kismama védőn ül gyermekével. Illyés klasszikus sorai jutnak az észbe: „Néz, néz a kis asszony, / gyűjtöget /, termi csön­desként a / gyermeket. / Visz to­vább egy népet; / eltakart / csem­pészáruként hoz / egy magyart.” Egy tudatosan vállalt emberke ké­szülődik a világra, a szocialista Ma­gyarországba. Vajon hozza-e örök­lött értékeit, s vajon készül-e tuda­tosan az édesanya és édesapa, hogy továbbadja neki a szerelem szép él­ményét, a munka becsületét, a fe­lelősségtudatot, az okos élet meg­annyi tudományát? Jó volt hallani, hogy megyénk­ben is már sorakoznak egyéniség­nek számító pedagógusok, hogy sa­ját tantárgyaikba építve nevelje­nek, készülnek s tesznek orvosok, akik felismerték: a családtervezés, a inővédelem, a pedagógus munká­jának segítése hétköznapi munka közkatonájának sorozza be őket. És jó volt hallani, hogy a katonatiszt a „seregben” lévőkről gondosko­dásról beszélt, s a bírónő a stabil család mellett tett újra és újra hi­tet. És a vita, az eszmecsere mégse maradt szakmai belügy. Kívánkozik a teremből, hogy mondandójának lényege mind gyorsabban eljusson a szülőhöz és a fiatálokhoz egyaránt. Azokhoz, akik ott randevúznak a Vénusz-szobornál, azokhoz, akik iskolai órákon talán néha éretlen kuncogással hallgatják azt, ami az élet természetes része, azokhoz, akik egymáshoz hajtva egy belső indí­téktól egymásban keresik a boldog­ságot, a párokhoz, akik talán még oktalan szégyenkezéssel ülnek szemben az orvossal, aki segíteni akar egy élet sikeres startjánál. A szülőhöz, aki ne szégyellje, ha 10 évi házasság után is tud szerel­mes lenni; ahhoz az emberpárhoz, akit talán régi reflexek gátolnak ab­ban, hogy a nemiségről őszintén váltsanak szót gyermekükkel, akik­nek tudniok jó, csak a rendezett család harmóniájára rezonál az ifjú emberke érzése, s az otthoni biza­lom magja nő majd saját családjá­ban is bizalommá. „A szabadosság és tudatlanság között nekünk kell megtalálnunk az ésszerű, józan mérsékletességet" — hangzott el az egyik referátum­ban. A családi, s ezen belül a szexuális életre nevelésben máris mutatkozik késedelem. Keresse te­hát az eddiginél is őszintébben és gyakrabban egymást szülő, orvos, nevelő, s keressék együtt a nyílt kapcsolatot a gyermekekkel, fiata­lokkal. Legyen a nyelv, amit beszél­nek közös, az erkölcs, egy etikai rend foglalata zárja magába a dialógus szavait. Ilyen töltéssel in­duljanak útra fiatal párok, gyer­mekes szülők, részeként az örök körforgásnak, egymásnak adva a lét csodálatos stafétabotját, a szülő a gyermeknek, aki szülővé nőve to­vább terebélyesíti a családban rejlő állandóságot, színessé téve az öröíc változás megannyi szépségével. Bürget Lajos A fényképeket Gaó{ Béla készítette KM o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents