Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

1977. április 2. KELET-MAGYARORSZAG 3 ötven éve alapították a tiszavasvárl gyógyszergyárat. Az eltelt fél évszázad alatt kor­szerű nagyüzemmé fejlődött az Alkaloida, termékeit a kontinens számos országába ex­portálják. (Elek Emil felvétele) MEGBECSÜLT SZAKEMBEREK Otthonteremtők Nyíregyházán is egyre jobban megbecsülik a műszaki értelmiségieket. A termelés szervezői és irányítói figyelem­re méltó erkölcsi és anyagi elismerést kapnak, hogy vá­rosunkban kamatoztassák tudásukat, s hogy még jobban kötődjenek szfikebb pátriánkhoz. Sokan és szívesen emlé­keznek arra a pillanatra is, amikor a városi tanácson be­jelentették: a TITÁSZ sok társadalmi munkát végzett a városnak, ezért soron kívül kap lakásra bérlőkijelölési jogot. Kötődések 3 ön a tavasz, a nyár, az országjárások idősza­ka. A városok környé­kére, s más tájakra utazás hosszú hónapjai, amikor ezernyi és egy lehetőség nyílik arra, hogy tudatosan keressük meg és találjunk rá arra, ami számunkra az érték, a lelkesítő és a szép. Kínálja táj, vár, folyó és város, épület és szobor, mú­zeum és vonatablakból lát­ható, visszafelé rohanó vi­dék, távolban búvó tanya, piros tetős bakterház, új la­kások feszes kubuszai, em­berek, szerte az országban, táj szólások: í-k és nyílt „e” hangok muzsikája, végtelen vetett szántóföld, színes­tarka gép a zöldben, szín a bokron, virág a gyümölcs­fán, harangzúgás a faluban, gyár dudája. Vagyis minden, amire odafigyelünk, amire kinyit­juk szemünket, amit nem­csak nézünk, de látunk, amit úgy hallunk, hogy a dobhártyánkon keltett rez­gésen túl muzsikává transz- ponálódik. Mint auto­mata fényképezőgép szün­telen csattogása, rögzítődik agyunk és szívünk emul­zióján az élmény, de egy­szer már átszűrve rajtunk magunkon, s a puszta reali­tást meggazdagítva az érze­lem fixírsójával. Rakódnak a képek, melyek láncsze­mek, kapcsolódó-kötődő kö­telékek. És közben fogal­mazzuk magunkban a talán soha el nem hangzó mon­datokat, amelyekben ott rejlik az öröm és a büszke­ség: mindez a miénk. Kötelékek. Összekötnek minket, akik itt élünk együtt szülőfölddel, hazá­val, néppel, történelemmel, tájjal, emlékkel, sikerrel, kudarccal. Kötelékek, me­lyek hozzáfűznek az egye­temeshez, az emberiséghez, a boldogokhoz, a sikeresek­hez, a szenvedőkhöz, a föl­emeltekhez, a megalázot- takhoz, a születőkhöz, a ha­lottakhoz, a fürgékhez, a bénákhoz, a fehérekhez, a színesekhez, a jégkunyhó­hoz és a mangróvefák közt élőkhöz. Nem kell nagy dolgok után kutatnunk. Egy régi fa, mely Petőfire emlékez­tet, egy utca, mely az Édes­anyák nevét viseli, egy bar­langban lévő tábla a tudós­sal, az emlékházban egy cvikker, szobor vagy kép, egy csodálkozó pillantás a sziklára, elég. E köteléket senki helyett senki nem ké­szítheti. Ki-ki magában ko­vácsolja. Tanítsunk erre. Nem kell üllő, egy csokor virág, nem kell kalapács, elég egy befogadó szem, nem kell fújtató, elég egy meleg szív, nem kell tűz, elég a belső melegség, nem kell vas, elég a tág érte­lem, nem kell a fogó, elég az akarat. Lánc. Kötelék. Kötődés. Rabság, mely felszabadít, megfogó eszköz, mely szár­nyakat növeszt. Mert csak a hazához, néphez fűaő lán­cok birtokosa lesz bírója és értője, élvezője és szeretője a világnak. Bürget Lajos Diploma után lakás Ungvár sétány 6. Itt lakik feleségével és féléves kisfiá­val Krámer Zoltán, a Tiszán­túli Áramszolgáltató Vállalat gépészmérnöke. Három hete költöztek a kényelmes és so­ron kívül kapott lakásba, de már majdnem minden a he­lyén van. A falfúrónak még akad dolga, hogy a képek és egyéb díszek a helyükre ke­rülhessenek. A házigazda: „Másfél éve dolgozom a vál­lalatnál, s egy éve, hogy be­adtuk a lakásigénylést.” Vi­szonylag keveset kellett szűk albérletben várakozni és mindössze 25 ezer forint volt a beugró, mert a vállalat anyagilag is hozzájárult az otthonteremtéshez. A fiatal mérnök előző munkahelyén harmadmagá­val társadalmi munkában ké­szítette el a sóstói KlSZ-tá- bor vízellátási tervét. Mű­szaki ellenőrként (ez volt ed­digi beosztása) igyekezett példamutatóan dolgozni, az átlagon felüli munkát nem­csak a lakással ismerték el: április elsejével kinevezték csoportvezetőnek. Nagyobb lett a felelőssége, több a munkája. Hogy még többet használjon a vállalatnak — és saját magának —, szep­tembertől a marxista esti egyetem politikai gazdaság­tan szakosítójára akar jár­ni. A következő hetekben be­ül az egyik kisszobába és készül a felvételire. A három lépcsőfok Tervek és különféle ada­tok birodalmában fehér kö­penyben dolgozik Sárközi Sándomé, a Kelet-magyar­országi Közmű- és Mély­építő Vállalat előkészítési csoportvezetője. Büszkén te­kinthet vissza az elmúlt hat évre: két gyermeke nevelése és a „kétműszakos” munka mellett szerezte dip­lomáját az Ybl Miklós Építő­ipari és Műszaki Főiskolán. A fiatal vállalathoz 1971- ben érkezett, ekkor már má­sodikos volt a főiskola levele­ző tagozatán. Személyében nem kész embert kapott a vállalat, de megadtak neki minden segítséget. Sorolja a „ranglétra” három fokát: volt kalkulátor, műszaki előkészí­tő, aztán csoportvezetőnek léptették elő. Mint mondja, az előmenetelnek, a megbecsü­lésnek sokféle módját tapasz­talják a fiatalok a vállalatnál. A házaspárokat különösen megbecsülik a KEMÉV ve­zetői és dolgozói. Sárköziné most a férjéről szól, aki szin­tén a főiskolán végzett és Szentesről telepedett Nyír­egyházára. Rokonoknál lak­tak öt hónapig, aztán társbér­letet kaptak a vállalat ré­vén. Egy év elteltével kétszo­bás tanácsi bérlakásba köl­töztek, így az otthonterem­téshez is megvolt a három lépcsőfok. Tanulhatott, dol­gozhatott, mert a két kisfiú­nak helyet biztosítottak a bölcsődében. „Részben ez is munkahelyi segítség volt, mert a bölcsődét a vállala­tunk patronálja”. A barátság falai Mozgékony ember Mészáros Ferenc, a nyíregyházi do­hánygyár fermentálóüzemé­nek vezetője. Hol itt, hol ott tűnik fel barna köpenyében. Mostanában különösen sok a dolga. Felesége és leánya szintén a vállalatnál dolgo­zik. Régebben szerezte dip­lomáját és ugyancsak nehéz körülmények között. Idézi a régi időket: 1951­ben jött a vállalathoz se­gédmunkásnak. Levelező úton elvégezte a dohányipa­ri technikumot, majd a sike­res felvételi után Debrecenbe járt agráregyetemre. Agrár­mérnöki diplomával állítot­ták az üzem élére. A válla­latnál nemcsak megszerezni, megtartani is igyekeznek a szakembereket. A múlt év decemberében negyvenezer forintos kamatmentes köl­csönt vehetett fel kertes ház építésére. A város nyugati részén, a Babicz-kertben épül a háromszobás ház, ősszel ide költözik feleségével és két gyermekével — magukhoz veszik az idős nagymamát is. Örömmel mondja, hogy a vállalati segítség sokkal töb­bet ér 40 ezer forintnál. Már­cius 25-én a szocialista bri­gádokkal, a barátokkal kö­zösen kezdték rakni a téglát az alapokra. Ha minden jól megy, április 4-én már állnak a falak. Nábrádi Lajos LEHETNE JOBBAN? A MSZMP Központi Bi­zottsága 1976. decemberé­ben határozatot hozott a gazdasági munka színvona­lának javítására. Minden ember a maga munkaterü­letén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg soro­zatunkban szocialista bri­gádvezetőket: milyen terü­leten látnak eddig kihasz­nálatlan tartalékokat. Aki válaszol: Petrohán Béla, a Csepeli Szerszám- gépgyár nyírbátori gyáregy­ségének szocialista brigád­vezetője. — Gyáregységünk nem­rég tért át a nagy pontos­ságú szereszámgépek alkat­részeinek gyártására, ami nem ment probléma nél­kül. Akadozott a nyers­anyagellátás, hiányzott a munkafázisok megfelelő programozása, rossz volt a munkaszervezés. Szokatla­nul nagy pontosságú, szá­zad, ezred milliméteres tű­rési határon belül mozgó munkadarabokat kellett készítenünk. S bizony, gyakran volt nagyobb a furat, és az elkészített munkadarabok átmérője. — Megfizettük a tanuló­pénzt, s ma lényegesen ke­vesebb problémánk van. De ez nem jelenti azt, hogy már semmi gondunk nincs. A nyersanyagellátás még mindig nem tökéletes. Pe­dig itt lehet, s kell tenni a legtöbbet, hiszen ez érin­ti legkellemetlenebbül a gyáregységet, de a mi zse­bünket is. Ha nincs kéznél a megfelelő alapanyag, fel­borul a napi program, és a fő feladatok helyett, ke­vésbé fontosakkal vagyunk kénytelenek foglalkozni. Ezt a problémát minden­képpen meg kell oldani. Néhány hete beszéltünk a szállítókkal, s akkor ők megígérték, hogy a nyers­anyagot időben, megfelelő mennyiségben biztosítani fogják. — Persze, a brigádnak is vannak tennivalói. Minden­képpen csökkenteni kell a selejtszázalékot, jobb mi­nőségű, pontosabban elké­szített munkadarabokat kell kibocsátanunk kezünkből. Nem ritka az olyan eset, amikor 50-60 ezer forint értékű alkatrész megmun­kálását végezzük, s néhány ezred milliméteres eltérés helyrehozhatatlan hibát okozhat. Ha például az elő­írtnál nagyobb a furat, azt már csak legfeljebb ra­gasztott persellyel tudjuk, úgy ahogy, helyrehozni. De ezt már külföldön nem ér­tékesíthetjük, s még a ha­zai piacon is megválogat­ják. S az sem mindegy, hogy ezt a nagy pontossá­got, tudást igénylő munka­Aki válaszol: Petrohán Béla szocialista brigádvezető darabot szakképzett, vagy betanított esztergályos vég­zi. Éppen a megnövekedett követelmények hatására, a brigádból ebben az évben ' szerezte meg két esztergá­lyos a szakképzettséget. Jelenleg a 16 tagú brigá­dunkban 7 betanított esz­tergályos dolgozik, ez még mindig sok. El kell érnünk, hogy minél többen szerez­zék meg a szakmunkás-bi­zonyítványt. — A következő fontos feladat, az anyagtakarékos­ság általánosabbá tétele. Az első lépéseket már itt is megtettük. Gyakran dolgo­zunk az igen drága bronz­zal, kilogrammja 70-80 fo­rint. Eddig, az esztergálás során keletkezett forgács nagy része a hulladékba ~ került. Néhány hete kezd­tük összegyűjteni, s már közel egy mázsa halmozó­dott fel. Ha a megfelelő mennyiség összejön, fel- küldjük Csepelre, ott új­raöntik, és ilmét föl lehet használni. — Az sem mindegy, mi­kor milyen késsel dolgo­zunk. Ha például 4 milli­méteres leszúrókés helyett másfél milliméterest hasz­nálunk, máris megtakarí­tunk 2,5 milliméternyi anyagot. Ez első látásra nem tűnik soknak, de ha egy 20-25 milliméter átmé­rőjű gömbacéllal dolgozunk, 10 munkadarab elkészítése után máris nyertünk még egy munkadarabra való anyagot. S ez a 10 százalék akkor válik igazán jelen­tőssé, amikor ezres nagy­ságrendű szériákat készí­tünk. — A mi brigádunk is csatlakozott a csepeliek felhívásához. Vállaltuk, hogy a Szovjetunióba ex­portálandó 12 peremeszter­ga alkatrészeit idő előtt, augusztus végére elkészít­jük. S hogy vállalásunkat teljesíteni tudjuk, a fenti­eken kívül tovább törjük fejünket, hogyan lehetne még jobban dolgoznunk. Mert lehet, csak meg kell keresni. Szovjet Megrendelésre készülő festőberendezés darab­ján dolgozik Szeműn Miklós, a HAFE hegesztője. (Hammel József felvétele) Komor Imrére H etvenöt éves volna, ha élne. És élhetne, ha szervezetét nem tette volna idő előtt tönkre a folytonos küzdelem, ha szívét nem kezdi ki a sok súlyos megpróbáltatás. És ha tud­juk, mennyire szeretett él­ni, korántsem frázis: a moz­galom szolgálata, a harcos életfelfogás nem ellentétes az élet szépségeinek, változa­tos értékeinek igenlésével. Sőt. Fontos beszélni Komor Imre életszeretetéről, hogy az élet megbecsülendő, éppen ezért mindenkinek kijáró er­kölcsi, szellemi és anyagi javait miként értékelte. Elő­remutató vonás volt ez szemléletében olyan korban, amely előbb csak a kiváltsá­gosaknak szolgált a földi ja­vakkal, később pedig, amikor már adott volna, még igen kevés volt a szétosztható. Nem kevésbé fontos voná­sa volt nagy általános mű­veltsége, amelyet szinte bra­vúros módon tudott a válasz­tott ügy szolgálatába állíta­ni. E hajlamokat, vonzódá­sokat ismerve nem különös, hogy bár meglepően sokfajta poszton és megbízásban te­vékenykedett, indíttatása és élete vissza-visszatérő peri­ódusai az újságíráshoz kötöt­ték: a szerkesztői asztalnál különösen jól érezte magát. Mindössze 16 éves, amikor bekapcsolódik a háborúelle­nes diákmozgalomba és egyik alapító tagja lesz a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztár­saság megdöntése után Bécs- -be emigrál, majd illegálisan hazatér. Pécsett, Baranyá­ban szervezi az ifjúmunkáso­kat és szerkeszti a KIMSZ lapját, az Ifjú Proletár-t Az­tán Moszkvában részt vesz a Komintern végrehajtó bizott­sága ülésein, amikor hazatér, letartóztatják, súlyos börtön- büntetésre ítélik, amelynek teljes letöltésétől a fogoly­csere menti meg. Több évig külföldi pártmunkát végez, majd Moszkvában dolgozik tudományos és publicisztikai vonalon. A harmincas évek elején egy német nyelvű na­pilap főszerkesztője, később a KMP Központi Bizottsága tagjaként különböző orszá­gokban, s illegálisan Magyar- országon is pártmegbizatáso- kat lát el. A törvénysértések idején, a súlyos megpróbál­tatások évei következnek, mígnem jóval a felszabadu­lás után hazatérhet és be­kapcsolódhat a kommunista sajtómunkába. A Népszavá­nál, a Szabad Népnél, végül a Magyar Nemzetnél tölt be vezető munkakört, szerkeszti a Társadalmi Szemlét. A nyugdíjas kor hozhatta volna meg a szemlélődést és kielégülést egy tisztultabb vi­lágban, ám ezt a békés öreg­séget nem érhette meg, 1966- ban meghalt. Hatvannégy éves volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents