Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

1977. február 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az „általános” E gyik megyei építőipari vállalatunknál 3 évet adtak a nyolc általános el­végzéséhez azoknak a fel­nőtt dolgozóknak, akik még korhatáron belül van­nak és nincs meg ez az is­kolai végzettségük. Ter­mészetesen az idei tanév­ben is megteremtik ehhez a szükséges feltételeket. Gondoskodnak pedagógu­sokról, tankönyvekről, sőt még a fizetésről is, hogy zavartalan legyen a tanu­lás. Sajnos, újratermelődnek az iskolát el nem végzet­tek, számuk egyre növek­szik. A nyíregyházi járás tanácselnökei részére tar­tott megbeszélésen hang­zottak el a következők: Ebben a megyényi nagy­ságú járásban 1976-ban 5,9 százalék volt az iskolai mu­lasztások aránya. Emiatt 236 szülőt bírságoltak meg. Csakhogy ez a bírság olyan csekély, hogy a „mellény­zsebből” kifizették, s min­den maradt a régiben. A másik gond, hogy elsősor­ban a hátrányos helyzetben lévő tanulók szüleit sújtot­ták, ahol talán éppen ne­velési és szociális segély- lyel javíthattak volna a helyzeten. Elgondolkoztató, hogy most az iskolaköteleseknek csak 82 százaléka fejezi be a nyolc általánost. És va­jon mi történik a többiek­kel? Itt és ebben szüksé­ges több felelősséggel segí­teniük a tanácsoknak. Éz viszont igényli, hogy javít­sák kapcsolataikat az isko­lák igazgatóival, tantestü­leteivel. Ahhoz, hogy ne termelődjék újra és jelentősen csökkenjen a nyolc általánost el nem végzett felnőtt dolgozók száma, felelősségteljesebb munkát kell végezniük az általános iskolák igazgatói­nak, pedagógusainak és ta­nácsainknak is. Nem néz­hetik ezt tétlenül községi, falusi pártszervezeteink sem, akiknek e feladat mintha „kiesett” volna a látókörükből. Ök is felelő­sek például azért, hogy a nyíregyházi járás 9 nagy­községi tanácsa eddig még nem tárgyalta meg a köz- művelődés helyzetét, e párthatározatból adódó fel­adatokat. n járásban — a felmé­rések szerint — 2500 olyan felnőtt dolgozó vari,- aki még nem töltötte be a 45. évét, és nincs meg a nyolc általános iskolai vég­zettsége. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy csak­nem 1300 az analfabéta és 3200 embernek csak a há­rom-négy általános iskolai osztálya van meg, akkor világos, hol kell hozzáfog­ni a közművelődéssel kap­csolatos munkához. F. K. F ettem egy nyakban lógó tollat. — Né­hány hónap híján 35 éves vagyok. Nincs logikus kapcsolat a két tény között? Én is azt hittem tegnapig. Először is nézzük, mi az a nyakban lógó toll: a minap forgalomba hozott golyósiron. Hordható zse­beket nélkülöző ruhában is. Lehetetlen el­veszíteni. Nem lehet másnál felejteni. Min­dig kéznél (pontosabban mellkas előtt) van. Zsebes ruhánál a csiptető nem szaggatja a zsebet. Ízléses. műanyag kivitelű, szépen ir, könnyű, diszkrét kis plasztikzsinóron függ alá a gallér alól. Egyszóval praktikus is, szép is. 19 éves pályatársam vett először. Én má­sodszor. Mitagadás, írka-firkáló ember lé­vén, belehabarodtam ebbe a kis mütyürké­be. Percek alatt a barátom lett. Szerelmem. Elettársam. Az írószerek iránti romantikus vonzódásom fétise. Grafo-narkotikumom. És akkor megszégyenítettek. Porig alázták a TOLL iránti tiszta érzésemet. őszülő hajú, 50 esztendős barátom tette: ..Már ne vedd rossznéven, de nem illik hoz­zád ebben a korban ez a fityegő micsoda. Mégiscsak 35 éves vagy." Megszégyenülten dugdosom azóta a nyak­ban lógó tollacskát táskámba, zsebembe. Már-már arra szántam magam, hogy szán­dékosan elveszítem. Találja meg őt egy kor­ban hozzáillő tinédzser. Legyenek boldogok. Én meg majd igyekszem elfelejteni ■ és vi­gasztalódom egy régivágású, csiptetős penná­val. Fura gondolatom támadt: mi lett volna, ha jó 30-35 évvel ezelőtt — amikor tudtommal a golyóstollat feltalálták — azonnal ebben a nyakban lógó kivitelben kezdik a sorozatgyár­tást? A csiptetős változatot pedig most, 1977 elején kezdik árusítani, mint újdivatú író­szert. Öreg cimborám akkor most a zsebem­ből kacérkodó csiptetős irón és tekintélyese- dő életkorom ellentétét vetné a szememre... így hát engedtessék meg nekem, hogy a nyakamból lecsüngő, komolytalan kis vacak­kal aláírjam ezeket a sorokat. Szilágyi Szabolcs A nyíregyházi Hajtóművek és Festőberendezések Gyárában a Szamuely Tibor nevét vise­lő szocialista brigád az IFA autógyár megrendelésére zsírtalanító berendezést gyárt. (E. E. felvétele) Naponta 30 ezer B—30-as téglát gyártanak a fehérgyarmati téglagyárban. Felvételünkön: Kiss István száraz átrakógéppel szállítja a nyers téglát a ke­mencéhez. (Gaál Béla felvétele) A Csepel-család szabolcsi tagjai r Állják szavukat a kezdeményezők NYÍRBÁTOR SZÉLÉN SZERSZÁMGÉPEKET GYÁRTANAK VILÁGSZÍNVONALON. JANUÁR 14-ÉN A CSEPEL MÜVEK BRIGÁDVEZETÖINEK TANÁCSKOZÁSÁN HORVÁTH JÓZSEFNEK, A SZERSZÁMGÉPGYÁR BÉKE SZOCIALISTA BRI­GÁDJA VEZETŐJÉNEK TOLMÁCSOLÁSÁBAN HANGZOTT EL A FELHÍVÁS A NAGY OKTÓ­BERI SZOCIALISTA FORRADALOM 60. ÉVFOR­DULÓJÁNAK MÉLTÓ MEGÜNNEPLÉSÉRE. A SZERSZÁMGÉPGYÁRNAK, AHONNAN A FEL­HÍVÁS ELINDULT, NYÍRBÁTORBAN GYÁR­EGYSÉGE MŰKÖDIK. A SZABOLCSI SZER- SZÁMGÉPGYÁRIAKAT BUDAPESTEN ÖT BRI- GÁDVEZETÖ KÉPVISELTE. KÉTEZER FÉLE ALKATRÉSZ — A csepeli tanácskozáson én is ott voltam — mondja Puskás Tibor lakatos, a Dó­zsa György munkabrigád ve­zetője. — Nyírbátor Buda­pesttől háromszáz kilométer­re van. Míg felértem, jól át­gondoltam, amit a brigád rám bízott. Mégis, mikor szót kaptam, alig tudtam elmon­dani, hogy a terv túlteljesíté­sét, újítások kidolgozását, tár­sadalmi munkát vállalunk. Hazafelé is az járt az eszem­ben, hogy sok bizonytalan­ság, a többszöri profilváltás után az amúgy is kvalifikált munkában a felhívásnak vajon miként fogunk eleget tenni. — A kollektíva segítsé­günkre sietett — veszi át a szót Harcsa József, a gyár­egység KISZ-bizottságának a titkára. — A január 25-ig megtartott termelési tanács­kozásokon 195 dolgozó tett konkrét javaslatot a vállalá­sok teljesítésére. Segítségük­kel a veszteségidőket 23 szá­zalékkal csökkentjük. A szov­jet és a nyugati exportra és a hazai szükséglet kielégítésé­re készülő szerszámgépekbe mi kétezer féle alkatrészt ké­szítünk. így most már nem­csak a tervteljesítés, meg a boríték hajt bennünket, ha­nem a ránk irányult figye­lem is. EGY KIS SZERVEZÉS — Bátorligeti vagyok, de egy kicsit csepelinek vallom magamat — mondja Pa pp Mária köszörűs, az Angela Davis szocialista brigád tag ja. — Csepelen a Mü.M. 1-es ben végeztem. Most Csepel ad nekünk kenyeret. Annak ellenére, hogy a bejárás na­gyon fárasztó, hogy tizenkét órát vagyok távol naponta otthonról, eddig sem lazsál­tam. A gépemet is rendben tartom. Egy kis szervezéssel, a munkaidő jobb kihasználá­sával a mi brigádunk is tud ja segíteni a vállalás teljesí­tését. MILLIÓKAT ÉRŐ — Végigéltük a szabolcsi ipartelepítés szinte minden baját — gondolkodik hango­san Petrohán Béla esztergá­lyos beállító. — Évekkel ez­előtt itt elöregedett gépek­kel, magas hibaszázalékkal termeltünk. Most pedig mil­liókat érő portálmarókon, hosszgyalukon, horizontesz­tergákon dolgozunk. Ezeket egy műszakban üzemeltetni nem szabad, két műszakban sem elegendő. Folyamatos üzemeltetésük a cél! Itt forgácsológépeknél az anyag­takarékossággal tehetjük a legtöbbet. Aztán meg im­portból származó színes fé­mekkel is dolgozunk. Ezek­nek még a forgácsa is nagy érték. Amikor a brigádom nevében csatlakoztam, az járt az eszemben, hogy mi ezeken fogunk javítani. Azt is gondoltam, hogy ha többet teszünk be a közös kalapba, többet is vehetünk ki belőle. Ez sem mellékes a munká­soknak. Sigér Imre Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, mi az, amin vál­toztatni kell. Ezért kérde­zünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak ed­dig kihasználatlan tartalé­kokat. Aki válaszol: Bogár Béla, a Festő- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet szocialis­ta brigádvezetője. — Tavaly 113 százalékra teljesítettük a tervünket, de ez nem jelenti azt, hogy minden nehézség nélkül dolgozhatunk. Lassan 14 éve, hogy állandóan a kór­ház valamelyik épülete a munkaterületünk, de még mindig nincs felvonulási épületünk. Talán most már az is lesz. Ennyi idő alatt ki kellett alakítanunk egy sajátos munkastílust. Itt ugyanis gépekkel nem dol­gozhatunk. Először is azért, mert a zaj zavarná1" a bete­geket és az orvosokat, má­sodszor pedig azért, mert egyszerre mindig csak kis területet, általában egy he­lyiséget festhetünk. Pedig sokkal gyorsabban halad­nánk, ha legalább négy-öt szobát vagy kórtermet ki­üríthetnének egy időben. Mire lehúznánk alapozóval mindet, kezdhetnénk a fes­tést. így viszont csak kis lépésekben lehet haladni. A festők az osztályok fő­nővéreivel működnek együtt. A főnővér mutatja _ meg, melyik helyiséget le­het festeni. Úgy igyekeznek összepakolni előtte és a ta­karítást úgy szervezik meg a festés után, hogy nekünk ne kelljen feleslegesen egy percet sem állni. — A gépesítést csak na­gyon kis mértékben lehet megoldani a már említett problémák miatt. A fűtőtes­tek festésénél használha­tunk csak NDK szórópisz­tolyt, amely gyorsabban működik a hagyományosnál, Bogár Béla szocialista brigádvezető árammal és nem kompresz- szorral üzemeltetjük, s nem csinál nagyobb zajt, mint egy hajszárító. — Egyidőben legalább 5—6 területen dolgozunk a kórházban. Több olyan osz­tály is van, ahol csak meg­határozott időben, éjszaka festhetünk. Ilyen például a laboratórium, a folyosók, a lépcsőházak, a konyha, az ebédlő. Ilyenkor az egész brigád éjszakás. Gyorsan száradó festéket haszná­lunk, s így reggel már hasz­nálhatják is az adott helyi­séget. — A gyors munkát gyak­ran hátráltatja az anyag­hiány. Tavaly például egész évben probléma volt a bé­csi fehérrel. Pedig minden­képpen szükség van rá, mert csak így tud megfele­lően „lélegezni” a fal. Ilyen ritka anyag még a trinát- lakk és a trináthígitó. Ezek jól kikísérletezett, bevált anyagok, s nehéz mással pótolni. — A nagyobb termelési értéket elsősorban a jobb munkaidő-kihasználással tudjuk elérni. A szakoso­dást is sikerült részben megvalósítanunk: ha -vala­milyen festeni való van a megyében az egészségügyi területen, akkor a Munká­csy Mihály szocialista bri­gádot hívják. Új partner: az Egyesült Izzó Szénmarkoló, röntgenberende­zés, olajiist Kisvárdáról A Kisvárdai Vas- és Gép­ipari Szövetkezet termelésé­nek 80 százalékát a nagy vállalatokkal folytatandó kooperációik adják. A múlt évi negyvennégvmillió forin­tos árbevételüknek csak kis részét képezte a lakossági szolgáltatás és a szervizüzem munkája. Három vállalattal — a Magyar Hajó- és Daru­gyárral, a' MEDICOR-ral, és a Miskolci Tüzeléstechnikai Kutató Intézettel már évek óta közösen dolgoznak, az idén újabb vállalat lépett partnereik sorába: az Egye­sült Izzó. A Magyar Hajó- és Daru­gyárnak különböző típusú kavics- és szénmarkolókat gyártanak, mintegy hatmillió forintos értékben. A buda­pesti MEDICOR-nak rönt­genberendezések tartozékait szállítják. Évente tizennyolc- milliós árbevételt jelent a fényrekesz, a fokozatkapcso­lók, az olaj üst, a fogasív gyártása. A tüzeléstechnikai kutatóintézet számára külön­böző égőrendszereket készí­tenek. Ez év elején kezdték meg az állványfejek prototípusá­nak gyártását az Egyesült Izzó részére, s az év végéig kétezer darabot gyártanak. Ez az új kooperáció négy­milliós bevételt jelént majd. A szövetkezet kapacitását az idén is maximálisan ki­használja, s esetleges újabb, de kisebb volumenű szerző­déskötésekkel igyekszik tel­jesíteni az idei évre tervezett negyvenötmilliós árbevéte­lét. Szocialista brigádvezetők klubja Kisvárdán Szocialista brigádvezetők klubja alakult januárban a kisvárdai városi-járási mű­velődési központban. A klub továbbképzés jellegű, TIT előadássorozatra épül, mely lehetőséget ad a termelési közösségek véleménycseréjé­re, a jó és rossz tapasztala­tok megvitatására. Később a program üzemlátogatásokkal és honismereti rendezvények­kel bővül. Az első előadást januárban tartották, melyen az Öntödei Vállalat, a SZA- VICSAV, a Vas- és Gépipa­ri Szövetkezet és a VSZM szocialista brigádvezetői vet­tek részt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents