Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-06 / 55. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. március 6. (Xmxo Élmény P árizsból egy kupameccset, Montre- alból az olimpia valamilyen más eseményét közvetítette tavaly a televízió. A fordulatokban bővelkedő találkozókat követő kamerák — ha csak pillanatra is — minduntalan ráirányí­tották a néző figyelmét az események tel­jesen mellékes szereplőire, a reklámokra. Közülük az egyik, a PALMA feliratú, megdobogtathatta a magyar néző szí­vét. Közvéleményünk ugyanis tudja, mi van e mögött az öt betű mögött, s hogy mit takar az utána következő hét: a CAMPING. A szabolcsi emberek közül viszont már azt is sokan tudják, hogy a százmilliós nézőjű reklám nem vala­miféle nagyzási hóbort, nem is felesle­gesen az utcára dobott néhány ezer dollár. E mögött a reklám mögött mag­vas tartalom rejtőzik. A világon termelt minden ötödik gumimatrac a PALMA védjegyét viseli. Ezek a termékek pe­dig már évek óta itt készüknek Nyíregy­házán, a nem is olyan régen még ku­koricát termő Derkovits utcai kertek helyén. Milyen is a szabolcsi ember! Szeret­te volna, ha ezt az általa ismert és igen fontosnak tartott tényt is rögtön oda­varázsolhatja arra a reklámtáblára, hogy az egész sportcsemegét élvező vi­lág is megtudja: a csupa nagy betűs termék Magyarországon, azon belül is a külföldiek nyelvét törő Szabolcs me­gyében. Nyíregyházán készül. Aztán higgadtan és józanul tudomá­sul kellett vennie, hogy nem ez az első­rendűen fontos. Ettől is fontosabb: Sza- bolcsot és annak fővárosát először a ha­zában kell megismertetni és elfogadtat­ni. Mert a minap Székesfehérváron jár­va ottani újságíró kollégák kérdezték meg, vajon mit termelhet a szabolcsi ipar, vajon sok olyan településünk van még, mint a néhány esztendővel ezelőtt országos „hírnévre" szert tévő Penész­lek? Sorolni kezdtem néhány gyárunkat. Elmondtam, hogy a Taurus matracain a kanadai Ontario-tavon is napoznak, hogy a szálkái gyártmányú szemüveg- lencsével olvas a texasi benzinkutas, hogy a tiszavasvári Alkaloida Vegyé­szeti Gyár nyugtatóit használják Afri­kában és Latin-Amerikában. Münchenben, Drezdában és London­ban — igaz a Glóbus márkajelzéssel — veszik a nyíregyházi meggybefőttet. Salgótarjánban, vagy Veszprémben ugyanezt már a Nyíregyházi Konzerv­gyár címkéjével vásárolhatják. A hűtő­gépet a nyíregyházi papírgyár dobozá­ban viszik haza. A zalaegerszegi ruha­gyárban az UNIVERSIL diszpécsertele­fonjain adják ki a termelési utasításo­kat. És mégis! A zalai ember még min­dig keveset tud a mai Szabolcsról, mert a régen és sokat hallott állapotok rög­ződtek benne és élnek tovább. Ezért is lehet számunkra különös ér­téke annak, hogy a Tv-híradó akárcsak egyperces blokkjában feltűnik magyénk egy gyára, új iskolája, ha az országos lapokban szólnak rólunk, vagy szólha­tunk magunkról, ha mondjuk a rádió műsorára tűzi a szabolcsi mezőgazda­ságot. Ezért is köszönthetjük örömmel, hogy a filmhíradó műsorára tűzi az Al­mavirágzástól a gyümölcskarneválig című új rövidfilmünket, amely sok száz­ezer embernek nyújt egyedüli betekin­tést mai munkánk eredményeire. E gy hete járt nálunk Huszár István, a kormány elnökhelyettese. Ö mondta el: „A szabolcsi ember­nek az elmúlt húsz évért, de az eljö­vendő esztendők miatt sem kell szé­gyenkeznie. Szabolcs 1967-ben nem volt ugyanaz, mint 57-ben és 77-ben nem -ugyanaz, mint 67-ben.” De a magas ran­gú vendég is megerősítette: a megyé­nek nagy szüksége van arra, hogy meg­ismertesse és elismertesse munkáját, an­nak gyümölcseit. Mert e nélkül az or­szág más vidékein tovább élhet a ró­lunk korábban szerzett élmény. És nem ismerheti minden magyar állampolgár a statisztikát, nem jár nálunk szemé­lyesen, hogy itt érje a meglepetés — és hozzátette — a kellemes meglepetés. Itt minden kilométer vízvezeték, minden állattenyésztő telep, gyár, óvo­da, kórházi pavilon, lakótelep nehe­zebben születik, mint másutt. Éppen ezért értékesebb is. Mondhatnám, a si­ker élménye nagyobb. Kötelességünk is megosztani ezt az élményt. Horváth Géza megyei tanácstaggal A közéleti munkáról • Amikor megkérdeztem, hogy mikor tart tanácstagi fogadóórát, azt válaszol­ta: mindennap reggeltől estig. Ün gyógyszerész és egyben választott tag­ja Szabolcs-Szatmár megye tanácsának. Hogyan egyezteti össze napi munkájúi és a magas közéleti tisztséggel járó tennivalókat? — Húsz éve élek egy helyen, de csalá­dom révén ennél is régebbi a kapcsolatom Gávavencsellővel. Munkám során szinte minden lakosát, családját megismertem, sokuk személyes örömében, gondjában is osztozom. Aki falun él és ismeri a szokáso­kat, tudja: nem lehet elválasztani a hiva­talos és magánügyek intézési idejét, a falu közéletében dolgozó nem vághatja el a hoz­zá bizalommal forduló ember mondatát, még oly udvariasan sem. hogy „ezt majd megbeszéljük a fogadóórán, tessék vissza­jönni, mondjuk hat hét múlva" Talán ak­kor mái' nem is lenne aktuális, már nem rugaszkodna neki, hogy elmondja ötletét, vagy azt, ami a szívét nyomja. ^ Mikor és hogyan lett tanácstag? — 1971-ben, többes jelölés után, ami azt jelenti, hogy a szavazás előtt több jelölt neve került szóba. Akkor én kaptam mega bizalmat, s azóta egyszer — már a Hazafias Népfront jelöltjeként — újraválasztottak nagyközségi és megyei tanácstagként is. A A tanácstagi munka lényegében két nagy területen zajlik: a választókkal tartott kapcsolat és a tanácsi testüle­tekben végzett tevékenység keretében. Mit jelent ez utóbbi az ön esetében? — Gávavencsellö 1971-ben kapta meg a nagyközségi rangot, s tanácsa az ezzel kap­csolatos hatósági ügyintézés magasabb foko­zatait. Ekkor választottak meg engem is az új nagyközségi*tanács tagjának és egyben az ügyrendi bizottságba is. De nemcsak a nagyközségi jog jelentett akkor újdonságot, hanem az is. hogy a helyi tanácsok delegál­ták a megyei tanács tagjait — Gávavencsel- lő tanácsa engem. A megyei tanács alakuló ülésén az egészségügyi és szociálpolitikai ál­landó bizottság tagjának is megválasztottak. Mindebből már kiderül, hogy a választókkal tartott kapcsolat mellett nagyon gazdag a tanácsokban, illetve a különböző tanácsi bi­zottságokban végzett munka. A Beszéljünk most csak a megyei tanács­tagi munkáról. Hogyan készül egy-egy tanácsülésre? — A megyei tanács éves munkaterv alapján dolgozik, ebből mindig tudjuk, hogy mikor milyen kérdések kerülnek napirend­re, tehát van lehetőség akár több hónapig is utánajárni egy-egy jelentősebb dolognak, informálódni róla a községben, járásnál, megyei vagy akár országos szerveknél is. A tanács elé kerülő napirendek írásos előter­jesztéseit megkapjuk, közben bizottsági ülé­seken, a járás tanácstagi csoportjának ülé­sén megvitatjuk. így kristályosodnak ki az álláspontok, s ezek birtokában szólhat hoz­zá a megyei tanácstag. Mindez nemcsak a szabad idő egy részét veszi igénybe, hanem például egy délutánt az egészségügyi és szo­ciálpolitikai bizottság ülése, egy délelőttöt a járási tanácstagi csoport ülése, s többnyire egy egész napot a megyei tanács ülése. A Kik segítik a tanácstag munkáját? Ki- w hez fordul, ha valamit közéleti munká­ja során meg akar oldani? — Elsőként természetesen maga a köz­ségi tanács, annak tisztségviselői segítenek; akik azt is szeretnék, ha minél többször fel­szólalnék a megyei tanács ülésén és ráirá­nyítanám a figyelmet a mi terveinkre, ké­réseinkre. Ha valóban felszólalok, előtte se­gítenek is a felkészülésben. A község érdeke persze másokat is felvillanyoz. A népfront, a különböző gazdasági szervek vezetői szí­vesen adnak tanácsot olyan szakkérdések­ben, amihez én nem értek, de tudni kell. S ha az ember egy olyan nagy település ügyé­ben jár el, mint Gávavencsellö, a leglénye­gesebb kérdéseket már előre megbeszélem a megyei tanácson az osztályvezetőkkel. Mindig szívesen fogadnak, de tudatában kell lenni annak is, hogy egyikük asztalán sem vár engem néhány millió forint, amiért per­sze én is legtöbbször keresem őket. De a dolgok tisztázása, felvetése, a megvei ter­vekbe illesztése nagyon, fontos. Sokat se­gítenek az egyes ágazatok távlati. 1995-ig szóló fejlesztési koncepciói. amelyekbe szintén be lehet építeni egy-egy terület igé­nyei!. S az az igazság, hogy 5-10 év nemcsak az ember életében szalad el gyorsan, hanem a község életében is. És ami nem is olyan régen távlatinak tűnt, hamarosan valóság lesz. ^ A megyei tanács elé kerülő előterjesz­tések, az ön által említett távlati fej­lesztési koncepciók között számos olyan van, amely terjedelménél fogva — a megyei terveket, eredményeket, gondo­kat csokorba kötve — akár tanulmány­nak is beillene. Hogyan hasznosítja ezeket az írásos dokumentumokat? — Ha arra gondol, hogy egy vagy több vaskos csomaggal együtt érkezik a megyei tanács ülésére szóló meghívó, való igaz, hogy eleinte gondot okozott. Meg kellett küszködni az áttekintés, értékelés gondjai­val. egyáltalán meg kellett találni azokat a dolgokat, amelyek engem a község, a kör­nyezet miatt az átlagosnál jobban érdekel­nek. Gondokat jelentett az esetenként ta­pasztalható sajátos, hivatalos, néha jogászi nyelvezet is, bár nekem viszonylag könv- nyü volt az áthidalás, mert gyógyszerész­keni korábban is sok hivatalos irat. rende­let került a kezembe. Ez azt az előnyt je­lentette, hogy hamar az érdemi tartalomra' figyelhettem. Az is igaz, hogy a megyei ta­nács ülésein főleg eleinte, de ma is, jóleső feszültséggel foglalok helyet, hiszen az a testület nem kevesebbről, mint Szabolcs- Szatmar életének legfontosabb dolgairól dönt. s ebben részt venni nagyszerű érzés. A A nagyközségi tanács választotta meg a megyei tanács tagjának, és a tanácstör­vény alapján személy szerint felelős azért, hogy az önt megválasztó testüle­tet képviselje a megyei tanácsban. Kap-e konkrét megbízatásokat a nagy­községi tanácstól, és igyekszik-e össze­egyeztetni ilyenkor a községi és megyei érdekeket? — Az én megyei tanácstagi mandátumo­mat arra adta a községi tanács, hogy Gáva- vencsellő érdekeit képviseljem a megyei ta­nácsban. Ha kiélezzük a kérdést, a helyi és megyei érdekek összeegyeztetése nem egy tanácstag feladata, hanem a megyei tanácsé. Tehát, ha konkrét megbízást kapok a felszó­lalásra, azt feltétlenül meg kell tenni. Egy község érdekében természetesen nem lehet csak egyszer szólni, bizonyos kérdéseket na­pirenden kell tartani. Pontosabban lehető­séget teremteni a megyei tanácsülésen arra, hogy különböző községek, városok érdekeit egymás mellé állítsák, s a megyei tanács az akkor legindokoltabb mellett dönthessen. 0 Kérem, mondjon erre egy példát. — Gávavencsellö társközsége a közös tanácsban Balsa. Sok éve már, hogy rend­szeresen napirendre kerül ott a Tisza-híd újjáépítésé. Tanácsülésen, falugyűlésen, fo­gadóórán sokszor már ironikus megjegyzé­sek hangzanak el. Magam is utánajártam a dolognak, mert az biztos, hogy a Tisza két partja között lévő régi, természetes kapcso­latok a híd felépítése mellett szólnak. A he­lyi informálódások után a megyei tanács il­letékes osztályán is eljártam, és más he­lyekről is kértem tájékoztatást. Végül is in­terpellációt nyújtottam be a megyei tanács ülése előtt. (Közben érdekes dolgokat tud­tam meg: jelentkezett egy nyugdíjas, aki el­mondta, hogy még aktív mérnök korában ő is részt vett a balsai híd újjáépítési tervei­nek elkészítésében. Bebizonyosodott, hogy itt fele annyiba kerülne egy híd megépítése, mint bárhol másutt a Tiszán, mert megvan­nak a kiépített utak, töltések, hídfők, s a hídnak egyes elemei.) Az interpellációt kö­vetően tavaly, amikor a közlekedés távlati fejlesztési koncepcióját tárgyalta a tanács, felszólaltam és kértem, hogy a távlati ter­vekben szerepeltessék a balsai híd felépíté­sét. Nem tagadva természetesen más olyan híd építésének jogosságát, amely a nemzet­közi árufuvarozással és személyközlekedés­sel függne össze. Viszont a balsai híd eseté­ben is szeretnének pozitív választ kapni, még ha az építés időpontja távoli is lenne. — Visszatérve az eredeti kérdésre, azt is szeretném elmondani, hogy a megyei ta­nácstag a gyakorlatban nem erőltethet min­dig saját elképzeléseket. A különböző érde­kek összehangolására egyébként nagyon jó lehetőségeket teremtenek a különböző taná­csi bizottsági viták, a járási tanácstagi cso­port megbeszélései, amelyek megelőzik a ta­nács ülését. Természetesen ezeken a fóru­mokon nem hoznak döntéseket az egyes ta­nácstag munkáját, felszólalását illetően, de a nézetek tisztázásához, a tanács elé kerülő napirendek megértéséhez, mások gondjainak és terveinek megismeréséhez nagyon fon­tosak. A Az emberek különösen érzékeny pontja az ellátás, szolgáltatás, sok esetben az újabb munkaalkalmak igénylése, főleg a még nem dolgozó lányok, asszonyok számára. Természetesnek látszik, hogy ilyen ügyekben a megyei tanácstagtói is várják a választ. — Igaz, gyakran van ilyen kérdés. Sze­rencsére a választ legtöbbször meg tudom adni — s ha hivatalos nyelvezettel akarok fogalmazni, azt mondhatom, hogy a néni tanácsi szervekkel jó a kapcsolatom. Erre tanácstagként szükség is van. Két termelő- szövetkezet, két nagy ipari szövetkezet és az ÁFÉSZ — ezek a legfontosabbak. Közgyű­léseikre, nagyobb rendezvényeikre rendsze­rint meghívnak, olykor hozzászólok, beszé­lek a megyei tanácsi, a megyei tanácstagi munkáról, de megismerkedem terveikkel, elgondolásaikkal is, hogy azokat a lakosság körében vagy a tanácstagi munkánál ka­matoztassam. Hadd mondjak két szélsőséges nagyságrendű példát. Az egyik tsz-ünk ala­posan kiveszi részét az ellátásból, s magam is sokszor látom, hogy elárusítóhelyére gyakran hoznak nagy tételben friss zöldsé­get, paprikát, és más kelendő árut. De azt is, hogy a vis __ feladók hamarabb megje­lentek, mint . " aelybeli vevők, akiknek az árul szánták. Meg kellett oldani, hogy ma­radjon itt a község ellátására az az áru, s ebben tanácstagként működtem közre. Sok­kal nagyobb kérdéskört érint az, amit ipar- telepítés címszóval jelölnek nálunk is, s mint divatos igény, jelentkezik. Úgy vélem azonban, hogy megyei tanácstagként amel­lett kell kiállnom: meglévő ipari szövetke­zeteink képviselnek olyan erőt, hogy azokat érdemes fejleszteni, mert a környéken fel­szabaduló munkaerőt, vagy az újonnan munkába állók zömét később foglalkoztatni tudják. Emiatt jelenleg nem reális olyan igényeket támogatni, amelyek új üzem lete­lepítését igénylik. A Gondolom, nemcsak sikerek jelzik a ” közélet útját. Mi bántotta, mi nem si­került tanácstagi munkájában? —■■ A közműfejlesztési hozzájárulás kö­rül kialakult vita nagyon sokáig emlékeze­tes lesz számomra. Nagyon plasztikusan mutatta, hogy adott esetben más meghozni egy határozatot és jórészt ugyanazoknak az embereknek állni is a következményeket. Az ügyrendi bizottság révén magam is részt vettem a közműfejlesztési hozzájárulás he­lyi szabályozásának kidolgozásában. Akkor az intő szó háttérbe szorult, a lendület vitte a tanácsot, s a lehetőség szerinti maximális összeget határozta meg. Aztán egy járdaépí­tés után — amikor először kellett fizetni az illető utcában lakóknak a hozzájárulást —, kiderült: nem voltunk mértéktartók, s a re­ális arányoknak megfelelő összegre kellett mérsékelni a befizetéseket, azaz módosítani a tanácsrendeletet. De van még egy-két olyan kérdés, ami azért okoz nekem gondot, mert nem tudok válaszolni, ha tőlem — egyébként joggal — megkérdezik. Ilyen például a „kisgimnáziumok” sorsa, amely a gávavencsellői középiskolát is érinti. Olyan sok a szóbeszéd, és olyan jó lenne megyei tanácstagként konkrét „igen-nem” választ adni. A Mi az, ami mégis erőt ad? Milyen elis- ^ mérést kap? — Ha anyagi juttatásra gondol, azt ter­mészetesen nem. Viszont szépül, fejlődik Gávavencsellö, s ha az ember személy sze­rint egy kicsit is gyorsíthatta a fejlődés ütemét, ha közösen sikerül valamit megol­dani — hónapokra lendületet ad, erőt. hogy újabb dolgokhoz kezdjünk. így például nem sok településen mondhatják el, hogy az egészségügyi ellátás úgyszólván probléma- mentes: jók az orvosi rendelőink, az egész­ségvédelmi gondozási kör, tüdőgondozó, a fogászat korszerű körülmények között mű­ködik. Igaz, hogy nyolc évi munka, három évi építés után lett kész az új gyógyszertár és a két szolgálati lakás, de elkészült, s jött újabb szakember is. Aztán természetesen el­ismerés az is, hogy újraválasztottak. Vagy amikor a nagyközségi tanács második alka­lommal alakított ideiglenes bizottságot az ellátás-szolgáltatás helyzetének vizsgálatára, javaslattételre, másodszor is felkértek a bi­zottság vezetésére. Ezek az olyan eredmé­nyek, sikerek, amelyek nem engedik, hogy az ember akárcsak rövid időre is abbahagy­ja a közéleti munkát, hogy ne kezdjen is­mét újabb feladatokhoz. Köszönöm az interjút. Marik Sándor Fvasárnapi^ ^NTERJ^I KM o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents