Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-31 / 76. szám

1977. március 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A homok hasznosítása ÉVEKKEL EZELŐTT TÖRTÉNT, hogy a kubikos bri­gád tagjait — mert zuhogott az eső — egy épülő ház alag­sorában különös tevékenységben leptem meg. Homoktég­lákat készítettek. Kötötték gipsszel, cementtel, mésszel, keverték salakkal, sóderral. Pironkodva árulták el, hogy újítanának. Sok a homok és mennyire jó lenne haszno­sítani. Sok a homok? Szabolcsban túlzottan sok. És ha úgy sikerül a kubikosok terve, mint ahogyan nem, ha mil­lió vagonokkal hordanák el: homok akkor is bőven ma­radna. A dél-nyírségi táj kétharmadrésze homok. Keserű humora a paraszti életnek, hogy a ház agyagpadlóját ta­pasztó asszony fiát vagy lányát mindig úgy küldte el egy kosár sárgahomokért: „Eredj csak gyermekem, hozz egy kis jó földet.” Jó föld!? A barna, kötöttebb homoktalaj még terem is, de a sárga, a szellő fuvallatára is vándorló futóhomok természete olyan, mint a sivatagé: nem tűri meg a nö­vényt. A „jó föld” tehát rossz. Ha az erdősávok, akácfaso­rok nem fonnák be, vigasztalanul sivár lenne a táj. A homok hasznosítására való törekvés emberöltők ke­serves küzdelme. A földművelők mellett neves tudósok — köztük Westsik Vilmos — próbálkoztak a jobb eredmé­nyek elérésével, és nem is eredménytelenül. Évszázados hagyománya van a juhtenyésztésnek is. De hol fellendült, hol alábbhagyott. Gyakran mondták: „bégetett a birka a homokon”. Még az igénytelen állat sem talált magának elegendő gazt. MA A HOMOKHASZNOSÍTÁS reneszánszát éli. 1975. október 1-én kilenc termelőszövetkezet Nyírgyep néven egyszerű gazdasági együttműködést hozott létre. Lényege: ahol 10 mázsa rozsot sem termett a föld (a vetőmag árát sem adta vissza), intenzív gyepgazdálkodással jól jövedel­mező juhtenyésztési ágazatot hoznak létre. A társult tsz- ek mindegyike tartott korábban 300—400 anyajuhot, de hogy jó legelőt, megfelelő takarmányalapot teremtenek, 1980-ra 24 ezer anyajuh lesz a társult szövetkezetekben. Mi az, hogy intenzív gyepgazdálkodás, és mi a haszna a sok birkának? Erre a gesztor nyírbogáti Rákóczi Terme­lőszövetkezetben kaptam meg a választ. Alapja az inten­zív gyepnek, hogy 14 féle fűmag keverékéből olyan gyepet telepítenek, amely jól tűri a szárazságot, nagy adagú mű­trágyával bőven terem. A nyírbogának már két alkalom­mal, egyszer 99 hektáron végeztek telepítést és felújítást, tavaly újabb 84 hektárral növelték a területet. Az elmúlt évben nagy volt az aszály — 34 mázsa száraz szénát taka­rítottak be, de ha megerősödik az állomány, a 100 mázsa száraz széna biztonságosan megterem. Következett egy kis játék a számokkal. írtam: ha 10 mázsa rozsot termett a föld, ennek értéke 3000 forint. Egy hektár intenzív gyep 20 anyajuh és szaporulatának eltar­tására elegendő. Húsz anya után legkevesebb 20 pecsenye­bárányra lehet számítani, egy bárány értéke 1000 forint, tehát az egyenleg 20 ezer forint. Ezen felül a húsz anya legalább 1 mázsa gyapjút termel és ennek 9 ezer forint az értéke. Végeredményben 3000 forint és 29 000 forint bruttó termelési érték áll szemben egymással. A homok haszno­sításának alapja tehát nem a „tégla”-készítés, hanem az, amit a társult termelőszövetkezetek csinálnak. Vagonok között Li eredek Károlyt elég *T* régen ismerem, de talán még sohase lát­tam ennyire felzakla- tottnak. Valami igen bánthatta. Szerencsére nem sokáig tette pró­bára a kíváncsiságo­mat. Nem az az ember ő, aki magába fojtja a keserűségét. Most se kérette magát. — Nem vagyok ki­csinyes ember — kezd­te —, de ami sok, az sok. Talán tudja, hogy az Algatenyésztő Vál­lalat kísérleti osztályán dolgozom. Harmadma- gammal ülök egy szo­bában; az egyik kollé­gám negyven körüli, Namármost: nemré­giben igen érdekes, fi­gyelemre méltó újság­cikket olvastam az egyik napilapunkban. A cikkíró kifejti, hogy egy úgynevezett „pasz- szív dohányos”, aki kö­zepesen füstös helyi­ségben dolgozik, órán­ként két cigarettának megfelelő füstmennyi­Ez a tudományos cikk szeget ütött a fe­jembe. Számolni kezd­tem. Kollégáim nem dohányoznak, én vi­szont két csomag — összesen 40 darab — cigarettát szívok el a napi 8 óra munkaidő alatt. Ez nekem napjá­ban 12 forint kiadást jelent. Szobatársaim te­ganő csak fél napot dolgozik — 8 cigaret­tához jutnak. Mondom, teljesen ingyen. Méltá­nyos lenne tehát, ha az én jóvoltomból élvezett cigaretták árát nekem megtérítenék. Harminc fillérjével számítva, az egyiknél ez 4 forint 80 fillért, a másiknál 2 fo­rint 40-et tenne ki mun­kanaponként. Szomba­ton és más rövidített munkanapokon a költ­séghozzájárulási ősz- szeg természetesen ará­nyosan csökkenne... — És mi történt? — vetettem közbe. — Nem fogja elhin­ni — felelte Meredek. — Kereken megtagad­ták az anyagi hozzájá­rulásukat. Hát ne ves­se szét a méreg az em­bert?! — Vesse — mond­tam megértőén, és si­etve elbúcsúztam a kárvallott aktív dohá­nyostól. Heves Ferenc Dallos László két vagon között. Átmegyek a könnyített mun­kát végző brigádba, ahol az idősebb átrakók dolgoznak. Anyagilag nem járok rosz- szabbul, hiszen a fizetésem mellett még 30 százalékos díjtételt is kapok. No de rá­érek erről gondolkodni, hol van az még? Közben kiürült a vagon, le­húzzák a könyökig érő vé­dőkesztyűt, s néhány percet pihennek. A brigádvezető-he- lyettes a fuvarlevelekkel siet el valahová, Lénárt Mihály mégegyszer ellenőrzi, szilár­dan áll-e minden hordó. — Mivel töltik idejüket a pihenőnapon? — Mivel töltenénk? Pihe­nünk — mondják többen is. — Mi, ha este 9-10 óra körül hazamegyünk, másnap nem megyünk a tsz-be, vagy a háztájiba. Vannak itt olyan brigádok, ahonnan többen járnak dohányt tömi, almát szedni. De azok meg is néz­hetik a másnapi teljesítmé­nyüket. Nekünk volt olyan hónapunk, hogy 9000 forintot kerestünk. Igaz, soha nem azt néztük, merre áll a nap. A brigádvezetőnk éppen a na­pokban bizonygatta, ha tel­jesen kész a háza, vesz egy nyugágyat, s abban napozik majd. S ez így van rendjén. Itt pénzt keresünk, otthon pihenünk. A Dallos-brigádra bízzák egyébként a komoly, felelős­ségteljes munkák nagy ré­szét. Gyakran sósavval, kén­savval töltött üvegballonokat, veszedelmes mérgeket pa­Hét év — hét vezető. A dombrádi költségvetési üze­met 1971-ben hozták létre, de ez ideig még egyetlen ve­zető sem maradt egy évnél tovább. Megalakulása óta évente legalább öt ízben tárgyalta a tanács a költségvetési üzem gondjait, problémáit, a veze­tésbeli hiányosságokat. Hatá­rozatok születtek, de nem változott lényegében semmi. Hogyan végzi most mun­káját a dombrádi tanácshoz tartozó költségvetési üzem? Enyhén szólva lanyhán, fe­gyelmezetlenül, szervezetle­nül, határidőkéséssel. Több példát is említhetnénk ennek bizonyítására. Most csak a tiszakanyári óvoda valóság­gal csigalassúsággal történő bővítését tesszük szóvá. 1975- ben vállalta el ezt a költség- vetési üzem 3,5 millióért úgy, hogy 1976 augusztusában át is adják. Azóta is „építge­tik”, de még mindig nem ké­szült el. A megyei tanács — a dombrádi nagyközségi tanács elnökének tájékoztatása sze­rint — egymillió forint tá­mogatást adott volna a költ­ségvetési üzem fejlesztésére. Csakhogy ezt a jelenlegi, a vezetéssel összefüggő gondok, a szervezetlenség és a fe­gyelmezetlenségek miatt nem fogadta el a tanács. Helyesen tette? Minden bizonnyal, mert nem lát biztosítékot ar­ra, hogy az a bizonyos egy­millió forint gondos kezekbe került volna... Kétségtelen, hogy elsősor­ban vezetési gondok vannak, valójában mégis egy üzem­ről, az itt dolgozó 35 ember munkájáról, jövőjéről van szó. Gondolni kell arra is, hogy bármilyen ez a költség- vetési üzem, Dombrád mel­lett ennek kell ellátnia Pát- rohán, Nyírtasson és Gégény- ben is a tanácsok felügyele­te alá tartozó intézmények tatarozását, felújítási, s egyéb munkáit. Egy biztos: hét év után ideje lenne már hosszabb időre rendbe tenni ennek a költségvetési üzemnek a szé­náját. kolnak, s ez nem gyerekjáték. A brigád minden tagjának negyedévenként orvosi vizs­gálatra kell menni, nemrég a két Dallos speciális méregke­zelő tanfolyamon vett részt. — De nem a savakkal, a mérgekkel van a legtöbb gondunk, hanem a cement­tel — jegyzi meg Radóczi József. Ha ezt pakoljuk, már délelőtt 11-kor éhesek va­gyunk. Az ebéd se sokat se­gít. Négy órakor ismét elő­kerül a hazai, s aztán este nyolcig meg sem állunk. Egy-egy kemény műszak után még a sör sem esik jól az embernek. Pedig pénzünk volna rá. Én még máshol nem hallottam, hogy valaki a fize­tése mellett korpótlékot kap­jon. Mi, az eltöltött évektől függően, a fizetésünk 8-10 százalékát is megkapjuk, ami 500-600 forintot jelent ha­vonként. így már részben ért. hető, hogy miért dolgozunk itt. Nemcsak a pénzért, bizony­gatták a többiek. A környék­beli községekből járnak be, itt a család, az otthon, s itt a brigád, mert ha néha ve­szekednek is, a tíz-tizenöt év csak hosszú idő. Ha valaki ennyi időt lehúz Záhonyban a vagonok között, az valóban nemcsak a pénzért marad. Balogh Géza A DOLOG EGYSZERŰ ÉS VILÁGOS, vagy legalább­is annak tűnik. Az intenzív gyepgazdálkodás, a 24 ezres anyajuhállomány, mint megoldás, pénz és türelem kérdé­se. Olvastam a társulás vezetőségi ülésének beszámolóját. Elérték a társult gazdaságok, hogy az anyajuhállomány egy év alatt 3000-rel növekedett. Volt viszont olyan tsz, amely a megállapodás ellenére a jerkebárányokat is érté­kesítette, mert pénzre volt szüksége. A társ tsz-ek a jelen­legi 10 633 anyajuhlétszámot — az eredetileg elhatározott 24 ezerrel szemben — 1980-ig 35 ezerre tudnák teljesíteni, ha vissza nem térítendő fejlesztési támogatást kapnának. Elhangzott korábban néhány ígéret is — például az Or­szágos Gyapjúforgalmi Vállalat részéről, segítségről és tá­mogatásról —, de az ígéret csak ígéret maradt. Természetesen kaptak a társult tsz-ek segítséget, tá­mogatást, három tsz egy-egy millió forint vissza ngm térí­tendő fejlesztési, két tsz egy-egy millió forgóeszközhiteit. Ez viszont kevés. Tőkeszegény, gyenge adottságú termelő- szövetkezetekről van szó, a saját pénzeszköz, az amortizá­ció nagy fejlesztéseket nem tesz lehetővé. Gond továbbá, hogy tavaly a megyei állattenyésztési felügyelőség nem tudta a megfelelő számú kosokat biztosítani, ezért szapo­rulati kiesés történt. Skó ami szó, nem a gondokat, bajokat akarom most felsorakoztatni. A tengernyi sok homok hasznosítása a fontos, akár juhtenyésztéssel, akár erdőtelepítéssel. A tár­sulás eddigi munkája szép és dicséretes, a terv a követke­ző évekre hasznos és tetszetős. A juhtenyésztés színvonalát olyan szintre emelik, hogy a legfejlettebb technikai, tech­nológiai feltételek alkalmazhatók legyenek. Javítják az ál­lományt a magyar fésüsmerinó fajtával és fokozatosan rátérnek az expressz pecsenyebárány előállítására. A JUHTENYÉSZTÉS, A PECSENYEBÁRÁNY-ELÖ- ÁLLfTÁS, EXPORTÁLÁS JÖ ÜZLET NAPJAINKBAN. Ez nem egy utolsó szempont: országos, megyei és üzemi érdek itt egybeesik, de nekünk, szabolcsiaknak mégis az a legdöntőbb, hogy távlatokban, a homokterületek jobb hasz­nosításával megoldunk egy sarkalatos gondot: kincsünk lehet az, ami most a szegénységünk. Seres Ernő — Néha magam sem hi­szem, hogy ennyire elszaladt az idő — mondja az ünne­pelt. — Szinte az egész fiatal­ságomat itt töltöttem. Még az a szerencse, hogy bírom erő­vel. Szükség is van rá, na­ponta 4-500 mázsa árut moz­órát, ránkfér a 36 órai pi­henés. Egyébként, ha elszáll az erő, akkor sem lesz baj. Űtban a magyar vagon felé. (Gaál Béla felvételei) • Nem állhat a munka • A Dallos- brigád • Kemény műszak után Záhony, átrakó — Letelt a két óra, mehe­tünk a mérget pakolni — mondja Dallos László a bri­gád tagjainak, miután az utolsó szekrényt is áthordták a magyar vagonba. A záhonyi átrakó állomáson álló, an- hidrides hordókkal megra­kott szovjet vagon ablaka, aj­taja kitárva. A méregpako­láshoz csak akkor lehet hoz­záfogni, ha az ajtónyitás után két órát szellőzik a vagon. A hat ember felhúzza a védőkesztyűt, előkerülnek a targoncák, s a 70 kilós hor­dók átgurulnak a hazai va­gonokba. Feszülnek az iz­mok, a vagon padlója han­gosan dübörög a targoncák súlya alatt. Az arcokon gyön­gyöző izzadságcseppek jelen­nek meg, a kesztyű lucskosan tapad a kezekhez. — A védőkesztyű nem fö­lösleges óvatosság. Ha veszé­lyes mérgekkel dolgozunk, vi­gyázni kell. Van, amikor fel K0czák Miklós és Radóczi József szekrényeket rak át. kell húzni a gázálarcot is — magyarázza Bácskái Mi­hály. — Ilyenkor aztán izza- gátunk. Persze, a havi 5-6000 dunk, szitkozódunk, de a forintot nem adják ingyen, munka nem állhat. Amikor ledolgozzuk a 12 Óramű pontossággal dol­goznak. Nem csoda, hiszen a legfiatalabb brigádtag is 6 éve van közöttük, de a több­ség 10-12 esztendeje dolgozik együtt. A brigádvezető 21, Koczák Miklós 20 éve rakodó. A brigádtagok ugratják is őket, hogy most már „úriem­berek” lettek: egész család­jukkal első osztályú kocsik­ban utazhatnak. Egyébként Koczák Miklósra nagy fel­adat vár, hamarosan meg­kapja a 20 éves törzsgárda- tagságért járó jutalmat, s örök harag lesz, ha nem látja vendégül a brigádot. F. K. Így „üzem" Dombrádon még aktív dolgozó, a másik — ez nő — már nyugdíjas, és csak napi 4 órát dolgozik. Passzív dohányzás séget szív be. Naponta tehát 16 szál cigaret­tát — nyolcórai mun­kaidőt számítva. hát passzív dohányos­ként az én zsebemre napi 16, illetve — mi­vel a nyugdíjas kollé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents