Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-06 / 55. szám

4 K ELET-M AGY ARORSZÁG 1977. március 6. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Külügyminiszterünk, Púja Frigyes londoni tárgyalásai — Csúcstalálkozó Khartumban Szadat, Asszad és. Nime­ri részvételével — Rendkívüli állapot Salvadorban — A magyar kultúra napjai Csehszlovákiában. KEDD,: Miniszterelnök-helyetteseink közül Borbándi János Vietnamban és Laoszban, Havasi Ferenc Olaszország­ban, Szekér Gyula Irakban folytat megbeszéléseket — Feszültség Dél-Libanonban. SZERDA: A francia külügyminiszter varsói, a holland külügy­miniszter prágai látogatása — Berlinguer—Marchais— Carrillo-találkozó a spanyol fővárosban. CSÜTÖRTÖK: Szófiában befejeződik az az értekezlet, ame­lyen a szocialista országok testvérpártjainak KB-titká- rai vettek részt — Újabb szocialista javaslat a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon — Szovjet állásfoglalás az ENSZ rendkívüli leszerelési értekezletének összehí­vására. PÉNTEK: Arab—afrikai párbeszéd Kairóban, 61 ország képvi­selőinek részvételével — Sztrájkok és kormányválság Belgiumban — A líbiai népi kongresszus döntései az or­szág politikai intézményrendszerének átalakítására. SZOMBAT: Genf ben összeül a II. európai szakszervezeti kon­ferencia. A HÉT 3 KÉRDÉSE lehetőség nyílnék rá, hagy csak a leszereléssel foglal­kozzanak, viszont annak min­den vonatkozását napirendre tűzzék. Hosszú viták után kompromisszum született: még a leszerelési világkon­ferencia előtt összehívnák az ENSZ-közgyűlés kizárólag le­szerelési kérdésekkel foglal­kozó, rendkívüli ülésszakát. Ez a forma nem ígérkezik ugyan olyan tökéletesnek, mint az eredetileg indtívá- nyozott világkonferencia, de fontos kezdő lépés lehet, s a folyamat elvezethetne a ter­vezett értekezletig is. A közvetlen feladat tehát a rendkívüli közgyűlési ülés­szak összehívása; a szovjet kormány a héten ebből a cél­ból fordult sürgető megkere­séssel az ENSZ-hez. A vissz­hangokból ítélve valósnak látszik a feltételezés, hogy a rendkívüli ülésszak egy éven belül megtarthatja tanácsko­zásait. 3. MI A JELENTŐSÉGE A líbiai Átalakulá­soknak? Kadhafi ezredes, az arab nyelv közismert apostola ez­úttal angol szavakkal érzékel­tette a végrehajtott változá­sok lényegét a Szebhában tartott legfelső népi kong­resszusi ülésszakon. A repub­lic (köztársaság) szó helyett a public-ot (nyilvánosság, kö­zönség) javasolta az állam nevébe. Az észak-afrikai or­szág új, angol nyelvű elneve­zése ílymódoh People’ s So­cialist Líbián Arab Public, amit Líbiai Arab Szocialista Népi Állam-ként fordítha­tunk. A névcserével együtt megváltoztatták az ország ed­digi intézményrendszerét: a forradalmi parancsnokságot ' öttagú legfelső titkársággal A leszerelést, a katonai helyettesítették, a miniszter­enyhülést - joggal mondják tanácsot legfelső népi bizott- összetett témánV< Elegendő Sággal. (A személyi összeté­l’ozsgaj Imre kulturális miniszterrel az élen magyar küldött­ség tartózkodik Csehszlovákiában, a magyar kultúra napjai­nak rendezvénysorozatán. A minisztert és kíséretét fogadta Josef Haviin, a CSKP KB titkára (a kép bal oldalán). Kormányunk három elnök- helyettese külföldön tárgyalt a héten — majdnem egyide­jűleg: Borbándi János La­oszban és Vietnamban, Ha­vasi Ferenc Olaszországban és Szekér Gyula Irakban. A külügyminiszter Londonban folytatott megbeszélést, kül­kereskedelmi miniszterünk pedig a Távol-Keleten járt. Gáspár Sándor vezeti a ma­gyar delegációt Genfben, a „népi diplomácia” kiemelke­dően fontos rendezvényén, a második európai szakszerve­zeti konferencián. Övári Miklós vezetésével ott volt aZ MSZMP delegációja Szófiá­ban, a szocialista országok testvérpártjai KB-titkárainak konferenciáján. 1. MIRŐL TANÁCSKOZ­TAK SZÓFIÁBAN? Szemlátomást megélénkült tehát a magyar s általában a szocialista diplomácia. Kü­lönösképpen érvényes ez föld­részünkre, hiszen a júniusban esedékes belgrádi előkészítő találkozó közeledtével sűrű södnek a kelet—nyugat érintkezések, ám vannak NATO-körök, amelyek Belg­rad ürügyén a terméketlen vitákat kívánják szaporítani. Jól ismert a nyugati orszá­gokban kibontakozott kam­pány, amely „az emberi jogok védelmével” a szocialista or­szágok belügyeibe való be­avatkozással próbálkozik; s különösen visszatetsző volt. amikor a héten olyan láto­gatója volt a Fehér Háznak, akit köztörvényes bűncse­lekményei miatt először el­ítéltek, 'majd kiutasítottak a Szovjetunióból. Ezek a közjá­tékok nagyon zavarók és ve­szélyesek lehetnek, mert el­vonhatják a figyelmet a va­lóságos problémákról. Holott a SALT—2 megállapodás alá­írásától kezdve, más leszere­lési témákon át a, gazdasági együttműködés kiszélesítésé­ig sok sürgető probléma vár megoldásra szovjet—amerikai viszonylatban. A szocialista országok ideo­lógiai és nemzetközi ügyek­kel foglalkozó központi bi­zottsági titkárai ezért első­sorban arra figyelmeztettek e heti szófiai tanácskozásukon, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának önkényes értelmezése és szándékos fél­reértelmezése, a beavatkozási kísérletek nehezítik és mér­gezik a légkört, gátolják a haladást. A szocialista orszá­gok. híven eddigi politiká­jukhoz, a jövőben is mindent megtesznek az akadályok el­hárításáért s külön is hang­súlyozták a tömegtájékoztató eszközök, a rádió, a tévé, a sajtó fontos szerepét Helsinki szellemének továbbvitelében. Köztudomású, hogy a szo­cialista országok közössége igen nagy hatással van a vi­lágpolitikára, a világ fejlődé­sére. A reakciós, nyugati kö­rök ezért elsősorban a létező szocializmus ellen irányítják támadásaik fő tüzét. Az idei kiemelkedő jubileum, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának ün­neplése különösen jó alkalom a szocializmus fölényének, lendületes fejlődésének be­mutatására; ezért szóltak Szófiában nyomatékkai no­vember 7-e megünnepléséről. Hiszen nem protokolláris megemlékezésről van szó, ha- nerp a történelmi távlatok fel­rajzolásáról és a jelen nagy politikai harcáról — a neve­zetes dátum kapcsán. 2. MIÉRT SÜRGETI A SZOVJETUNIÓ AZ ENSZ-KÖZGYULÉS RENDKÍVÜLI, LESZE­RELÉSI ÜLÉSSZAKÁT? arra utalni, hogy hány fó­rumon, helyszínen tárgyalnak róla s a javaslatok köre mi­lyen szélesre bővült — a részmegállapodásaktól az ál­talános és teljes leszerelésig. Az egyes tanácskozások ön­álló életét élnek (a SALT- megállapodás, vagy egy eset­leges bécsi egyezmény nem függ össze közvetlenül más testületek tárgyalásainak ered­ményességével), mégis kap­csolódnak egymáshoz. Egy­részt: veszélyt jelent, hogy miközben egyik területen fé­kezik a fegyverkezési ver­senyt, az a másik vonatko­zásban fokozódhat. Másrészt: az alapvető stratégiai egyen­súlyon belül lehetségesek ár­nyalati eltérések, valódi vagy