Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

1977. március 30. KELET-MACYáEORSZÁG 3 Vegyes hatás, változó nyereség Beszélgetés az építőiparban érvényes szabályozékrél A GAZDASÁGI SZABÁLYOZÓK VÁLTOZÁ­SA UTÁNI ELSŐ ÉV LEZÁRULT, A VÁLLALA­TOK, SZÖVETKEZETEK ELKÉSZÍTETTÉK MÉRLEGBESZÁMOLÓJUKAT ÉS TÖBBSÉGÜK MÁR KI IS OSZTOTTA AZ ÉVES NYERESÉG­BŐL KÉPZETT RÉSZESEDÉST. MILYEN VOLT EZ A GAZDASÁGI ÉV, HOGYAN HATOTTAK A SZABÁLYOZÓRENDSZER SZIGORÍTÁSAI A VÁLLALATOKRA, SZÖVETKEZETEKRE — ER­RŐL BESZÉLGETTÜNK GARAY LÁSZLÓVAL, A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM BEVÉTELI FŐ­IGAZGATÓSÁGA MEGYEI HIVATALÁNAK OSZTÁLYVEZETŐJÉVEL. — A megye tanácsi ipari vállalatainak és ipari szövet­kezeteinek mérlegei azt mu­tatják, hogy a vállalatok és szövetkezetek nagyobb ré­sze a tervezettnél jobb ered­ményt ért el, jobbat mint ahogy az a szabályozóválto­zás miatt várható volt. — Érvényes ez a meg­állapítás az építőiparra is? — Nem egészen. A válto­zás következtében az építő­ipart 1976-ban különböző és eltérő hatások érték. Egy­részt csökkentették a nyere­séget a hatósági árváltozások, a fuvardíj változás, a bér­járulék emelése, ugyanak­kor növelte az építési-szere- relési árak új szabályozása. A centralizáció ebben az ág­ban 30 százalék körüli nye­reségcsökkentésben nyert megfogalmazást, amelyet az előbb említett hatások mel­lett a termelési adónak kel­lett volna biztosítani. — Már az indulásnál is­mert volt, hogy az építő­iparban a szabályozóválto­zás több bizonytalansági té­nyezőt rejtett magaban, mint például az iparban. Ennek alapvető okai voltak. Az újonnan megjelent árjogsza­bály, illetve az új építési normák szerint képzett árakban az áremelkedések és a bérjárulék-emelkedések nagyobb részben ellentétele­ződtek — ez hosszabb távra készült viszont ezt csak az 1976. január 1. után kö­tött szerződésekben lehetett alkalmazni. így a teljesítmé­nyek számlázása részben még régi áron történt, a ki­vitelezők csak a közvetlen anyagfelhasználás begyűrű­ző áremelkedését érvényesít­hették. Nehezítette az átte­kintést — egyben eltérő fel­tételeket teremtett — az is, hogy a régi áras munkák részaránya igen eltérő volt. — Akkor tulajdon­képpen minden vállalat és szövetkezet más-más helyzetbe került? — Igen. E tekintetben a megyei szövetkezetek nagy része előnyös helyzetben volt, csekély volumenű régi áron vállalt munkájuk 1976- ban befejezést nyert. Nem egészen állt viszont ez a két tanácsi építőipari vállalatra. Az építő és szerelő vállalat — náluk jelentős részarányt képvisel a régi áron vállalt munka, az alacsonyabb jö­vedelmezőségű lakásépítés — alig haladta meg a korrigált bázis nyereségét, ugyanak­kor a tanácsi építőipari vállalat döntően új vállalású és jórészt mélyépítőipari te­vékenységből származó mun­káinak eredményeként az 1975-ös nyereséget is túl­szárnyalta. — Az építőipari ágazatba tartozó 17 szövetkezet közül 10 a korábbinál jobb, vagy azt megközelítő nyereséget ért el, 3 a várt szinten ma­radt, míg 4 eredménye gyen­gébb a korrigált bázisnál is. Kiugróan jó eredményt mu­tat fel a mérleg alapján az Ófehértói Vegyesipari, a Baktalórántházi Építőipari, a Nyíregyházi Építőipari, a Demecseri Építőipari, az Ibrányi Építőipari Szövetke­zet. — A jó eredmények mennyiben származnak a gazdálkodó szervek jobb, szervezettebb, ha­tékonyabb munkájából? — Egyértelműen ez még nem ítélhető meg, erre a ké­sőbbiek során az ellenőrzé­sek adhatnak feleletet Any- nyi azonban megállapítható, hogy a kivitelező szervek egy része növelte a szabad­áras munkák részarányát, ezek bruttó haszonkulcsát az építési-szerelési adó megszű­nése ellenére nem csökken­tette. Ennek lényegében ár­színvonal-mérséklő hatást kellett volna kiváltania. Egyes szövetkezeteknél az építőipari tevékenység mel­lett jelentős a faipari profil is, főként a ládaipari tevé­kenység, ahol olyan tapasz­talataink is vannak, hogy az 1976. január 1-i termelői ár­rendezés következtében a késztermékek ára jobban emelkedett, mint a felhasz­nált alapanyagoké. — A sok jó eredmény mellett említett rossz példát is. Milyen okok­ra vezethető ez vissza? — A lemaradók közül el­sősorban a Mátészalkai Épí­tőipari Szövetkezetét kell említeni, ahol azon objektív nehézségeket elismerve, amelyek a lakásépítés ala­csonyabb jövedelmezőségé­ből származnak, s figyelembe véve a szolgáltató jelleg kö­vetkeztében felfejlesztett szervizüzem gyenge eredmé­nyét is, elsősorban belső szer­vezési hiányosságok, a ha­táridők be nem tartása, az , előző évekről áthúzódó kü­lönböző jellegű problémák vezettek oda, hogy a szövet­kezet veszteséggel zárta az évet. — Ugyancsak gyenge ered­ményt mutatott ki a Kisvár- dai Építőipari Szövetkezet is. Mégpedig olyan szervezé­si hiányosságok miatt, ame­lyek következtében nem tud­ta' megvalósítani az év vé­gére ütemezett létesítmények átadását. A befejezetlen ter­melés emiatt aránytalanul megnövekedett, árbevétel­ként nem számolhatták el, és ez nyereséget nem hozott. — Milyen következte­tések vonhatók tehát le az építőipar múlt évi gazdálkodásáról? — Figyelembe véve a két­ségtelenül mutatkozó ered­ményeket és fejlődést, a ki­ugróan jó eredményeket né­mi fenntartással kell fogadni, azok nem mind a hatéko­nyabb gazdálkodás eredmé­nyeként jöttek létre. A mun­kától független többletnye­reség is keletkezett, ezért került sor időközben külön­böző intézkedésekre — a ter­melési adó módosítása, az árkockázati fedezet mértéké­nek módosítása és részbeni elvonása — amelyek hivatva vannak arra, hogy a kellő átrendeződést biztosítsák, s a valóban hatékonyabb gaz­dálkodásra ösztönözzék a vállalatokat és szövetkezete­ket. Balogh József Női blúzok, nadrágok Az OKISZ Labor megren­delésére 8500 darab külön­böző női blúzokat, nadrágo­kat gyártanak az első fél­évben a Baktalórántházi Vegyesipari Szövetkezet textilüzemében. Képünkön: Botos Sándorné a nadrágok varrását végzi. (Elek Emil felvétele) A JÖVÖ NEMZEDÉK FELKÉSZÜLT TANÍTÓI Magasabb mércével A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­lán nincsenek külön párt- szervezetben a párttag hall­gatók. Annak ellenére, hogy létszámuk (19), ez lehetővé tenné. Okoz-e ez nekik vala­miféle feszélyezettséget? Reményi Katalin. Igaz, ő már csak „félig” hallgató, mert a KISZ-bizottság meg­bízott titkára is egyben. Ne­gyedéves matematika—peda­gógia szakos, 1976 áprilisá­ban vették fel a pártszerve­zetbe: „Akkor még hallgató vol­tam. Feszélyezettség érzését soha nem keltette az, hogy közös pártszervezetben dolgo­zunk a tanárokkal. Olyankor van bennem egy kis drukk, amikor ifjúsági téma kerül napirendre. Elvárják, hogy szóljunk, véleményt mond­junk. Ezt meg is tesszük. Ügy látom, el is fogadják. Semmiféle megkülönbözte­tés nincs. Éppen annyi a jo­gunk és kötelességünk, mint a tanár párttagoknak.” Egyenrangúság Tóth Zsuzsa negyedéves történelem—orosz szakos: „Én 1976 októberében lettem a párt tagja. A pártéletben, pártrendezvényeken elmo­sódnak a különbségek tanár és hallgató között. De, hogy hallgatóként lettem párttag, ez a körülmény nagyobb kö­vetelményt támaszt. Különö­sen akkor, amikor annál a tanárnál vizsgázom, akivel egy pártszervezetben vagyok. Alaposan fel kell készülni. Ne várja az ember, hogy ve­le szemben elnézőek legye­nek. Vizsgán csak hallgató— tanár viszony lehetséges. A pártban viszont egyenrangú­ak vagyunk. Párttag tanára­ink azonban tőlünk nagyobb aktivitást várnak a nem párt­rendezvényeken is, mint a párton kívüli hallgatóktól. Ez történt akkor is, amikor Hársfalvi tanár úr politikai vitakört vezetett, amelyen a közművelődési törvényről volt szó. Ránk különösen kí­váncsi volt, értjük-e. felké­szültünk-e belőle? Ügy ér­zem, "velünk szemben maga­sabb mércét állítanak. És ez szerintem helyes is.” Csucsi Ágnes másodéves tanító szakos. 1976 decembe­rében lett párttag: „Kevés még a tapasztalatom. Két taggyűlésen vettem részt. Ne­kem először furcsa volt, hogy megváltozott a viszony a hall­gató és tanár között a párton belül. Ezt a légkört még meg kell szoknom. Tanulni kell a közéleti szereplést is. Én is több párttag tanár előtt vizs­gáztam már. Ez arra ösztön­zi az embert, hogy jobban készüljön, vigyázzon, le ne égjen. Nagy blama lenne.” Diákváros. Lakóinak lét­száma megközelíti az 1800-at. A holnap pedagógusai, a jö­vő nemzedék nevelői-tanítói. Felkészültségüktől, emberi helytállásukról, eszmei elkö­telezettségüktől függ jórészt, milyen lesz a felnövekvő nemzedék. Nagy gondot for­dítanak itt emberi, szakmai és politikai képzésükre, ne­velésükre. Nem csupán „hi­vatalból”, a marxista—leni­nista tanszéken, hanem a pártbizottságon, a pártszerve­zetekben is. Gáspár László, a pártbi­zottság titkára: „Már a XI. kongresszust megelőző idő­szakban (akkor még nem ő volt a pb titkára) előtérbe került a hallgatók közül a legjobbak párttaggá nevelése. Főiskolánkra 18—20 évesen kerülnek a fiatalok, s mikor­ra végeznek, 22—26 évesek. Ügy gondoltuk, nem jelent­het hátrányt a fiataloknak az, hogy csak tanulnak.” Főiskolai hallgatónak is le­het bizonyítani. Teljesíteni a párttagsággal járó követelmé­nyeket. Igaz, hogy itt más­ként, mint egy üzemben. Mi­lyen követelményeket állí­tanak a főiskolán a pártba jelentkező hallgatóval szem­ben? A pártbizottság titkára: „Első a kiváló tanulmányi eredmény. Ennek megítélése differenciált. Lehet, hogy va­laki egy közepes eredményért többet hajt, mint a másik egy jelesért. Legfontosabb az, hogy saját képességeihez mérten a maximumot adja a hallgató. A másik követel­mény a közösségért végzett munka. A harmadik a politi­kai érettség és tisztánlátás.” Szóba sem kerülhet olyan hallgató, aki ezeknek a kö­vetelményeknek nem felel meg. Inkább több az, aki ma­gasan teljesíti a „normát”, mégsem lehet párttag. A ta­nárképzőn 1650 tagja van a KISZ-nek. 59 KlSZ-alapszer- vezetben tevékenykednek a fiatalok. A fiatal párttagok itt végzik pártmunkájukat. Át sem engednek a „szűrőn” olyan fiatalt, aki pártmegbí­zatásainak nem tett eleget. Külső szemlélőnek nehéz megítélni, nem túl magas-e a mérce? Tény, hogy tavaly a pártba felvetteknek két­harmada főiskolai hallgató volt: nyolc fiatal. Az idei ne­velési tervben 11 hallgató ne­ve került szóba. Valóban jó előiskolája a pártnak a KISZ a főiskolán. Csak annak a hallgatónak szavaz bizalmat, lesz ajánlója, aki mindenben kiválót nyújt. Stúdium generate Működik a főiskolán a stú­dium generále. Hogy mit ta­kar e fogalom? Négyszáz to­vább tanulni szándékozó kö­zépiskolás diák segítését 9 tantárgyból. Levelekben kül­dik részükre a feladatokat, így érkezik a megoldás. Az­tán kijavítva újra megkap­ják. így készítik fel őket az egyetemi, főiskolai felvételre. Ez az egyik legjelentősebb pártmegbízatásuk a fiatal hallgató párttagoknak, vagy a pártba jelentkezni szándé­kozóknak. A legjobb diák le­velezők részére az iskolai szünidőben szervezett foglal­kozásokat vezetnek. Ezt a pártmegbízatást együtt vég­zik a fiatal tanárokkal. Pá­pai Mária, Tóth Zsuzsa, Be- recz Katalin, de többen is itt bizonyítottak. Most legalább tízen végeznek ilyen párt­megbízatást. A hallgató párt­tagok többsége KISZ-vezető. Emellett vállalják még ezt a pluszmegbízatást, közülük többen is. A főiskolán párttagnak fel­vett hallgatók az életben, a pályán is helytállnak. Milyen jelentősége van an­nak, ha valaki főiskolai hall­gatóként lesz vagy lehet a párt tagja? Reményi Katalin: „Már a főiskolán bizonyíthat. Ez fel­tétlenül előny. Ha végzünk, olyan környezetbe kerülünk, ahol előbb megismernek, az­tán évekig kell dolgozni, bi­zonyítani, míg valaki jelent­kezhet a pártba. így meg olyan plusszal indulhatunk az életbe — s ez a pedagó­guspályán különösen fontos — hogy azonnal bekapcsolód­hatunk a mozgalomba. Szá­míthatnak ránk. Azonnal tud­juk hasznosítani az itt szer­zett tapasztalatainkat a párt­munkában is. Mozgalmi tapasztalatok Csucsi Ágnes: „Sok moz­galmi tapasztalatot szerzünk a főiskolán a KISZ-ben és a pártban. Gondolom, így ko­rábban meg tudunk felelni azoknak a követelményeknek is, amelyet elvárnak a peda­gógustól, a tantestületben és a pártszervezetben.” Tóth Zsuzsa: „Nem én ta­láltam ki: az embernek egész életében bizonyítania kell. Ezt jó mielőbb megkezdeni. Ha párttagként kezd az em­ber a pályán, ez pluszmun­kát, fokozottabb helytállást is jelent. Ehhez kapunk segít­séget. Biztos marxista—leni­nista világnézeti alapokkal indulunk.” A végzettek közül többen felkeresik az intézetet. El­mondják tapasztalataikat, ta­nácsokat kémek. Akad aztán közöttük olyan is, aki vissza­kerül ide oktatni, nevelni. Szabó Terézt itt vették fel párttagnak. Szerencsen taní­tott a gmináziumban. Most kollégiumi nevelő. Reményi Katalin is itt marad taníta­ni. Több itt nevelt párttag oktatója van az intézetnek. Itt maradtak a főiskolán, vagy visszajöttek. Reményi Katalin, Tóth Zsuzsa, Csucsi Ágnes és a többiek az első „fecskék”, akik a hallgatók közül első­ként lettek tagjai a pártnak. Biztosan követik majd őket a többiek. Van utánpótlás, ajánlja őket a KISZ. Ezek a fiatal pedagógusok azonban az alma matertől nemcsak főiskolai oklevéllel búcsúznak majd. hanem valamivel gaz­dagabban. Farkas Kálmán Amikor összeháza­sodtunk, összeraktuk a könyvtárunkat és kiakasztottunk rá egy táblát: „Könyvet még neked sem adok köl­csön!” Tartottuk ezt majd­nem három hétig. Ak­kor anyám megláto­gatott és kinézett két regényt. Mondtam, hogy ez kivétel, a fe­leségem hozzájárult. Ezek után megyek haza egy szép nem­zetközi világnapon és látom, hogy két újabb könyv is hiányzik. Most már összesen négy. Az ő anyja is meg­látogatott bennünket távollétemben. Node én nem járultam hoz­zá, hogy könyvet vi­gyen el. — Rád hivatkozott, hogy veled már meg­beszélte! — mondta a feleségem. vitte el. Megyünk az anyósomékhoz, könyv nincs. Valaki elvitte, akinek egy könyvét anyósom nem tudja visszaadni. — Te berhelted el! M könyvek — Az más, szívem. Az • anyád szava, az szent. Három hét múlva a kölcsönkönyvtár ránk írt, hogy büntetés ter­he mellett szolgáltas­suk vissza egyik rit­kaságát. Kiderült, hogy az anyósom azt — mutat szemrehá­nyóan a lányára, aki egyúttal az én felesé­gem. — De hiszen én an­nak adtam oda, aki­nek nem tudtuk visz- szaadni a Maca Ro­binsonját. Maca az unokahú­gom. Nagy olvasó, mint mindenki a csa­ládunkban. Számon­kérésnél kijelentette, hogy a könyvet to­vábbadta, mert valaki elvesztette a kölcsön- könyvtári könyvét és ez éppen az. — Ki vesztette elf! — rivalltunk rá egy­szerre mindnyájan. — Te! — mutatott rám pityeregve. — Ma voltam a könyv­tárban, kifizettem a büntetést is helyetted. Ahelyett, hogy meg­köszönnétek, még kia­báltok. A könyvtári könyv tehát rendben van. De mi van a többivel? (gesztelyi)

Next

/
Thumbnails
Contents