Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-31 / 76. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1977. március 31. Ismét Ciprus KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára derűlátó. Szerdán — röviddel Bécsbe érkezése után — úgy nyilatkozott, hogy a ciprusi probléma rendezésének lehetősége ma jobb, mint eddig bármikor. Igaz, hozzátette: azonnali eredményeket nem lehet várni a csütörtökön kezdődő konferenciától. Kétségtelen, hogy a szigetországban lényegesen csökkent a feszültség a két évvel ezelőttihez képest, amikor a török közösség vezetői — 1975. február 13-án — egyoldalúan kikiáltották a ciprusi török „szövetségi államot”. Azóta többször is úgy tűnt, hogy a két közösség közötti ellentét ismét fegyveres összecsapásokhoz vezet, de adódtak olyan helyzetek is, amelyek a békés megállapodás lehetőségét villantották fel. Az ENSZ kezdettől fogva nagy figyelmet szentelt a ciprusi problémának. Waldheim 1975 júniusában a Biztonsági Tanács elé terjesztett jelentésében „feszültnek és potenciálisan robbanásveszélyesnek” minősítette a szigetország állapotát. Fölösleges lenne azt elemezni, kinek az érdeme, hogy az 1976 májusában kudarcba fulladt bécsi tárgyalásokat ismét felújítják. Bár négy alapelvben sikerült már megállapodni, a mostani tárgyalások mégis sok buktatót rejtenek magukban. Mindenekelőtt például a török hadsereg által megszállva tartott terület nagyságát illetően. Ciprus lakosságának négyötöde görög ciprióta, viszont a török hadsereg beavatkozását követően nem ennek a számaránynak megfelelően alakult az ideiglenes választóvonal. MEGFIGYELŐK ÜGY VÉLIK, a reális rendezés az lenne, ha a sziget területének 28—32 százalékán szerveznék a török föderatív részt, a jelenlegi negyven helyett. Ha azonban a jogos elképzeléseket Ankara jóváhagyja, a kormányzat súlyos kockázatot vállal: kedvező helyzetéből önként visszavonulva — belső ellenzékével, sőt, a nacionalista erők szenvedélyes tiltakozásával találná szemben magát. Waldheim tehát joggal óvatos: a ma, csütörtökön kezdődő bécsi tárgyalásokon csakugyan hem lehet gyors eredményeket várni. Gyapay Dénes Befejeződtek a szovjet- amerikai tárgyalások POKOLGÉPESEK ÖSSZEESKÜVÉSE (2.) Golyók az ügyésznek A szovjet fővárosban szerdán este befejeződtek a szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások, amelyeken a felek áttekintették a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi élet kérdéseinek széles körét Megegyeztek abban, hogy a SALT—2 megállapodás kidolgozásáról és más kérdésekről további eszmecseréket folytatnak majd. Szerdán este a Kremlben megbeszélésre került sor Le- onyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Andrej Gro- miko, az SZKP PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, illetve Cyrus Vance amerikai külügyminiszter között A háromnapos szovjet—amerikai tárgyalássorozat zárómegbeszéléséről kiadott hivatalos közlemény szerint ez alkalommal „megvitatták a szovjet—amerikai tárgyalások eredményeit. A tárgyalások folyamán a kérdések széles körét vizsgálták meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak témakörében, s áttekintettek egyes nemzetközi kérdéseket. Megállapodás született arról, hogy a felek folytatni fogják az eszmecserét egy sor megvitatott kérdésről, mindenekelőtt az új stratégiai fegyverkorlátozási megállapodás megkötésével ösz- szefüggő kérdésekről”. TELEX... BEIRUT A Libanoni Nemzeti Liberális Párt elnöksége Chamo- un pártvezér vezetésével megtartott ülésén úgy döntött, hogy leállítja azt a sztrájkot, amelyet Victor Khuri dandár- tábornoknak, a hadsereg főparancsnokává történt kinevezése miatt hirdetett meg. A sztrájkmozgalmat több más jobboldali párt is támogatta, és hírügynökségi jelentések szerint a lakosságot erőszakkal kényszerítették a munka- beszüntetésre. OTTAWA A kanadai és a kubai halászati hatóságok képviselői között március 25—26-án Ottawában folytatott tárgyalások eredményeként megállapodás jött létre a két ország között. A megállapodás szabályozza a kubai