Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. március 20. o HAZASSAG, CSALAD NŐI SZEMMEL MILYEN A HÁZASSÁG, A CSALÁD NŐI SZEMMEL? — ERRE A KÉRDÉSRE KERESTEK VÁLASZT MUNKATÁRSAINK. BE­SZÉLGETTEK A FÉRFI ÉS NŐ KAPCSOLATÁRÓL, AZ ANYAKÖNYVVEZETŐ ELŐTTI MAGASZTOS PILLANATOKRÓL, A GYER­MEKVÁRÁS ÖRÖMEIRŐL, A GYERMEKNEVELÉSRŐL, A SZERETETTÉ MÉLYÜLŐ SZERELEMRŐL, A HÉTKÖZNAPI KISEBB-NA- GYOBB ÖSSZEKOCCANÁSOKRÓL ÉS ARRÓL: MA MÁR NEM TÖRVÉNYSZERŰ, HOGY AZ ASSZONY CSAK A HÁZTARTÁSNAK ÉLJEN. SOKAN TANULNAK, FEJLESZTIK TUDÁSUKAT, FIGYELEMMEL KÍSÉRIK A KIS ÉS NAGYOBB KÖZÖSSÉGEK ÖRÖME­IT, GONDJAIT, A VILÁG DOLGAIT, SZÓLJANAK ERRŐL ŐK MAGUK, A NYÍREGYHÁZI PAPÍRGYÁR, A KONZERVGYÁR ÉS A DIVATRUHÁZATI VÁLLALAT DOLGOZÓI. Anyu jó tanuló S zülők az iskolapadban Néhány évtizede még kinevették volna őket, ma már természetes, hogy tanulnak. A nyolcórás mun­ka után fizika-, kémiaköny­vet vesznek a kezükbe, s Olykor gyermekükkel beszé­lik meg a tanultakat. Zsoldos Imréné, a Nyír­egyházi Konzervgyár segéd­munkása négygyermekes csa­ládanya. Második gimnazista lánya, hetedik, nyolcadik osz­tályos fia és egy negyedikes kislánya van. Férjével együtt — aki a vasútnál betanított munkás, — most végzik az általános iskola utolsó osztá­lyát. így aztán nyár elején a családból hárman kapnak nyolcadikos bizonyítványt. mmm ^ Fritz Józsefnél naponta négykor kelek... — A nagyobbik fiam szak- középiskolába jelentkezett — mondja Zsoldosné. Nagyon szeretném, ha sikerülne ne­ki elvégezni. Ha már mi fi­atalabb korunkban nem ta­nulhattunk, ők tanuljanak. Még egy éve sincs, hogy a család albérletből saját la­kásba költözött. Vállalati tá­mogatással a Búza téri új szalagházban kaptak kényel­mes otthont. Nem kell már vízért járni a kúthoz, mo­sáshoz megforralni azt. Férje segít a házimunká­ban, ami egy ekkora család­nál nem kevés. Ha a felesé­ge iskolában van, ő bevásá­rol, kitakarít, előkészíti a mosást. Segítsége nélkül Zsoldosné bizonyára nem ért volna el ilyen jó eredményt. Szinte minden tárgyból né­gyese van. A gyár is sokat segített, hiszen hetente há­romszor az iskola miatt ko­rábban fejezheti be a mun­kát, s csak egy műszakban dolgozik. — Nagyon jó, hogy a ki­sebb gyerekeknek most már segíthetek a tanulásban — mondja. De nagyon jó tanu­lók, csak ritkán van erre szükség. Sok érdekeset hal­lunk az órákon. Különösen a földrajzot és a történelmet szeretem, örültek a gyere­kek, mikor meglátták a hete­dikes bizonyítványomat. Büszkék voltak rám, hogy még jobb tanuló lettem, mint ők. Azt mondták: „Na­hát anyu, nem is gondoltuk, hogy ilyen jó tanuló leszel.” Nem szeretném elkiabálni, de lehet, hogy később a szakmunkás-bizonyítványt is megszerzem. Fricz Józsefné 37 éves, a főzeléküzemben dolgozik. Neki is csak hat osztályt si­került annak idején elvégez­nie. Akkor már betöltötte a tizennégy évet, felment Pest­re dolgozni az építőiparba. 17 évesen férjhez ment, aztán nem is esett szó többet a ta­nulásról. Varga-bokorban laktak az anyósáéknál, majd 17 évig, míg néhány éve Oro­Zsoldos Imréné: a földrajzot és a történelmet szeretem... son építettek egy háromszo­bás, fürdőszobás lakást. — Bizony sokat kellett dol­gozni ahhoz, hogy ilyen la­kásunk legyen — mondta. Én már belefáradtam a munká­ba, miért nehezítsem még ta­nulással is az életemet? Kü­lönösen a bejárás nehéz. Na­ponta négykor kelek, mert ha a későbbi vonattal jön­nék, öt percet késnék a munkahelyemről. Otthon tar­tok háziállatokat, most is száz csirkét kell etetnem. Meg aztán a ház körül min­dig akad munka bőven. Ezért aztán az én képzésem, to­vábbképzésem most a tévéig terjed. F arkas Józsefné kétgyer­mekes családanya. Egy négy- és egy tíz­éves kisleánya van. A főze­léküzem csoportvezetője. Kertészetben dolgozott, az­után 18 évesen egy évig járt a mezőgazdasági szakmun­kásképző iskolába, ahol kitű­Farkas Józsefné: a szakmun­kásnak nagyobb a becsülete... nő tanuló volt. Ekkor ment férjhez. Férje nem engedte, hogy tovább dolgozzon haj­nali négytől estig a kertészet­ben, így a munkával együtt az iskolát is otthagyta. Ez­után helyezkedett el a kon­zervgyárban, ahol ma is dol­gozik. Hét éve csoportvezető, s most már szüksége lenne a szakmunkás-bizonyítvány­ra. Ezért tanul konzervgyár- tó szakon. — Úgy érzem, hogy a szakmunkásnak nagyobb a becsülete az emberek előtt, s ugyanakkor sok mindent megtanulunk, ami fontos a szakmunkához. Nagyon fon­tos, hogy egy csoportvezető tudjon segíteni a hozzáfor­dulóknak, művelődjön, hi­szen ez munkájához is hoz­zátartozik. Most harminc ember dolgozik a csoportom­ban, gyakran fordulnak hoz­zám kérdésekkel. Kell, hogy tudjak válaszolni nekik. Kántor Éva Kantár Mihályné: Az összetáncolt forintokkal kezdtünk. Szerényi Ibolya: Pir­kadtaimkor felhúztuk a Petró Gáborné: Számunkra isme­gyűrűt. rétién a harag és veszekedés. Kézfogó után... — A magas, jólöltözött, nyílt tekintetű fiú rögtön feltűnt, amint beléptem a terembe. Aznap este sokat táncoltam. Vele is. Vasárnap újra találkoztunk. Akkortól fogva szinte soha nem ma­radt el. Mint minden kezdet... Így indult 1965 őszén Kantár Mihály és asszonya ismeretsége egy szüreti bá­lon, Nagykállóban. Alig egy évre rá a fiú megkérte a lány kezét. — Az egész olyan váratla­nul ért. Édesanyám régen meghalt, három bátyámmal és édesapámmal éltünk az öreg házban. Nem tudtam, mitévő legyek. Visszatar­tott a gondolat, hogy asz- szonykéz nélkül marad a család, ha elmegyek. De fia­tal voltam és forrófejű. A szerelem és kicsit az új élet iránti kíváncsiság mondatta ki velem az igent. A hófehér menyasszonyi ruha, a nagy csokor liliom, kavargás, tánc maradt meg a kézfogóról Kantár Mihály­né emlékezetében. Az aján­dékba kapott ágybelivel, konyhabútorral felszerelve, s az összetáncolt három és fél ezer forinttal a zsebükben kezdték közös útjukat. — Mint minden kezdet, a miénk is nehéz volt. Építkez­tünk. Férjem az ÉPSZER asztalosaként, én mint a Nyírség Ruházati Szövetkezet szabója hajtottam a pénz után. Közben, 1967-ben meg­érkezett az első gyerek: Mi­si. Egy év múlva pedig már állt a szép, 2 szobás ottho­nunk itt Borbányán. Gyes után az 1972-es év már a Nyíregyházi Divat­ruházati Vállalatnál találta Kantámét. Innen ment el szülési szabadságra 1972-ben a kis Ildikóval. — Igen, boldognak mon­dom magam. Szép gyerme­keim, meleg otthonom, sza- vatartó férjem van, aki a házimunkából is kiveszi a részét. Ha délutános vagyok, mos, takarít, ellátja a gyere­keket, vacsorával vár. Ki­sebb kocódások azért akad­nak. Misi művezető, néha hazahozza 60 embere gond­ját. Most újabb nagy mun­kára készülünk: be akarjuk vezetni a vizet. Alig várjuk, hogy használhassuk a fürdő­szobát. Akár példa lehetne Petró Gáborné egy híján 20 éve kóstolgatja a házas­ságot. A főleg fiatalokat fog­lalkoztató divatruházati vál­lalatnál ő mar „öreg” há­zasnak számít. — Munka után sokszor kérdezik: „hová sietsz, Pet- róné?” Én bizony randevúra — szoktam mondani. „Ülj csak meg otthon” — mond­ják —, „küldd inkább Ga­bit.” A lányom 19 éves, de nagyon zárkózott. Nem jár sehová. Pedig engedjük, küldjük is. Valahogy túl ko­moly, magánakvaló gyerek. Az asszonyt Kemecséről, 11 tagú családból vitték fe­leségnek 26 évesen. Férje — aki akkor szakmunkás volt a Vörös Október Ruhagyárban — tanította meg a szabás­varrás fortélyaira. Szép, ta­nácsi lakást kaptak a gyár­tól, de inkább saját házat akartak. Gabi öt éves volt, mikor Petróné hosszas huza­vona után elhelyezkedett a DIRUVÁLL-ban. — A férjem nem akarta, hogy dolgozni menjek. Mondta, inkább összehúzzuk magunkat, csak maradjak. Kellett a pénz, s végül sike­rült meggyőznöm őt. Én munkás lettem ... Az elmúlt majd két évti­zed szorgos munkával telt. 1971-ben megvalósult a nagy álom: 4 szobás OTP-lakásba költöztek. Az utolsó részle­teket még fizetik. — in agy szerelem volt a miénk. Igazi barátsággá, tisz­teletté, tartalmas szeretetté mélyülve meg is maradt. So­kat vagyunk együtt a test­vérekkel. A téli esték csen­desen, családi körben telnek. Nekünk ez is szórakozás. Jól élünk, számunkra ismeret­len a harag és veszekedés. Hajnali eljegyzés Szerényi Ibolya most áll a házasságkötés sorsdöntő eseménye előtt. Alig pár hete menyasszony: február 19-én kérte meg Pál Mihály a kezét. — Nővérem lakodalmá­ból hazafelé Beregdarócra tartva hajnal 4 órakor épp az eljegyzésről elmélked­tünk. Amint hazaértünk, szóltak, hogy megvan a gyű­rű. Együtt volt a két csa­lád, enni-, innivaló is akadt. Pirkadt, mikor felhúztuk a gyűrűt. Ügy tervezik, hogy Nyír­egyházán telepednek le. Elő­ször albérletben laknak majd de máris beadják a lakás­igénylést. Misi, aki most Ózdon központifűtés-szerelő» könnyen találhat munkát. Ibolya jól érzi magát a di­vatruházatiban. Úgy döntött nem megy más városba. — Hozományom nincs. Vi­szont régóta van ifjúsági ta­karékbetétem. Ez a pénz és Misi „vagyonkája” lesz az indulásunk. Kicsit azért fé­lek. Túl sok előttem a rossz példa: a válás, az elrontott élet. Köztünk bizalom van Ezért merek nekivágni a há­zasságnak. — Hogyan képzelem az életünket? Nem nagyon gon­dolkoztam ezen. Három gyer­meket szeretnénk, szép la­kást. Alkalmazkodni megta­nultunk. De a megértés sem hiányozhat. Az esküvőt júli­us, augusztus körül tervez­zük. És nagyon bízunk ab­ban, hogy boldogok le­szünk ... Házi Zsuzsa Együtt jaz apával SENKI NEM VITATJA, hogy az édesanyáknak a gyer­mek világra hozásában, a gyámoltalan kis újszülött ál­landó gondozásában, a csepe­redő kisgyermek kérdéseinek megválaszolásában, az isko­lába induló tanuló irányí­tásában alapvetően meghatá­rozó szerepe van. S a későb­biekben ez hogy alakul to­vább? Nehéz lenne elválasz­tani az apa, a család szere­pét, de szervesen csatlakozik a gyermekneveléshez a társa­dalom is a maga sajátos esz­közeivel, széles körű lehető­ségeivel. Erről beszélgettünk Kaiser Mártonnéval, Kiss Ist- vánnéval és Horváth Béláné- val a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában. Mindhárman az úgyneve­zett kismama-foglalkoztató­ban dolgoznak, ide a terhes­ség harmadik hónapja után automatikusan, orvosi javas­lat nélkül is lejönnek az asz- szonyok. Kaiserné a vezető­jük, de nemcsak a kismamák munkáját irányítja, hanem hasznos gyakorlati tanáccsal is segíti őket. Nem véletlen, hiszen három gyermeket ne­velt fel, így gazdag tapaszta­latot szerzett a gyermekne­velésből. — Amíg a gyermekeim ki­csik voltak, otthon voltam ve­lük. Majd amikor felnőttek, akkor mehettem el dolgozni. Csodálkozom, hogy annyian nem veszik igénybe a gyer­mekgondozási segélyt. Min­den felnövekvő gyermek any­nyi örömet nyújt az anyának minden nap, amiről kár le­mondani. A gyermeknek is nagy szüksége van legalább 3 éves koráig az állandó együtt- létre az édesanyjával — fejti ki elgondolását Kaiserné. — Mi még az első gyere­künket várjuk — folytatja Kissné —, s így tapasztala­tunk sincs, mit hogyan kell csinálni, mire van szüksége a picinek. Azt viszont tudom, hogy végig otthon leszek a kicsivel három évig. A férjem esztergályos az UNIVERSIL- ben, s azt mondta, semmi pénzért ne hagyjam ki ezt a lehetőséget. Pedig nem kere­sek rosszul, másfél szobás la­kást kaptunk, kellene a tör­lesztésre is a pénz. A kisszo- bát már lassan berendezzük a gyereknek, most éppen gyermekbútort keresünk. HORVATHNÉNAK már van két gyereke, a fia 13 éves, a kislánya 10. Családi körülményei úgy alakultak, hogy első férjétől elvált, most várják otthon a máso­dik férjével a gyereket. — Csak most rendeződtek a családi viszonyaink. Az első két gyerekem is most ismeri meg az apai törődést, szere- tetet. Eddig ebben nem volt részük. Most viszont édesapá­nak szólítják a férjemet. Én. is otthon maradok gyesen a kicsivel. Sok szó esett még arról, hogy a szülők egymást túlli­citálva igyekeznek a legdrá­gább holmikba öltöztetni gye­reküket, a játékokat is áruk szerint ítélik és választják meg. — Pedig nem erre van el­sősorban szüksége a gyerek­nek — folytatja Horváth Bé- láné —, felesleges szinte na­ponta új játékkal „kedvesked­ni”, mert a gyerek úgysem tud különbséget tenni drá­gább és olcsóbb között, s ha­mar megunja. Többet ér szá­mára egy séta, egy beszélge­tés, s egy kaviccsal, egy meghallgatott érdekes törté­nettel legalább annyira elé­gedett, mint a több 6záz fo­rintos játékkal. — Igaz, még semmilyen gyakorlatunk nincs a gyer­meknevelésben, de úgy gon­dolom, az apát sem kell ki­zárni a közös teendők ellátá­sából — véli Kissné. — Hi­szen a legtöbb férj nemcsak büszkélkedik a szépen felöl­töztetett gyerekkel, hanem szívesen elkészíti neki az ételt, tisztába teszi, csak be kell őket vonni a gyermek- nevelés hétköznapjaiba. BEFEJEZNI NEM, csak ab­bahagyni lehet ezt a beszél­getést. Mindhárom beszélge­tőpartner hangsúlyozta az anya szerepe mellett a család, elsősorban a férj közreműkö­dését, de lényegesnek tartják a társadalom összefogását is a gyermek nevelésének érde­kében. Tóth Kornélia KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents