Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-31 / 76. szám

2

KELET-MAGYARORSZÁG

1977. március 31.

Húszezer amatőr

Maguk kedvére mások örömére

□

gy aprócska szabolcsi faluban megakadt a szemem egy kirakaton. Nem árucikket reklámoztak — talán ezért volt feltűnő. Nézelődésem váratlan tanúja szemmelláthatóan megnyugodott, hogy a látvány nem hagyott hidegen. Sőt, kedvesen el is magyarázta, ki kicsoda a képen. Ez itt például ő, ez meg a felesége és az ott a két gyerek. A fénykép a pávakör szereplésén készült, s most itt van a boltablakban, hadd lássák...

Néhány hete egy másik kisközségből kértek segítséget az énekkar és a zenekar további működéséhez. Az asszonyok éyek óta megszokták, hogy hetente kétszer énekléssel, próbával töltik az estéket, s most személyes ellentétek miatt kétessé vált a csoport további működése. Mi lesz velük, ha emiatt szétszélednek? Ki fogja újra összeszedni az együttest? — kérdezték jogosan.

S még egy példa: a határokon túl is jól ismert, nívós együttes tagjai közül többen folytattak „közelharcot” a munkahellyel: engedélyezzék a szabadságot a külföldi vendégszereplés idejére.

így is lehet népszerűsíteni egy mozgalmat, s lehet amúgy is. Megérdemlik-e vajon amatőr művészeti együtteseink a nagyobb támogatást, a gondosabb figyelmet, 6 ha igen, milyen mértékben? A Ki mit tud versenyeinek kellős közepén érdemes megyénk kulturális életének erre az üde színfoltjára vetni egy pillantást. Azokra a csoportokra, amelyek már megértek a pódiumra, s azokra is, amelyek másfajta feladatra vállalkoznak: közösséget teremtenek az önművelésnek.

Amatőr művésznek azt tekintjük, aki bár szereti a művészeteket, nem tudja, vagy nem akarja főfoglalkozásnak választani. Megyénkben húszezer ifjabb és idősebb amatőrt tartanak számon, ennyien tevékenykednek a különböző művészeti csoportokban. Érdeklődésük különféle, egy tulajdonságuk azonban hasonló; nem elégszenek meg a kötelességszerűen elvégzett nyolcórai munkával, utána hasznos kikapcsolódást, művelődési lehetőséget keresnek.

E csoportok körül az elmúlt négy-öt évben alakultak ki nagyobb viták. Egyesek cáfolják a mozgalmi jelleget, egyéni kedvtelésnek tartják, mások meg éppen szociológiai magyarázatot adnak; rosszul sikerült pályaválasztást emlegetnek, ami után szükségszerű volna az egyéni képességek kibontakoztatása.

Ez utóbbi körül annyi az igazság, hogy végiglapozva egy-egy szakkör, csoport naplóját, valóban a legkülönbözőbb foglalkozásokat találjuk, ám ez nem feltétlenül jelent rossz pályaválasztást, sikertelenséget a munkahelyen. Az amatőröknek csak nagyon kis százaléka tekinti magát leendő hivatásos művésznek — bár sokan így kezdték —, nagyobb részük szórakoztatónak tartja, szívesen végzett munkának, a maga kedvére, s mások örömére.

Szabolcs-Szatmár közel ezer műkedvelő művészeti csoportja közül csupán néhány emelkedik ki, ennek tagjai kemény munkával érték el, hogy tevékenységüket a hivatásosokkal egy kategóriában mérhetjük. Egy hangversenykórus, néhány énekkar és népitáncegyüttes, valamint a szimfonikus zenekar képes önálló műsorra, művészi élmény nyújtására. Szorosan a nyomukban közel száz olyan együttest tartanak számon, amelyben elsősorban a közösségi érzés kialakulása, az ízlés formálása, egyszóval a művelődés közös lehetőségei jöttek létre, de rendszeres szereplésre nem alkalmasak. A többi csoport szakmai színvonala egyenetlen, sok az alkalmi vállalkozás, vagy támogatás híján a jó kezdeményezések is elakadnak.

Számszerűen a színjátszóké a legnagyobb mezőny. A statisztika és a valóság itt nem esik egybe, mert éppen itt vannak a nagy színvonalkülönbségek. Sorban utánuk az énekkarok következnek, itt már jóval egységesebb a kép, több csoport ad hangversenyeket, néhány produkciót a rádió is közvetített. Kevesebben vannak a bábosok, a filmesek, a fotósok, a tánczenészek, ám lelkesedésük pótolja a hiányzókét is.

legutóbbi összesítés szérint a megyében 24 népi együttes, 84 mépitánccsoport, 33 népművészeti csoport és 80, úgynevezett egyéb énekkar működik. (A kórusok és kamarakórusok száma: 140.) Ha hihetnénk a számoknak, jó kezekben tudhatnánk megyénk népművészeti hagyományainak ápolását. Tudjuk azonban, hogy nyugtalanítóan kevesen vállalkoznak helyi gyűjtő- és feldolgozó munkára. Ezt a hagyományőrzést például számon lehet kérni az együttesektől.

Ennél is nagyobb gond, hogy ilyen csoportok fenntartására általában csak az iskolák és művelődési házak vállalkoznak. Az üzemekben elakadtak a jó kezdeményezések, a munkás irodalmi, színjátszó, képzőművészeti, zenebarát, vagy éppen fafaragó, barkácsoló csoportok szervezése.

Papíron húszezer amatőrről tudunk. Ám tudjuk azt is, hogy a gyakorlatban ez kevesebb is, meg több is. Erre a többre — a mögöttük álló újabb tíz- és húszezerre érdemes időnként oda- és felfigyelni. Támogatni azokat, akik — ellenszolgáltatás, fizetés nélkül — valóban színvonalasat nyújtanak és segíteni főleg azokat a fiatalokat, akik ma még nem tudnak mihez kezdeni szabad idejükkel.

B. E.

öt évvel ezelőtt, 1972-ben hozták létre a Szatmár-vidéki Faipari Vállalat részlegéből a Nyírbátori Faipari Vállalatot.

A tanácsi vállalat az eltelt fél évtized alatt nagy fejlődést ért el. Ha a termelési értéket vesszük figyelembe, a kezdeti 9 millió forintos bevétellel szemben a múlt évben több, mint 30 millió forint értékű terméket állítottak elő. Ebben az évben újabb nagy előrelépés várható. A tervezett 33 milliót a hat szocialista brigád vállalásai nyomán módosítják, 38 millió forint értéket szeretnének előállítani. A faipari vállalatnál 15,2 millió forintos beruházást hajtottak végre. Nyírbélteken új üzemcsarnokot adtak át, központi fűtéssel látták el az épületeket, hamarosan átadásra kerül a konszern szociális létesítmény, amely öltözővel, zuhanyozóval áll a dolgozók rendelkezésére.

Termékeik az országban csaknem mindenütt ismertek. Itt készülnek az iskolai tanszerek, tolltartók, vonalzók, az idén egymillió darab mérővesszőt gyártanak, valamint a faipari kéziszerszámokból és a gyalupadokból is igen nagy mennyiséget állítanak elő. Elek Emil

■ ■

Üzemi lapokban olvastuk

Jubileumhoz érkezett szövetkezeteket mutat be a Sza- bolcs-Szatmári Szövetkezetek lapja. A márciusi számban részletes tudósítást olvashatunk megyénk négy ipari szövetkezetéről. A Mándoki Fa- és Vastömegcikkipari Szövetkezetben a 25 évvel ezelőtti ráspolyt és smirglipapírt felváltotta az áramhajtotta köszörűgép. A jubileum évében a termelési értékük is jubileumi lesz: eléri a 25 millió forintot. Egerben és Cinkotán is építenek az öfehértói Vegyesipari Szövetkezet munkásai. A dinamikus fejlődés 1970-ben kezdődött. A ládaüzem enyhít a nők foglalkoztatási gondján, s keresettek is termékeik: a szabolcsi alma nagy részét az itt készülő ládákba csomagolják. Az orenburgi gáztároló építésén, Algériában, Lengyelországban, Bulgáriában, Jugoszláviában is dolgozik az Üjfe- hértói Építő- és Faipari Szövetkezet speciális bádogosbrigádja. A megye több községében is részt vettek úgyneTovább bővítik a biztosítási szolgáltatásokat

Beszélgetés Gerebenies Imrével, az Állami Biztosító vezérigazgatójával

Gerebenies Imre, az Állami Biztosító vezérigazgatója a napokban tájékoztatta az újságírókat a biztosító múlt évi tevékenységéről és idei terveiről. Lapunk munkatársának kérdéseire többek között elmondta:

— Szabolcs-Szatmár megyében valamennyi állami vállalat és mezőgazdasági üzem rendelkezik biztosítással, ezenkívül 285 ezer lakossági biztosítást tartanak nyilván. 1975-ről 76-ra 18

százalékkal emelkedett a kifizetett kártérítések összege, amely 291 millió forint volt. Tavaly 15 új alapmódozatot és két kiegészítő biztosítást vezettek be.

— Az elmúlt években Szabolcs csaknem valamennyi járásában ég városában nyitottunk új ügyfélfogadó helyeket; legutóbb Nyíregyházon költözött új épületbe a városi és a járási fiók; Nyírbátorban előreláthatólag egy év múlva készül el. Nemrég fogadták el a vásárosna- ményi fiók beruházási programját, legkésőbb jövő tavasszal megkezdik az építkezést is.

Az ügyintézésről elmondta: — a községekben lakó ügyfelek például eddig a biztosító járási fiókjainál szerezhették be azokat a nyomtatványokat, amelyek alapján a baleseti térítést felvehették. 1977-től ezeket az űrlapokat

a helyi megbízottaknál megkapják.

— A gyors, kulturált ügyintézés érdekében egyes nagyobb fiókjainkban — így a nyíregyháziban is — külön ügyfélszolgálati eladót alkalmazunk. Hamarosan

Nyíregyházán is működni fog az automata ügyfélszolgálat, így a technika segítségével a nap bármely órájában be lehet jelenteni a károkat, s ha sürgős az ügy, már másnap délelőtt intézkedhetünk.

— Lakosságunk évente mintegy 6 millió órát fordít biztosítási ügyek intézésére. Népgazdasági érdeknek tartjuk, hogy a dolgozók munkaidejükön kívül jelenthessék be káraikat, ekkor történjen meg a kárfelmérés, a kárkifizetés és ilyenkor kérjenek biztosítással kapcsolatos információkat is. A nyíregyházi fiókunkban például szerdán 18 óráig fogadjuk az ügy. feleket.

Az új biztosítási formákról elmondta:

— Megváltozott a lakásbiztosítások kártérítési rendszere, jelentősen bővült a kockázatok köre. Az új lakás- biztosítás alapján az Állami Biztosító megtéríti az árvíz által megrongálódott vagy tönkrement ingóságokat, a régi biztosítási forma ezekre nem terjedt ki. Az idén vezettük be a csoportos élet- és balesetbiztosítás továbbfejlesztett változatát. A CSÉB— 80 anyagi segítséget jelent azoknak is, akik foglalkozási ártalom vagy betegség következtében vesztik el részben, vagy egészében munka- képességüket. Szabolcs-Szat- márban is megkezdték már a biztosítás szervezését: az Öntödei Vállalat kisvárdai gyárában, a SZÁÉV-nél, a KE- MÉV-nél és a Mátészalkai Sütőipari Vállalatnál.

— Az Állami Biztosító több irányú együttműködési szerződést kötött a szocialista javítóiparral és ezen belül az AFIT-tal. Ennek keretében az Állami Biztosító és az AFIT közös gépjármű-kárrendezési kirendeltségeket ho. zott létre. Ilyen Nyíregyházán két helyen és Mátészalkán működik. Itt a kárbejelentéssel és felméréssel egy- időben ügyfeleink a sérült gépjármű javítását is megrendelhetik. Az ilyen irányú szolgáltatásainkat bővíteni kívánjuk Szabolcs megyében is.

K. E.

E

gy nyíregyházi diák, Petrilla Attila, szép szenvedélynek hódol. Ornitológus. Kedvencei a madarak, akiket figyel, gondoz, véd és tanulmányoz. Tagja a Magyar Madártani Egyesületnek is, s jó néhány táborban tanulta a szárnyas kis barátainkkal való okos és helyes bánásmódot.

Iskolatáskájában állandóan ott lapul a messzelátó, s ha érdekes madárra lesz figyelmes, azonnal jegyez, és továbbítja értesüléseit az egyesületnek. A városban kevés társa akad, mondhatni magányosan végzi nemes munkáját, társainak többsége Ti- szavasváriban tevékenykedik

a Herman Ottó-körben.

A fiatalember már feltérképezte a megyeszékhely erdeinek, parkjainak madárvilágát, s most a hálózással és

gyűrűzéssel foglalkozik. A művelet rendkívül fontos, hiszen ez ad biztos támpontot a vonulási irányokról, egyes madarak helyváltoztatásáról. Abban az esetben, ha olyan madarat talál, melyen már van gyűrű, azonnal értesíti azt a személyt, vagy madarásztársaságot, amely

vezett SUPERSTAT-típusú gombafejes víztornyok szigetelésénél és burkolásánál. A cipőjavítás számított 1967-ig a Tarpai Vegyesipari Szövetkezet fő profiljának. Pár év múlva a gyors munkát igénylő árvízi újjáépítésre is bekapcsolódtak, s ma már a lakásépítés hozza a tarpaiak- nak a legnagyobb hasznot.

A szakszervezeti bizalmiak első tanácskozásáról számol be a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat lapja. A tanácskozáson elhangzott: a termelés növelésével párhuzamosan emelik a dolgozók bérét. A szociálpolitikai intézkedésekhez tartozik az is, hogy megterveztetik a vállalat hétvégi pihenőjét, s üzemi üdülőjét. A fiatalok vállalati ösztöndíjat is kaphatnak. A szakszervezeti bizalmiak közül Dorogházi József a mindinkább elhasználódó géppark felújításáról, ezt követően az üzemi demokrácia néhány kérdéséről, a munkahelyi gazdasági vezető és a bizalmiak kapcsolatáról beszélt.

Dicső Barn'abás arról számolt be, hogy brigádjában mindenki elvégezte a 8. osztályt. Szabó Gyula a munka- szervezés hiányosságait említette.

„Egy nap Záhonyért” — adták ki a jelszót a záhonyi vasutasfiatalok. A Záhonyi Körzeti Átrakó lapja arról tudósít, hogy két alkalommal szerveznek kommunista műszakot a vasutasfiatalok az új mozgalmi évben. Akció- proramjuk legfontosabb vállalása a gazdasági munkában való részvétel. Fontos feladatuknak tartják az Edzett ifjúságért! elnevezésű akcióban a versenyeket és a tartalmas közművelődési programokat. A számítástechnikai védnökség már régi akció, most megújhodott formában jelentkezik: az önálló számítástechnikai alapszervezet tagjai, ismeretterjesztő előadásokat tartanak a többi KISZ-esnek. A Ki minek mestere vetélkedőt idén a kocsi- és mozdonyjavító szakmákban rendezik meg. A vasutas ifjúmunkás napok keretében a forgalmi szolgálattevőket hívják vetélkedőre. Ez egyébként új kezdeményezés: minden év májusában szakmai, kulturális és sportrendezvényeket állítanak össze a vasutas ifjúmunkások. A Világifjúsági Találkozók történetéből vetélkedősorozatot indítanak az 1978- as kubai VIT tiszteletére. A bolgár tengerpartra 60 KISZ- es juthat el a vállalat szervezésében.

Nyáron mutatják be a Zalka Mátéról szóló filmet

A MAFILM szinkronstúdiójában rövidesen befejezik a spanyol szabadságharc legendás Lukács tábornokáról, Zalka Mátéról szóló „Fedőneve Lukács” című magyar —szovjet koprodukcióban

készült játékfilm utószinkron- munkáit. A Hunnia és a szovjet MOSZFILM stúdió közös játékfilmje — amely látványos csatajelenetek közepette idézi fel a spanyol szabadságharc legemlékezetesebb napjait — méltó emléket állít a 30-as évek közepén, a Spanyolország szabadságáért harcolt magyar és nemzetközi brigád lelkes tagjainak. Közöttük parancsnokuknak, Zalka Máténak, aki személyesen szervezte meg és irányította a Franco diktátor fasiszta hadserege által szorongatott hős város, Madrid védelmét.

A filmet, melynek főszerepét Kozák András játssza — Kende János operatőr és Köő Sándor társrendező közreműködésével — a Szovjetunióban élő görög filmrendező M. Zacharaias rendezte. Az eredeti spanyol helyszínhez legjobban hasonlító köves, sziklás hegyekben készültek a Madrid ostromát és hősies védelmét idéző látványos csatajelenetek is.

A több mint egy hónapig tartó forgatás során a film magyarországi jelenetei Budapesten, az óbudai Kiscelli Múzeumnál, és az V. kerületi Szerb utca környékén, valamint Sárospatakon készültek.

A kétórás nagy játékfilm előreláthatólag még ez év

nyárán közönség elé kerül.

ként vállalt feladataik közé tartozik.

Nyíregyházán a Zrínyi Gimnázium tanulója egyféle magányos madarász. Pedig szívesen venne maga mellé erdei útjaira, megfigyelő sétáira olyan fiatalokat, de még idősebbeket is, akik úgy érzik : környezetünk védelmének e szép és nemes munkájába bekapcsolódnának. Mert ha úgy tetszik, itt sport és tudomány együtt jelentkezik, s mindez a szép természetben. Ritka szép szenvedély ez, mely az egyéni öröm mellett közhasznú is. Kár, hogy városunkban csak egy fiatalember hódol e hasznos kedvtelésnek. (bürget)

ellátta e jellel a kis vándort.

A madarászás igen nagy iskola annak, aki szívből és hozzáértéssel végzi. Megfigyelik a madarat természetes környezetében, kapcsolataiban, a táplálékláncban elfoglalt helyüket. így gazdasági hasznukról is jelzéseket tudnak adni. Még a madárlétszám megállapítására is vállalkoznak, ami egyáltalán nem egyszerű munka. Télen a gondozás és etetés is ön-