Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-24 / 95. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. április 24. ÉRDEKEK N em szentesítette a vízmű tervét a tanács. Még szerencse, különben „fejét veszik” a honatyáknak a község lakói, hogy elkótyavetyélték a köz pénzét. Dombrádon a nagyközségi vízmű 32 milliót kóstál. Ebből csak a vízmű épülete, a kiszolgáló rész 9 milliót emésztett volna meg, ha megszavazzák. Leszavazták! Vajon miért? Mert szuperigényű kiszolgáló épületet álmodott meg a tervező. Könnyű szépet, luxus „palotát” álmodni a község zsebére. Kik, s honnan teremtsenek elő erre ennyi pénzt? Amikor a tanácselnök tudomására hozták belesápadt. De amikor nem hivatalosan, hanem baráti, folyosó-információs csatornán a tervező elmondta miért is kóstálna ennyit az épület, akkor meg elámult. Mit gondolnak, miért? Azért, mert ilyen a tervezői érdekeltség. Minél magasabb a beruházási költség, annál magasabb a tervezői díj. Ez aztán a furcsa ellentmondás, amely a népgazdasági, a csoportérdek ellen hat. Dombrádon a vízmű épületében — ha elkészül maximum 4 embert foglalkoztatnak. Részükre luxusigényű szociális ellátottságot terveztek. Az egész vízmüvet 700 ezer forintért tervezte a HAJDUTERV. Ebből a vízműépületet — mivel beruházása drága, — leszavazta a tanács. Igen ám, csakhogy újra kell tervezni. Ez vajon mennyibe kerül? A levél már megérkezett a tervezőktől, melyben finoman jelzik, rendeljék meg az áttervezést. Ha csak a dombrádi vízmű tervezéséről, építéséről lenne szó, akkor sem szabad hallgatnunk. Csakhogy Szabolcsban az ötödik ötéves terv során 42 vízmű épül 47 községet, falvat érintenek, látnak el majd jó, egészséges ivóvízzel. Egyáltalán nem mindegy, menynyibe kerülnek ezek tervei, az építkezések. Milliókról van szó, közpénzről, az emberek tízezreiről. Nem az egyetlen eset a dombrádi, amely bizonyítja, sok esetben a tervezői, a beruházói és a kivitelezői érdekek homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Drága a terv, mert a beruházás összegétől függ, annak a függvénye.. Ez drágítja a beruházást, hátrányosan érinti az építtető vállalatokat, intézményeket, tanácsokat. De legalább ilyen súlyos, hogy ezek veszélyeztetik terveink, céljaink megvalósulását is. Mátészalkán 76 lakás és az üzletek eredetileg tervezett alapozási technológiáját kedvezőbb költségkihatások miatt később cölöpalapozásra tervezték át. (Ezt korábban is lehetett volna...) Vajon mennyibe került az áttervezés — amely drágította a beruházást? És kinek a zsebére? Néhány nyírbátori beruházás esetében a költségnormák megsértése miatt került sor újratervezésre. Ez is pluszköltség! És természetes, hogy „csúsztak” emiatt is az építési határidők. Ófehértón az óvodánál az eredetileg vegyes tüzelésűre tervezett fűtőberendezés nem kapható. (Akkor miért terveztek ilyet?) Emiatt a fűtési technológiát kellett „áttervezni.” Sok összetevője van a tervezői hibáknak. Egy másik: nincs megfelelő munka- kapcsolat a tervezők, a beruházók és a kivitelezők között. Enyhén szólva bajok vannak a megalapozottsággal. Fontos, hogy a hibákból leszűrjék a tanulságokat, s okolásul szolgáljanak tervezőknek, beruházóknak, építőknek. A tervezőket gyakran vádolják: mivel a tervezői díjuk a beruházás összegétől függ, nem törekednek az olcsóbb megoldásokra. Egy neves tervező nyilatkozta: „Ez így igaz: még ma sem elég célravezető a tervezők ösztönzése. Hogy olcsóbban tervezzünk, ez most még elsősorban lelkiismereti kérdés.” — Vajon mikor lesz közérdek? Mert mindent nem lehet csupán a lelkiismeretre bízni. Bizonyára olcsóbbak lennének beruházásaink, ha a tervezők nagyobb hatékonysággal, szervezettebben dolgoznának, ha nem a beruházás magas összege lenne a függvénye a tervezői munkának, hanem a praktikus, a célnak megfelelő, nem luxus, hanem a szükséges igényeket kielégítő terv. Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér — tartja a közmondás: Próbáljanak ilyen terveket álmodni tervezőink. Mert a drága „álomtervek”-re csak ráfizetünk. Oláh Jánosné konzervgyári könyvtárossal d Nem bánta meg, hogy elvállalta ezt a w munkát? — Tíz éve dolgozom a Nyíregyházi Konzervgyárban. Három évvel ezelőtt került szóba, hogy elvállalnám-e az üzemi szak- szervezeti és műszaki könyvtár vezetését, egyben az üzemi népművelői munkát. Előtte a termeltetési osztályon dolgoztam, mint sima adminisztrátor... 0 Véletlenül lett népművelő? — Nem egészen. Már középiskolás kollégista koromban, Kőszegen alig volt olyan könyv a helyi könyvtárban, amit 'el ne olvastam volna. Itt a gyárban egy szocialista brigádban dolgoztam. Nagyon szerettünk énekelni. Ez adta az indítást, hogy szervezzünk egy vegyes kórust. A konzervgyárban már hagyományai voltak az üzemi népművelésnek, amikor három évvel ezelőtt elkezdtem a munkát. Azóta az apró bosszúságokat leszámítva, csak sikerélményeim voltak. Nem félt, hogy szakképesítés nélkül nehéz lesz a munkája? — Az első év nehéz volt. Sokat bajlódtam a könyvállomány rendezésével, különösen a műszaki könyvek rendszerezése, az új kötetek rendelése akadozott. Mérnökökkel, művezetőkkel, szakmunkásokkal beszélgettem, hogy véleményük szerint milyen fajta könyvek lennének a legszükségesebbek. Jelenleg tízezer kötetünk van, ebből hatezer a szépirodalom, a többi szakirodalom és ismeretterjesztő mű. Három évvel ezelőtt 611 olvasóval vettem át a könyvtárat, jelenleg 933 olvasónk van. Büszke vagyok rá, hogy a gyár dolgozóinak ötven százaléka beiratkozott olvasó. A két gyermekével jön mindig a könyvtárba, ők olvassák fel az édesapának a meséket, a különböző történeteket. De ez nyilvánvalóan egyedi, többségében a szocialista brigádok tagjai a rendszeres olvasóink, akik vagy azért kölcsönöznek, mert tanulnak, végzik az általános iskolát, — van itt kihelyezett osztály is — vagy a bizonyos, harmadik követelmény teljesítése sarkallja őket. A polcokon kevés a krimi, pedig az ilyen könyveket rongyosra olvassák. Talán azért kevés, mert ön nem vásárol ilyen könyveket? — Évente átlagosan 30 ezer forintból vásárolhatunk új könyveket. S mivel a könyvárak emelkednek, újabban minden évben még plusz ötezer forinttal növelik a könyvbeszerzési keretet. Ebből az összegből szépen lehet vásárolni, de bizonyos fokig meg is van kötve a kezem. — Vannak előírj; törzsanyagok, kézi- és egyéb könyvek, amelyek beszerzése folyamatos kötelesség. Ezek megléte hozzátartozik az ilyen típusú könyvtárak alapkövetelményeihez. A műszaki könyvek vásárlására is nagy gondot fordítunk, viszont ezek elég drágák, olykor 2—300 forint egy-egy kötet. Ami pénz marad, nagyon meg kell gondolni, mire költsem. Nem elsősorban a krimiirodalmat gyarapítóm. Van néhány klasszikusnak számító krimi is a könyvtárunkban, amit folyton ragasztgatni kell, mert rongyosra olvasták, de én nem ezeket szoktam ajánlani. Mégsem neheztelünk azokra, akik a krimikkel kezdik, azt tapasztaljuk, innen nincs mindig messze az igényesebb szépirodalom megkedvelése... Milyen az üzemi népművelő önállósága? Nincs-e sok főnöke? £ Mindenki olvasó-e, aki beiratkozik? — Régebben még akadtak „alibi” olvasók, brigádtagok, akik csak muszájból iratkoztak be, legfeljebb egyszer-kétszer fordultak meg a könyvtárban. Akadtak olyan brigádok, amelyek nem vették komolyan az olvasást, egészen addig, amíg éppen emiatt nem kapták meg a kitüntető címet. De nem csak a cím miatt van ez, az emberek rös- tellik, ha kikölcsönzik a könyvet és nem tudják elolvasni... £ Kit tekint ön olvasónak? — A munkát egy tevékenységi jegyzék tartalmazza. Ebben lefektették az üzemi könyvtár feladatát, amely nélunk kétirányú. Egyrészt gondoskodunk a szépirodalmi és műszaki könyvtár működéséről, másrészt szervezzük az olvasóterem programját, a könyvtár mellett működő klubok, szakkörök munkáját. A fenntartója és felügyeleti szerv a gyári szakszervezeti bizottság, amely ezt a funkcióját a kulturális bizottság útján gyakorolja. A könyvtár a módszertani tevékenységét az illetékes központi könyvtárral, az SZMT Móricz Zsigmond Könyvtárral végzi. Önálló költségvetéssel rendelkezünk. Munkajogilag a személyzeti és az oktatási osztályhoz tartozom. — Azt, aki egy évben legalább húsz könyvet kölcsönöz és. el is olvassa azokat. Ha a több mint kilencszáz beiratkozott üzemi dolgozót nézem, akik egy év alatt 20 ezer kötetet kölcsönöztek, elégedettek lehetünk. Az olvasók többségénél megvan az évi húsz elolvasott könyv. S ha még ehhez hozzáveszem, hogy — mint könyvbizományostól — egy év alatt 150 ezer forint értékű könyvet vásároltak tőlem a dolgozók — ez sokat elmond a konzervgyáriak érdeklődéséről. Meggyőződhet-e arról, hogy a könyvek többségét el is olvassák? — Százszázalékosan nem tudok meggyőződni erről. De akik ide jönnek, azok valóban olvasnivalóért kopognak és szívesen veszik a tanácsaimat is. Reggel 8-tól délután fél 5-ig tartunk nyitva, ez megfelel az alkalmazottaknak és a különböző műszakban dolgozóknak is. — Leginkább a pályázatok, vetélkedők engednek bepillantást, mi marad meg az olvasmányélményekből. Legutóbb az „Igazat mondd ...” olvasópályázaton egy második és egy hatodik díjat nyertek olvasóink. Húsz jelentős műről kellett számot adni. Vagy 150—200 lapot küldtem el az olvasóknak, 42-őt küldtek vissza. A legjobb válaszok bekerültek a szerencsekerékbe, és értékes jutalmakat, könyveket nyertek. De ettől a „visszajelzéstől” — azt tapasztaltam — még idegenkednek a dolgozók. Van valami más, ami népszerűbb? Egyáltalán, hogyan lehet olvasásra tanítani az üzemi dolgozókat? — Van egy könyvbarátklubunk és egy ifjúsági olvasókörünk. A klub tagjai felnőttek, üzemi dolgozók, az olvasókörbe a szakmunkásfiatalok járnak. Itt igyekszünk alapokat adni ahhoz, hogyan olvassanak, mit ragadjanak meg, s bizonyos műfaji, esztétikai fogalmakat népszerű nyelven, színesen megismertetünk az olvasóinkkal. — A klub havonta egyszer, az olvasókör kéthetenként tart összejövetelt, összesen több mint ötven résztvevővel. Igaz-e, hogy a konzervgyárban még az analfabéták is olvasnak? — Csodálkozni fog. Van egy analfabéta cigány dolgozónk, aki beiratkozott olvasónk. £ Van egy pesti főnöksége is? — Igen, a műszaki könyvek forgalmazása miatt az „AGROINFORM” és a konzerv- és paprikakutató intézet könyvtár- és dokumentációs osztálya is egy kicsit a főnökeim közé sorolható. Éppen a közeljövőben, május elején lesz Nyíregyházán az ország 15 konzervgyára műszaki könyvtárosainak továbbképző tanfolyama, amelynek programján, a vendégek elszállásolásán éppen most dolgozom, ötéves képzésről lenne szó, melyet mindig Nyíregyházán rendeznek majd. Ez országos rendezvény, s jó kitekintésre, tapasztalatgyűjtésre adhat alkalmat. A tizenöt szakmabeli könyvtároson kívül meghívjuk a nyíregyházi nagyüzemek könyvtárosait is. / Igaz-e, hogy a népművelő az üzemi jó közérzet egyik kovácsolója? — Azt hiszem, a népművelő egymaga kevés lenne erre, de a mi gyárunkban a több mint 2000 fős kollektíva munkája jó alap a jó közérzethez. Ilyen munkahelyi légkörben a népművelő munkája is köny- nyebb. A gazdasági, a párt- és szakszervezeti vezetés támogat minden népművelési megmozdulást. Az üzemi énekkart már említettem, de az első, az befulladt. Azóta újra megalakítottuk. Igaz, nem mindenki tud eljönni a próbákra, mert ha szezon van, nem lehet otthagyni a munkát. De a vegyes kar talpraállt. Molnár Pál általános iskolai énektanár vezeti. Jó hangulat, humor jellemzi a próbákat, már három üzemi fellépésünk volt. Van egy díszítőművészeti szakkörünk is, s évenként egy-két alkalommal képzőművészeti tárlatokat, író-olvasó találkozókat is rendezünk. A könyvtáros szinte minden könyvet elolvas (kivéve a műszaki könyveket), hogy ajánlani tudja. Jut-e idő erre? Nincs-e betűiszonya, amikor hazamegy? — Nagyon restelleném, ha úgy ajánlanám valamelyik könyvet, hogy nem olvastam el. Ez nem is lehetséges. Sok olvasó határozott szándékkal jön, tudja, milyen könyvet akar, mások viszont inkább böngésznek, tanácsot várnak. — Bent a könyvtárban nincs sok idő az olvasásra, otthon viszont elalvásig olvasok. arniMimm Szép kis könyvtáram van, a bátyámmal versenyzőnk, kinek van több kötete; nekem már úgy ezer—ezerkétszáz kötet saját könyvem van. — A férjem is későn fekvő, a munkája mellett levelezőn végzi a főiskolát. Ha ő végez, én következem. Az alapfokú könyvtárosi vizsgát ugyan az elmúlt években megszereztem, de az a tervem, hogy a főiskola magyar vagy történelem szakán szakképesítést szerzek. 0 Mennyi a fizetése? — 2100 forinttal kezdtem a könyvtárban, száz forinttal kaptam többet, mint a termeltetési osztályon. Időközben elvégeztem az alapfokú könyvtárosi tanfolyamot. Ez év máréiusától a fizetésem 2550 forint. A Idézne néhány mondatot az idei mun- w katervből? — Szívesen. Január: Igaz ez a szép — városi vetélkedő elődöntő, szabó-varró tanfolyam, a megye 18 üzeme művelődési felelőseinek tapasztalatcseréje. Február: mező- gazdasági könyvhónap, kiállítás a könyvtárban, ankét kertbarátoknak, képzőművészeti kiállítás, munkásfilmklub, asztalitenisz házibajnokságok, szocialista brigádvezetők klubja. Március: KISZ ifjúsági dalverseny, gyesen lévők és kismamák olvasópályázata, előadóest, író-olvasó találkozó. Április: vállalati rendezvények, énekkari bemutatkozó, költészet napja, előadás József Attiláról, tanulmányi kirándulás szocialista brigádoknak, könyvtári esték — összeállítás a bejáró dolgozóknak. — S a közelgő májusban: 18 évesek köszöntése, TIT egészségügyi előadás, szabóvarró tanfolyam vizsgadarabjainak kiállítása, ünnepi könyvhét... 0 Vannak-e üzemen kívüli vendégek is? — Igen, akik az üzemi konyhánkra járnak ebédelni és volt dolgozóink, a nyugdíjasok. Nekik is szívesen kölcsönzünk könyveket, szívesen látjuk őket a rendezvényeinken. Hivatalosan ugyan nálunk nem szerveztük meg a könyvtárközi kölcsönzést, de ha valaki egy-egy nehezen megszerezhető könyvet kér, nem zárkózunk el, megszerezzük számára az SZMT megyei könyvtárából. A Előfordul-e. hogy nem hozzák vissza a w könyveket, megtartják maguknak... ? — Éppen most, hogy leltározunk, első ízben küldtünk ki felszólító leveleket. De gyorsan és restellkedve behozták a dolgozók a könyveket. Rendszerint betartják a háromhetes kölcsönzési időt. Előfordul esetenként, hogy egy-egy könyv elvész, vagy az olvasó megmondja őszintén, nem is hozza vissza, mert sehol nem tudta megvenni. Nálunk nem úgy van, mint a tanácsi közművelődési könyvtárakban, hogy az ilyen könyvek árának többszörösét kell megfizetnie az olvasónak: mi egy az egyben kérjük a könyv árát és igyekszünk —, ha az nagyon szükséges mű — újra beszerezni, vagy hasonló értékű könyvvel gyarapítani az „állományt. £ Nem sajnálja a sok itt töltött estét? — Amíg a férjem betegeskedett és a két gyermekünk kisebb volt, nehéz volt pótolni a könyvtárban, az üzemben töltött órákat. A rendezvényeink egy része késő délután és este kerül sorra, de ezek nem ki- bírhatatlanok. Ezután következik az otthoni házimunka. A középiskolában négy évig háztartástant is tanultam, szeretek főzni, mindent jól elvégezni, és amikor a gyerekek is megfürödtek, ágyban vannak, végigfeküdni az ágyon és olvasni. A Mi a vágya, terve az üzemi könyv- w tárban? — Szeretném, ha bővülne a könyvtár- helyiségünk. A gazdasági vezetés már foglalkozott vele, valószínűleg a mostani olvasóhelyiségben lesz a könyvtár, hogy a könyveket jobban hozzáférhetővé tegyük a polcokon. A mostani könyvtárhelyiség lenne az olvasóterem. És itt nagyon szeretnék egy zenei sarkot, egy pici lehallgatófülkével, ahol zeneműveket, a rádióból magnóra vett rádiójátékokat is meghallgathatnak az ide betérő dolgozók. Köszönöm az interjút. Páll Géza KM o Fvasárnapi^ LlINTERJÚJ a népművelésről
