Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

1977. április 24. szor­ter- hogy min- Szent táján inkor mgol, ott nagy ;enni. ik a nbos- i Ba- /part, izőlő- Ku- rétje, Ésérő1 any- gy a oorúk i-par- ;k el- leiket. ?k je- olyan iítva. az a Szent átszik tésből, t vár­: is az y hét- ) előtt :/any- z idő íondás Jelen r több tt hal- meklé­üálint Tanuló felnőttek Jegyietek egy tanácskozásról Aktuális, a társadalmi ér­deklődés előterében álló és itt. Szabolcs-Szatmárban különösen égető gond meg­vitatására szervezett tanács­kozást az elmúlt napokban az SZMT, a Hazafias Nép­front megyei bizottsága, a TESZÖV, valamint a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya. A felnőttoktatás helyzetének és feladatainak megvitatására hívták meg megyénk 25 ipari és 30 me­zőgazdasági nagyüzemének gazdasági és szakszervezeti vezetőit. a MÉSZÖV, a KI- SZÖV. a járási párt- és nép­frontbizottságok. valamint a jelentősebb oktatási és köz- művelődési intézmények képviselőit. Már a résztvevők felso­rolása következtetni enged arra, hogy a rendező szer­vek e fontos társadalmi ügyet a lehető legszélesebb körben, valamennyi érde­kelt szervezet, intézmény, üzem közreműködésével tűzték napirendre, azzal a szándékkal, hogy a me­gyében a közös erőfeszíté­sek újabb és jobb ered­ményt hozzanak. Kellő szerénységgel is szép eredménynek könyvelhet­jük el, hogy az elmúlt öt évben húszezer szabolcs- szatmári dolgozó tanult és tett eredményes vizsgát a felnőttoktatás különböző is­kolatípusaiban. Ennyien vállalták a munka utáni ta­nulás szépségét-bosszúsá- gát. Az önmagában szép adat azonban az összeha­sonlítások során már köny- nyűnek találtatik, a mérleg nyelvét ugyanis lehúzza a másik oldal. Nézzünk meg néhányat ebből a másik oldalból. Megyénkben hetvenezer felnőtt embernek nincs ál­talános iskolai végzettsége. Ma már — 1977-ben — hi­ba volna ezt az ijesztően nagy számot a múlt örök­ségének tulajdonítani, mert — mint arra a tanácskozás előadója, dr. Kuknyó János utalt — az általános iskola az utóbbi harminc évben sem vált általánossá. Nem véletlenül születtek az el­múlt években újabb és újabb intézkedések a tan­kötelezettségi törvény vég­rehajtására. megyénk álta­lános iskoláiban ugyanis nyolc év alatt a tanulóknak csak háromnegyed része ké­pes befejezni tanulmányait, a tanköteles korig, tehát 16 évig is csak 85—86 százalé­kuk. Évente „újratermelő­dik” tehát az alapművelt­ség nélkül munkába állók rossz aránya. A tanácskozásra össze­gyűlt munkahelyi vezetők, pedagógusok, népművelők, valamint az intézmények, üzemek és szervezetek leg­fontosabb feladata tehát a megfelelő körülmények megteremtése a tanulási kedv felkeltéséhez, vagyis a hiányzó általános iskolai osztályok pótlásának szor­galmazása. örvendetesen nő a tanulási kedv. Szerepet játszik ebben az is, hogy ma már válogatni lehet a dolgozók iskolájának kü­lönböző formái között, az egyéni felkészüléstől az üzembe kihelyezett tagoza­tig — kinek-kinek egyéni ízlése szerint. Öt évvel ez­előtt ezernél kevesebb fel­nőtt járt általános iskolába, ebben a tanévben háromez­ren ülnek munka után az iskolapadokba. Uj. vonzó forma a szakmai képesítést nyújtó tanfolyamokkal egy­bekötött általános iskolai oktatás — a.háromezer to­vábbtanuló fele ebben a képzésben vesz részt. Hasonlóan halaszthatat­lan feladat az ipari és főleg a mezőgazdasági nagyüze­mek dolgozóinak szakmai képzése. Megyénk _ ipari üzemeiben 42 százalék, az állami gazdaságokban 25 százalék, míg a termelőszö­vetkezetekben mindössze 7 százalék a szakmunkás-bi­zonyítványt szerzett dolgo­zók aránya. Úgy hisszük, felesleges a kérdés boncol­gatása: hosszabb távon ké­pesek lesznek-e feladatuk megoldására azok az üze­mek. ahol nem gondoskod­nak kellő időben szakem­berképzésről? Jelenleg mintegy ezernégyszáz dol­gozó készül szakmunkás- vizsgára. Jellemző, hogy a tanulási kedv — ugyanúgy, mint az általános iskola el­végzésével kapcsolatban — ott a legnagyobb, ahol az üzemek saját érdeküknek, s nemcsak a dolgozók ér­dekeinek tekintik a maga­sabb tudást. Szabolcs-Szatmár felső- és középfokú végzettségű dolgozóinak aránya fele az országos átlagnak. Ebben a tanévben mintegy hétezren tanulnak gimnáziumok, szakközépiskolák esti és le­velező tagozatain, az ország egyetemeinek, főiskoláinak ezer szabolcsi esti és leve­lező hallgatója van. A kö­zépfokú felnőttoktatás is büszkélkedhet egy sikeres új formával: a szakmun­kások szakközépiskolájával. Megyénkben — talán első­ként az országban — a na­gyobb szakmunkásképző intézeteket bízták meg en­nek működtetésével. Az ed­digi tapasztalatok szerint jó gazdának bizonyultak, s a cél továbbra is az, hogy a szakmunkásképzőben végző tanulók útja a vég­zés után ebben az iskolá­ban folytatódjék — esti ta­gozaton. Csak a legjellemzőbb szá­mokat ragadtuk ki egy ta­nácskozás tengernyi téma­köre közül. Mindazokat kö­telezik ezek a számok, akik tehetnek azért, hogy ne ér­jen véget az általános is­kola befejezésével az állan­dó. folyamatos önképzés. B. E. t szé­ki fia nehe- yámat. :ödtem. mert it, csak . Rám- evőket: ” Iszo- nem az jy nem Isak azt amit ő mosto- a cég­isokára A cuc- z egyik ronulási ibrádió- vigyáz i kelle- Azóta , sem a latároz- tajövök. zaj övök nostoha yámnak et csak alahogy A nagy változások mindig észre­vétlenül jönnek. Mire fel­eszméltem, fordult egyet a világ. Ilyen még nem volt ! Las­sanként hosszú évek után kezdtem megérteni: más törvények is vannak, nem­csak az enyémek. Üj terü­letre mentem, nagy a vál­lalat, ahol senki sem is­mert. Hétvégeken felszí­vódtam és azt mondtam: hazamegyek. Máris egyen­rangúnak éreztem magam. Sokáig dúlt bennem a vál­ság. A régiekhez már nem tartoztam, újakat még nem találtam. Az ünnepek vol­tak a legrosszabbak. De én többet akartam! Többet, hogy megmutathas­sam. Akkor vak hittel és vak buzgalommal kezdtem újra mindent. Azt hittem, nem győzhet le senki! El­indultam egyedül, kihúzott nyakkal, kézfogás nélkül. Ma már tudom: az is hiba volt. Kevés az egy ember. Bármennyire is erősnek vé­li magát, kevés. De elkezd­tem, hát be is fejezem. Egyedül! Beiratkoztam gimnázi­umba. Levelezőre. Le­érettségiztem. Bementem a cég központjába és el­mondtam: egyetemre sze­retnék menni, jogra. A felvételhez kellett volna a javaslat. Eltanácsoltak. Nem fértem bele a keret­be, Azt mondták: nem di­ákra, hanem munkásra van szükség. És főleg nem jo­gászra. Pedig lemondtam a kedvezményekről is. Ügy sem javasoltak. Idelent persze ezt nem mondtam. A kudarcokat jobb, ha ma­gának tartogatja az ember. Elmenni nem akartam. Ideköt a csak azért is. De megint kezdett összejönni minden. Hogyan tovább? — Munkásszállón laktam, nem messze anyáméktól. Ez is a véletlen játéka volt. Meg­tudtam, hogy van egy hú­gom. Naponta láttam. Sző­ke, majdnem fehér haja van. Mellettem állt a vil­lamoson. Pörgött a világ. Felhívtam telefonon. Szóba sem állt velem. Nagy ritkán ma is látom. Megerősödtem. Megizmosodtam. Az idő felnőtté gyúrt, de belül még gyerek vagyok. Sokszor sír- hatnékom van, mégsem en­gedem el magam. Jó lenne egyszer szabadon lélegezni, és még a gyengeséget sem titkolni. Komolyan mondom, né­ha én sem értem. Honnan az erő? A brigádban ott­hon vagyok. Ügy teleszí­vom magam erővel, mint a sivatagi növény eső idején. Meg ha én hinni kezdek valamiben, akkor arról a világ összes pénzéért sem mondok le. Az egyetem első évét már elvégeztem. Anélkül, hogy itt valaki sejtené is. Láttam anyám házát le­bontani, és lehet, hogy én is dolgoztam abban az új lakásban, amelybe beköl­töztek. A legcsodálatosabb elégtétel! Nemde? A munkahelyemen sze­retek lenni. Az em­berek kezdenek hin­ni nekem. Politikában, mi­egymásban. Kérdezgetnek, válaszolok. Rém okosnak tartanak, és azt mondják, fogalmuk sincs, hogy csöp­penhettem közéjük. Hozzá­juk tartozom! Kimondorh, amit ők is kimondanak! Ki­mondom, amit ők is ki­mondanának, ha meg tud­nák fogalmazni. Belecsim­paszkodom az igazságba, foggal, körömmel, mint te­relőkutya a tehén farába. Hogy nem nézek az Ön szemébe? Nem bírom a te­kinteteket elviselni. Ami oda bent van, az az enyém. Ezt valami belső ösztön mondja. Pedig nem vagyok kétszínű, Janus-arcú em­ber. Tulajdonképpen nincs okom panaszra. Elismernek a szakmában. Oklevelek, kézfogások. Higgye el ne­kem, ez a pénznél is töb­bet jelent. Bár az sem ke­vés. ha hajtok. Néhány év múlva befeje­zem az egyetemet. Nem tudom, hogy elmegyek-e innen. Azután a nősülés, a család ... Azt hiszem, nem bántam meg semmit! Leg­feljebb az elfecsérelt éveket sajnálom. De hát annak is megvolt a maga haszna. Csak idő kérdése, hogy mi­kor érek haza. Mert hogy hazaérek, az biztos. Holt­biztos. MEGYÉNK TÄJAIN Máriapócs A rézkarc az emléklapon nyírfáktól sze­gélyezve ábrázolja a községi tanács- házát, háttérben a kéttornyú temp­lommal, az utcán emberek, személyautók. Mindezek felett fodrosfelhős a szürkéskék ég. Máriapócs. Európaszerte ismert híres bú­csújáró hely. Idegenforgalmi nevezetesség. A templom március 27-től december 6-ig évről évre tízezerszámra vonz hívőket és hitetlen kíváncsiakat. Ez az ami, évszázado­kon át meghatározta a település létét, befo­lyásolta az ott élő emberek életkörülményét, életmódját. Máriapócs már az 1200-as évek­ben mezővárosi ranggal bírt, 1819-ben is­mét városi rangot kapott, 1596-ból írásos feljegyzés van a búcsúról. A mai alapján álló templom 1748-ban épült, és hosszú időre meghatározta az itt élő emberek sorsának alakulását. Nem az­zal, hogy vakbuzgó hívőkké lettek, ma sem azok, inkább úgy, hogy sokan éltek, megél­tek belőle. Búcsú idején dohánypajták és is­tállók, szolid szalmatetős parasztházak vál­tak tömegszálláshellyé. És a „vendég” minde­nért fizetett. Fizetett a földre szórt derék­alj szalmáért, a megivott kupafedélnyi ví­zért, a háziszőttes kendőért, amelyben arcát, kezét megtörölhette, de pénzért kaphatott jóízű házikosztot is. Az egyébként. földművelő, a múltban job­bára cseléd, kettős életet élt. 1567-től Bátho- ri Miklósé volt Máriapócs, tizennégy lakott pusztával. 