Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

1977. március 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 NYERESÉGFELOSZTÁS ELŐTT Megtalált tartalékok ENYHÉN SZÓLVA AG­GODALOMMAL, vegyes érzelmekkel néztek a jö­vő elé 1975. második felé­ben a gazdasági vezetők, amikor már nemcsak hal­lottak az új szabályzókról, hanem részleteiben is meg­ismerték azokat. A vegyes érzelmekre az adott okot, hogy a szabályozás a gazda­sági, pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében a költségvetés és a vállalatok közötti jövedelemmegosz­tást egy kicsit az államház­tartás javára módosította, magyarul a nyereségből a korábbinál nagyobb hányad elvonását helyezte kilátás­ba. Az új szabályzók beveze­tése óta eltelt egy év, és kiderült: nem is volt olyan nagy ok az aggodalomra. A többi közül 11 tanácsi ipari és építőipari vállalat, 40 ipa­ri szövetkezet és 3 TÖVÁLL gazdálkodása is bizonyítja: a vállalatokra hárított több- letterheknél is jobban érvé­nyesült a szabályzók lénye­ge, az, hogy olyan közgaz­dasági feltételeket teremtett a vállalatok számára, ame­lyek elősegítették a gazdál­kodás hatékonyságának nö­velését. Az erőforrások gazdasá­gosabb hasznosítása, a fe­gyelmezettebb munka. né­hol a termékszerkezet át­alakítása, vagy éppen az exportképesség növelése, az ésszerű takarékosság le­het csak a magyarázató, hogy a már emlitett 54 vál­lalat, szövetkezet 65 száza­lékánál a nyeresége elérte, vagy meghaladta a remélt összeget. Van ennél még szebb szám is: a vállalatok, szö­vetkezetek 22 százalékának nyeresége már az 1975-ös szintet is elérte, pedig erre egy évvel korábban talán még gondolni sem mertek. És alig van néhány olyan gazdálkodó egység, amelyik ott tart, ahol az új szabály­zó ismeretében a legtöbben gondolták. HA KONKRÉTAN SZEM­ÜGYRE VESSZÜK a vál­lalatokat, szövetkezeteket, nyomban kiderül, hogy a legkülönbözőbb körülmé­nyek között gazdálkodnak, a közös csupán az, hogy megtalálták tartalékaikat. A Nyírségi Nyomda a nem­rég befejezett rekonstrukció ellenére is közel 30 millió forinttal növelte árbevéte­lét', de nyeresége is megkö­zelíti a kétszeresét az 1975- ösnek. Naiv dolog lenne ter­mészetesen azt hinni, hogy a rekontrukciónak nincs köze a jobb eredményhez, hiszen nemcsak a munkakö­rülmények változtak ked­vezően, hanem új technika, új technológia is segíti a gazdaságos termelést. Kimagasló árbevételt ért el a Tiszalöki Faipari Vál­lalat, közel 40 millióval töb­bet az 1975-ösnél. Igaz, eb­ben benne van a faanyagok áremelkedése is. ám nyere­ségük 6 és fél millióról 9 és fél millióra emelkedett. Az ipari szövetkezetek kö­zül a nagykállói Kallux, a Nyíregyházi Cipész, a Nyíregyházi és Nyírbátori Ruházati Szövetkezet ért el kiemelkedő eredményt; s ez annál is inkább figye­lemre méltó, mert a divat változásainak leginkább ki­tett termékek gyártásáról van szó, amelyek kereslete egyik napról a másikra megváltozhat. Persze, az árakra is hat a divat: a keresettebb termékeket könnyebb drágábban ér­tékesíteni. Műszaki fejlesztéssel, új termékek gyártásának be­vezetésével emelte árbevé­telét 29 millióról 45-re a Kisvárdai Vasipari Szövet­kezet, s ennek eredménye lett. hogy a 4 milliós nye­reséggel szemben 8 milliót értek el 1976-ban. Hasonló a helyzet a Baktalóránt- házi Építőipari Szövetkéz zetnél. Elsősorban a vasipari tevékenységet fejlesztették, bevezették a két műszakot, textilipari tevékenységük­kel pedig „betörtek” az ex­portra gyártó szövetkezetek közé. LENNE MÉG JÓ PÉLDA az eredményekhez amelye­ket a korábbi évekétől ne­hezebb gazdasági környe­zetben értek el a vállalatok és szövetkezetek, de ennyi is elég annak bizonyításá­ra, hogy az új szabályozó- rendszerre az átállás jól si­került. A központi irányí­tás erősítése' mellett növe­kedett a vállalatok önálló­sága. s igazolódott az, hogy a szabályozók nem a haté­konyabb, szervezettebb munkából származó jöve­delmet kívánták elvonni a vállalatoktól, hanem arra ösztönözték őket, hogy gaz­daságosabban, fegyelmezet­tebben termeljenek. Az 54 vállalat és szövet­kezet között akad természe­tesen olyan is, amelyiknek csökkent a nyeresége, leg­többjüknek azonban keve­sebb lett az árbevétele is és ez azt jelzi: nem, vagy nemcsak a szabályozás az oka a rosszabb gazdálko­dásnak. A Kisvárdai Építő Szövetkezetnél például 5 és fél millióról 2 millióra esett vissza a nyereség, 40 mil­lióról 33 és félre csökkent az árbevételük, mert nem tudták befejezni azokat az építkezéseket, amelyeket vállaltak. A Mátészalkai ÉPSZER Szövetkezet éve sem sikerült, de a 3 és fél millió veszteség oka sem a szabályzórendszerben ke­resendő. VANNAK TEHAT GYEN­GÉK. de sokkal több a jó, mert — ha a körülmények szigorítása folytán is — kihozta azoknak a tartalé­koknak egy részét, amelyek ma már alapvető feltételei a hatékony gazdálkodásnak. Egy év elég volt ahhoz, hogy a vállalatok, szövet­kezetek többsége jobban a piacnak termeljen, hogy szervezetebb legyen a mun­ka, hogy a műszaki fejlesz­tés ne csak papíron szere­peljen, hanem korszerűsít­se a termelést, s hogy taka­rékossági terv nélkül is ta­karékosan termeljenek, gaz­dálkodjanak. Van azonban még egy dolog, ami figyelmet érde­mel, ez pedig a dolgozók jövedelmének alakulása. Kétségtelen, hogy a szabá­lyozók hatásának ismerete nélkül óvatosabbakká vál­tak a gazdasági vezetők. Ügy tűnik azonban, hogy az indokoltnál is óvatosab­bak voltak. Visszaszorítot­ták a bérfejlesztést több he­lyen csak a garantált mér­tékig mentek el, mert „ki tudja, mit hoz a jövő?” EZEKBEN A NAPOKBAN sok szó esik majd a pénz­ről, hiszen ez a hónap a nyereségfizetés ideje. Most születik döntés, hogy meny­nyi kerüljön a nyereségből a fejlesztési alapba, s meny­nyi legyen a dolgozók része­sedése. A döntés a vállala­tokon múlik, ám olyan arányt célszerű kialakítani, ami kedvező ugyan a dol­gozóknak, de nem esilc olyan magas adózás alá, hogy el­vonja a megtermelt ered­mény nagy részét. Balogh József Négyszemközt a maróssal Amíg eltelik egy nap A hosszlyukmaró még né­hányat fordul és megáll. Bíró Lajos, a mátészalkai ISG ma­rósa egy pillanatig tanácsta­lanul áll a gép mellett, majd kinyitja az elektromos be­rendezések zárófedelét. Kere­si a hibát. — ügy látom, az egyik relé ment ki — mondja. — Meg tudnám javítani, de az elekt­romos részhez nem nyúlha­tok. Kénytelen vagyok a vil­lanyszerelőnek szólni. W Uj arcok A szomszédos gépen dol­gozó esztergályos ugratja: „már megint az a híres fél­automata maró romlott el? Pedig mennyi mindent tud! Egyszerre három műveletet végez”. De ezt már nem hall­ja Bíró, a csarnok másik sar­kában magyaráz az üzemve­zetőnek, a hibát közli vele. Visszatér, s egy idő után, megunva a villanyszerelőkre való várakozást, elindultunk a másik marógépe felé. Útközben még neki is fel­tűnő, mennyi új arc hajlik az esztergák, köszörűk fölé. Nyolc éve került ide, s azóta az akkori garnitúra szinte tel­jesen kicserélődött. Sokan máshol próbáltak szerencsét, többen vezető beosztásba ke­rültek. Ó nem ment el. Itt szerezte meg az esztergályos szakmunkás-bizonyítványát, azóta itt dolgozik. — Hiába, öregszünk. Pedig még csak 33 éves vagyok és nőtlen — teszi hozzá nevetve. — No, de komolyra fordítva a szót, néha tényleg úgy ér­zem magam a tizenévesek között, mintha a nyugdíjkor­határ előtt állnék. Különösen amikor a gyerekek tanácsot kérve tőlem azzal bosszanta­nak, hogy Lajos bácsinak szólítanak. Ami bosszantó Közben megérkezünk a ré­gebbi marógéphez. Ez is szét­szedve. Tegnap „kiment” a mellékhajtóműve, még nem tudták rendbehozni. — Ezek a dolgok bosszant­ják igazán az embert. Áll a gép, nincs anyag, rossz a technológiai utasítás. Telje­sítményben dolgozunk, s ezt a mi zsebünk is megérzi. Ilyenkor aztán ketten-hárman összedugjuk a fejünket és próbáljuk kisütni, mi le­het a hiba? Csak akkor va­gyunk nagyon mérgesek, mi­kor egyesek ferde szemmel