Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-04 / 53. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. március 4. A testvérpártok KB-titkárainak értekezlete A szocialista országok testvérpártjainak ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkárai kétnapos értekezlete csütörtökön befejeződött Szófiában. 'Képünkön a magyar küldöttség tagjai: Győri Imre, Óvári Miklós és Gyenes András. Haderőcsökkentés Corvalán sajtóértekezlete Pinochet 3500 demokratát tart börtönben Csütörtökön a bécsi Hofburg nemzetközi tanácskozó- termében megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tanácskozas. sorazat újabb plenáris ülését. Wolfgang Behrends nagykövet, az NSZK küldöttségének vezetője elnökölt a sorrendben 128. zártkörű tárgyaláson. Ezúttal Todor Di- csev nagykövet, a Bolgár Népköztársaság delegációjának vezetője szólalt fel. A Concordia sajtóközpontban rendezett tájékoztatón a szocialista országok szóvivője elmondta, hogy Dicsev nagykövet a „szárnyországok” biztonságának kérdéséről fejtette ki kormányának álláspontját. Az OKP vendégeként Olaszországban tartózkodó Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, látogatásának végéhez érve, csütörtökön sajtóértekezletet tartott Rómában. Kiszabadulása és Moszkvába érkezése óta Corvalán először látogatott el nem szocialista országba és első ízben találkozott a nyilvánosság előtt a nyugati sajtó képviselőivel. A Chilei Kommunista Párt vezetője ebből az alkalomból drámai módon hívta fel a világ közvéleményének figyelmét a fasiszta junta bűntetteire. A Pinochet-rendszer 3500 demokratát tart ma is börtönben ítélet nélkül, vagy karikatúrába illően megrendezett pereken hozott ítéletek alapján, s 2500 azoknak a száma, akiket a rezsim egyszerűen nyomtalanul „eltűntetett”. Ezekről a személyekről sem családjuk, hozzátartozóik, sem mások nem tudnak. Sorsuk azt jelenti, hogy Chilében ma szinte mindenki bizonytalanságban él. A fasiszta junta elleni harc távlatairól szólva Corvalán kijelentette, biztos e harc sikerében, s a junta vezetőinek előbb-utóbb számot kell ad- niok tetteikért. Kommunisták nélkül nincs demokratikus kibontakozás állapították meg a Madridban tárgyaló pártvezetők Csütörtökön délben közös nyilatkozat kiadásával zárult Nyugat-, illetve Dél-Európa három legnagyobb kommunista pártja vezetőinek kétnapos madridi találkozója. A deklarációban Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt és Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt nevében támogatásáról biztosította a Spanyol Kommunista Pártot és Spanyolország ösz- szes demokratikus erőit a demokráciáért és a szabad Spanyolország felépítéséért folyó harcukban. A három kommunista vezető nyilatkozatában hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a Spanyol Kommunista Párt, az összes haladó pártok legalizálása elengedhetetlen előfeltétele a spanyolországi demokrácia megteremtésének, és a valóban szabad választások megtartásának. Marchais, Berlinguer és Carrillo a nyilatkozat további részében hitet tettek „a politikai és társadalmi erők pluralitásán” alapuló új, szocialista társadalom felépítése mellett, amely tiszteletben tartja és szavatolja az ösz- szes kollektív és egyéni szabadságjogokat. A nyilatkozat aláírói hangsúlyozzák, hogy különleges jelentőséget tulajdonítanak mindennemű előrehaladásnak az enyhülés, a békés egymás mellett élés és a fegyverzetcsökkentés területén, a helsinki záróokmány megvalósításában. Az enyhülés és ellenzői (2.) Viták és kosarak S zemre is terjedelmes olvasmány, mintegy száz oldalt tesz ki a híres Zöld Könyv, az európai biztonsági és együttműködési konferencia Helsinkiben elfogadott záróokmánya. Nem volt könnyű a fogalmazás, hiszen a záróokmányba csakis olyan megállapítások kerülhettek, amelyekkel minden résztvevő egyetértett, vagy legalábbis nem emelt ellenük kifogást. Súlya van annak, ami az okmányba került, s annak is, ami kimaradt belőle, s nyilván az arányok sem mellékesek. A fentiekből következik, hogy a záródokumentum megvalósításának két fontos alapszabálya vari. Az első: a Zöld Könyvet egységes egészként kell kezelni és ez vonatkozik a gyakorlatba történő átültetésére is. Ha ugyanis egy szövegében, fogalmazásában és összetételében kétségtelenül kompromisszumos megegyezés született, nem lehet helye a „kimazsolázásnak” vagy önkényes válogatásnak. Elképzelhető, hová jutnánk, ha az örvendetesen gyarapodó nemzetközi politikai, gazdasági és egyéb szerződésekből minden fél csak a maga számára előnyösnek vagy kedvezőnek tartott cikkelyeket hajtaná végre! A második követelmény: megvalósuljon mindaz, amit az okmány magában foglal, de ne keverődjék olyan elemekkel, amelyek — nyilván nem véletlenül — kimaradtak a terjedelmes záródokumentumból. Mindaz, amiről eddig szó volt, nem valamiféle általános igazság hangoztatása, hanem a Helsinki után kialakult, s a belgrádi konferencia közeledtével megélénkülő viták szövetét képezi. Nyugati körök, nem ritkán befolyásos, az államvezetésben is meghatározó szerepet betöltő politikusok ugyanis éppen a Zöld Könyv kezelésének e két alapvető szabályát próbálják megszegni. Sajnos, olyanok is vannak soraikban, akik ott voltak Helsinkiben, akiknek aláírása szentesítette a záródokumentumot. V együk először a sokat emlegetett kosarak ügyét! A különös kifejezés eredete a tárgyalások kezdetére nyúlik vissza. Amikor a részt vevő országoktól javaslatok egész tö- Tnege érkezett, a svájci nagykövet vállalkozott ösz- szegezésükre. Képletesen szólva, vettem négy kosarat — mondta akkor — s azokba helyeztem a politikai, gazdasági, kulturálishumanitárius jellegű indítványokat, valamint a konferencia folytatására vonatkozó elképzeléseket. Ez a felosztás megkönnyítette a tanácskozásokat s a záróokmány is ily módon alakította ki fejezeteit. A nyugati sajtót lapozgatván azonban olyan érzésünk támad, mintha az EBK csak „egy- kosaras” konferencia lett volna, hiszen kizárólag a harmadik kosarat emlegetik. Senki nem tagadja a harmadik kosár fontosságát s a szocialista országok, az egész záróokmány megvalósításakor készek végrehajtani a kulturális, információs, emberi kapcsolatokra vonatkozó ajánlásokat; nem egy helsinki javaslat már régen megvalósult. Ám nem egy, hanem több kosár van, sőt bizonyos fontossági sorrend is! Hiszen a politikai biztonság követelményei, a híres tíz alapelv maradéktalan' valóra válása mindent megelőz. Lehetne-e egyáltalán zavartalan kulturális vagy emberi kapcsolatokról beszélni, ha az államok kétségbe vonják egymás határait, fenyegetik egymást? Kell-e hangsúlyozni a második kosár jelentőségét, amely gazdasági alapokat biztosítana az együttműködéshez? Ahogyan találóan fogalmazták: a katonai tárgyalásokkal együtt így valósulna meg az enyhülés igazi „materializációja”. R áadásul azok a bizonyos nyugati körök nemcsak a harmadik kosár kizárólagossá tételére törekszenek, hanem megfosztják azt eredeti, pozitív, a népek barátságát és közeledését szolgáló tartalmától. Nem titok, hogy beavatkozással kísérleteznek a szocialista országok belső ügyeibe, s álszent módon Helsinkire hivatkozván, egyszerre az emberi jogok bajnokaiként lépnek fel. Amint a híradásokból értesülhettünk, felnagyítják és túldramatizálják néhány szovjet törvénysértő állampolgár (Ginzburg, Orlov és mások) ügyét, lépten-nyo- mon helyt adnak Szaharov professzor nyilatkozatainak, akárcsak Csehszlovákiából a Charta ’77 köré csoportosu- lóknak vagy Lengyelországból az úgynevezett munkás- védelmi bizottságnak. A jobboldali nyugati sajtóból az olvasó olyan képet nyerhet, mintha a szocialista közösség ebből a néhány tucat emberből állna — szinte teljesen erre szűkültek le a tudósítások, ezzel is mérgezik a légkört. A szocialista közösség országai — az időnként hisztérikus, antikommunista kampány ellenére — nyugodtan és magabiztosan haladnak útjukon és energiájukat a béke fenntartásának, társadalmuk fejlesztésének, népeik életszínvonala további emelésének szentelik. S közben joggal mutathatnak rá a rendőr után kiáltó tolvajra. Hiszen azok tetszelegnek az emberi jogok védelmezőjének és iskolamesterének mezében, akiknek világában 17 millió ember számára képtelenek megadni a munkához való legalapvetőbb jogot; ahol Nebraska és Tennesée törvényhozása csak néhány napja utasította vissza a női egyenjogúságra vonatkozó beadványt; s ahonnan kötetszámra idézhetnénk a faji megkülönböztetés kirívó eseteit. S zilárd meggyőződésünk, hogy egész kontinensünk lakossága érdekében, a belgrádi megbeszéléseken a „hogyan tovább?” kérdéseit kell középpontba állítani. Tehát: milyen feladatok várnak az össíes aláírókra az egész dokumentum betűjének, és szellemének végrehajtásában, ami egyúttal óhatatlan harc is az enyhülés ellenzőivel, a dokumentum meg- hamisítóival és félrema- gyarázóival szemben. Réti Ervin SZOVJET ÉLET Egy város leszokik a dohányzásról A dohányzás káros hatását számos alkalommal, alaposan és sokoldalúan bizonyították. Egy szenvedélyes dohányos 30 év alatt 15 ezer halálos adag mérget nyel. A akceleráció és emancipáció e tartozéka (a pszichológusok véleménye) saját magunk okozta szívinfarktussá, érelmeszedessé, rákká, tüdőtágulássá válik, koraszúlést és időelőtti klimaxot okoz (az orvosok véleménye). Az európai civilizáció négy évszázaddal ezelőtt ismerte meg a keserű dohányfüst „édességét”. és csaknem ugyanakkor felvette ellene az egyenlőtlen harcot. E szenvedélyt „a XX. század pestisének” nevezik. Küzd ellene az orvos- tudomány. a sajtó, számos ország államszervezete és közvéleménye. A harcnak egyre újabb és újabb formáit találják ki. Ezek azonban csak részleges intézkedések. A „század problémáját” komplex megközelítéssel kell megoldani. Ilyen tervet igyekeznek kidolgozni a Szovjetunió legnagyobb üdülőközpontjában, a Fekete-tenger mellett lévő Szocsiban. Első pillantásra úgy tűnik, Szocsinak semmi oka nincs, hogy a dohányzás elleni kampány vezetője legyen.- Az iparvárosok veszélyes velejárója, a füstköd nem fenyegeti a Fekete-tenger menti üdülőhelyet. Szubtrópikus Klíma. 150 kilométer hosszú part menti strand. A város 350 hektáros területének 80 százaléka erdő. A tömegközlekedési eszközök gépkocsiparkját folyamatosan felújítják. Áz üdülőhelyet elkerülő új autóutakat építenek. A dohányzásellenes mozgalom visszhangja azonban éppen azért oly nagy, mert innen indul: Szocsiban nemcsak 260 ezren élnek, hanem évente a Szovjetunióból és külföldről közel 3 millióan jönnek ide pihenni. A dohányzást csakúgy, mint bármilyen káros szenvedélyt, kizárólag egyénileg lehet gyógyítani. A nikotinellenss mozgalom tömeges elterjesztésében ezt tekintik alapnak. A Szocsiba érkező üdülőt Oleg Popov bohóc, a Szovjetunió népművésze A cigarettafüstben elpusztult kutya című népszerű számát adja elő. az orvosi vizsgálat alkalmával olyan kérdőív várja, melyen feltétlenül szerepelnek a következők is: „dohányzik?”, „régóta dohányzik?”, „akar-e leszokni a dohányzásról?” A kérdőív segítségével minden üdülőorvos még a beteggel történő találkozás előtt megtudhatja mire kell felkészülnie. összegyűjtheti a legmeggyőzőbb érveket, gondolkozhat a megfelelő gyógyítási módon. A dohányzást abbahagyni kívánók számára számos gyógyszeres, pszichológiai, belgyógyászati, és végül egyszerűen emberi ráhatási módszert dolgoztak ki. A Szocsiban dolgozó ideggyógyászok csaknem minden kultúrház- ban és rendelőintézetben bevezették a hipnózissal történő egyéni pszichoterápiái gyógymódot. Felhasználják a gyógyszeres gyógyítást, az akupunktúrát, az autoszug- gesztiót, az oxigénkoktélokat. Meg kell említenünk, hogy az új gyógymódokra nem minden, Szocsiban lévő üdülőhely van egyformán felkészülve, és nem mindig sikerül megvalósítani a betegre való komplex ráhatást. A dohányzás antiszociális jelenség, mely komoly károkat okoz a nemdohányzóknak. A városi hatóságok Szocsiban bizonyos adminisztratív intézkedéseket foganatosítottak. A városban többek között érvényben van a szak- szervezetek területi tanácsának rendelkezése, mely szerint az üdülők vezetői személyesen felelnek a nikotinellenes pvipagandamunka aktivitásáért. A mozgalomba bevonták az egészségügyi dolgozókat, a pedagógusokat, a rendőröket és a kereskedelmi dolgozókat. A dohányzás káráról szóló előadásokat beillesztették az egyetemek foglalkozásaiba. a kórházakban. nőgyógyászatokon, szülőotthonokban, iskolákban és gyermekintézményekben tartott előadássorozatokba. A szanatóriumok, üdülők, penziók és orvosi létesítmények területén korlátozták a dohányáruk eladását. Tilos a dohányzás nyilvános helyeken. taxiban, strandon. S zocsi lakóinak kezdeményezése már túlterjedt az üdülőhelyen. A dohányzás elleni megelőző tevékenység és küzdelem kérdéseivel foglalkozó nemrég lezajlott tudományos gyakorlati konferencián közel 1000-en vettek részt a 15 szovjet szövetséges köztársaságból, akik azzal a szilárd meggyőződéssel utaztak el Szocsiból, hogy a város lakóinak kezdeményezését tovább terjesztik a Szovjetunió városaiban és falvaiban.
