Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-05 / 30. szám
1977. február 5. KELET-MAGTARORSZÁG 3 Különös gonddal . A KÖZMŰVELŐDÉSI TÖRVÉNY egyik passzusa arra figyelmezteti a hivatásos népművelőket, a közművelődési intézményeket és a tanácsok művelődésügyi osztályait, hogy különös gonddal tegyenek meg mindent a munkásság művelődéséért. Ez a különös gond ki- nek-kinek belső indíttatása, ötletessége és lelkiismeretessége szerint nagyon sokféleképpen értelmezhető. De e különös gond még akkor is csak szűk, részleges eredményt produkálhat, ha a népművelő, vagy a népművelők csoportja kellő szakértelemmel, odaadással lát neki a munkának, ám megmarad a sokszor rosszul értelmezett „munkásművelődés” kifejezés bűvkörében. Mire gondolok? ARRA, HOGY EZ A NAGYON ÖSSZEVONT, tömör kifejezés — amely vitában, újságcikkben, előadói beszédben kitűnően használható — a gyakorlatban csakugyan „összevont” és „tömör”, vagy inkább „szűkkeblű”. E kifejezés ugyanis, helytelen értelmezés következtében takaróvá válik. Takaróvá, amely azt fedi, hogy az emberi kultúra egészéből csak a munkások számára létező és közvetítendő részről van szó. Márpedig, ha így értelmezzük a „munkásmű- velődés”-t, akkor egyrészt tagadjuk a kultúra demokratizmusát, másrészt tagadjuk azt, hogy társadalmunkban a munkás- osztálynak meghatározó szerepe van a múlt és a jelen teljes kultúrájának elsajátításában és közvetítésében. A munkásművelődés nem jelenthet valamiféle rövidített tanfolyamot és semmiképpen sem jelenthet brosúra jellegű, nem egyszer teljesen vulgarizált tudáskivonatot (tehát olyasmit, amit Amerikában digest-nek neveznek, s ami nem egyéb, mint az irodalom nagy alkotásainak silány és gépies kivonata.) Az imént ezt írtam: ”... meghatározó szerepe van a múlt és a jelen teljes kultúrájának elsajátításában és közvetítésében”. Álljunk meg egy pillanatra a közvetítés kifejezésnél. Ezek szerint a közvetítés nem csupán a hivatásos népművelők dolga ? KÉTSÉGTELEN, HOGY NAGYON FONTOS a népművelők szerepe, a hivatásos népművelők léte szükséges, de nem elegendő feltétel. Bőséges szerep jut ebben a szak- szervezeteknek, a munkahelyeknek, az ifjúsági szervezeteknek, a családnak — s magának a munkásosztály minden egyes tagjának. Maguk a munkások kísérjék figyelemmel, hogy üzemük vezetői nem formális szerződéseket kötnek-e valamely kulturális intézménnyel, hogy nem felszínes ígéretek hangzanak-e el, hogy nem hamar kihunyó-e a kezdeti lelkesedés, hogy nem pusztán „jelentésbe kerülő”, „statisztikai adatot” jelentő szerződésekről, vállalásokról van-e szó. Maguk a munkások kérjenek, követeljenek lehetőséget a művelődéshez. S ahol a lehetőségek meg vannak, ott éljenek is velük. Sajátítsák el a műveltséget, és közvetítsék a műveltséget ők maguk. . Különös gonddal! K. D. Kozma Mihály, a nyírteleki Dózsa Tsz traktorosa pétisóval végzi a kalászosok fejtrágyázását. (Gaál Béla felvétele) Munkás születik Taggyűlés a HÓDIKÖT tiszalöki gyáregységében KAPÁHOZ, FŐZŐKANÁLHOZ SZOKOTT KEZÜKKEL ELŐSZÖR MÉG ESETLENÜL FOGTÁK A VARRNI VALÓ ANYAGOT. DE AZUTÁN MEGTANULTÁK. ÍGY SZÜLETETT MEG A HÓDIKÖT ÜZEME TISZALÖKÖN. NEHEZEN SZOKTÁK MEG AZ ÜZEMI FEGYELMET, DE KITARTOTTAK. ÉS A LEGBÁTRABBAKAT ÚJABBAK KÖVETTÉK. FÉLEZERNÉL TÖBBEN VANNAK MOST. Érvelő számadás Félig már munkások, de félig még parasztok voltak az alapítók. Közülük most sokan itt vannak a modern üzem második emeletének egyik otthonosan berendezett helyiségében. Felelősséggel elemzik a kommunista munkáslányok, munkásasszonyok a múlt esztendőben végzett munkát, döntenek a jövőről. A munkára, az emberekre, a termelésre kisugárzó párt- szervezetük van. Külön figyelmet érdemel: 41 párttag közül 28 a nő. Sokan vannak közülük vezető poszton. A párttitkár, Jusztin Veronika alig huszonéves. A pártvezetőség egy hét- nyi munkája van a beszámolóban. Okos. érvelő számadás. Tavaly nagy gondot fordítottak a pártépítő munkára, hét dolgozót vettek fel. Valamennyi fizikai munkás, fiatal, s csak természetes, hogy hat nő. A párttagság átlagéletkora alig 27 év. A gazdasági és pártvezetés sok energiát fordított arra, i hogy a faluról idekerülő lányok és asszonyok szakmát tanuljanak, képezzék magukat. Most is negyvenen tanulnak a felnőtt szakmunkás- képzőben. A munka mellett huszonegyen érettségiztek itt. De van már főiskolára és hurkolóipari technikumba járó dolgozójuk is. Valóra vált remények Sok fiatalnak ez az első munkahelye. A vezető posztokon dolgozóknak negyven százaléka fiatal. Hogyan álltak helyt a múlt évben? Erről is számot ad a pártszervezet taggyűlési beszámolója. Mekkora rakományt tenne ki a kétmillió 470 ezer darab férfi- és női pulóver, a rengeteg gyermekruha? Az sem mellékes: javult a termékek minősége. Sok tanulás, és az üzem kommunistáinak tevékenysége is benne van ebben. Minden negyedév végén beszámoltatják a gazdasági vezetőket, akik igénylik a segítséget. Ez lendítette előre a szocialista brigádok munkáját is. Most 12 szocialista brigádban 140-en dolgoznak. Munkájukat negyedévenként értékelik, s az eredményekről az üzemi híradóban tájékoztatják a dolgozókat. A brigádokat patronálok munkáját rendszeresen ellenőrzik. Figyelemmel kísérik az ifjúsági brigádokat is. Tanácskozásaikon mindig ott van a pártvezetőség egyik tagja. Amikor megszületett az üzem, a munkalehetőségben reménykedtek. Most már a jobb keresetben is. 1975-ben a bérszínvonal 21 690 forint volt, tavaly már 22 188 forint. Csökkentették a korábbi bérfeszültséget, emelték a kereseteket az alacsony kategóriákban. Tiszalökön valóban megfeszített és szorgalmas munkával alapozzák a jövőt. Az ötödik ötéves terv végére 25 százalékkal kívánják növelni a termelést. Dajkából művezető Ehhez a feltételeket is meg kell teremteni. Van moMese a színekről a zokban a régi jdőkben, amikor a farkasok még sárgarépán éltek, a természetben minden színtelen volt. Semminek se volt színe. Tehát a sárgarépa se volt sárga, csak az íze meg a formája volt olyan, mint a manapság termő sárgarépáé. Vízszínű volt minden élőlény és minden élettelen tárgy; a tengernek se volt tengerzöld vagy tengerkék színe, éppolyan közönséges vízszínük volt a mérhetetlen nagy óceánoknak is, mint minden kis pataknak, folyó- nak. Bizony, az aranyhalat se nevezték még akkor aranyhalnak, hiszen nem volt, nem is lehetett aranyszíne. Miért nem? Mert ilyen színe még magának az aranynak se volt akkoriban. Történt azután, hogy a hiú kaméleon egyszer csak ráunt a szintelenségre és a vele járó egyhangúságra. Rädern üzemcsarnokuk, ezt csaknem 5 milliós költséggel bővítik. A gépparkot teljesen kicserélik. Erre 23 millió forintot fordítanak. A rekonstrukcióval szinte újjászületik a HÖDIKÖT tiszalöki üzeme! Az új gépeket meg kell ismerniük a munkásnőknek. Tovább kell tanulniok, hogy helyt tudjanak állni a termelésben. Ez a közeljövő legfőbb feladata. Ennek a szükségességéről szólt Nagy Sándorné művezető, aki nem is olyan régen még óvodai^ dajka volt. Nagy Bálintné, az egykori parasztasszony, aki most művezető, saját példáját említette. Elvégezte a szakmunkásképzőt. a munka mellett érettségizett a gimnáziumban. Vámos Antónia, a K1SZ_ bizottság titkára félszáz fiatal nevében beszélt arról, hogy a jövőben még fontosabb feladat lesz a jelentkező fiatalok képzése, az üzem, a munkahely megszerettetése. Félezer ember, s csaknem ennyi család sorsát, jövőjét alakítja ma már a HÓDIKÖT tiszalöki üzeme és annak pártszervezete. Az automata gépek mellett egy új munkásgeneráció nő fel. Az ő jövőjüket vázolta fel felelősséggel az év végi beszámoló párttaggyűlés Tiszalökön. Farkas Kálmán LEHETNE JOBBON? Az MSZMP Központi Bizottsági 1976 decemberében határozatot hozott a gazdasági .munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Rácz Gusztáv, a Mátészalkai Építő- Szerelő és Szakipari Szövetkezet lakatos szocialista brigádjának vezetője. — Ha most azzal kezdem, hogy a szövetkezet 25 lakatosa a tavalyi 8 milliós tervét körülbelül 9 és fél millióra teljesítette, akkor úgy tűnhet: minden a legnagyobb rendben van. Mi, akik megtermeltük, mégis úgy érezzük, ez csak részben igaz. Igaz például a készárutermelésben, mert előre tudjuk, hogy a bútorgyárnak mennyi bútorvasalásra van szüksége és azt is, hogy építőipari részlegünknek mennyi vas nyílászáró kell egy építkezéshez. Azt viszont már nem tudjuk, hogy mikor, ki és milyen szolgáltatási igénynyel jön hozzánk, s ha nincs a javításhoz szükséges anyagból, akkor nem, vagy csak késve tudjuk a munkát elvégezni. — Mondok egy példát, és mindjárt érthetőbbé válik, miért rossz érzés ez nekünk. Ha mondjuk, elromlik a kórház mosógépe, annak a javításával nem lehet várni, hiszen tudjuk, hogy naponta szükség van a tiszta ágyneműre. Ilyenkor az lenne a jó, ha tarthatnánk minden alkatrészből. Ezt viszont nem tehetjük meg, mert rossz volna a készletgazdálkodásunk, s olyan alkatrész is porosodna a polcokon, amelyet soha nem használnánk fel. — Persze közületeknek, intézményeknek sokfajta szolgáltatást végzünk és ezek a gyorsaság mellett sokfajta anyagot igényelnek. Novemberben még nem tudtuk, hogy decemberben mi teszi majd ki munkánk 30 százalékát. Mindez persze még csak a szolgáltatások köre, javítaVÄLASZOL: Rácz Gusztáv szocialista brigádvezető ni valónk pedig más területen is van. A fegyelemmel — ezt a lakatosrészlegre értem — nincs különösebb baj, bár tavaly két brigádtagot felelősségre kellett vonni ivászat miatt. Ez nem jellemző, az utóbbi tíz évben nem kellett fegyelmit adni. — Mint a szövetkezet döntőbizottságának elnöke, azt is tudom, hogy az egész szövetkezetnél sem a fegyelem javítása okozza a legnagyobb gondot; egyetlen dolgozó sem fordult ilyen panasszal hozzánk. A szervezésben viszont lépni kellene, mert ez a mi fejlődésünk egyetlen útja. A tavalyi év nem sikerült jól és bár még nincs kész a mérleg, már tudjuk, hogy veszteséggel zárunk. Az elmaradás az építőipari részleg és a szervizüzem miatt van. A szerviznél nem tudom mi a gond. Az építőknél az, hogy a profil lakásépítés lett, és mi hagyományos módon, megfelelő felszereltség nélkül dolgozunk. — A veszteség azt jelenti, hogy az egész szövetkezetnek jobban kell dolgozni. Talán az lenne a megoldás, ha a 18 részleg helyett kevesebb működne, jobban koncentrálhatnánk az erőnket. Az építőipart gépesíteni kellene, és a szervizüzemben is valamiféle tipizálásra volna szükség. A legalapvetőbbnek azonban az anyagellátás megszervezését tartom: ne legyen olyan időszak, amikor több milliós készletünk van, de olyan sem, hogy alkatrészhiány miatt kelljen abbahagyni valamilyen munkát. Arra már nem mernék vállalkozni, hogy ennek a receptjét is megmondjam. jött, hogy nem csak külső formában meg életmódban, de színben is különbözniük kell egymástól az állatoknak. Ezért ő, a szerény, kizárólag rovarokon élő, faágakon kúszó kis pikkelyes gyíkféle a sakál segítségével összehívta az állatok nagygyűlését. Azért a máskülönben megvetett, lenézett sakál segítségével, mert ez a sivatagi vad különösen jól tud ordítani, így hát messzire elhangzik a szava. De a gyűlés egybehí- vása előtt a kis kaméleon még az erdők-mezők tündérének a segítségét is kérte. A jó tündér meg is ígért és meg is adott minden tőle telhető segítséget az állatok szineválasztásához. Jó képzelőereje lévén, ő keverte ki és mutatta fel a különféle színeket is. A sok állat a nagy erdei tisztáson gyülekezett egybe; ott, ahol mindnyájan elfértek és ahol mindenféle növény is jelen lehetett, hiszen a kaméleon őket sem akarta kihagyni a színosztásból. így történt, hogy a fű saját kívánságának megfelelően fűzöld színű lett, az ibolya ibolyakék, a nyírfa kérge pedig fehér. A pipacs egyszeriben pipacsvörösre változott, a kedves búzavirág kék lett, a mályva virága pedig óhajtása szerint mályvaszint kapott. És persze az állatok közül is ki-ki vágya szerint jutott hozzá a neki legjobban tetsző színhez. A szeré- nyebbje járt jobban, mert ezek egyszerű szürke vagy barnás, földszínű külsőhöz jutottak, és ezáltal jobban el tudtak rejtőzködni az ellenségeik elől. A nem éppen túl okos zebra még csíkokkal is tarkította a bőrét, az egyenesen ostoba hiéna pedig foltokkal. (Ezért is hívják őt foltos hiénának.) Ugyanígy tett és járt a foltos szalamandra is. De szép pettyeket kapott bőrére a leopárd is, a tigris pedig sávokat. Ök ketten azonban nem butaságból választották a feltűnő színeket, hanem merészségből, kihívásból, mert nem féltek sem embertől, sem állattól. A tücsök, mint hegedűművész, a hivatásához legjobban illő ünnepélyes fekete szint választotta. Az ötletadó kaméleon pedig telhetetlensé- gében nem állapodott meg egy vagy két színben, mint előtte a többiek, hanem az volt a kívánsága, hogy ő tetszése szerint változtathassa a szinét. És mert a többi állat elismerte, hogy övé az érdem a világ színekbe való öltöztetése terén, zokszó nélkül beleegyeztek, hogy a kaméleon állandóan váltogathassa a színét. így megy ez azóta is; azért olyan nehéz a fürge kis kaméleont felfedezni a fán, mert mindig azt a szint veszi föl, amilyet a környezete megkíván. Tehát volt valami előrelátó ravaszkodás is a szineválasztá- sában. A fecsegő, tarka tollazatú papagájok mellett hasonlóan pompázatos, szinte rikítóan szép szint kapott a pillangók nagy többsége is. Talán kárpótlásul azért, mert ezek a lepkék csak igen rövid ideig élnek, általában alig pár napig. Akadt azonban, aki még rajtuk is túltett. A büszke szivárvány hét színben pompázik, ő is azért, mert csak egészen rövid ideig tartó jelenség az égboltozaton. Ha esik az eső s közben a nap is kisüt, gyakran feltűnik az égen a szivárvány, ez a csodálatosan színes légköri fényjelenség. Nagy színes félkörívet, sokszor páros ívet alkotva tündöklik felénk a távoli égboltról. Heves Ferenc
