Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977, március 27. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev beszédet mondott a szovjet szak- szervezetek kongresszusán — A francia baloldal további sikereket ért el a községtanácsi választások második fordulójában KEDD: Kádár János vezetésével magyar párt- és kormány- küldöttség utazott az NDK-ba — Az indiai parlamenti választások a kongresszus párt és Indira Gandhi vereségét hozták — Koszigin szovjet kormányfő Helsinkiben tárgyal SZERDA: Hollandiában lemondott a kormány — Az angol alsóházban a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány nem jutott többségre CSÜTÖRTÖK: Tanzániában tárgyait Podgornij szovjet államfő —Delhiben letette az esküt az új indiai miniszterelnök, Morardzsi Deszai PÉNTEK: Hazaérkezett Berlinből a magyar párt- és kormány- küldöttség — összeültek Brüsszelben a NATO-országok hadügyminiszterei — Párizsban beiktatták polgármesteri tisztébe Jacques Chirac-ot SZOMBAT: A közös piaci tagországok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója Rómában — Vance amerikai külügyminiszter elindult Moszkvába — Kubai—amerikai tárgyalások kezdődtek tengerjogi kérdésekről. A HÉT HÁROM KÉRDÉSE: Ki is hát Morardzsi Deszai, milyen politikát várhat tőle India? Az új indiai kormányfő 81 esztendős, személye aligha jelent tehát fiatalodást az óriási (kevés híján 600 milliós) dél-ázsiai ország politikai vezetésében. Kétszer próbálta megszerezni a miniszterelnöki bársonyszéket: 1964-ben Nehru halála után és 1966-ban Sasztri halálát követően, e két esetben próbálkozásai kudarcot vallottak. Harmadszorra sikerült... Deszai 1930 óta szerepel az indiai politikai életben, ahol hamar tagja lett Gandhi kongresszus pártja végrehajtó bizottságának. Öt évet töltött az angolok börtönében, mert a gyarmatosítók távozását követelte. India függetlenségének kikiáltása után a szak- szervezeti mozgalom egyik vezetője lett, majd Bombáy kormányában kapott irányító szerepet. A szövetségi kormányban a kereskedelem- és iparügyi miniszter, majd 1958 és 1963 között pénzügyminiszter, s innen lépett elő miniszterelnök-helyettessé. Ezt a posztját csak akkor adta fel, amikor Indira Gandhi 1969-ben államosította a bankokat. A kongresszus pártot igyekezett ekkor a kormányfő és pártvezető ellen fordítani, de a kongresszus párt általa vezetett szárnya kisebbségben maradt. Deszai visszavonult Ahmedabadba, Gud- zserat állambeli „fellegvárába” és innen támadta a miniszterelnök-asszony politikáját. Amikor Indira Gandhi rendkívüli állapotot hirdetett ki, Deszait letartóztatták. 19 hónapot töltött rácsok mögött. Az idén januárban szabadult ki, nyomban meghirdette az országban fellelhető ellenzéki erők összefogását. így született meg a dzsanata ... Deszai kijelentette, nem adja fel Indira Gandhi el nem kötelezettségi politikáját, a Szovjetunióval kötött barátsági szerződését, de a megfigyelők szerint az új indiai kormány keresi majd a közeledés útját-módját az Egyesült Államokhoz. A francia baloldalnak milyen esélyei lennének a törvényhozási választásokon? A franciaországi községtanácsi választásokon a kommunisták, szocialisták és baloldali radikálisok együtt és közösen fényes eredményt értek el. A siker nem annyira a szavazatok számának és arányának alakulásában mutatkozik meg, hanem abban, ahogyan a 30 000 lakosúnál nagyobb városok közül 55 a baloldal irányítása alá került, miután 3 híján megőrizték az addig is „vörösnek” számító városokat. ígéretes a tény, hogy újabb és újabb városokban bizonyíthatják a baloldali polgármesterek és városatyák, miként is tervezik-szervezik építő munkájukat a dolgozók javára. A baloldali politikusokat jobban ismerik, megtanulhatják tisztelni a választók, s ez is kedvezőbb kiindulási pont a törvényhozási választások előtt. Morardzsi Deszai, a Dzsanata pártkoalició elnöke, akit kormányalakítással bíztak meg. (Kelet-Magyarország telefotó) De a francia helyzet ismerői figyelmeztetnek is: a falvakban, ahol a plébános és a földbirtokos diktál, a jobboldal még jelentős politikai tartalékkal rendelkezik! S ha ma a különböző nem hivatalos számítások szerint a baloldal a szavazatok 52—53 százalékára számíthat is, ez nem jelent feltétlenül ugyanilyen arányú mandátummegoszlást. Nem beszélve arról, . Barátságunk dokumentuma hogy a nagytőke, a jobboldal „nem fog hozzálátni az ezüsttálca pucolásához, hogy azon adja át a baloldalnak a hatalmat”, még akkor sem, ha az minimális többséget is érne el. — A köztársasági elnöknek például joga van nem a győztes töhbségből kijelölni miniszterelnökét, s ha ezt a többség leszavazza, megint csak az államfő élhet az épp hogy megválasztott parlament feloszlatásának jogával. Így tehát a franciaországi harc ma még csak elkezdődött, de nem dőlt el! Hol tart húsz év elteltével a nyugat-európai integráció? 1957. március 25-én írták alá a híres római szerződéseket, amelyek — akkor még amerikai és vatikáni áldással — nyugat-európai gazdasági és politikai integráció kialakítását célozták. A Közös Piac neve egyhamar ismertté vált. Azt is megtanulta Európa, hogy kik is a „hatok”: az NSZK, Francia- és Olaszország, meg a Benelux-álla- mok. A vámunió viszonylag rövid idő alatt létrejött, a tőkések ugyancsak meg tudtak, egyezni a tőke szabad áramlásának dolgában is. Már gondokat okozott a gyarmatok függetlenné válása után, hogy miként csatolják ezeket az országokat a volt gyarmattartó helyett most már közösségi alapon Nyugat-Európához. A legkevésbé sikerült a politikai egység irányában előrehaladni: de Gaulle tábornok, Franciaország elnöke hallani sem akart valamilyen „nemzetek- fölötti” európai közösségről. A Közös Piac kibővítése sem ment huzavona nélkül: milyen nehezen tudott csak három évvel ezelőtt Nagy-Bri- tannia, Írország és Dánia belépni ... Norvégia, amely pedig már ott állt a Közös Piac kapujában, egy népszavazás után visszalépett. Most újabb három tag kopogtat: Görögország, Portugália és Spanyolország. Valószínű, hogy esetleges csatlakozásuk csak a problémákat szaporítaná. A mezőgazdasági termékek közös, egységes árai ma is megosztják a Közös Piac tagországait. Nincs köztük egység a valutapolitikát illetően. Jövő tavaszra választásokat terveznek — többé-ke- vésbé egyidejűén — egy európai parlamentbe, de ahogyan közeledik a dátum, egyre kétesebb, hogy sor kerülhet-e rá? Pálfy József A z okmány, amelyet Berlinben csütörtökön délután látott el aláírásával Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke, valamint Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke, nemcsak a két ország számára nagy jelentőségű. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés,— immár a fejlett szocialista építés szakaszába jutott — két testvéri ország még jobb, még magasabb szintű együttműködésének dokumentuma. Egyben kifejezi azt a szándékot és kötelezettséget, hogy a szocialista országok és nemzetek további közeledésének törvényszerű folyamatát a szocialista országok közössége javára átfogóan- fejlesszék és segítsék. A szerződés, amelyet — ratifikálásuk után — törvénytárába iktat mindkét szocialista ország, a mar- zista-leninista politikán alapulva a szocialista internacionalizmus további erősítését szolgálja. Ennek az internacionalizmusnak, testvéri barátságnak kiemelkedő megnyilvánulása volt a Kádár János által vezetett magyar párt- és kormányküldöttség négynapos NDK-beli látogatása. Szívélyes, elvtársi légkör vette körül küldöttségünket — bizonyítékául annak, hogy milyen nagyra értékelik az NDK-ban azt a politikát, amelyet az MSZMP és a Magyar Népköztársaság folytat, és azokat a teljesítményeket, amelyeket — mint ez Erich Honecker beszédében is kifejezésre jutott — a tehetséges, szorgalmas magyar nép elért. A magyar vendégek a Német Demokratikus Köztársaságban tapasztalhatták, hogy ez a baráti szocialista ország, a német munkás- mozgalom legjobb hagyományainak folytatója, hatalmas eredményeket ért el és sikeresen halad az NSZEP VIII. és IX. kongresszusán kidolgozott politika, a IX. kongresszuson hozott határozatok megvalósítása érdekében. „Történelmi jelentőségűnek tartjuk — mondotta Kádár elvtárs a forró hangulatú barátsági nagygyűlésén a berlini Köztársasági palotájában —, hogy Európa szívében a német nép olyan államot teremtett, amely jelentős mértékben gyarapítja a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke nemzetközi erőit.” ★ A magyar párt- és kormányküldöttség pénteken befejeződött négynapos hivatalos, baráti látogatása a Német Demokratikus Köztársaság szombati lapjainak fő témája. A dokumentumokat nagy részletességgel ismertette már pénteken az NDK rádiója és televíziója, megállapítva, hogy a közlemény hitelesen tükrözi a látogatás és az ennek keretében lefolyt különböző tárgyalások tartalmát és légkörét. A Neues Deutschland ünnepi tálalásban, vörös címbetűkkel közölte a szerződés szövegét, a közös közlemény mellett képes beszámolót adott a magyar küldöttség testvéri légkörű búcsúztatásáról. A Der Morgen kommentárja hangoztatja: „A Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttségnek köztársaságunkban tett látogatása, amely az új barátsági szerződés megkötésével zárult, olyan mérföldkő, amely jelzi a szocialista közösség dinamizmusát”. Harcot [évtizedek" PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI A másik jelentős esemény Németországban történt június végén, amikor az SA- alakulatok összerúgtak Hitlerrel. Az SA-nak 2 millió fegyveres tagja volt, fellázadtak Hitler ellen. Hitler a hadsereggel és a fegyveres SS-alakulatokkal leveri a lázadást. Rohm tábornokot több más SA-vezetővel a helyszínen kivégzik, és az SA-t beolvasztják az SS-be. Tudtuk, hogy Németországban a hatalomért harc folyik, erről Buchmger és Esztergályos szociáldemokrata képviselőktől kaptunk tájékoztatást, amikor lent jártak Nyíregyházán, még az események előtt hetekkel, ök Hindenburgot továbbra is a mérleg nyelvének tartották, aki a hadseregre befolyással bírt, és rendelkezett az úgynevezett Vasfront-szervezettel. Az SA leverése után tudtuk, hogy Hitler hatalma megerősödött, Hitlerek bukása nem várható. A szociáldemokrata párt kiadja a „Hová-> merre?” című antifasiszta brossúrát, amit dr. Kiss Jenő elvtárs írt. Jó összeállítású füzet volt, harcos szellemben íródott. Kaptunk belőle ezer darabot. A brosúrákat sem postán, sem kerékpáros küldönccel nem juttathattuk le gyorsan a községekbe, ezért a terjesztésnek más módját választottuk. Heti piackor bejövő szekereseknek adtuk oda a Búza téren, hogy vigyék ki a falukba és adják át az ismerősöknek. így általában a legtöbb községbe eljutott, nem volt vele baj, mert a rendőrség részéről nem érdeklődtek a szállítmány felől. A terjesztésben olyan elvtársak vettek részt, akik ismerték a rendőrségi embereket. Sajben, Resán, Cera, Pál, Mákhel, Dankó András és János stb., akiket a rendőrség a helyszínen nem tudott tettenérni. A terjesztésnek ezt a módját később is alkalmaztuk. Ebben az időben jelent meg gróf Károlyi Gyula könyve, a „Pjatiletka”. A könyv a Szovjetunió ötéves tervével foglalkozott. Vészkiáltás volt a tőkéseknek: mi lesz, ha az 5 éves tervek valóra válnak?! A könyvben benne voltak az ipar és a mezőgazdaság fő termelési adatai. Dr. Barát Budapestről hozott két példányt. A könyv kapóra jött, remekül lehetett használni. Értekezleteken, gyűléseken idéztünk belőle adatokat, míg a rendőrtiszt félbe nem szakított azzal, hogy ne csoportosítsuk tendenciózusan az adatokat. Eljárást indítani nem lehetett, mert nem szociáldemokrata, vagy kommunista irodalomból vettük a példákat, hanem a gróf úr könyvéből. Ezt mi az idézetek alkalmával erősen hangsúlyoztuk. Később még kaptunk egy példányt a kereskedő ifjaktól, egyet pedig Mezei Tibortól, aki kilopta apja könyvtárából. A könyv kézről kézre járt, sokan olvasták. A tél folyamán politikai szemináriumok é6 vitaestek folytak. Vasárnap délutánonként műsoros előadásokat tartottunk, összehoztunk egy jó műkedvelő gárdát. A főrendezői feladatokkal Fekete István gondnok elvtársat biztuk meg. Nagy tapasztalattal rendelkező kiváló előadó és szavaló volt. A műkedvelő csoport tagjai voltak: Dankó János, a két Merkovszki testvér, Lolli sonczi Károly, Ferkó István, Kocsik András. A nők közül: Kupferschmiedt Mária, Fekete Irén, Rausz Ilona és mindenekelőtt Bucskó Boris (Augusztinyi Józsefnél, aki kiváló énekesnő, remek szoprán volt. A súgó Mikula Mihály volt, aki termeténél fogva be tudott bújni az alacsony, szűk súgólyukba. A díszletünk szegényes volt, egy szobából állott, ebbe gyömöszöltünk be minden darabot, némi kis átrendezésssel. Egy hét alatt egy darabot tanultak be a szereplők. Vasárnap megkapták a szerep szövegét. Aztán: hétfőn együttes olvasópróba, szerdán próba a színpadon, pénteken főpróba, vasárnap előadás. Összeszokott, rutinos csoport volt, nehézségek nem voltak sem a szerep betanulásánál, sem a játéknál. A súgó szájukba adta a végszót, vitte a darabot zökkenőmentesen. Az előadások ingyenesek voltak, telt ház előtt Jolytak. Nehézségeink az engedély megszerzése körül adódtak. A rendőrség csak akkor adta ki az engedélyt, ha a megyei hatóság már hozzájárult. Az engedély feltétele a következő volt: le kellett adni a darabot, feltüntetve az író nevét. Közölni kellett a helyárakat, és befizetni az eladott jegyek után az adót a városi jövedéki hivatal pénztárába. A darab benyújtásakor az alispán képviselője megnézte, hogy a darab szerepel-e a szerzői jogvédő iroda listáján. Akkor be kellett fizetni utána a szerzői dijat. A szerzői díj darabonként 40—50 pengő volt. Befizetés után kiadták az engedélyt, ennek alapján a rendőrség is engedélyezte az előadást. A szükség törvényt bont. Mit csinálhattunk pénz nélkül? Elővettük a „Színházi Élet”-et, kiválasztottuk belőle a darabot, megváltoztattuk a darab címét, a szereplők neveit. A darab írójának hol Fazekas Jánost, hol Fekete Istvánt, hol magamat írtam be. Az én feladatom volt az engedély megszerzése és a szöveg kiírása szereplőkre. A művelődési osztály vezetője egyszer megjegyezte: „Maguknál sok tehetséges ember van!” Nem akadékoskodott, kiadta az engedélyt. Az előadások ingyenesek voltak, így nem kellett a városi jövedéki hivatalnak fizetni. Dankó János volt a konferanszié, aki a darab, a szavalatok és a Hacsek és Sajó közötti szövegrészt elmondta. Várallyay Jenő három egyfelvonásos darabot írt: A favágókat, A besúgót, és a Marx Károlyt. A favágókban Várallyay egy ebédszünet alatti beszélgetést írt le, amint a tűz körül beszélgetnek szervezett és nem szervezett dolgozók. Bekerül a munkások közé besúgóként egy lumpenproletár, aki provokációval tőrbe akarja csalni a csoport vezetőit. A munkások próbára teszik, és a besúgó esik a csapdába. Marx Károly című darabjában Marxnak Engelsszel folyatott beszélgetését írja le. Közérthetően, világosan beszélnek a politikai gazdaságtanról, a dialektikus materializmusról, a szervezkedés szükségességéről. A favágók és A besúgó szereplői voltak: Sajben András, Cera Imre, Resán Mihály, Medve Pál, Kocsány Pál, Barna Imre. A Marx Károly szereplői a kőműves Merkovszki testvérek voltak. 1934 telén fogtunk hozzá az egységes munkáskönyvtár kialakításához. Az átszervezést az tette szükségessé, hogy minden szakmai szervezetnek, és a pártnak külön könyvtára volt. Az egyes szakmai könyvtárakban a tudományos marxista könyvek olvasottsága kisebb volt, míg más szakmai könyvtárak nem tudták az igényt kielégíteni a megnövekedett olvasottság miatt. Az összvezetőséggei történt megbeszélés után határozat született a könyvtár egyesítésére. Az egyesítés elvégzésére 5 tagú bizottság alakult. A bizottság elnöke Várallyay Jenőné volt. Tagjai voltak: Jancsó József, Mikula Mihály, Kocsik András, Smiedt Mihály. Nagy munka volt, külön csoportba kerültek a tudományos marxista könyvek, a klasszikus szépirodalmi, természettudományi művek, és propagandabrosúrák. Üj katalógusok készültek. Az indexen lévő könyveket más címen írták be a katalógusba.
