Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-25 / 71. szám
1977. március 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Előre lépni... Válaszlevél Vitkára T ulajdonképpen megszólítással illett volna kezdeni a levelet, de a legjobb szándék ellenére sem sikerült, mert a címzett ismeretlen. Hogy mégis foglalkozunk a dologgal, annak több oka van. Az például, hogy valós tényekről, meglévő hibákról szól, miközben tájékozatlanságból, netán rosszindulatból olyan dolgokat is mások szemére vet, amelyek nem egyebek rágalomnál. De nézzük, mit is ír a vitkai emberek nevében a névtelen levél írója! Először is, hogy „Vitkán rengeteg az almafa, jó a kukorica- és a krumplitermés, illetve csak volt, amikor jó volt a vezetés”. Az újságíró ilyenkor zavarban van, mert mégiscsak furcsa, hogy neki kell válaszolni arra, amit a szövetkezeti tagnak — ha egyáltalán tag volt a levélíró — jobban illene tudni. Való igaz, hogy sok az almafa, de az is igaz, hogy kevés a termés, mert a telepítések idején a legsilányabb homokra ültették a fákat, s a mai 15 éves gyümölcsfák olyanok, mint másutt a jobb földbe telepített hároméves fák. Vajon végignézte-e ön, kedves levélíró, a burgonya-, vagy a kukoricatermést visz- szamenőleg néhány évre — amikor azt írja: jó termés volt, amikor jó volt a vezetés!? Mert ha igen, akkor tudnia kell: soha nem termett még 50 hektáron annyi burgonya, mint tavaly, a tervezett 1,2 millió helyett 2,7 milliós bevételt jelentett a közös gazdaságnak. A kukorica? Itt már más a helyzet. Mert nemcsak a termés volt gyenge, a betakarítás is februárban fejeződött be. A termés — többnyire az időjárás miatt — valóban gyenge volt, ám a késésnek sem csupán a szervezetlenség volt az oka. Kezdetben a szárítók kapacitása miatt kellett halogatni az éretlen kukorica törését, aztán amikor már lett volna helye a vitkai kukoricának is, a lehullott csapadék miatt nem tudtak a kombájnok a földre menni. Februárban sem kombájnok törték, hanem a tagság vonult ki a földekre — hallom a névtelen levél szerzőjét — miért nem lehetett ezt még ősszel megcsinálni? Jobb szervezéssel minden bizonnyal megoldhatták volna. De hogy az almaszüret elhúzódott, hogy a cukorrépa egy részét is a nagyvarsányiak szedték ki, ez már nem írható csupán a vezetőség számlájára. Azt is szóvá teszi, hogy rendszeresen késik a fizetés, pontosabban hogy a tsz 10- én egyszer sem fizet. Ez az állítás is csak részben igaz. mert a fizetési nap tulajdonképpen 15-e. Késés persze így is volt, különösen az év második felében, mert a tsz hitelképtelen volt, s csak akkor fizethetett, ha pénz volt a kasszában. Ön, kedves levélíró, nyilván rosszul emlékszik a múltra, mert ha tudja, hogy 1969- től 1972-ig egyetlen alkalommal sem kapta meg a tagság a kiegészítő részesedést, akkor nem emlegetné a „régi szép” időket. Megkapták viszont 1973-ban, 74-ben, pedig akkor már a mai vezetők voltak ott, s 1975- ben is fizettek 10 százalékot. Igaz, 1976 rosszul sikerült. Az 1974-es 23 ezer 600 forintos jövedelem 20 ezerre csökkent, mert 9 millió helyett csak 4 és felet fizetett az alma, ezt nem tudta ellensúlyozni a jó burgonyatermés, vagy hogy viszonylag rövid idő alatt 2000-ről 2900 literre növelték a tejhozamot. De ez még mindig csak felszín, az igazi okok még mélyebben gyökereznek. A vitkai határ földje semmivel nem jobb terület, mint a járás bármelyik közös gazdaságáé, mégsem tartozik a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek közé. Miért nem? Mert a gyümölcsfák a gyenge homok aranykoronaértékét megemelték, de az 1975-ös meliorációs munkák során kiderült, hogy korábban még az akácsorokat is gyümölcsösnek nyilvánították, így aztán nem csoda, hogy — épp a rossz nyilvántartás miatt — esik el a tsz minden olyan támogatástól, árkiegészítéstől, amely minden kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságot megillet. Ez pedig nem kis összeg. Évente 2,5— 3 millió ez, amely nem csak jó zárszámadásokat jelentett volna, de nagyobb lehetőséget adott voln^ a hátrányok csökkentésére, korszerű gépék vásárlására. Mert azt ön is tudja, hogy a tsz nem áll jól a gépesítettségben. Ezért kellett kölcsön- gépeken kezdeni az őszi betakarítást, de ezért kellett a tiszaszalkai Rábákkal hozzálátni a tavaszi szántáshoz. Ha eddig elolvasta a levelet, azt hiheti, az újságíró mindenét! a körülményeket okolja. Sz£ sincs erről! A termelőszövetkezet vezetői is többet tehettek volna, s jobb szervező munkával javíthattak volna az eredményen. De többet tehetett volna a tagság is. Ha ön tagja a termelőszövetkezetnek, tudja, hogy mennyien nem vesznek részt rendszeresen a munkában. Csak emlékeztetőül említem azt a férfit, aki 15 évi tagság után hagyta ott a tsz-t és mindössze három olyan éve volt, amikor ledolgozta a háztájiért kötelező munkanapokat. De nem kell ilyen extrém példát mondani, az is tény, hogy a 4Ó0 tagból körülbelül 170 az állandó dolgozók száma, s a különbségnek csak egy része nyugdíjas. K étségtelen, hogy ön erre is tud mentséget találni: azt például, hogy kevés a kereset, hogy a szomszéd táblában dolgozó tsz-tag ugyanazért a munkáért többet kap a másik tsz- től és ez nyilván nem jó hatással van a munkafegyelemre. Akár elölről kezdhetném én is erre a választ a körülményekkel, de ennek nem lenne értelme. Sokkal inkább annak, amit a meg nem értés, a vádaskodás helyett tenni kell: a vezetőségnek jobban szervezni, jobban dolgozni, kevesebb okot adni a kifogásokra ; a tagságnak pedig megérteni, hogy előrelépni csak megértéssel, közös akarattal lehet. Ebben azonban a pártszervezetnek is nagyobb feladatokat kell vállalnia, az ellentétek feloldásával, személyes példamutatással. Balogh József Jóna János üvegműves formálja a lomBikot. (Hammel József felvétele) gy látszik, örök életű az országos társasjáték, a Kicsoda-micsoda? — lehetséges, hogy magam is részese leszek egyszer, ha nem is a tévében, hanem valahol másutt, tehát amolyan edzésként szemügyre veszem a hölgyet az eszpresszó félhomályában. Próbálom megállapítani róla: kicsoda-micsoda. Húsz és harminc közötti a hölgy. Inkább szép, mint csúnya, a frizurája inkább vörös, mint szőke, a szeme inkább kék mint zöld, de akár kék, akár zöld, meglehetősen csillog. A szája aka- ratosan görbül, az orra inkább pisze, mint hosszúkás, füle normális, fogazata rendes. Mindezekből természetesen még semmit sem tudnék megállapítani. Csakhogy a hölgy rendel egy duplát. Magyarul, színtiszta magyarul beszél. Ebből megtudom, hogy anyanyelve magyar. Később táskájában kotorász, s mert nem talál valami fontos dolgot, egyenként kirakja cókmókját az asztalra. Látom, hogy a tükör, a fésű, a rúzs és az ilyen-olyan papírok halmazában ott van a személyi igazolvány is, Simon Lajos: JÁTÉK ugyanolyan, mint az enyém, tehát a hölgy kétségkívül magyar állampolgár. Végezetül csak megtalálja a keresett tárgyakat: golyóstollat, jegyzetfüzetet. Gyors mozdulattal a füzetbe fir- kant valamit. Ebből megállapítom, hogy írni-olvasni tud. Ám, ez a tény nem szűkíti, inkább bővíti a kört, hit Az ófehértói Bűzakalász Termelőszövetkezetben munkagépjavítást végez Ceglédi András és Berta Miklós lakatosok. (Elek Emil felvételei Többet és jobbat a piacra I Tízmilliós beruházás a gyarmati ruházati szövetkezetben A portól és olajtól megtisztított gépek mellett ünneplőbe, estélyi ruhába öltözött lányok, és aszonyok ülnek. A Fehérgyarmati Ruházati és Szolgáltató Ipari Szövetkezet nemrég épült, jókora üzemcsarnokában mérlegzáró közgyűlést tartanak. A jelenlévő 400 dolgozó között húsz férfit sem látunk, de elárulhatjuk az itteniek átlagéletkorát: 23 év. Még egy beszédes szám a bemutatkozáshoz: a dolgozók 90 százaléka szakmunkás. Nemcsak az Erdőháton, de a Szovjetunióban, az NSZK-ban- és Ausztriában is ismerik a jelenleg pihenő gépeken készült termékeket. Eredményes export Tankóczi László, a szövetkezet elnöke maga készítette öltönyben lép a mikrofon elé, hogy üdvözölje a megjelenteszen aki írni-olvasni tud, az sok minden lehet. Lehet például tudományos kutató is, lírai költő is. Az diső feltételt persze kizárja a hölgy életkora, a második lehetőséget pedig elveti bennfen- tességem, ugyanis e hazában minden valamire való lírai költőt ismerek, ha másképpen nem, hát fényképről. Ellenben lehet bedolgozó, icipicikét pihengető anyagbeszerző, hiszen — talán nem sértődnek meg e foglalkozási ágak derék dolgozói, amiért leírom, — őket sem személyesen, sem fénykép alapján nem ismerem. A vaksötétben tapogatóznék talán holtom napjáig is, de a hölgy váratlanul segítségemre siet. Előbb körülpislant, hogy nincs-e a láthatáron illetéktelen illetékes, majd óvatosan felém biccent, bátorít, hogy nyugodtan közelíthetek hozzá. Ebből megtudtam, hogy micsoda. Hátra volt még megtudnom a kérdés másik felét, hogy kicsoda. Ám ez örök titok marad előttem, mert dacosan nemet intek a hölgy invitálására. Nem vagyok nagy igényű, nekem a félsiker is elég. két. Közben Varga Margit főkönyvelő súgja az elnök rövidített,' figyelmet érdemlő életútját: itt volt ipari tanú-' ló, majd szakmunkás, levelező úton elvégezte a közgazdasági technikumot, műszaki vezető lett, aztán elnöknek választották. “ Mértéktartóak a beszámoló mondatok, mert a sok szép eredményt gondok tarkították. Az elmúlt évben a termékek 87 százalékát exportra szállították, a tőkés bérmunka aránya 58 százalék volt. A termelési érték a múlt évben nem kevesebb, mint 34 százalékkal nőtt. Munkájukhoz tartozik a lakossági szolgáltatás, amely a méretes szabóságra és a cipőjavításra korlátozódik. A szolgáltatást tavaly 10 százalék helyett 20 százalékkal növelték. Mátészalkán női méretes szabósága van a szövetkezetnek, a gyarmatiak a fiatal városban is formálják a divatot. A beszámolónak ez a része kissé panaszos, mert a város fejlődésével párhuzamosan nem fejlődik a méretes részleg. Azt viszont már jobb hallani: „A vezetők és a dolgozók között őszinte, emberi kapcsolat alakult ki, az elmúlt évben fegyelmi felelősségre vonásra nem került sor. Van még teendő A feladatokról is sok szó esik. Tíz százalékkal kell többet termelni, mint a múlt évben. .Idén alakult meg az üzemi KISZ-bizottság és a vezetőség azt várja, hogy a KISZ-esek a nőbizottsággal összefogva lendítsenek a fejlődés kerekén. Szükség van a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére. Számszerű, és minőségi javulásra egyaránt igény van, hiszen csak nyolc szocialista brigád dolgozik jelenleg. Ez évben először alapot képeztek a lakásépítések támogatására is. Főleg jó képességű középvezetők letelepedését várják. Fontos, hogy tovább javuljon a minőség, jobb legyen az anyagellátás, a szállítási határidőket nem szabad módosítani. A vezetőség nem vár csodákat, csak azt várja, hogy a dolgozók egy kicsit többet, és jobbat termeljenek a piacra. Nagy László, az idős cipészmester kér előszpr szót: „Jobb kapcsolatot a gyárral és a kereskedelemmel, mert nem mindig azt az alapa- nyogot kapjuk amit igényelünk.” Nagy Anna: „A gépsorokat ésszerűbben kellene karbantartani.” Kőszegi József a technológiai fegyelem megszilárdításáért emel szót. Kuliár László azt szeretné, ha a fiataloknak több lehetőségük lenne a művelődésre és a sportolásra. Freud Dezső a nagyközségi pártbizottság titkára: ,.A várossá válás folyamatát a szövetkezet jól segíti elő.” Heijzler László felhívja a figyelmet: „Fel kell készülni arra, hogy az idén és jövőre ötmillió forintot költsünk gépesítésre.” Kékesi Béla, a KISZÖV képviselője még jobb hírt közöl. Mint mondja, a tervidőszak végén tízmillió forintos beruházást valósíthatnak meg a gyarmatiak. Á munka jutalma A jók között is vannak legjobbak. Őket szólítják az elnökség asztalához. Minősítési sorrendben először a Petőfi brigád vezetőjét hívják, s az oklevél mellé egy 5 ezer forintot tartalmazó borítékot kap a brigádvezető. A Győzhetetlen brigád vezetője 4 ezer, a Zalka Máté brigád vezetője 3 ezer forintos borítékkal ül vissza a helyére. Nyolcvankilencen kapnak még jutalmat. Az ünnepséget a szomszédban, megyénk legnagyobb éttermében folytatják. Népviseletbe öltözött zenekar húzza a talpalávalót. Többen is mondják: „Korán haza megyünk, mert regei 6-kor indítanunk kell a gépeket.” N. L.