vélt előnyök az egyes fegy­verfajtáknál, tehát elejét kell venni az egyoldalú előnyszer­zési kísérleteknek. Ezért javasolta a Szovjet­unió, hogy hívjanak össze le­szerelési világkonferenciát, amelyen valamennyi állam részt vehetne (azok is, ame­lyek valamilyen oknál fogva nem tagjai az ENSZ-nek), s felben nem történtek érdem­leges változások, az új kine­vezések azzal kapcsolatosak, hogy egy személy csupán egy vezető posztot tölthet be!) Az a tény, hogy Libia, amely 1969 őszéig az arab kelet egyik legelmaradottabb és legreakciósabb királysága volt, most szocialista, népi ál­lammá nyilvánította magát, bizonyítja a haladó eszmék erősödését a fejlődő világban. Még akkor is, ha nem a tu­dományos szocializmus is­mérveit tartja mértékadónak s a törvényhozás alapjául a korán szolgál. A lényeg te­hát, hogy haladó irányzatot kíván megvalósítani belső rendszerében s antiimperia- lista álláspontra helyezkedik külpolitikájában, jó kapcso­latokra törekszik a szocialis­ta közösséggel. Ezt fejezhet-' te ki az a viharos ünneplés, amelyben a legfelső népi kongresszus az ülésén jelen­lévő Fidel Castrót részesítet­te. Réti Ervin (Folytatás az 1. oldalról) — Az embert és a társa­dalmat formáló országépítés, amelynek során valóra vált­juk elveinket, az elmúlt esz­tendőkben sem volt, s ma sem mentes ellentmondások­tól, gondoktól. Küzdelmes és sikeres munka közben szület­tek meg az anyagi jólét ed­digi feltételei, de nemcsak a jólété, hanem a teljesebb, szocialista humánumtól át­hatott erkölcsi felfogásé is. Mindannyiunk közös erőfe­szítéseivel, felelős hozzájáru­lásával haladunk előre a nők társadalmi elismerésében. Ezáltal nemcsak a nők hely­zete lesz jobb, megbecsülése nagyobb, hanem javul, töké­letesedik maga a társadalom is. A nők egyenjogúságának biztosítása az egész társada­lom érdeke, az egész társada­lom ügye. A Központi Bizottság tit­kára a továbbiakban arról szólt, hogy a társadalmi ha­ladásért végzett tevékenysé­gen belül kiemelt jelentőségű a gazdasági építő- és terme­lőmunka. Életünknek egyet­len olyan területe sincs, amely ne függne a gazdasági eredményektől. Az életszín­vonal emelése, a kultúra, a tudomány fejlődése, az egész­ségvédelem javítása szoros kapcsolatban áll az ország anyagi erejének, teherbíró­képességének növelésével. Népgazdaságunk szilárd, alapvetően a terveknek meg­felelően fejlődik. A mérleg pozitív. Jó okunk van rá, hogy az ismert nehézségek el­lenére is bizakodással dol­gozzunk. Az utóbbi néhány évben a világgazdasági kö­rülmények számunkra több vonatkozásban kedvezőtle­nül alakultak. A szocialista tervgazdálkodásnak és a szo­cialista országok együttmű­ködésének köszönhetjük, hogy gazdaságunk nagyobb megrázkódtatás nélkül viseli el a tőkés piac okozta teher- próbát. A feladatok megol­dásán munkálkodva több lé­nyeges területen sikerült ja­vítani a végrehajtást, a nép­gazdaság pozitív folyamatai erősödtek. — Tervünk szerint ebben az évben a nemzeti jövedel­met 6-6,5 százalékkal, az ipa­ri termelést 6 százalékkal, a mezőgazdasági termelést 7-8 százalékkal növeljük. Felada­taink nagyok. Megoldásuk­hoz elsőrangúan fontos a munka szervezettségének, fe­gyelmének, minőségének je­lentős javítása. Főként ezzel őrizhetjük meg eddigi vívmá­nyainkat, gyorsíthatjuk a fej­lődés ütemét, emelhetjük az életszínvonalat. Az előző évi­nél szigorúbb követelménye­ket akkor lehet teljesíteni, ha a maga helyén mindenki, fér­fiak és nők a célokat megért­ve, azokkal azonosulva, leg­jobb tudásuk szerint helyt­állnak. — E fórumról is üdvözöl­jük, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó meg­ünneplésére a dolgozó nők országszerte tömegesen vál­lalnak részt a csepeliek ál­tal kezdeményezett szocialis­ta munkaversenyben. Ezzel is bizonyítják a szovjet nép iránt érzett őszinte tisztele­tüket. szocialista hazafiságu- kat, internacionalista meg­győződésüket. — A gazdasági és kulturá­lis építésről szólva hangsú­lyoznunk kell a nők szerepét. A nők részvétele a társadal­milag szervezett munkában az egyenjogúság alapkérdése. A fokozódó kormányzati, munkahelyi, társadalmi gon­doskodás — beleértve a szo­ciálpolitikát és annak gya­korlatát is — jól szolgálja ezt. Az utóbbi években fiatal le­ányok és asszonyok tíz. és százezrei modern, új feltéte­lek között léptek munkába. Hazánkban mindenki dolgoz­hat. aki akar és két>es rá. Valójában több a munkahely, mint a reálisan számba vehe­tő úi munkaerő. Az állandó munkaviszonyt nem vállaló nők között többségben olya­nok vannak, akiknél a felkí­nált munka nem találkozik egyéni elképzeléseikkel, elő. képzettségükkel, vagy például akiknél a lakóhely és a ja­vasolt munkahely távol esik egymástól. Máskor pedig a gyermekek ellátása, a család idős tagjainak gondozása te­szi indokolttá a nő otthonma­radását. továbbra is felada­tunknak tekintjük a dolgozni kívánó nők szervezett mun­kába állítását, a lehető leg­jobb körülmények között. Kiemelte Borbély Sándor, hogy jobban kell élniük a nőknek a képzés és a szak­képzés lehetőségeivel. A nők közéleti tevékenysé­gének fejlődését elemezve fi­gyelmeztetett arra: — Még mindig van talaja annak a káros szemléletnek, amely a nő vezetésre való al­kalmasságát az anyai hivatás­ra hivatkozva teszi kérdéses­sé. Azért kell ezzel szemben határozottan fellépni, mert a segítésnek a jószándéka mögé bújva, lényegében a ha­ladást fékezi. Ügv vélem, jo­gosan igényelhetjük, hogy a nők maguk is bátrabban mer­jék vállalni a gazdasági, tár­sadalmi, közéleti megbízatást. Egyszóval: ne csak másoktól várják el. hogy egyenrangú, teljes embernek tekintsék őket. hanem vállalják az elő­ítéletek elleni harcot is. Vál­lalják mind többen és mind tudatosabban az alapo­sabb politikai tudás megszer­zésével együttjáró többlet- munkát. További feladataink van­nak a nők élet- és munkakö­rülményeinek javításában is. .Következetesen folytatjuk azt a családtámogató politikát, amelyben kiemelten szerepei a gyermekekről való sokrétű gondoskodás, a szolgáltatá­sok fejlesztése és az idős­korúak ellátása — mondot­ta. — Noha ezek nem szigo­rúan vett nőpolitikái kérdé­sek, megoldásukkal mégis a legtöbb esetben közvetlenül a nők helyzetén is segítünk. A gondoskodás fokozásában hatalmas erőt képvisel a tár­sadalmi összefogás, az öntu­datos emberek tíz- és százez­reinek építő tenniakarása. Használjuk ki ezt jobban! — Céljaink tiszták, világo­sak, vonzóak. Az 1970-be. megfogalmazott, a X. és Xr pártkongresszuson megerőu tett feladatok valóra váltásá­ban jelentősen előrehaladtunk. Azt is jobban látjuk viszont, hogy gondjaink megoldása nagyobb anyagi ráfordítást igényel, amelynek feltételeit feszített munkával kell meg­teremteni. Tudjuk, ez nem megy rövid időn belül. A hangsúlyt most a felelősségre és a tudatos aprómunkára he­lyezzük. Ez az elvégzendő ten. nivalók természetéből egyez nesen következik. — A haladás fontos össze­tevőjének tekintjük, hogy a párt-, a kormány és a tár- dalalmi szervezetek vezető testületéi, valamint a helyi szervek továbbra is az eddi­gihez hasonló gondossággal, felelősséggel foglalkozzanak a nők társadalmi helyzetének javításával. Munkálkodjanak következetesen és szívósan azoknak a feltételeknek a megteremtésén, amelyek biz­tosítják a dolgozó nők teljes társadalmi egyenlőségét. A vezető testületek a rájuk bí­zott hatáskörökkel élve — e feltételteremtő tevékenysé­gük során — idejében intéz­kedjenek a döntésre érett kér­désekben. — Meggyőződésünk, hogy programunk nem ábránd. Munkánk eddigi eredményei, népünk elkötelezettsége a szocializmus iránt, s az a szi­lárd elhatározása, hogy fel- éníti hazánkban a fejlett szo­cialista társadalmat, progra­munk megvalósításának leg­főbb biztosítéka. — A fejlett szocialista tár­sadalom, s ezen belül a nők teljes egyenjogúsága egész társadalmunk műve lesz. Olyan társadalomé, amelyben a nők és a férfiak magas esz­meiséggel, igaz emberséggel vállalják a rájuk háruló ne­mes feladatokat, az alkotó­munkát és az új nemzedék nevelését — feledte be beszé­dét Borbély Sándor. SALVADOR Salvador 21 393 km! terü­letű ország Közép-Ameriká- ban a Csendes-óceán partja mellett. Változatos felszínét keleten a Kordillerák vulkáni vonu­latai, nyugaton termékeny síkságok uralják. A 3,7 millió főnyi lakosság 750'o-a spanyolul beszélő mesztic, 12%-a indián, 10u/'o-a spanyol. Az országot sújtó három­évszázados spanyol uralom alatt a hódítók a maya- és nahuaindián őslakosság nagyrészét kiirtották. Miután Mexikó lerázta a spanyol igát és függetlenné vált, Salvador kezdetben (1821—23 között) az Iturbido mexikói császár­ság része, majd a közép­amerikai államszövetség tag­állama lett (1823—39). Ennek felbomlása óta független köz­társaság. A 20. század kezde­tén az országban az amerikai monopóliumok befolyása megerősödött. Az ország belpolitikáját 14 család irányítja, az elnököt vagy katonai puccsok követ­keztében váltják, vagy pedig az amerikai tőkével szoros kapcsolatban levő helyi oli­garchia tagjaiból a katonai vezetés akarata szerint „vá­lasztják”. Az utóbbi időben — a tö­megek nyomására — ugyan történt néhány lépés az ag­rárreform megvalósítására, az ország gazdaságának erő­sítésére, a foglalkoztatottság kiterjesztésére, de az intéz­kedések csak következetle­nül, felemás módon való­sultak meg. Salvador a leg- iparosodottabb ország Közép- Amerikában. A gazdasági életében a külföldi (80%-ban amerikai, 20%-ban brit, ja­pán és nyugatnémet) tőke uralkodik. A szűk belső piac, munkanélküliség, az iparfej­lesztés, a külkereskedelmi függőség problémáit az 1960­ban alapított Salvadort, Gua­temalát, Hondurast, Nicara­guát, és Costa Ricát tömörítő közép-amerikai közös piac­ban kívánja levezetni. Az országban az integrált térség számára termelő cel­lulóz-, papír-, cement-, tex­til- és vegyi gyárak találha­tók. Salvador területének 80%- án mezőgazdasági termelés és állattenyésztés folyik. Az uralkodó a kisbirtok, az ország legfontosabb növényét — a mezőgazdaság bruttó termékmennyiségének 80%- át adó — kávét ún. munifun- diűmokban termesztik, de gyapotot, cukornádat, rizst, babot és kukoricát is ter­melnek. Q ifi vi! í I: JaI

Next

/
Thumbnails
Contents