néznek felénk. Azt hiszik, ló­gunk és csak azért van szét­szedve a gép, hogy álcázzuk magunkat. Pedig ők is azt tartják, nem igazi szakember az, aki a saját gépén a ki­sebb hibákat nem tudja ki­javítani. Mindennel nem sza­ladhatunk a tmk-ásokhoz, van azoknak éppen elég gondjuk. Ha áll a gép Beszélgetésünk során több­ször az esztergályosokra tere­lődik a szó. Talán azért, mert tulajdonképpen ő is esztergá­lyos. Annak idején csak szük­ségből került marógépre. De aztán kiderült, nagyon is gyakorlati oka van, hogy az esztergályosokról sokat be szélünk. A. marósok legtöbb­ször már esztergált munka­darabot kapnak, s nem mind egy az, hogy a tűrési határon belül mennyi az átmérő. Ha az esztergályos pontosan dol­gozik — tizedmilliméterek is rengeteget számítanak —, nagyban megkönnyíti a ma­rós munkáját. — Néha aztán — folytatja — össze is ugrunk velük. Bár, az igazat megvallva nem irigylem őket, hiszen a marósok munkája könnyebb kényelmesebb. Ezt a saját bőrömön tapasztalom, mert ha áll a marógép, vagy nincs anyag, gyakran átmegyünk eszterga-, köszörű-, vagy fú­rógépre. Különösen munkába Vasas, ne hagyd magad! Százesztendős a vasasszakszervezet 1877. február 11-én a Munkás Heti Krónika felhívást közölt: a budapesti vas- és ércmunkások március 4-én szakegyletük megalakítására gyülekezzenek a Beleznay-kertben. A kissé régies nyelvezetű határozatot tekinthetjük a mai Vas-, Fém- és Villamosener- gia-ipari Dolgozók Szakszer­vezete születési okmányának: „Tekintve, hogy a vas- és ércmunkások a legsanyarúbb viszonyok között vannak — minden egyes kötelességévé teszi, törvényes eszközökkel odahatni, anyagi helyzetének javítását előmozdítani, hogy így maguk számára ember­hez méltó életet biztosítsa­nak”. Ezután sorra a szervezke­dés útjára léptek a vízveze­ték-szerelők, a kovácssegédek, a rézművesek, a lakatosok, esztergályosok, a reszelővá­gók, a fémcsiszolók és a vil­lanyszerelők. Az 1890-es években a szakegyletek meg­indították a küzdelmet az egységes szövetségért, amely csak több éves elkeseredett harc után, 1903-ban valósul­hatott meg. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szö­vetségének első elnöke az a Teszársz Károly vasöntő, aki­nek jelentős szerepe volt az összmozgalom fontos szerve­ként megalakult Szakszerve­zeti Tanács létrehozásában. A gyors fejlődésnek indult egységes szakszervezet moz­gósította a vas- és fémmun­kásokat a szociáldemokrata párt által irányított nagysza­bású tömegakciókra a mun­kásmozgalom 1905-ben induló fellendülése időszakában. A nagyszabású tüntetések során született meg a híres jelszó: „Vasas, ne hagyd magad!” Az első világháború utolsó éveiben, az oroszországi szo­cialista forradalom hatására kirobbant nagy sztrájkhar­cokban a vasasok alkották a munkások legharcosabb osz­tagait. A Tanácsköztársaság idején 6 ezredet alakítottak a próletárállam védelmére. Az ellenforradalmi dikta­túra negyedszázadában az ön­tudatos vasmunkások az il­legalitásban dolgozó kom­munisták és a balol- . dali ellenzékiek kezdemé­nyezésére — gyakran a szö­vetség hivatalos vezetőinek akarata ellenére — küzdöttek a szakszervezet védelmében, a munkanélküliség ellen, a jobb bér- és munkafeltétele­kért. Különösen nagyszabású sztrájkmozgalmakat vezettek 1922-ben, majd 1927-ben. A gazdasági világválság éveiben a vasasok élenjártak a mun­kásizzasztó bedórendszer be­vezetése ellen vívott harcok­ban. A szövetség megszilár­dulását bizonyította, hogy 1928-ban — s munkások je­lentős anyagi áldozatai árán — új székházat avatták a Magdolna (ma: Költői Anna) utcában. Az 1930-as évek közepén spanyol földön küzdő magyar internacionalisták soraiban sok vasas is volt. Zsinkó Vil­most jól ismerték a Weiss Manfred Gyárban, ahol kora ifjúságától dolgozott, majd részt vett az illegális Kom­munista Ifjúmunkás Szövet­ség munkájában. 1938-ban érkezett Spanyolországba, ahol az ebrói fronton a fa­siszták oltották ki életét. Hedrich Károly vasesztergá­lyost Diaz bajtárs néven is­merték a nemzetközi brigád­ban. 1936 novemberében halt hősi halált. Az osztályharcos vasmun­kások a második világháború idején is hangot adtak köve­teléseiknek, ezért 1943-ban 3000 dolgozót bebörtönöztek. A diósgyőri nagyüzemben a katonai terror ellenére is megünnepelték a május else­jét. A gépeket már az előző napon lombokkal, piros pa­pírcsíkokkal díszítették fel. A gyár kapujával szemben lévő falra pedig hatalmas vörös betűkkel feliratot festett egy ismeretlen kéz: „Világ pro­letárjai egyesüljetek!” Az igazgatóság sürgősen átme- szeltette a jelmondatot. Ha­marosan azonban újabb tűnt elő a raktárhelyiség falán. Újabb meszelés, kapkodó nyomozás következett, a nyomravezetőnek egy vagyont — tízezer pengőt — ígértek. A vérdíj azonban nem kel­lett senkinek, a dolgozók nem láttak senkit és semmit, csak a nemzetközi munkásosztály piros színű jelmondatát... A felszabadulást követően a munkásegység jegyében in dúlt meg a szervezet új élete. Kiépült a bizal­mi hálózat és megalakultak az üzemi bizottságok. 1945 szeptemberében a szákszer­vezet felvette a Magyarorszá­gi Vas- és Fémmunkások Sza­bad Szakszervezete elneve­zést, majd 1948—50-ben ipar­ági tömegszervezetté alakult át. A vasmunkás-szakszervezet küzdelmes évszázadra tekint­het vissza és méltán lehet büszke arra, hogy a vasasok mind számuk, mind szerve­zettségük révén a munkás- mozgalom egyik legütőképe­sebb gárdájaként vettek részt az osztályharcban. Szerepük és jelentőségük ma is meg­határozó a munkásosztály­ban: a szocialista építés alap­jának, az iparfejlesztésnek fő osztaga a vasmunkásság. Iparági szakszervezetük en­nek megfelelő elismerésében és tiszteletében, a jelen és a múlt így olvad össze egysé­ges egésszé. S. P. jövet vagy hazafelé tartva a buszon vitatkozunk nagyo­kat. Jó néhányan nagyecse- diek vagyunk, s olykor jócs­kán odamondogatunk egy­másnak. De aztán a buszról leszállva szent a béke, hiszen tudjuk, hogy egymás munká­jára vagyunk utalva. Persze, bennünket, melósokat sem csak a saját problémáink foglalkoztatnak. Világosan látjuk mi is az üzem legna­gyobb gondját. Kis szériájú munkadarabokat gyártunk, s ez nem gazdaságos. De ennek a megoldása nem a mi ke­zünkben van. Balogh 'Géza Bevált a zsaluelemzéses módszer Új technológia az építés gyorsítására Újfajta építési eljárásról, az úgynevezett zsaluemeléses technológiáról tartottak saj­tótájékoztatót csütörtökön az eljárás kidolgozói: az Épí­téstudományi Intézet és a könynyűipari szerelő és épí­tő vállalat munkatársai a KIPSZER Vállalatnál. A szabadalmi eljárás alatt álló technológia lényege, hogy a több szintes épület ki­alakítása felülről lefelé tör­ténik, méghozzá úgy, hogy a helyszínen összeszerelt fö­démvázat — zsaluzatot spe­ciális berendezéssel a leendő épület vasbeton oszlopai mentén a legfelső szint ma­gasságáig megemelik, s az ide felszivattyúzott betonból készítik a födémet. Ha a be­ton megkötött, a szint elké­szült, az egész vázat egy emelettel lejjebb csúsztatják, s a folyamat újból kezdődhet, s addig tart, amíg a legalsó szintig érnek. Ekkor a födém­váz szétszerelhető és máshol ismét felállítható. Az eljárás előnye, hogy az építés egyik legmunkaigé­nyesebb művelete, a zsaluzás, állványozás nagy része meg­takarítható, s ily módon gya­korlatilag a hagyományos építésnél alkalmazott létszám felével, de háromszor gyor­sabban készül el az épület. A felvonulástól számítva két hónap alatt befejeződhet az az építési munka, amely egyébként 6-7 hónapig is eltartana. Az új, korszerű iparosított technológiával épült fel a Bécsi úton a selyemipari vállalat 2000 négyzetmétér alapterületű háromszintes szerelőcsarnoka. S a KIP­SZER még ez évben megépí­ti a simontornyai bőrgyár transzformátorházát is. A következő években az eljárást komplex építési módszerré kívánják fejleszteni. < i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents