Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. március 13. „Látogatóban” Adyéknál Ha a fővárosban járunk — akár hivatalos, akár magán­ügyben — általában igyek­szünk úgy beosztani az időn­ket, hogy vonatindulásig jusson a legújabb látniva­lókra is. Ki-ki megkeresi azt az árubemutatót, azt a mú­zeumot, azt a kiállítást, ami éppen érdekli. Január végé­től új múzeum várja a kiállí­tások kedvelőit és az iroda­lombarátokat, az ő figyel­mükbe ajánljuk a Petőfi Iro­dalmi Múzeum Ady Emlék­múzeumát. Az első igazi otthon * Az Erzsébet-híd közelében lévő Veres Pálné utca 4—6 szám alatti első emeleti la­kást a költő felesége Boncza Berta (Csinszka) kapta csalá­di örökségként. Hotelek, pen­ziók, bérelt lakások után ez volt végre az első igazi ott­hon, amelyet a költő sajátjá­nak mondhatott. A három szoba és személyzeti szoba, berendezése, a bútorvásárlás és a költözködés inkább csak Csinszkának jelentett elfog­laltságot, nagy szorgalommal járta a régiségkereskedése­ket, hogy a megálmodott ott­hont-megteremthesse. A köl­tőnek már ez az új otthon sem adott sok örömet, a há­ború borzalmai és elhatalma­sodó betegsége foglalkoztat­ták. Mégis itt, ebben a lakás­ban születtek az életművet záró háborúellenes versek, például a Krónikás ének 1918-ból, vagy a legutolsó, az Üdvözlet a győzőnek. Megszoktuk és szinte el is várjuk, hogy a múzeumok termei afféle csendes áhita- tot árasszanak, a múltat idé­ző hangulat, a tárgyak moz­dulatlansága szinte századok­kal röpíti vissza a nézőt. Nyoma sincs mindennek az Ady Emlékmúzeumban. A kapubejáraton egy kisiparos és egy fogász cégtáblája, a lépcsőházban a jövő-menő •lakók, ugyanolyan a hangu­lat, mint bármelyik belváro­si lakóházban. Az az érzé­sünk, mintha csak látogatóba mennénk valakihez, csak azért nem csöngetünk be az 1-es számú ajtón, mert a tö­meg elárulja — itt már a mú­zeum kezdődik. Balra a költő szobája „Sötétkék bársonyborítás, néhány jó szőnyeg, egyetlen Veres Pálné utca 4-6 „...ITT, EBBEN A LAKÁS­BAN SZÜLETTEK AZ ÉLET­MŰVET ZÁRÖ, HÁBORÜEL- LENES VERSEK, PÉLDÁUL A KRÓNIKÁS ÉNEK 1918- BÓL, VAGY A LEGUTOLSÓ, AZ ÜDVÖZLET A GYŐZŐ­NEK.” hímzett párna sem, mütyür­ke sehol. Fölösleges általában semmiben sincs, inkább bi­zonyos tartózkodásra haj- lás...” — Dénes Zsófia a család gyakori látogatója em­lékszik vissza az egykori be­rendezésre, amelyet a meg­maradt képek alapján tökéle­tes eredetijére állítottak visz- sza. Középen a fogadószoba, itt találkoztak Móriczcal, Hatvanyékkal, Babits-esal, Bölöniékkel. Jobbra a Csinsz­ka szobája, balra, a puritá­nabb, a költőé. Alig vehette már hasznát szobája kényelmének. 1917- ben költöztek a lakásba, s itt lakott Ady 1919 januárjá­ban bekövetkezett haláláig. Dolgozóasztalán a tintatartó, az itatós, heverőjén a takaró, könyvtára polcain a kötetek olyan állapotban, mintha pár perccel ezelőtt lépett volna ki a költő a szobából. Mintha valóra vált volna az „Ifjú szívekben élek” látomása. Levelek, újságok Az egykori személyzeti szo­bában gyűjtötték össze a két utolsó év fontosabb doku­mentumait. Kéziratok máso­latait, rajtuk a nyomdai sze­dőnek szóló jelölésekkel, le­veleit, a Világ, a Pesti Nap­ló és a Budapeseti Hírlap ere­deti példányait. Van itt azon­ban egy korábbi dokumen­tum is, amely a tizes évek állapotáról ad jellemző ké­pet. Afféle adóbevallás a te­kintetes elöljáróságnak isii­ből. Csúcsáról írja arra a kér­désre: mennyi az évi jöve­delme : „Teljesen megbízha­tatlan, munka, egészség és viszonyok szerint”. A munka­adói rovatra ezt válaszolja: „Különféle folyóiratok, s ná- pilapok — mikor háború nincs.” Ugyanakkor már jól ismert beérkezett költő. Ott van a vitrinében a Hunya- don felvett sorozási lap. s végül a lapokban megjelent gyászjelentés. ★ Míg az utolsó két év leg­jelentősebb verseinek kéz­iratait böngészgetjük, meg­szólal a rejtett hangszóró — Latinovits mondja ugyanazo­kat- a verseket. Felcsendül­nek a hangszalagra vett Bar­tók, Kodály, Reinitz, Kadosa és Szokolay-feldolgozások, s a látogató úgy érzi; nem egy múzeumba való, misztikus kép szemlélője, hanem tanú­ja az „élő Ady” halhatatlan­ná válásának. Baraksó Erzsébet Már rég nem kérdezek ilyes­mit. Csinálják csak a fiata­lok, ugráljanak ők a Pult mö­gött. Én beszélgetni szeret­nék valakivel, akinek hason­ló gondjai vannak, mint ne­kem. De a boltban, vagy itt­hon erre nincs idő. Miért könnyebb elviselni a rosszat, ha beszél róla az ember? Jancsi fiamat dohányzá­son kaptam, pedig még csak 12 éves. Pannika elcsavarog, már harmadszor vetődött es­te kilenc után haza. Ha fag­gatom, merre járt, a vállát vonogatja. Azt mondja, a ba­rátnőjénél volt. Mi lesz belő­le, 14 éves létére ki tudja, ki­vel és merre kószál. Csak ne fáradnék el napközben anv- nyira a pult mögött, csak len­ne időm többet figyelni a gyerekekre! ★ Ha nem kezdtünk volna az építkezésbe, most maradhat­nék gyermekgondozási segé­lyen. De úgy kell minden fil­lér, mint a levegő — pedig csak egy szobával és egy ve­randával toldjuk meg a há­zat. így már szép portánk lesz. Akadnak is a faluban, akik irigyelnek — persze nem a visszeres lábam sajnálják tőlem. Tegnap voltam orvosnál. Azt mondta, van valami spi­rál, amitől nem lesz újabb gyerekem. Feltetetem, anélkül bejövök valahogy ... hogy megbeszélném az uraim­mal. Aztán majd csak rend- Kádas Viktória KADAS ISTVÁN: ILLUSZTRÄCIÖ MEGYÉNK TÁJAIN K Ó T A 3 \ r Ui JAj UJ Nyíregyháza. A forgalomirányító jelt ad és a kisvonat méltóságteljesen elindul meg­szokott útvonalán. A fülkében fiatalok, idő­sebbek. — Nem tudok annyiszor erre járni, hogy ne csodáljam meg Sóstót és környé­két. Egy idősebb, fejkendős néni véleménye ez, aki Kótajból gyakran bejár a megye- székhelyre vásárolni. Beszélgetőpartnere az ablakhoz lép, maga is elismerőleg bólint a nyírségi tölgyfaerdő láttán. — Tudod, Ma­rikám, ez a kisvonat a sors ajándéka a kó- tajiaknak, hiszen ez az egyetlen közlekedési eszközünk — mondja válaszképpen. Szavait egyetértéssel fogadják az útitársak. Kótaj. A krónikás szerint Keresztút né­ven szerepel a XIV. századbeli okmányok­ban. Sőt, a XIX. század első felében hol Kótaj, hol Keresztút olvasható az anya­könyvekben. A XIX. században tanyai te­lepülés, a földbirtok tulajdonosa a Capy család. Az itt lakók cselédek, summások. A későbbiekben a változást a földbirtokos családok jelentik, a szegénység, a kiszolgál­tatottság marad. Ellentmondásos település. Mély fekvése, belvizes területei sok megoldatlan problé­mát okoztak és okoznak ma is. Nagy ki­terjedésű területe, lélekszáma alapján akár nagyközség is lehetne. Északon Ibrány és Nagyhalász, nyugaton Búj, keleten Kemecse, délen Nyírszőlős, Nyírtelek és a megyeszék­hely Nyíregyháza a szomszédai. Érdekes a település statisztikája. 1900- ban a népesség: 3714 fo, 628 lakóház. 1974- ben a népesség: 4085 fő, 1032- lakóház. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a köz­ség lélekszáma 4560 fő. A 14 éven aluliaké 1350, a 15—54 év közöttieké 2570, az 55 év felettiek száma 640 fő. Az utóbbiak közül 560 nyugdíjas, a többi eltartott. 674 az is­kolás korú gyerekek száma. Halász Erzsébet a községi tanács vb- titkára. 1971-ben végezte el a tanácsaka­démiát, 1972-ben került Kótaj ba. O maga paszabi, s mint szomszéd, jól ismerte új munkahelyének adottságait. Beszélgetésünk nehezen indult, az elért fejlődés és a je­lentkező igények közötti összhangot sehogy sem tudtuk megtalálni. — A felszabadulás után szinte teljesen megváltozott településünk arculata — mond­ja. _ Csak az utóbbi öt évben 354 új la­kás épült magánerőből. Felszámoltuk a ci­gánytelepet s ma 1—2 szobás lakásokból épült fel a Pacsirta, a Dankó Pista utca. Az ellátás? A gáz, a villany, a víz nem hiányzik, az utak is elfogadható állapotban vannak. De a lakosság foglalkoztatása már nem ilyen egyértelmű. 80 százalék jár el dolgoz­ni. Iparuk tehát nincs. Marad a tsz. Ezek szerint hiába vannak egy kőha- jításnyira Nyíregyházától, gondjaik ugyan­csak sokasodnak. Igaz, a foglalkoztatottsá­got jelentősen enyhíti a megyeszékhely, de más kérdésekben, mint az óvoda, az iskola, nehézségekkel küzdenek. A születési arányszám is igen magas: 120—130 egy évben. Egyetlen óvoda van, eléggé szegényes állapotban. Az új már tető alatt van, de befejezése elhúzódhat, hiszen félmillió forint még hiányzik hozzá. De ez sem fogja megoldani a problémát. Jelenleg ugyanis 60—80 gyereket tudnak elhelyezni, de az igény már most 300. A tanács fejlesztési alapja — mivel ipar nincs — kevés. Évi 300 ezer forinttal szá­molnak a különböző bevételekből. A köz- művelődés, az egészségügy, a sport ugyan­csak, okos gazdálkodást igényel. Itt van pél­dául az iskolaügy. A jelenlegi iskola régi épületeinek állandó jellegű felújítása sokba kerül. A 33 tanerős iskolába 662 gyerek jár. Három első osztályból egy cigányosztály. A nyolcosztályosok közül 1976-ban 66, 1977- ben pedig 59 jelentkezett továbbtanulásra. Az iskolakötelezettek közül 90—92 százalék fejezi be a nyolc osztályt. — Problémáinkat ismerve a megyei ta­nács 15 milliót adott egy új 8 tantermes iskola építésére. Ez segít a gondokon, de nem oldja meg azokat. Középtávú feljesztési tervük 1976—80- ban 18 millió. Az iskola 15 millióba kerül. Hogyan tovább? Az egészségügyi ellátás az egészségház­zal és a két körzeti orvosi rendelővel meg­oldott. Sajnos, a 2-es körzeti rendelő mély fekvésű területen van, kicsi a váróhelyisé­ge, a betegeknek sokszor az udvaron kell várakozni, míg rájuk kerül a sor. Ezen kö­zös összefogással tudnak segíteni. Ami a kereskedelmet illeti, van egy ABC-áruház, három élelmiszerbolt, egy mű­szaki áruház, egy cukrászda, egy kenyérbolt és három kocsma. Többen szóvá tették, hogy az egyik kocsma átalakításával létesítsenek meleg­konyhás éttermet. Évek óta erre az ÁFÉSZ- tól csak ígéretet kaptak. Most közölték, hogy a lakosság kérése 1978-ban a ter­veknek megfelelően teljesül. Egy gonddal tehát kevesebb lesz. 1450 újság jár a faluba. 800 tévé-előfize­tőt és 683 rádiótulajdonost tart nyilván a posta. Van egy mozi és egy kaltúrházuk. A kultúrház, melynek függetlenített igazgató­ja van, jól oldja meg feladatát. Elismerőleg szólnak a község sportköré­rő' hiszen labdarúgóik a megyei bajnokság II. osztályában az élcsoporthoz tartoznak. A sportra 27 ezret költenek ebben az évben, a többit a tsz adja. — A tsz sokat segít. Nem tudunk olyan kéréssel hozzájuk fordulni, amit ne telje­sítenének. Bár lehetőségeik korlátozottak, de a nők foglalkoztatottságához jelentősen hoz­zájárultak. További intézkedések is várha­tók. Adtak 300 ezer forintot az óvoda épí­téséhez, megcsinálták a bekötő utat a Vö­rös Október majorban lévő, műemléknek nyilvánított kastélyhoz. Szocialista brigádja­ik társadalmi munkában részt vállalnak a településszépítési akcióban. — A korszerűbb életformát joggal igény­lik a kótajiak is. Legyen megfelelő a fog­lalkoztatottság, a mi gyerekeink is bölcső-, dében, óvodában és korszerűen felszerelt is­kolában készüljenek fel az életre. Tudjon a falu fiatalsága hol szórakozni, művelődni. Itt van például a víz. Panaszkodnak a mély fekvésű belvizes területekre, ugyanak­kor büszkék arra a 23 kútra, ami a megye- székhelynek naponta képes a maximum 15 ezer köbméter ivóvizet szolgáltatni. • Pál Elemér fiatal, energikus, minden mozdulatán' látszik, együtt él a munkájával. A kemecsei—kótaji Egyesült Erő Tsz főag- ronómusa. A község életéről beszélgetünk, arról, hogy a közelmúltban egyesült a két község termelőszövetkezete. 70Ö tagjuk van. Kótajból 377-en dolgoznak a gazdaságban. Szorgalmasan, becsülettel. A legnagyobb problémának azt tartják, hogyan segítsenek a tanácsnak a foglalkoztatási gondok meg­oldásában. Várható az előbbre lépés. A hűtőház 1971-től üzemel és 50—60 asszonynak bizto­sít átlagban 2000 forint körüli havi jöve­delmet. De ez csak időszaki foglalkoztatott­ság. A Nyíregyházi Konzervgyárral vannak szerződéses kapcsolatban, bérmunkában vé­geznek gyümölcs- és zöldségtisztítást, -fel­dolgozást. Most a tsz vezetősége úgy hatá­rozott, hogy olyan gyümölcsöst telepít — sárgabarack, őszibarack — ami az egész évi folyamatos foglalkoztatottságot biztosít­ja a lányoknak és asszonyoknak. Keresik an­nak a lehetőségét, hogy a tanács más irá­nyú gondjain is segítsenek ... • Kótaj. Egy félórányira Nyíregyházától. Látszólag békés település. A tanács, a tsz, a lakosok a község fejlesztéséért, a kultú- ráltabb életformáért küzdenek nap, mint nap. A későbbi évek igazolják majd, hogy érdemes volt küzdeni. Nyíregyháza, kisállomás. A kisvonat fá­radtan, terhétől megszabadulva érkezik meg a késő esti órákban. A hosszú fütty jelzi, mára befejezte útját a masina. Pihenni tér, hiszen hajnalban minden kezdődik elölről. Irány: Sóstóhegy, Kótaj... Dragos Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents