Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-30 / 75. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. március 30. Napi külpolitikai hírmagyarázat Üj kabinet—régi gondok Lázár György Veszprém megyében LÁM, ALIG T0BB, mint egy héttel a közigazgatási választások után nemcsak jó néhány francia város polgármesteri posztján, hanem a miniszteri bársonyszékekben is változás következett be. Giscard elnök pedig a kétfordulós szavazás után — ami a baloldal impozáns előretörését és a kormánytöbbség érzékeny vereségét hozta magával — úgy nyilatkozott, hogy más a helyi, és megint más az országos politika. Úgy tűnik, a vártnál nagyobb irányú visszaesés késztette mégis az elnököt arra, hogy létrehozza az úgynevezett választási kabinetet. Meglehet, a meglepetésszerű bejelentés, Barre lemondásának, majd újbóli megbízásának híre olaj a tűzre, s az amúgy is elégedetlen francia giscardisták, valamint a centristák körében nem talál kellő és kedvező visszhangra a mesterséges kormányválság. Ahhoz pedig nem kell közelről ismerni a francia politikai mentalitást, hogy előre megjósoljuk: a 37 helyett csupán 15 tagú kabinet — már csak a tárcáját vesztett 22 tekintélyes politikus táborának dohogása és méltatlankodása miatt is — beláthatatlan követekezményekkel, netán heves vádaskodásokkal szíthatja tovább a feszültségtől telített francia belpolitikát. Különben is: az elnök által hétfőn este bejelentett gazdasági intézkedések szinte egytől-egyig olyanok, amelyek Giscard d’Estaing beiktatása óta gyakran kerültek szóba, még gyakrabban kerültek le a napirendről, mint megvalósíthatatlanok, vagy egyenesen idejét múltak. A francia lapok egyike-másika úgy véli: képtelenség lenne feltételezni, hogy az új Barre-kabinet megbirkózik majd azokkal a gondokkal, amelyekkel elődje nem volt képes. Annál is inkább, miután annak az élén a Raymond Barre állt JÓ NÉHÁNY POLITIKUS személye körül is fellángolt a vita. Poniatowski belügyminisztert például több oldalról is támadják, mégpedig nemcsak tárcájának fogyatékosságai miatt, hanem azért is, mert két és fél év alatt két vesztes választási csata fűződik a nevéhez. Azt is sokan felróják az elnöknek, hogy hétfőn este adós maradt valamiféle új politikai irányvonal körvonalazásával. Giscard d’Estaing beszédében egyenesen arra buzdított, hogy a régit kell folytatni. Nos, a franciáknak erre vonatkozóan nincsenek — nem is lehetnek — illúzióik: az infláció rohamos növekedése és a munkanélküliek számának a gyarapodása sokak szerint éppen ennek a gazdaságpolitikának a szükségszerű következménye. Gyapay Dénes Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden kétnapos látogatásra Veszprém megyébe érkezett. A megyeszékhelyen Pap János, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első tit. kára és Dr. Radnóti István, a megyei tanács elnöke köszöntötte. A miniszterelnök ezután a veszprémi pártházba látogatott, ahol a megye vezetőinek jelenlétében Pap János tájékoztatta Veszprém megye politikai, társadalmi és gazdasági életének fejlődéséről. Lázár György délután a Veszprém megyei párt- és tanácsi apparátus, valamint a tömegszervezetek vezetőinek, képviselőinek aktívaértekezletén tájékoztatót tartott az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről. A Minisztertanács elnöke a késő délutáni órákban felkereste a veszprémi vegyipari egyetemet Tájékozódott az egyetem életéről, a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet a Műszaki Kémiai Kutató Intézet, valamint a Nehézvegyipari Kutató Intézet munkájáról, majd a tanárokkal, a kutatókkal eszmecserét folytatott az oktató, a nevelő és a tudományos munkáról. Lázár György szerdán Veszprém megye ipari és mező- gazdasági üzemeiben tesz látogatást. Befejeződött a „Szövetség 77” parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat Befejeződött az egyesített fegyveres erők egyeztetett kiképzési terve szerint az egyesített fegyveres erők állományába kijelölt erők parancsnokai és törzsei részvételével március 21-től 29-ig végrehajtott „Szövetség—77” parancsnoki, — törzsvezetési gyakorlat, amelyet V. G. Kulikor, a Szovjetunió marsall- ja, a Varsói Szerződés tagállamainak egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka vezetett. A gyakorlaton — V. G. Kulikov marsall vezetésével — az egyesített fegyveres erők törzse, valamint a Magyar Néphadsereg, a Csehszlovák Néphadsereg és a szovjet hadsereg hadműveleti törzsei vettek részt. A gyakorlat keretében sor került a szövetséges hadseregek haderőnemei és fegyvernemei közös harctevékenysá- gének megvívásával összefüggő kérdések feldolgozására. A kitűzött feladatok megoldása során bebizonyosodott, hogy a tábornokok, tisztek és törzsek hadműveleti felkészültsége magas színvonalú. A közös gyakorlás eredményesen hozzájárult a Varsói Szerződés testvéri hadseregeinek, törzseinek további ösz- szekovácsolásához, az együttműködés és a fegyverbarátság szilárdításához. A gyakorlat egyes mozzanatait megtekintette és az értékelésen részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és a Magyar Néphadsereg vezetői. Ugyancsak részt vett a gyakorlat értékelésén az erre az alkalomra hazánkba érkezett Martin Dzur hadseregtábornok, Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, valamint a Csehszlovák Néphadsereg több más vezetője. POKOLGÉPESEK ÖSSZEESKÜVÉSE (1.) Freda nem emlékszik — Hol volt ön 1969. december 12-én? — Nem emlékszem, talán Pádovában... — De hiszen pontosan tudnia kell, mert másnap hajnali hatkor Padovában egy razzia alkalmával előállították! Csak kell emlékeznie, hogy hol volt előző nap! — Akkor sem tudom — hangzik a csökönyös válasz. — Miért vásárolta a pokolgépekhez használatos 51 gyújtószerkezetet? — csattan az újabb kérdés. — Azért, hogy átadjam Hamid kapitánynak. — Nézze meg ezt a képet, ismeri ezt az embert? — Sohasem láttam! — Különös, mert védője azzal adta ide nekünk, hogy ő az a titokzatos Hamid kapitány, akiről azt állítják önök, hogy arab titkos ügynök ... Válaszoljon még egy kérdésre! — Mikor adta át Hamid- nak ezt az 51 gyúj tószerkezetet? — Erre véletlenül jól emlékszem: 1969 júniusában. — Hát ez különös. Látja ezt a számlát? A cégtől szereztük be, amely e szerkezeteket eladta önnek, s a dátum 1969 szeptembere. Hogyan volt képes ön a szeptemberben vásárolt gyújtószerkezeteket júniusban átadni állítólagos megbízójának? S ami még különösebb: hogyan lehetséges, hogy a milánói mezőgazdasági bankban 1969. december 12-én elkövetett bombamerényletnél a pokolgép aktivizálására éppen kilenc ilyen gyújtószerkezetet használtak? Nem látja, hogy a bizonyítékok sűrűsödnek ön ellen? Miért nem ismeri be, hogy egyik szervezője, vagy végrehajtója volt ennek a bombarobbantásnak, mely tizenhat ártatlan ember életébe került? Az SS csodálója Ez a szócsata az 1969-i milánói bombarobbanás Catan- zaróban újrakezdődött bírósági tárgyalásán játszódott le a bíróság elnöke és Franco Freda, az egyik fő gyanúsított között. Freda ismert pa- dovai újfasiszta, az SS csodálója és az AR nevű újfasiszta terrorszervezet alapítója. Később belépett az Olasz Szociális Mozgalom elnevezésű újfasiszta pártba és amikor az „Uj Rend” fasiszta szervezet terrorosztagai megalakultak, azonnal csatlakozott ehhez a csoportosuláshoz. Freda azért annyira magabiztos az 1969-i és a mai pokolgépes merényletek miatti büntetlensége ügyében, mert ezeket az ügyeket (mivel „befolyásos körök” érintettek benne) eddig eltussolták. A második fő vádlott a milánói bombások perében a szintén szabadlábon védekező Giovanni Ventura, aki 1965 végén lépett be az újfasiszta pártba, majd szélsőjobboldali úszító röplapok szerkesztője és kiadója lett. Később azzal vált hírhedtté, hogy újfasiszta ügynököket próbált beszivárogtatni ultrabal szervezetekbe. Ily módon megbízóinak azt a taktikáját akarta érvényesíteni, hogy a jobboldali terrorcselekményeket mint a baloldal akcióit tüntessék fel, s így programhangulatot szítsanak a népi erők ellen. A többi harminckét vádlott közül csak Giannettini újfasiszta újságíró, a SÍD, az olasz katonai titkosszolgálat egykori ügynöke jön f egy őrök között a tárgyalóterembe, ö ugyanis egyelőre még vizsgálati fogságban van, s mivel csökönyösen hallgatott és fedezte megbízóit, arra számít, hogy megőrizheti majd büntetlenségét. Hamis útlevél A SÍD két volt vezetőjét, Maletti tábornokot és Labru- na századost bűnpártolással vádolják. E két katonatiszt ugyanis hamis útlevéllel látta el és kiszöktette az országból a letartóztatás elől Marco Pozzant, a titkosszolgálat ügynökét, aki az összegyűlt bizonyítékok szerint nagyon sokat tudott volna mondani a katonai titkosszolgálat szerepéről a milánói és más újfasiszta merényletekben. Világos azonban, hogy azoknak a befolyásos köröknek, melyek 1969—70-ben úgy akarták megakadályozni a baloldali erők előretörését, hogy egy jobboldali diktatúra megteremtését egyengessék, nem érdekük, hogy fény derüljön az igazságra. Következik: Golyók az ügyésznek. Árkus István NEMZETKÖZI SZEMLE 77/3. Az SZKP az életszínvonal emeléséért A márciusi szám a Testvérpártok kongresszusai című sorozatában részleteket közöl a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusán elhangzott Le Duan-beszámoló- ból és az Izrael Kommunista Pártjának XVIII. kongresz- szusán elhangzott központi bizottsági jelentésből. Rövidítve közli a lap a Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága 13. plénumának a választási kampányok értékeléséről hozott határozatot. „Az SZKP az életszínvonal emeléséért” összefoglaló cím alatt olvashatjuk az SZKP KB-nak a mezőgazdaságban és az iparban dolgozókhoz, valamint az ország összes dolgozóihoz intézett levelét és azt a párt- és kormányhatározatot, amely a közszükségleti cikkek termelésének fejlesztéséről és a minőség javításáról szól. Cikkek foglalkoznak az arab világgal: az arab országok kommunista és munkáspártjainak értekezletéről kiadott közlemény; Egyiptom nehéz napjai a zavargások után; Szaúd-Arábia olajipari miniszterének a Der Spiegelnek adott nyilatkozata az olaj helyzetről és az OPEC jövőjéről.' „A válság és vámszedői” rovatban összeállítás olvasható a nyugati konjunktúra kilátásairól, valamint az Európában kialakuló NSZK— amerikai hegemóniáról. A jól hasznosítható nemzetközi eseménynaptár mellett áttekintést kapunk Alva Myrdalnak a fegyverkon- junktura megállapításáról szóló, New Yorkban megjelent könyvéről. I Harcoslévtiíecleki 1935. Az ország választásokra készül, megkezdődött a választópolgárok összeírása, és a választási névjegyzék összeállítása. A szociáldemokrata párt központjából dr. Kiss Jenő jött le tájékozódni a helyzetről, megbeszélni a képviselőjelölt indításának lehetőségét. Bejelentette, hogy a központ nem tud pénzt adni a kedvezőtlen német és osztrák politikai változások miatt. Sok az emigráns ezekből az országokból, akiknek támogatását a párt erkölcsi kötelességének tartja. Próbáljuk megszerezni a választásokhoz szükséges pénzt, jelöltről a központ gondoskodik. A jelölt személyére vonatkozólag a központ Pajor Rudolfot gondolná. A pártvezetőségünk Pajor Rudolf jelölését nem fogadta el. A jelölt személyére vonatkozólag megállapodás nem történt. A pártvezetőség megbízta dr. Barát Ferencet és Fazekas Jánost, hogy keressék meg a Kereskedők, Gazdák Körét és tárgyaljanak az anyagi támogatás mértékéről, szerezzenek pénzt a választások finanszírozására. A Kereskedők, Gazdák Köre klub volt a Rákóczi u. 4. sz. alatti ház emeletén. Tagjai kereskedők, zsidó földbirtokosok és bérlők voltak. Az elgondolás az volt, hogy a fasizmus előretörésével erősödnie kell az antifasiszta mozgalomnak is. Az elgondolás téves volt, mert a kör tagjainak jelentős része nem tudta felfogni politikailag a fasizmus veszélyét. A kör elnöke Ungár Ernő, titkára Sipos Miklós, ök támogatták ugyan dr. Barát Ferenc és Fazekas János javaslatait, de a vezetőség többsége elvetette azokat. Különösen ellenezte dr. Bernstein főrabbi, mondván: „A nehéz helyzetben lojalitást kell tanúsítani a város vezetői és a kormány iránt. A kormány egyensúlyi állapot fenntartására törekszik, nem engedi, hogy a jobboldali szélsőségek komoly politikai erővé váljanak.” Nem akarták kompromittálni magukat a nagybirtokos arisztokraták előtt sem, akikhez fontce kereskedelmi kapcsolatok fűzték őket. Termékeiket ők vásárolták fel, hitelt nyújtottak a nagybirtokosoknak és ők látták el azokat iparcikkekkel is. Anyagiak híján így nem volt lehetőségünk indulni az országgyűlési választásokon. A pártvezetőség úgy határozott, hogy a képviselőtestületi választásokon indulunk, a választáshoz szükséges anyagi alapot előteremtjük. A pártvezetőség megbízta Pál Ferencet, Fazekas Jánost és Pintér Andrást, hogy keressék meg a polgármestert és a választói névjegyzék egy példányát kérjék el a szociáldemokrata párt részére. Várallyay Jenő saját kérésére kimaradt a küldöttségből, mert előzőleg egy másik küldöttség élén összekülönbözött a polgármesterrel. A polgármester akkor azt mondta, hogy megérti a munkásokat, ha hozzá jönnek, de „Várallyay úr nem munkás, mi keresnivalója van a küldöttségben”? Várallyay visszavágott a polgármesternek azzal, hogy a küldöttek kiválasztása nem a polgármester feladata, hanem a munkásoké. A küldöttség tagjai tiltakoztak a polgármester kijelentése miatt. A vita személyeskedéssé fajult. Azzal fenyegették a polgármestert, hogy ráborítják az íróasztalt. Ilyen előzmények után taktikai meggondolásból állítottuk össze a küldöttséget, melynek látogatása eredményes volt. A polgármester hajlandó volt kiadni a választói névjegyzék egy példányát, de a törvényben biztosított önköltségi árat nem akarta elengedni. Ez több mint száz pengő kiadást jelentett. Pénzünk nem volt, ezért kértük, engedje meg a névjegyzék lemásolását. A polgármester hozzájárult. Utasította a városi könyvtár vezetőjét, hogy a könyvtárszobában négy személy a másolást 10 napon keresztül végezheti. Másnap megkezdődött a nagy munka, 10 nap alatt be is fejeztük. A másolást reggel 8-kor kezdtük és délután 14 óráig folytattuk. A városnak négy választási körzete volt, ezért a választói névjegyzéket 3 indigós másolattal készítettük el. A választói névjegyzék leírásában részt vettek: Várallyay, Várallyayné, Pál Ferenc, Jancsó József, Kocsik András, Mezei Tibor, Augusztinyi József, Pintér András. Naponként váltogattuk egymást. Rendelkezésünkre állott hát a választási névjegyzék, a választópolgárok összes személyi adatával és pontos lakcímével. Házi agitáció során meglátogattuk őket, kivéve a rendőrségi, csendőrségi, katonatiszti állományú egyéneket, a virilistákat. Ezekről tudtuk, hogy szavazataikra úgysem számíthatunk. A választói névjegyzék alapján össze tudtuk állítani a jelölteket, olyan személyekből, akik rendelkeztek szavazójoggal. A jelöltek között voltak munkások, Fekete István, Korbély János, Palotai Pál, Gyureskó Mihály, Kupferschmiedt András, Tarcali Mihály, Somogyi Gyula, Pápai és Szikora elvtársak. A kisiparosok közül Kovacsics Gyula, Karóczi István, Czinkovszki Márton, Kampf elvtársak. A jelöltek között voltak törpebirtokosok két holdig, kisbirtokosok 5—6 holdig, középparasztok 15—20 holdig. Volt gyógyszerész jelöltünk, Lányi Andor személyében, aki közismerten demokratikus gondolkozású volt. írógépen mintegy 2000 röplapot készítettünk. Nagyrészt Várallyayné gépelte, aki kiváló gyors- és gépíró volt. De segített Kollin Sári és Neubauer Géza is. Egy írógépet Mezei Tibor hozott a lakásukról, a másikat Barát Ferenc szerezte. A szavazólapokat a nyomdászok készítették el, társadalmi munkában. Szavazólapjainkat és a röpiratot borítékba téve, házi agitáció során juttattuk el a választópolgárokhoz. Kértük, hogy szavazásnál a mi szavazólapunkat dobják az urnába. A választási röpiratot Várallyay Jenő fogalmazta. Hatásos, agitatív jellegű röp- irat volt, a társadalom többségéhez szólt. Még ma is emlékszem néhány sorára, mert sokszor diktáltam a gépíróknak. A röplap így szólt: „Választó polgárok! Aki még most is a rendszer szekerét tolja, megérdemli sorsát. A munkásnak nincs munkája, betevő falatja sincs biztosítva egyik napról a másikra. A kisbirtokosok feje alól a végrehajtó húzza ki a párnát és utolsó tehenét, kis darabka földjét verik dobra. A kisiparosok helyzete sem sokkal jobb. Magas adókkal sújtják, a kevés állami munkát tőkeerős, jó összeköttetésekkel rendelkező, megyén kívüli vállalatoknak juttatják. A kereskedő hiába várja a vevőket az üzlet ajtajában, mert a lakosság jövedelem híján vásárolni nem tud. Nagy gond a kisiparosnak és kereskedőnek hónap végén a műhely- és üzletbér, valamint a villanyszámla kifizetése. Az adófizető állampolgárok filléreit a város vezetői ellenőrzés nélkül használják fel. Ez így nem mehet tovább!”