halászhajók mozgását és tevékenységét Kanada 200 mér- földes halászati vizeiken belül. MOSZKVA A Szovjetunióban a kozmikus térség további kutatása céljából szerdán Föld körüli pályára • bocsátották a Kozmosz—900 mesterséges holdat. A szputnyik berendezései előírásszerűén működnek. NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden este meghatározatlan időre elnapolta a közel-keleti helyzetről és a genfi békeértekezlet munkájának felújításáról folytatott vitáját. BUKAREST Bukarestben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások George Macovescu, a Román Szocialista Köztársaság és Emil Wojtasyek, a Lengyel Nép- köztársaság külügyminisztere között. MOSZKVA Szerdán Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a szovjet kormány meghívására áprilisban hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik Hédi Nuira, a Tunéziai Köztársaság miniszterelnöke, a Szocialista Desztur Párt főtitkára. Vittorio Occorsio helyettes római főügyész már lakásához közel, a Giuba úton hajtott Fiat 125-ös kocsijával, amikor hirtelen fékezésre kényszerült, mert előtte autók fordultak keresztbe az úton. Ugyanez történt a kocsija mögött is: a helyettes főügyésznek látnia kellett, hogy kelepcébe esett. Amikor két géppisztolyos rohant feléje, Occorsio megpróbált kiugrani az autóból. Eközben végzett vele a két géppisztolysorozat, amely keresztül- kasul átlyuggatta a kocsit. Amikor röviddel az 1976. július 10-i gyilkosság után a rendőrség nagy apparátussal megérkezett a színhelyre, Occorsio autóján kilenc röplapot találtak. Valamennyi azonos szövegű volt és közölte, hogy a főügyészhelyettest az „Uj Rend” nevű, törvényen kívül helyezett újfasiszta szervezet ölte meg, s a tettesek „ítéletvégrehajtók” voltak. A hajthatatlan bíró Occorsiót az újfasiszták azért tették el láb alól, mert a törvény szigorát próbálta alkalmazni a rohamosztago- sok ellen. Szívós küzdelemmel 1973-ban elérte, hogy elmarasztaló ítéletet hirdessenek olyan újfasiszta vezetők ellen, akik az olasz alkotmány és a törvények megszegésével, Mussolini fekete- inges mozgalmát akarták feltámasztani. Occorsio folytatta a szélső- jobboldali szervezetek elleni küzdelmet és 1975-ben az „Uj Rend” 114 vezetőjét és aktíváját állította bíróság elé. Kitűnt azonban, hogy a fellebb- viteli bíróságoknál az újfasisztáknak támogatóik vannak: Occorsiót utasították, hogy függessze fel a vád eljárását. A helyettes főügyész azonban hajthatatlan volt, s a legfelsőbb bíróságnál kivívta, hogy a fellebbviteli bíróságok döntését alkotmány- ellenesnek nyilvánítsák. Occorsio így „zöld utat” kaphatott a 114 újfasiszta elleni bírósági tárgyaláshoz. De nem érte be ezzel! Bár számos fenyegető levelet, telefonüzenetet kapott, kiterjesztette a nyomozást és azokat a kapcsolatokat próbálta felgöngyölíteni, amelyek politikai és pénzügyi személyiségek és a terrorista csoportok között mind nyilvánvalóbbakká váltak. A11. elmenekül... Annak ellenére, hogy az Occorsio elleni merényletnek szemtanúi is voltak, a nyomozás hónapokig csigalassúsággal haladt előre. 1976 októberében azonban a firenzei vizsgálóbíró, aki egy másik fasiszta terrorista merénylet tettesei után kutatott, véletlenül helyes nyomra bukkant. Egy korzikai származású fasiszta letartóztatásakor a szálak Rómába vezettek. A firenzei vizsgálóbíró javasolta fővárosi kollégáinak, tartsák szemmel Giuseppe Pugliesét. A megfigyelést kiterjesztették Pugliese baráti körére, s így jutottak el Gianfranco Ferróhoz, aki olyan piros színű és márkájú motorkerékpárt adott el, amelyet a szemtanúk leírása szerint a helyettes főügyész gyilkosai használtak. A rendőrségi követésről mit sem sejtő Ferro nyomában jutottak el a X. Kelemen utcai házba, az újfasiszták tanyájára. A lakás bérlője Pier Luigi Concutelli volt, akit egy bankár elrablása miatt már jó ideje köröztek. A rendőrség akkor csapott le a rejtekhelyre, amikor az újfasiszta osztag mind a tizenegy tagja ott tartózkodott. Pier Luigi Concutelli- nek azonban sikerült az utolsó pillanatban motorkerékpáron kereket oldania. Miután fényképét megmutatták a szemtanúknak, egyöntetűen és határozottan felismerték, hogy ő volt az egyik géppisztolyos gyilkos. Egy terrorista portréja A rendőri nyilvántartásban gazdag anyag gyűlt össze a szicíliai származású terroristáról. Első ízben 1969-ben egy csendőr őrjárat tartóztatta le, amely Belloampo környékén géppisztolyropogásra figyelt fel. Az újfasiszták titkos kiképzőtáborában ugyanis éppen lőgyakorlatot tartottak. Az ügyet a befolyásos támogatók eltussolták: Concutellit csak kétévi börtönbüntetésre ítélték, de ezt is próbaidőre felfüggesztették. Később, 1971-től sokszor került rendőri őrizetbe és bíróságra, mert az újfasiszta rohamosztagosokkal baloldaliak elleni „megtorló hadjáratokban” vett részt. Bár mindannyiszor gyilkossági kísérlet volt a vád ellene, „valakik” mindig közbeléptek és elérték felmentését. Sőt, megbízói annyira felbátorodtak, hogy az újfasiszta párt listáján indították az 1975. júniusi palermói községtanácsi választásokon. Akkor azonban csúfosan megbukott. Egy időre eltűnt a rendőrség szeme elől, s miután tavaly októberben majdnem elfogták, mint a főügyészhelyettes meggyilkolásának egyik gyanúsítottját, nyoma veszett. A fegyverraktár Concutelli az idén februárban újra Rómába tette át székhelyét és kapcsolatba lépett az „Uj Rend” néhány olyan fővárosi aktívájával is, akit a rendőrség figyeltetett. Így jutottak el a főváros centrumában fekvő Foraggi utcai házhoz, amely a szicíliai terrorista tanyája volt. A rendőri akciót február 13-ra virradó hajnali órákra készítették elő: ötven rendőr vette körül a házat. Concutelli csak akkor adta meg magát, amikor egy rendőr géppisztolysorozatot lőtt a lakás bezárt ajtajába. A rejtekhelyen nagy mennyiségű robbanóanyagot, lőszert és sok fegyvert találtak, köztük volt egy olyan géppisztoly is, amelyhez hasonlót a főügyészhelyettes elleni merényletnél használtak. Következik: Bomba az ex- presszen. Árkus István A röplap ígérte, hogy ha szociáldemokrata képviselőtestületi tagok lesznek, gondoskodnak az ellenőrzésről és tájékoztatják a lakosságot a pénzek felhasználásáról, az adókivetésekről. A város négy választási körzetébe urnabizalmiakat állítottunk. Feladatuk volt, hogy ügyeljenek a szavazásra — nehogy a kormánypárt a halottakat is leszavaztassa — és vegyenek részt a szavazatok összeszámlálásában. Vasárnap reggel elérkezett a választás napja. Megjelentek a szavazatszedő bizottság tagjai és a párt részéről az umabizalmi. Az umabizalmi nem tagja a szavazatszedő bizottságnak, csupán megtűrt személy. Az elnök megállapítja az időt, és megkezdődik a szavazás. Jönnek a szavazók, megállapítják a szavazásra való jogosultságukat, megkapják a szavazólapot, félrehúzódnak és elolvassák. Előveszik zsebükből a mi szavazólapunkat, odamennek az urnához és bedobják. A szavazatszedő bizottság elnöke és tagjai nyugodtak. Az urnabizalmiak örömmel állapítják meg, hogy sokan szavaznak a mi szavazólapjainkkal. Mi izgatottak vagyunk, vajon hány mandátumot tudunk szerezni? Délután három óra volt. Egyszerre négy, öt szavazó jön be. Az egyik hangos „Barátság”-gal köszön, odaszól az umabizalminak. „Hová szavazzak? A kormánypártra, vagy a szociáldemokratákra?” Az umabizalmi nem szól semmit, a provokátor válaszol: „Jó, akkor a szociáldemokratákra szavazok.” Az elnök feláll, megállapítja, hogy a szociáldemokrata párt jelenlevő képviselője zavarja a választás nyugodt menetét, befolyásolja a választókat, a helyiségben propagandát fejt ki. Felszólítja: a helyiséget hagyja el! Az umabizalmi nem akar eltávozni. Az elnök felszólítja a jelenlévő rendőrt, hogy távolítsa el. A rendőr engedelmeskedik, bár tudja, hogy provokációról van szó. Előállítják az umabizalmit a rendőrségre. Nem unatkozik, mert fél óra múlva már négyen vannak, valamennyiüket azonos módszerrel távolították el. így járt Somogyi Gyula, Pál Ferenc, Fazekas János és Danyi Péter. A szavazást este hatkor bezárták, a szavazatok összeszámlálását már a kormánypárt által összeállított szavazatszedő bizottság végezte. A kormánypárt győzött. Az eredmény nem lehetett kétséges, mert annyi szavazólapot dobtak az urnába, amennyi szükséges volt a képviselőtestületi tagság elnyeréséhez. A választás lezárása után az umabizalmiakat elbocsátották a rendőrségről, ki sem hallgatták őket és eljárás sem indult ellenük. A választás nagy tanulság volt számukra. Bebizonyította, hogy a nyílt szavazásos Horthy-féle választási rendszerrel a munkásság a hatalomnak még részleges birtokosa sem lehet. Erősíteni kellett szervezeti életünket. Volt már szakszervezetük a gépkocsivezetőknek is, de ez egészen laza szervezet volt, politikailag nem tudtuk őket összefogni, mert kötetlen munkaidőben dolgoztak, különböző helyeken. A villanytelepen, a megyénél, földbirtokosoknál, a kórházban a mentőknél, többségük az autótaxinál. Szervezetileg közvetlenül a budapesti központhoz tartoztak. Három tagú vezetőségük volt, Kéry volt az elnökük, XJng Ferenc a pénztáros és Szabó Sándor vezetőségi tag. Nem lehetett összehozni őket közös megbeszélésre, mert vagy úton voltak, vagy éjszakások és akkor nappal pihentek. A kapcsolatot Kéry és Szabó Sándor elvtársakon keresztül tudtuk tartani velük. Örajtuk keresztül juttattunk hozzájuk brosúrákat. Később Deszbergen és Zajácz Györgyön keresztül próbáltuk befolyásunkat növelni, de kevés sikerrel. A háború előtti időben és a háború alatt a gépkocsivezetők behívása napirenden volt és ez szétzilálta soraikat. Várallyay Jenőné sokat foglalkozott velünk, hogy a marxista irodalom mellett megismerkedjünk a klasszikus irodalommal, a görög drámákkal, az angol remekművekkel. Hamlettel, Lear királlyal, Byron verseivel. Madách Ember tragédiájával, a haladást képviselő nagy gondolatokkal. A helyzet úgy adódott, hogy a miskolci Nemzeti Színház lejött Nyíregyházára az Ember tragédiájával. Megbeszéltük Jancsóval, Smiedt Mihállyal, Mezei Tiborral, Sajbennal, Gerával, Losonczi Károllyal, Kocsis Andrással, Dunai Bélával, hogy megnézzük a darabot. A karzaton helyezkedtünk el. Hallgattuk az Isten és Lucifer teremtés körüli vitáját. Amikor Lucifer az osztályrészét követelte az Istentől, felhangzott a karzaton a taps, amely magával ragadta a színházat és ez megismétlődött Lucifer minden nagy mondásánál. Lucifer mosolyogva felnézett a karzatra, és azt gondolta: „Ezek ott fent a magasban közelebb állnak Luciferhez, mint az Istenhez.” Másnap a Nyírvidékben egy cikk jelent meg, hogy a karzaton egy csoport, nyilvánvalóan politikai célzattal, Lucifer destruktív szelleme mellett akart hangulatot teremteni, de céljukat nem érték el. Ebben az időben a Népszava szerkesztősége megbízott, hogy lássam el a helyi tudósító feladatait. Az érdekes eseményeket írjam meg, ők abból cikket írnak. Fizetés nem jár érte, de a postaköltségeket megtérítik. Ennek voltak előnyei, mert ha őrizetbe vétel volt, akkor mehettem a rendőrségre érdeklődni a letartóztatott ügyében. Ez siettette a rendőrség eljárását, a rendőrség pedig érezte, hogy szemmel tartjuk tevékenységüket. Így a fizikai bántalmazás lehetősége csökkent. Egy-két esettől eltekintve, nem voltak bántalmazások. A választás után május elseje megünneplésére készültünk. A pártvezetőség úgy határozott, hogy az ünnepséget az erdei kitérőnél lévő Hármasdombnál tartjuk meg. Bejelentettük ezt a rendőrségnek és a város polgármesterének. A rendőrség az engedélyt megadta. De figyelmeztettek arra, hogy ha a sétálók arra mennek, ne kössünk beléjük, ne provokáljuk őket. Megnyugtattam a kapitányság vezetőjét, hogy rendezőgárdánk ügyelni fog mindenre, a rendet biztosítani fogjuk. Már reggel 7 órakor megindultak az ünneplők a Hármasdombhoz. Jöttek a családok gyerekkel, és élelemmel az egésznapi kiránduláshoz. A hangulat vidám volt. Szavaltak Ady- és Petőfi-verseket, a dalárda időközönként elénekelt egy mozgalmi dalt. A gyerekek játszottak, labdáztak. A felnőttek politizáltak, vitatták az osztrák polgárháborút, Németországban a hitlerizmus gaztetteit és Dimitrov elvtárs bátor magatartását a lipcsei perben.
