Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-12 / 36. szám
4 KELET-MA.GYARORSZÁG 1977. február 12. Napi külpolitikai kommentár A százhuszonötödik MINDENKI SZAMARA NYILVÁNVALÓ: az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételét és meggyorsítását hatékonyan szolgálná, ha a politikai enyhülés katonai intézkedésekkel egészülne ki. Ebben a vonatkozásban sok múlik azon, mi történik a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. Az osztrák fővárosban most került sor a maratoni tanácskozás immár százhuszonötödik plenáris ülésére. Ez az ülés, mint cseppben a tenger, tükrözte azt a fő okot, amiért ezen az oly fontos konferencián a tárgyaló feleknek nem sikerült „frontáttörést” elérniük. A százhuszonötödik plenáris ülésen Kanada képviselője — nyilvánvalóan az egész nyugati csoport nevében — új javaslatot terjesztett be. A hír, hogy új nyugati javaslat várható, szokás szerint valamelyest megelőzte a nagykövet beszédét. A nemzetközi közvélemény érthető érdeklődéssel várta az indítványt, de — sajnos, nem először — csalódnia kellett. A kanadai javaslat lényege ugyanis az, hogyan kell ellenőrizni a közép-európai haderőcsökkentéssel kapcsolatos egyezményt. Mindazok, akik valamennyire is figyelemmel kísérték a bécsi tárgyalásokat, felkapták a fejüket. Ellenőrizni az egyezményt? Milyen egyezményt? Hiszen Bécsben egyelőre nem született megállapodás! Akkor meg mit ellenőrizzenek? Az ellenőrzés önmagában fontos dolog, beszélni, tárgyalni kell róla — amikor aktuális lesz. De egy olyan időpontban, amikor a konferencia éppen a Nyugat obstrukciós magatartása miatt nem jutott közelebb magához a megállapodáshoz, ellenőrzésről és csak arról beszélni furcsa gesztus. Nem egyszerűen sorrendi, hanem tartalmi kérdésről van szó! A MEGOLDÁSNAK a Nyugat alapállásának megváltozásával kell kezdődnie, annak elismerésével, hogy a csökkentésnek egyenlő mértékűnek, kölcsönösnek kell lennie. Amíg a NATO-hatalmak aránytalan csökkentést követelnek, amíg nem fogadják el az egyenlő biztonság alapelvét, nem születhet Bécsben megállapodás. Addig nem lesz mit ellenőrizni. Harmat Endre Vance a közel-keleti rendezésről Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szerint a genfi közel-keleti békekonferencia „gondos előkészítésére” van szükség. Vance — aki hétfőn egyhetes közel-keleti útra indul — a New York Timesnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy célja elsősorban a tájékozódás, így például első kézből, arab vezetőktől akarja megtudni: valóban mérséklődött-e a palesztin álláspont. Azt mondta, hogy nincs amerikai terv a közel-keleti kérdés rendezésére. „A helyzet ugyan jobb, mint korábban, de nem szabad lebecsülni a nagyon mély és nagyon nehezen áthidalható különbségeket” — jegyezte meg. A miniszter szerint a genfi konferencia összehívása előtt megfelelő előkészületekre van szükség — esetleg egy másik értekezletre. Vance többféleképpen értelmezhető módon fogalmazta meg a rendezés, három fő elemét, amelyek szerinte a „béke — visszavonulás — a palesztin nép jogos érdekeinek kielégítése”. Azt mondta, hogy már tárgyalt más országokkal, így a Szovjetunióval is arról az amerikai tervről, hogy csökkentsék a Közel-Keletre irányuló fegyverszállításokat. Vance azt állította, hogy a közép-európai csapatcsökkentési tárgyalások eddig azért nem hoztak eredményt, mert egyik fél sem adott megfelelő politikai ösztönzést a haladáshoz. „Bátorító- nak” nevezte, hogy a Szovjetunió nagyon fontosnak tartja az előrelépést a bécsi értekezleten. „Készen állunk együtt haladni, ha mindkét fél ilyen értelmű politikai döntést hoz, van kilátás a sikerre. Az Egyesült Államok minden lépését egyezteti majd szövetségeseivel” — hangoztatta. A külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy „a nem túl távoli jövőben” megkezdődnek a kínai—amerikai tárgyalások a pénzügyi követelések kölcsönös rendezéséről. A kínai amerikai követeléseket 197 millió, az ellenköveteléseket pedig 80 millió dollárra becsülik. A kérdés rendezéséről elvileg 1973-ban állapodtak meg. A tárgyalások felvételére Kína tett javaslatot. (Folytatás az 1. oldalról) nai enyhüléssel, azaz általános leszereléssel kell kiegészíteni. A találkozó iránti nagy fokú nemzetközi érdeklődésre vall, hogy a tanácskozásra Európán kívül nemcsak az Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek küldöttek, hanem más földrészekről (Ázsiából, Afrikából, Latin- Amerikából) is. A kétnapos tanácskozássorozaton a résztvevők megvitatták a békeépítők május 6-tól 11-ig Varsóban megrendezendő világközgyűlésének előkészítését, az új stockholmi felhívással kapcsolatos kampányt és a Bé- ke-világtanács 1977. évi akcióprogramját. A találkozóval egyidőben tanácskozott a Béke-világtanács elnöksége által létrehozott két munka- csoport is: a BVT 30. évfordulójának méltó megünneplését előkészítő munkacsoport, valamint a BVT szervezeti kérdéseivel foglalkozó munkacsoport. A tanácskozás résztvevői a csütörtök délutáni záróülésen megszavazták és jóváhagyás végett a Béke-világtanács elnökségének pénteken kezdődő ülése elé utalták „a világközvélemény és a helsinki záróokmány” című dokumentumot. A dokumentum többek között leszögezi: A helsinki megállapodásokat nem az tette lehetővé, hogy bizonyos résztvevők ráerőszakolták álláspontjukat a többiekre, hanem az, hogy az összes érdekelt fél véleménye és érdekei alapján sikerült általános konszenzust elérni. Épp ezért kell figyelemmel kísérni a helsinki záróokmány valamennyi rendelkezésének szigorú, gyakorlati megvalósítását. Ez az okmány a békés nemzetközi kapcsolatok és együttműködés egységes és oszthatatlan kódexe. A záróokmány egyes ajánlásait bizonyos területeken mind nemzeti, mind kétoldalú, mind pedig sokoldalú vonatkozásban sikerült megvalósítani. A nemzetközi békemozgalom jelentős mértékben járult hozzá a helsinki értekezlet sikerét elősegítő, kedvező nemzetközi légkör kialakításához. Az európai közvélemény sokat tett a helsinki megállapodások sikeréért és nagyban hozzájárulhat a belgrádi találkozók sikeréhez is, amelyeknek konkrét akcióprogram révén új szakaszt kell nyitniuk az európai biztonság és együttműködés útján. Ebből a célból a Béke-világtanács felhívja az eurÓDai közvélemény és a világközvélemény erőit, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy szigorúan hajtsák végre és teljes egészében valósítsák meg a helsinki értekezlet valamennyi elvét. Egészségesek a szovjet asztronauták Erőnléti edzés az űrállomáson Tüneti kezelés Itáliában Kínálkozik-e kiút a krónikus csődből? Olaszországban nemcsak a politikusok, hanem a közvélemény is egyre gyakrabban ezt kérdezi, ügy tűnik, sem a hatalom szféráiban, sem a magánbeszélgetésekben nem találnak hatásos gyógyirt. Egyelőre legalábbis több jel arra mutat, hogy a politikai és a gazdasági válság megoldására csupán tüneti kezelést nyújtanak, a tényleges beavatkozás várat magára. Árnyékkormány Semmi kétség afelől, hogy a két válsággóc szoros összefüggésben áll. Az a viszonylagos mozdulatlanság, amely Itáliában több mint harminc éve a kereszténydemokráciát jellemzi, károsan érinti a gazdasági életet is. A hatalmon lévő párt körömszakadtáig védelmezi a politikai struktúra jelenlegi kereteit, képviselői pedig a magán-, a félállami és állami cégek igazgató tanácsaiban, a pénzügyi világ süppedő karosszékeiből a gazdasági szerkezet megváltoztathatatlanságát hirdetik. Világos a képlet: a két struktúra közül bármelyikben keletkeznék akár csak hajszálrepedés, az maga után vonná a másik felbomlását is. Bizonyságul a legkézenfekvőbb példa az a sajátosan olasz jellegzetesség, amely sottogoverno, vagyis árnyék- kormány néven vált ismertté. Bennfentesek szerint a kereszténydemokraták vezetőinek köszönheti létét: a párt — korábbi koalíciós partnereivel egyetértésben — becsempészte embereit a gazdaságirányítás, a tájékoztatás, a kulturális élet vezető posztjaiba, mindenütt ügyelvén arra, hogy relatív többségi jellege persze kidomborodjék. A gyakorlatban tehát mindig több kereszténydemokrata uralta ezt vagy azt a céget, intézményt, mint mondjuk republikánus, szociáldemokrata vagy szocialista. Amióta az Olasz Kommunista Párt látványosan előretört a választásokon és már-már a kereszténydemokrácia egyeduralmát is veszélyezteti, azóta a sottogoverno íratlan szabályai értelmében — kény- szerűségből — néhány kommunista jelenlétét is megtűrik. Sivatagi katedrálisok A kereszténydemokrata többség által irányított iparnak nem állt és ma sem áll érdekében a déli országrész fejlesztése. Kénytelen-kelletlen épültek ugyan gyárak és olajfinomítók Szardíniában, Calabriában vagy Szicíliában, ám a legtöbbször nem ott, ahol igazán szükség lett volna rájuk, s a munkanélküliség hathatós visszaszorítása helyett az olcsó bérek révén legfeljebb a profitot növelték. Keserű gúnnyal az olasz népnyelv sivatagi katedrálisok- nak csúfolja ezeket a létesítményeket. Ha egyáltalán nem gyorsul a beruházások üteme, hová tűnik a tőke? A kérdés nyitja nyílt titok Olaszországban: külföldre. Itália adóssága három esztendő alatt több, mint négyszeresére nőtt, s ma már meghaladja a 17 milliárd dollárt. Egyes becslések szerint a Svájcba, az NSZK-ba, sőt, a tengerentúlra menekített tőke értéke még ezt az ösz- szeget is meghaladja. Egy- egy külföldi befektetés ugyanis biztosabb haszonnal jár, s főleg kisebb a kockázat. Hogy közben évi 25 százalékkal csökken a líra értéke? Pénzügyi körökben a hivatalos álláspont aggodalmas, de a sottogoverno, az árnyékkormány kereszténydemokrata többsége kész a válasszal: újabb külföldi kölcsön majd ideig-óráig támaszul szolgál az ingatag lírának. Andreotti miniszterelnök a közeli múltban éppen erről tárgyal Bonnban, s líbiai utazásának célja — a gazdasági együttműködés kiszélesítésén kívül — a tripoli vezetés meggyőzése az itáliai befektetések j ö vedelmezőségéről. Kompromisszumok Ami viszont az olasz ipar jövedelmezőségét illeti, a kereszténydemokraták komor képet festenek. Andreotti takarékossági programjához most sikerült megnyerniök a szakszervezetek támogatását. Sokan úgy vélik, a szervezett dolgozók nevében tárgyaló szakszervezeti szövetségek elmentek a végsőkig: lemondtak hét ünnepnapról (Itália naptárában persze még így is hemzsegnek a piros betűs dátumok), belenyugodtak a vég- kielégítés összegének némi csökkentésébe (korábban éppen a szakszervezetek egységes fellépésével vívták ki a viszonylag magas végkielégítést), és hozzájárultak a műszakok számának növeléséhez. Bár a kisebbségi kereszténydemokrata kabinet a takarékossági csomagterv kidolgozása közben az OKP képviselőivel is tanácskozott, a kommunisták elképzelésének csak töredékét vették figyelembe. Egyelőre hallani sem akarnak a nemzeti ösz- szefogás kormányáról, s nem tettek nyomatékos lépéseket a tőkekiáramlás megfékezésére, a beruházási kedv élénkítésére. Gyapay Dénes Tizenhárom napos országos gyász Meghalt India elnöke Indiában pénteken tizenhárom napos országos gyászt rendeltek el az Indiai Köztársaság ötödik elnöke, Fakh- ruddin Ali Ahmed elhunyta alkalmából. Az indiai alkotmány értelmében az új elnököt hat hónapon belül meg kell választani. Mint jelentettük, az ügyvezető elnöki teendőket B. D. Dzsatti, pénteken felesketett alelnök látta el. Fakhruddin Ali Ahmed, az diai nép nemzeti felszaba- tó harcának egykori aktív szvevője 1905-ben született ilhiben. Főiskoláit itt, va- mint az Uttar Pradesh ál- mbeli Gondában végezte! ajd Cambridge-ben tanult got. Indiába visszatérve, 31-ben belépett a nemzeti ingresszus pártba. 1935-ben gja lett az asszami törvényié testületnek. Az angolok 5ször 1938—39-ben börtö- he maid 1940—45 között tartották fogva politikai tevékenységéért. 1946—1952 között Asszam állam főügyészeként tevékenykedett. 1954—57-ig tagja volt a központi parlament felső házának, 1957 és 1965 között pedig különböző miniszteri tárcák tulajdonosa volt az asszami kormányban. 1966-bam került a központi kormányba, ahol 1967—1974 között különböző minisztériumok élén állt. Az Indiai Köztársaság elnökévé 1974 augusztusában választották. 1975 szeptemberében hivatalos látogatáson Magyarországon is járt. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke részvéttáviratot küldött B. D. Dzsatti alel- nöknek, Indira Gandhi miniszterelnökinek és Abida Ahmednek, az elhunyt elnök özvegyének Fakhruddin Ali Ahmed indiai elnök elhunyta alkalmából. Közép-európai idő szerint reggel hatkor kezdték meg harmadik, pénteki munkanapjukat a Szaljut—5 űrhajósai. Viktor Gorbatko és Ju- rij Glazkov folytatta az űrállomás üzemeltetését, berendezéseinek és tudományos műszereinek ellenőrzését. Előző munkanapjuk végén az űrhajósok néhány orvosi kísérletet végeztek. Megvizsgálták a többi között, hogyan reagál egyensúlyi szervük a súlytalanság körülményei között az elektromos ingerekre. Méréseredményeiket visszatérésük után a földön, az űrhajósok kiválasztásában és felkészítése során fogják hasznosítani. Különböző fizikai megterheléseknek téve ki magukat különböző fizikai megterhelésű erőnléti edzéseket is végeztek. Gorbatko és Glazkov megkezdték az előírt biológiai kísérletek végrehajtását. A telemetrikus információk és saját beszámolójuk alapján megállapítható, hogy az űrhajósok egészségesek, közérzetük jó. Hz Országos Báketanács elnökségének nyilatkozata a chilei nemzetközi szolidaritási nap alkalmábél A Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központja megalakulásának 24. évfordulóján az Országos Béketanács elnöksége — csatlakozva a Szakszervezeti Világszövetség felhívásához — őszinte együttérzéséről és töretlen szolidaritásáról biztosítja a fasiszta junta uralma alatt szenvedő chilei népet. A népelienes rezsim több mint három év óta folytatott kegyetlen terrorja felháborodással tölti el a világ haladó gondolkozású embereit, tovább nő azoknak a száma, 0 akik fellépnek a fasiszta barbárság ellen. A chilei fasiszta junta a nép növekvő ellenállására, a nemzetközi szolidaritás, a világ közvéleményének követelésére kénytelen volt börtöneit kinyitni Luis Corvalán és vele együtt több igaz chilei hazafi előtt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a chilei junta börtöneiben még mindig több ezer haladó chilei raboskodik. Az Országos Béketanács elnöksége — csatlakozva a nagy nemzetközi szolidaritási akcióhoz — követeli a chilei hazafiak azonnali szabadon bocsátását, a demokratikus szabadságjogok helyreállítását. 4 rule tikiról if T öbb mint egymillió schillinget nyert egyetlen este a szerencse ismeretlen kegyeltje a bregenzi kaszinóban. Nem csalás, nem ámítás, jelen volt a bajor tévé, fölvette és a következő este vetítette is a golyó varázsos pörgését. Az est hőse — akiről mindössze annyit mondtak, hogy bajor kereskedő, beleegyezett a felvételbe, azzal a kikötéssel, hogy csak a hátát mutatják és nevét nem árulják el. így is történt, és az ámuló tévénézők saját szemükkel láthatták amint honfitársuk megteszi a 2-es szám változatait, nyer, nyer, az említett millióig meg sem állva. A tévéprodukciónak különféle vádaskodások cáfolatául kellett szolgálnia. Az illető ugyanis nem most nyert először, korábban már sikerült egyszer bankot robbantania és vagy tízmillió schillinget elvinnie. Óriási híre kelt az ügynek, ömleni kezdtek Bregenz- be a vendégek, a szerencsét kergetők. De kinek nincsenek rosszakarói? Suttogni kezdtek a népek, hogy az illető voltaképpen a játékkaszinó embere, mások szerint egy reklámcég megbízottja, aki eljátsz- sza a bankrobbantó szerepét, hadd tóduljanak a Fortuna imádói. Ezeket a vádakat volt hivatva félresöpörni a tévéközvetítés. S mi több, a kaszinó igazgatója még pótlólagos érvet is adott a cáfoláshoz. „Tudják, kérem — mondta —, hány önként jelentkezőnk lenne, ha csalni akarnánk? Mennyien jönnének, akik kétes úton szereztek nagyobb összeget, vagy az adózás elől vonták el a pénzt és szívesen törvényesítenék ezt a mi segítségünkkel, s megköszönnék, ha az a látszat kelne, mintha itt nyerték volna”. Hát jó, mondom. Lehetnek szerencsés emberek. De hogyan sikerült éppen akkor megismételni a bravúrt, amikor a tévé kint volt? Ez csak egy módon képzelhető el: Fortuna asszony meghallotta, hogy szerepelhet a tévében, fodrászhoz rohant, kicsinosította magát, és időben megjelent. Ki ne szeretne legalább egyszer életében a kamerák elé kerülni. Képzelem, milyen tömeg indult meg e tévéadás után Bregenz felé. Már látom az igazgatót, amint kezeit tördelve áll a kaszinó bejáratánál és ezt rebegi: Jóságos ég, ha ezek mind egy-egy milliót fognak nyerni! Tatár Imre
