Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
1977. március 6. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A politizáló kisbabát Belvízlevezetés. A felső-Tisza-vidékén összegyűlt vizet a BEL főcsatornából nagy teljesítményű szivattyúkkal emelik át a Tiszába Tiszabercelnél. (Elek Emil felvétele) TAVALY 32 MILLIÓ LITER TEJ, 12 EZER SZARVASMARHA, 5,5 MILLIÓ DARAB TOJÁS, 90 EZER MÁZSA ZÖLDSÉG KERÜLT KI MEGYÉNK HÁZTÁJI ÉS KISÁRUTERMELŐ GAZDASÁGAIBÓL. A jobb ellátás forrása E gyik középiskolánkban a politikai vitakör azt tárgyalta, miként is függ össze a munka és a politika. A beszélgetés, amely hamarosan kilépett az általánosságok és az elméle- tieskedés falai közül, végül is egy kis divatos lányka kabátot célzott meg. Egy rendkívül kedves kabátot, kakaóbamát, amelyet tizenhat esztendős tulajdonosa az utolsó óra és a vitakör közötti időben vásárolt. Hozzá tartozik ehhez még az is: a kabátot sokan felpróbálták, és megannyi vélemény formálódott az anyagról, az elvarrásról, a gombokról, a bélésről — szóval mindarról, amitől kabát a kabát. A szóban forgó ruhadarab lengyel gyártmány volt. Nem mintha ez lényegbevágó lenne, de azért a teljesség kedvéért ezt is jegyezzük meg. Igen, kérdezheti most valaki, hogyan vált politizálóvá ez a kakaóbarna kabát? Vajon milyen vargabetű kellett ahhoz, hogy a kettő egymáshoz közelítsen? Nos, csupán annyi: nem sok bukfenc kellett ehhez, s a lányok — mert majd elfeledtem tisztázni, csupa 16 éves lányka volt jelen — maguk fejtették meg a talányt. Miről is van szó? Röviden annyit: a kabát módot adott arra, hogy viselője és kritikusai mind, megnézzék. miként dolgoztak a lengyel szabászok, varrónők. Pillanatok alatt levonták a következtetést arról, hogy is- merte-e a tervező a tizenévesek jelenlegi „menő” divatirányzatát? Szó esett arról is, hogy külkereskedelmünk jól tette-e, vagy sem, amikor megvette a modellt? S végül, de nem utolsósorban vita tárgyát képezte, vajon az 1100 forintos ár sok vagy kevés ezért a modellért? Vagyis vastagon bennejárt a kis kollektíva a politika sűrűjében, igaz, keverve a politikai gazdaságtant a divattal, a munka minőségi követelményeit a bolti eladó magatartásával. De mindez sebaj. A lényeg az volt, hogy rájöttek: attól a perctől kezdve, amikor felmerült a modell megtervezése, egészen addig, míg a munka révén szerzett pénzt kiadták, dolguk volt a politikával. f , ' E gy izgalmas körülmény még ezenkívül is keveredett a vitába. Az nevezetesen, hogy valaki felvetette: tulajdonképpen a kiskabát minősége minősíti a készítőket is. És ez áll a lengyelekre és ránk, áll kiskabátra és gépre egyaránt. Mert nem mindegy, milyen hírünk megy szét a világba, nem közömbös, hogy eladható, vagy sem, amit gyártunk, versenyképesek vagyunk-e a nagy piacon, vagy sem. És itt a lányok, minden külön inspiráció nélkül még tovább bővítették a kört. Nyilván bölcs nevelés eredményeként tette valaki szóvá: mindennek milyen jelentősége van akkor, ha ezt a minőséget, ezeket a tényezőket akkor vizsgáljuk, amikor egy szocialista országról van szó. És ehhez járul: nemcsak az a lényeg, ami a határokon túlra megy, hanem ezzel egyenrangúan az is, ami a hazai piacra kerül. A vita itt lényegében már megszűnt vitának lenni, s átalakult egyféle mozaikjátékká, ahol ki-ki egy darabot illesztett a teljes képhez. így fogalmazták aztán meg az ismert, s mégse eléggé köztudott igazságot, hogy a legfontosabb politizálás maga a munka, hiszen ez minden fejlődésünk alapja, itt, a szocializmust építő országban, s világ- rendszerünk egészének jövőjét tekintve is. Hát ezért kellett szóvá tennem ezt a bizonyos politizáló kiskabátot, amely bűvös köntösnek bizonyult, sőt mi több, talán beszélő köntösnek. Mert elmondta, hogy minden egyes ember, aki dolgozik, s közben keres, politizál is. Mégpedig a minőségtől függően. Kicsit emlékeztet ez arra is, amit Thomas Mann mondott egykor: Elég az embernek a világra születnie ahhoz, hogy így vagy úgy, jól vagy rosszul, képességei szerint részesévé váljék a világfolyamatoknak. Nos. az így vagy úgy kevés, á jól vagy rosszulból a „jól" marad, mégpedig úgy, hogy o képességek szerint. Vagyis aki köztünk él, politizál, részese egy világfolyamatnak, ahol bizony egyáltalán nem mindegy, ki mit tesz, a köz érdekében. r Ú gy véLem, néha nem árt úgy nézni a világot, ahogy a kislányok nézték a kiskabátot. S e világban azt, amit mi csináltunk, hiszen kis- kabátjaink és nagy gépeink egyaránt rólunk is beszélnek. S vajon kinek mindegy, hogy mit? A megye közel 200 ezer kisgazdaságában, a földterület 23 százalékán termelték 1976-ban a burgonya 66, a kukorica 46, a dohány 38 százalékát. A háztáji és kisegítő gazdaságokban volt a tehénállomány 56, a kocaállomány 59 százaléka. A háztáji és kisegítő gazdaságok megtermelt árujukat több csatornán át értékesítik. A szerződéses árutermelés mellett nagy tömegű a szabadpiac) termékeladás, jelentős mennyiség a termelésből a tej-, tejtermék-, hús-, zöldség-, és gyümölcsönellátás. A megye termelőszövetkezetei. szakszövetkezetei, állami gazdaságai és az ÁFÉSZ- ek 1976-ban 23 ezer 800 háztáji és kisárutermelővel kötöttek árutermelési szerződést. így került eladásra, illetve felvásárlásra többek között 32 millió liter tej, 12 ezer szarvasmarha, 53 ezer sertés, 5,5 millió tojás. 1935 mázsa baromfi, 90 ezer mázsa zöldség, 1 millió 106 ezer mázsa gyümölcs. A háztáji és kisegítő gazdaságoknak az említett szerződéses árutermelése 1 milliárd 246 millió forint volt. Miért szükséges? A számok igazolják menynyire jelentős a mezőgazda- sági termelésben a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe. Világossá válik: a nagyüzemi termelés elsődlegessége mellett miért szükséges a háztáji termelés fokozottabb támogatása, ösztönzése. A negyedik ötéves terv éveiben a kisárutermelés megyénkben az országoshoz viszonyítva mérsékelten csőkként. Hatása legjobban a szarvasmarha- és a sertéstartásban volt érezhető. Kevesebb volt a zöldség, a. gyümölcs, az álla- •fi termék. Magasabbak voltak az árak. Megállítani á kedvezőtlen és karós folyamatot csak a termelői kedv fokozásával lehetett. A termelés további, fokozásának is ez a módja. Kedvezően hatott 1976-bana felvásárlási árak növelése, számos tsz-nél a háztájinak, mint önálló üzemágnak a kezelése, a sertés forgalmazásánál a bizományosi rendszer bevezetése, a háztájiban végzett munka SZTK elismerése és még egy sor intézkedés. Kevés a szakember A háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelése — a számok bizonyítják — 1976- ban fejlődött, illetve a kritikus területeken nem csökkent tovább. A stabilitás fő alapja, hogy a termelőszövetkezeti szakemberek szervezik és irányítják a termelést, a tsz-ek többsége részt vesz a termények, termékek szállításában, értékesítésében. a termelt áru eladásában; közvetítők a háztáji gazdaságok és felvásárló szervek között. 1976-ban a háztáji termelés irányításában 220 szakember vett részt, közülük hetven függetlenítve, főállásban. Ha a feladatokat nézzük, még ez is kevés. Sok helyütt a háztájit nem kezelik ágazatként, ezért tizedrangunak tartják a munka szervezését, irányítását, a közös és háztáji termelés összehangolását. A szövetkezeti tagok szerződött háztáji területe 569 hektár szántóföldi növény, 185 hektár zöldség, 934 hektár gyümölcsös. A szerződött szarvasmarha több mint nyolcezer, a sertés közel 24 ezer. Ezenkívül még egyéb szerződéses és szerződés nélküli termelés folyik. Ha a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok közötti kapcsolat laza, elsősorban a nagyüzemi gazdálkodás sínyli meg. Nem mindig jut időben elég munkaerő a közös feladatok teljesítésére. A kistermelők ellátása A háztáji kisegítő gazdaságok évről évre nagyobb mennyiségben vásárolnak tenyészállatokat, terményeket, termékeket, iparcikket. Ezek együttes értéke az elmúlt évben 433 millió forint volt. A legnagyobb tétel — közel 60 százalék — a szemestermény, a vetőmag, a szénaféle, a lédús takarmány és a tap. Kevesebbet költenek a kisárutermelők a nagyobb terméshozamokat biztosító növényvédő szerre, műtrágyára és elenyészően keveset kisgépekre. A kisárutermelők ipari eredetű ellátása aránylag megfelelő, vetőmagból a választék és minőség jó, a burgonya-vetőgumó jobb ellátása viszont indokolt. A takarmányféléknél. szemestermények és táp dolgában nincs számottevő gond, annál inkább a lédús és szálas takarmányok vonatkozásában. Ebben a közös gazdaságok tehetnek a legtöbbet. Az elmúlt évben az aszály a szálasta- karmány-termelésben tetemes kieséseket okozott, de nem mindenütt szervezték meg kellően a fűtermő terület, árkok, utak, folyópartok kaszálását sem. A háztáji termelésben kevéssé élnek a kémiai, a technikai lehetőségekkel és ebben döntő a szervezett és folyamatos szakirányítás, tanácsadás hiánya. Aránylag kevés a szakcsoportok száma a szövetkezeti, szakszövetkezeti tagok és állami gazdasági dolgozók köréből. Ennek fejlesztése is jól hasznosítható tartalék lehet a több áru. a minőségileg jobb áru termeléséhez. Indokolt tehát a megyei pártbizottság 1976 december 21-i határozata: „A háztáji és kisegítő gazdaságokban szinten kell tartani az állatállományt, tovább kell fejleszteni a nagyüzemek és kisgazdaságok kapcsolatát.” A megyei tanács vb 1977. január 10-én tárgyalta a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetét, s az 1976. évi eredményekkel kapcsolatban többek között megállapította: „összességében, megyei szinten a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésfejlesztését szolgáló kormányhatározat végrehajtása eredményesen valósult meg.” — Az eredmények továbbfejlesztése, a gondok megszüntetése nem könnyű feladat. Minden reális lehetősége megvan viszont annak, hogy a háztáji gazdálkodás még nagyobb arányokban járuljon hozzá termelési feladataink teljesítéséhez, az ellátás javításához. Seres Ernő Bürget Lajos T örténetem hőse, Z. I. egy napon égő fájdalmat érzett a szemében, aztán ez a fájdalom elmúlt, de attól kezdve mindent égy bizonyos történelmi távlatból látott. Aznap, amikor erre rájött, ném is ment be a hivatalába, egész nap azzal szórakozott, hogy sétált az utcán és mindent és mindenkit történelmi távlatból figyelt. Egy szemvillanás alatt olyan dolgokat fedezett fel, amelyek addig rejtve voltak előtte. Egy pillanat alatt meglátta a tények, jelenségek közötti belső ösz- szefügéseket. Meg tudta különböztetni a jót a rossztól, a fontosat a nem fontostól, a fejlődést a visszafejlődéstől, és a múló sikereket az örök dicsőségtől. Este elmesélte a feleségének, hogy milyen csodálatos képességek birtokába jutott. Az asszonyt azonban nem nagyon érdekelte a dolog, ingerülten csak ennyit mondott: — Remélem, abból a bizonyos történelmi távlatból is látod, hogy nincs mit felvennem ... Z. I. keserűen elmosolyodott: íme. ilyenek a nők! Boszúból egész este történelmi távlatból nézte a feleségét. Másnap a hivatalban is elújságolta a nagy hírt. Volt, aki egyszerűen bolondnak tartotta, és volt aki azonnal jelentette az igazgatónak: Ez a Z. f. nagyon furcsán viselkedik. Azt mondja, hogy mindent egy bizonyos történeim! távlatból lát. és amikor azt kérdezzük, hogy mit Történelmi távlat • lát, fölényesen mosolyog. Ez felháborító! Ez destrukció! Hogy jön ő ahhoz, hogy minket történelmi távlatból lásson? És mi lenne akkor, ha mindenki ezt tenné? Hova vezetne ez, kérdem tisztelettel? Nem sokkal később Z. I.-t áthelyezték egy másik vállalathoz kisebb beosztásba, alacsonyabb fizetései. De ott se maradt sokáig. Üj főnöke ugyanis arra kérte, hogy abból a bizonyos történelmi távlatból mondja meg neki: helyesen tette-e, hogy X. barátságát kereste a minisztériumban? Vagy inkább Y. baráti köréhez kellett volna csatlakoznia? Nem válaszolt a kérdésre, mert onnan, ahonnan 5 nézte a világ eseményeit és az embereket, ott ez a probléma egyáltalában nem létezett. A felesége könyörgött neki: hagyjon fei ezzel a távlattal, mire jó ez, miért akar különb lenni, mint a többi, nincs neki elég baja? Z. I. elment a Történelmi Főintézetbe, és teljesen ingyen felajánlotta szolgálatait. A tudósoknak azonban még ingyen sem kellett. Hátha rejtett kancsalságban szenved? Ez nagy zűrzavart okozna a jelenkori történelem értékelésében. A cirkuszban is csak akkor alkalmazták volna, ha valami más kunsztot is tud: például fejjel lefelé lóg egy trapézon és a fogai között egy hőt forgat. Vagy ha motor- kerékpáro'n szaladgálna kör- be-körbe egv katlan falán, bekötött szemmel, egy lábon állva a nyeregben, ezüstlamé trikóban. Egy költő arra akarta rávenni. hogy terjessze el irodalmi berkekben: abból a távlatból. ahonnan ő látja a magyar irodalmat, csak egy név ragyog fényesen, és az az ő neve. Erre azonban nem vállalkozott. És ekkor Z. I. — talán unalomból — saját magát is megnézte a történelmi távlatból, de hiába hunyorgott, hiába hajlott előre, hiába vett fel szemüveget, nem látott semmit, még egy icipici pontocskát sem, pedig már azzal is megelégedett volna. Ekkor sírva fakadt és bőgött, mint egy gyerek. Amikor letörölte a könnyeit, ismét úgy látott, mint régen. — Jó dolog, ha valaki történelmi távlatokból látja a dolgokat — mondta később Z. I. a feleségének. Csak azt nem tudom, hogy mire jó? V égül abban állapodtak meg, hogy erre a kérdésre valószínűleg csak egy bizonyos történelmi távlatból lehet felelni. Mikes György