1747-ben gróf Károlyi Ferenc megvette, azt követően Irinyi, később az egyház tulajdona volt a határ. Dohányt, bú­zát, kukoricát termelt és alkalomadtán a bú­csúsokat kiszolgálta, a búcsúsokkal kereske­dett, kalmárkodott a szűkös körülmények között élő ember. A kalmárkodás szelleme mélyen ivódott a gondolkodásmódba, még napjainkban is hat. Nehéz nem kereskedni, ha van rá alkalom. És van. ÁFÉSZ-eknek. kiskereskedelmi egységeknek, száz, százhúsz bazárosnak és vizet árusító gyerekeknek. Múlt és jelen. A múlt a jelennel némi­képp még keveredik, de a jelen igazában már egészen más. Az elmúlt 32 évben tör­tént néhány olyan jelentős dolog, amely nap­jainkra teljesen átrendezte, megváltoztatta az emberek életformáját, megváltoztatta a nagy többség gondolkodásmódját. 1944. októ­ber 28-án felszabadult a község. Kiosztották a földterület 50 százalékát. 1949-ben Vörös Csillag névvel megalakult az első termelő- szövetkezet, 1960-ban a nagyobb, a szilár­dabb, Zöld Mező névvel. Üj fejezete a község történetének és gaz­dálkodásának, hogy 1975. január 1-ével Má­riapócs, Pócspetri és Kisléta nagyközséggé szerveződött. Ugyanakkor a három település termelőszövetkezete Rákóczi néven egyesült/ és ma 5246 hektáron gazdálkodik. A nagy­községi rang a fejlődés gyorsabb tempóját tette és teszi lehetővé mindhárom helyen. , Máriapócsnál maradva az elmúlt két évben megépült az ifjúsági ház, megtörtént a ta­nácsháza korszerűsítése, megoldották a bel­területi, felszíni vizek elvezetését, köztéri illemhelyet, 1500 méter hosszú járdát építet­tek, korszerűsítették a közvilágítást, felújí­tották a kultúrházat. Ami a vívmányok és beruházások között talán a legjelentősebb, megtörtént Máriapócs és Pócspetri közös víz­müvének kútfúrása. Mindezeken felül bőví­tették a csecsemőotthont és elvégeztek még egy sor kisebb, de nagyon fontos teendőt. A szorgalmas munkálkodás nyomán egy­re emberibb arca van a községnek. Kevés már a szegényes, szalmatetős házat tartó porta. Az új sátortetős házak sárga, szürke, bordó színű nemesvakolata tágas, szépen berendezett szobákat, fürdőszobákat takar. Az udvarokon sok helyen gépkocsik állnak a dohánypajták helyén. Ez nem a búcsúforin­tokból teremtődött. A község 2622 lakosából a munkaképes korúak kétharmad része ter­melőszövetkezetben dolgozik, mintegy 120 főnek, főleg asszonyoknak ad munkát a száz személyes szociális otthon és a 120 szemé­lyes csecsemőotthon. A megyei, megyén kí­vüli iparvállalatokhoz mintegy háromszá­zan járnak el dolgozni. A jövedelem legfőbb forrása a termelő- szövetkezet. 1977. évi tervében a bruttó ter­melési érték 125 millió forint, a tervezett eredmény 20 millió forint. A termelés ága­zatai: szántóföldi növénytermesztés, főleg dohány, kertészet és állattenyésztés. Az egyesülést követően valamennyi ágazatban a legkorszerűbb technikát, technológiát alkal­mazzák, rendszerben termelnek. Mindez már az 1976. évi et dményeikben is lemérhető volt. Az elmúlt évi aszályos, kedvezőtlen időjárás ellenére és gyenge adottságok kö­zött búzából 25, kukoricából 30 mázsás át­lagtermést értek el, dohánytermesztésben vi­szont jóval felülmúlták az országos átlagot. A 120 hektár Virginia dohányt termő terület­ről átlag 14,2 mázsa száraz dohányt, az 50 hektár Kallói dohányt termő területről átlag 21 mázsa száraz dohányt törtek. A gazdálkodásban elért jó eredmények le­hetővé tették és lehetővé teszik a töretlen fejlődést nemcsak a közös vagyon gyarapí­tásában, de a termelőszövetkezeti tagok.jö­vedelmét illetően is. 1975-ben az állóeszköz­érték 119 millió forint volt, 1976-ban már több mint 135 millió. Az egy tagra eső jöve­delem 35 ezer 42 forint. Kevés a dél-nyírsé­gi tájegységen az olyan termelőszövetkezet, amely hasonlóan jó eredményekkel dicse­kedhet. De nemcsak ez van, ami eltérő a szokványostóL A máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet­ben a termelőszövetkezeti tagokat szabad szombat illeti meg. Rendszeresen fizeti a közös gazdaság a törzsgárdapótlékot. A törzsgárdapótlék az évek arányában 3, 6, 9, 12, 15 százalék, ezt havonta fizetik, de meg­kapják a nyugdíjasok is. Az, aki ma megy nyugdíjba és eltöltött a termelőszövetkezet­ben 15 évet, a nyugdíjintézet által megálla­pított nyugdíjához kiegészítésként havonta megkapja a 200, vagy 300 forint törzsgárda­pótlékot. Más formákban is gondoskodik tagjairól a termelőszövetkezet. Máriapócs egyetlen ipari üzeme a száz asszonynak munkát adó varroda. Az el­múlt évben létesítette a termelőszövetkezet. A varrodában termelőszövetkezeti asszo­nyok dolgoznak, havonta 1500-2000 forintot kereshetnek, s ebből a termelőszövetkezet­nek egyetlen egy nagy haszna van: ha érik az alma — az elmúlt évben 567 vagonnal termett — akkor a szüreteléskor, a csoma­golásnál a varrodában dolgozó asszonyok is segítenek. Az egyesülést követő évben a Rákóczi Termelőszövetkezet elnyerte a kiváló terme­lőszövetkezeti címet. Most ismét kiválók let­tek. A tervekkel, elképzelésekkel talán már egy harmadik kiválóság lehetőségét alapoz­zák. Valamennyi ágazatban az elmúlt évinél többet, összességében 12 százalékkal nagyobb eredményt kívánnak elérni. Ennek érdeké­ben jelentős beruházásokat hajtanak végre, gépeket vásárolnak. Néhány tétel: az 1977. évi beruházás együttes értéke 15 millió 329 ezer forint, ebből építési jellegű közel 7 millió forint. Üzemi konyhát építenek 500 személy kiszolgálására 1 millió 500 ezer fo­rintért, fejlesztik a gépparkot, almamanipu­láló gépsort, új dohányszórító berendezése­ket állítanak üzembe. N agy a fejlődés, párosul vele a közsé­gi, gazdasági vezetés, a tagság szor­galma. Néha akad türelmetlenség s ilyenkor van nagy jelentőségük azoknak az intő szavaknak, amelyeket sok nélkü­lözésben, kemény munkával eltöltött évek tapasztalata diktál. Lazók Mihály idős párt­tag mondta a tagkönyvkiosztó taggyűlésen: „Mi úgy dolgoztunk, hogy kenyérre se volt pénzünk. Ma kevés az olyan lakás, amely­ben nincs fürdőszoba. Lépésről lépésre le­het előrehaladni.” Máriapócson nem araszolva, de nagyokat lépve jutnak előre. Seres Ernő o

Next

/
Thumbnails
Contents