Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-04 / 29. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 4. Naponta két vagon Tejpor Kádár Lajosné modern gépen dolgozik a mátészalkai tejpor gyárban. Mátészalkáról Új termék lesz a fagylaltpor Az ország legmodernebb, legnagyobb kapacitású tejporgyárában, Mátészalkán 200 ezer liter tejből mintegy két vagon tejport állítanak elő naponta. Az automata gépek, melyeket a svéd Alfa-Laval cég francia leányvállalata gyártott, még a tejből elvont vizet sem hagyják veszendőbe menni, hanem visszavezetik a kazánba, ahol energia fejlődik belőle. Közvetlen fogyasztásra presszó, turista, cukrozott kakaós, valamint utal- ványos csecsemőtejport csomagolnak. A további feldolgozásra kerülő tejpor 25-30 kilós csomagokba kerül. A jövőben bővítik a tejporkészítmények választékát. Tej alapanyagú, különböző ízű fagylaltport fognak előállítani, amelynek kísérleti gyártását februárban kezdik meg. Ebben az évben szeretnék megkezdeni az ún. gyorsan oldódó tejpor előállítását is, s ezzel még jobban hozzájárulnak a lakosság korszerű, egészséges táplálásához. A mátészalkai tejporgyár Szabolcs- Szatmár megyéből, illetve alkalmanként Borsod megyéből szerzi be a szükséges tejet, termékei pedig eljutnak az ország minden részébe. (k. v.) Kevés a tanterem, a kollégium Januári patikamérleg Gyógyszer „vény" nélkül Zökkenőmentes átállás az új rendre Egy hónappal ezelőtt lépett életbe az évek óta várt új, a gyógyszervásárlóknak jó rendelet. Január elseje óta ez szabályozza a gyógyszerek árusításának rendjét. Eszerint vannak orvosságok, amelyek recept nélkül vásárolhatók. A listán lévőkből néhány gyógyszer jóllehet „vény” nélkül, de egy alkalommal csak korlátozott mennyiségben adható ki. A másik nagy csoportot azok a gyógyszerek alkotják, amelyek egy receptre többször kiszolgálhatok. Az ezeket előíró vényeket a gyógyszer- tár nem tartja vissza. A harmadik nagy csoportot képezi a receptre egyszer kiadható gyógyszer. Ezeknél a vényeket a kiszolgáló patikának be kell vonni és meg kell őrizni. A térítés nélkül kiadható gyógyszerek egy másik csoportba tartoznak. A kiszolgálás új rendjére izgalommal nyitottuk ki a patika ajtaját. Ezekben a napokban a gyógyszerkiadás lassabban ment. A kért gyógyszerről előbb megállapítottuk, hogy valóban adható-e vény nélkül. Azután az előre elkészített listáról leolvastuk az új árat. Ezek természetes időbe kerültek. Szerencsére a gyógyszert kérők megértették az átállásból adódó „lámpalázunkat”. Türelemmel segítették, s, még ma is segítik átvészelni a gyakorlatlanságból adódó nehézségeket. Az első hónapot a vásárlók némi hitetlenkedéssel fogadták. Voltak, akik hosszú listával érkeztek a gyógyszer- tárba. Amikor meghallották a kért gyógyszer 2-3 forintos árát, akkor a tételt megkétszerezték, megháromszorozták. Hiába volt a józan rábeszélés. Kiderült, hogy a vásárlók a vény riélkül kapható gyógyszereknél számítanak a csoportja most találkozik először a kért gyógyszerrel. A gyógyszerész a gyógyszer szakértője, tökéletesen tisztában van a készítmény hatásával, de az orvos feladatát semmiképpen sem vállalhatja át. Tehát egy ilyen kérdésre, hogy: jó lesz-e nekem ez a gyógyszer? — kuruzslás lenne válaszolni. A megyében ez a gyógyszertár tartja és forgalmazza az import gyógyszereket. Ezek a készítmények, — jóllehet az áruk ezeknek is lényegesen csökkent, — de csak vényre szolgálhatok ki. Az egyhónapos mérleg serpenyője nem billen fel annak ellenére, hogy a 17/9-es gyógyszertár 50 dolgozója a korábbi kétmillió forintos forgalmat a csökkentett árak mellett is teljesítette. (sigér) w Éjszaka történt... A holnap szakmunkásai—ma Több, mint kilenc és fél ezer szakmunkástanuló van a megyében — tizenkét intézetben hatvannyolcféle (!) szakmát tanultak. A szakmunkásképző iskolák egymástól igen eltérő körülmények között dolgoznak — az egyiknek korszerű az épülete, kiváló a felszereltsége, modern tanműhelye van, míg a másik régi, gyengébben ellátott, tanműhelye meg nincs is... Szakmunkásképzőinkben kevés a tanterem, a kollégiumi hely. Egy tanteremre nyolcvan tanuló jut megyei átlagban! A szakmunkástanulók kétharmada bejáró — sokan szívesen laknának kollégiumban, viszont hely csak a tanulók tíz-tizenkét százalékának jut. Mindez nagyon nehézzé teszi a sokszor amúgy sem könnyű beiskolázást. Hiszen vannak olyan szakmák — mint például a kőműves, vasbetonszerelő, hegesztő, ács — amelyek megyénk fiataljai között nem divatosak... Annál kedvezőbb viszont az a szám, mely az évenkénti lemorzsolódást jelzi: a tanulóknak mindössze öt százaléka gondolja meg magát, és hagyja ott a választott iskolát időnap előtt. Még ezt is tovább lehet csökkenteni, ha a megfelelő pályaválasztási tanácsadással, gondos előkészítéssel megfelelő szakmára irányítják a fiatalokat. Hég két 107-es kellene Az elmúlt három-négy évben jelentős fejlődés ment végbe megyénk szakmunkás- képzésében. 33 tanterem, három tanműhely, öt tornaterem épült, valamint három kollégium összesen 570 hely- lyel. Ebben benne van az új, korszerű nyíregyházi 107. számú szakmunkásképző intézet is. Mindez azonban még mindig nem elég! Legalább még két olyan iskolára volna szükség a megyében, mint a 107-es... 1976-ban a szakmunkás- képzők működésére hetven- millió forintot fordítottak — ahhoz azonban, hogy a technikai fejlődés igényei szerint korszerűsíthessék az intézetet, legalább 25 százalékkal több pénzre lenne szükség. Mindezek ellentéteként érdemes megjegyezni: néhány helyen azt a pénzt sem költötték el, amit lehetett volna... Jóval gondosabban kell tervezniük és gazdálkodniuk az iskoláknak, mint eddig, ha minden fillért fel akarnak használni — hiszen helye van! Túlterheltek a tanárok Az iskolák felszereltsége ha nem is egyenletes, de általában véve megfelelő: tankönyv, szemléltetőeszköz mindenütt elég van, bár sok helyütt nem használják ki például az audiovizuális oktatási eszközök adta lehetőségeket. A tanárok és a szakoktatók száma is elegendő nagyjából, ennek ellenére a legtöbb szakmunkásképzőben sok tanár túlterhelt, rengeteg a túlórája. Ennek megszüntetésén közösen kell munkálkodniuk a megyei szerveknek és az iskolák vezetésének: több pedagógusra és jobb munkaszervezésre van szükség. Igen változatos képet mutat a szakmunkástanulók iskolán belüli művelődési, szórakozási lehetőségeinek térképe is. A 107. számú intézet például élen jár: „nyitott iskola” lett belőle, mely a környék művelődési házának szerepét is betölti részben, s a tanulók számára gyakorta tartanak változatos, érdekes rendezvényeket. Jó kapcsolatot tartanak közművelődési intézményekkel, a TIT-tel stb. Más a helyzet például a mátészalkai 137. számú intézetnél: nincsenek komolyabb rendezvényeik. Gondjuk nem kicsi: a tanulók 90 százaléka bejáró... Minden intézetnek van könyvtára, a könyvállományra nem lehet panasz. Lényeges különbségek vannak azonban a diákok olvasási kedvében — ezt a kikölcsönzött kötetek 'száma is jelzi. A 115. számú tiszavasvári szakmunkásképzőben például két és félszer annyi könyv fordult meg a tanulók kezében, mint a nagyobb létszámú kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőben, Nyíregyházán. Kiemelt állami támogatással? Az eddig elmondottak egy nemrég lefolytatott ,népi ellenőrzési vizsgálat megállapításaiból származnak. A szakmunkásképzésünk helyzetét boncolgató vizsgálat nem szorítkozik a tények puszta feltárására — javaslatokat is adtak a népi ellenőrök. Mindenekelőtt: a feltárt adatok megyénk szakmunkásképzésének komoly gondjait jelzik, elsősorban a tantermi zsúfoltságban, a kollégiumi helyek hiányában. Ezért szükséges lenne: a megye kérjen kiemelt állami támogatást szakmunkásképzésének fejlesztésére! Központi feladatként szükséges kezelni a szakmunkástanuló leányok kollégiumi elhelyezését, mivel ez vonzóbbá tenné a szakmákat számukra, s többen tanulnának (ma még csak a tanulók 28 százaléka lány). Az intézeteknek szorosabb kapcsolatot kell kiépíteniük az általános iskolákkal és a pályaválasztási tanácsadó intézettel, hogy a választás előtt álló gyerekek megfelelő szakmákba kerüljenek. A tanulókat foglalkoztató vállalatok, szövetkezetek gondosabban tervezzék, meg szakmunkástanulóik élet- és munkakörülményeinek folyamatos fejlesztését, kísérjék figyelemmel munkájukat, gondoskodjanak beilleszkedésükről, jobban segítség őket minden területen. Ma dől el, milyen szakmunkások dolgoznak holnap a gyárakban, téeszekben, üzletekben, éttermekben... T. Gy. Másodvirágzó Hosszú ideje foglalkozik déligyümölcsök termesztésével Simon József zánkai lakos. Legnagyobb sikerét dédelgetett citromfája és két na_ rancsfája hozta. A citromfáról rendszeresen szüretel érett való áttérés, eddigi tapasztalatairól, a gyógyszerészek, asszisztensek, valamint a gyógyszervásárlók alakuló új kapcsolatáról beszélgettünk Nyíregyházán a megye legnagyobb forgalmat lebonyolító éjjel-nappal (17/9-es) gyógyszertár vezetőjével, Bálint Árpáddal. — A gyógyszerkiadás új rendjére való felkészülés biztosította a zökkenőmentes áttérést, — mondta a gyógyszertár vezetője. — Igaz, január 1-én mindezek ellenére A televízió karmester- versenyén 2. helyezést elért Medveczky Ádám nevét az egész ország megismerte. Nyíregyháza hangverseny-látogató közönsége most „élőben” is találkozik a kitűnő kar. mesterrel. A február 7-én sorra kerülő 5. bérleti hangversenyen szereplő budapesti MÁV szimfonikus zenekart Oberfrank Géza vezényelte volna, de előre nem látott külföldi szereplése miatt, ezt a szereplést lemondta. Az Országos Filharmónia helyette Medveczky Ádámot kérte fel, aki örömmel vállalta a nyíregyházi vezénylést. Az est műsorán magyar szerzők művei szerepel, nek. (Bartók: Két kép, III. zongoraverseny, Kodály: Felszállott a páva — változatok magyar népdalra). A zongoraversenyt Katona Ágnes adja elő. A zongoraművésznő 1965-től az Országos Filharmónia szólistája és ilyen minőségben tevékenyen részt vesz az ország zeneéletében. Rendszeresen hangversenyezik külföldön is. Hivatott előadója az új magyar zongoramuzsikának. A Móricz Zsigmond Színházban tartandó hétfő esti koncert iránt, igen narancsfa gyümölcsöt, két narancsfája pedig eddig 38 gyümölcsöt termett. Ezekben a napokban érdekes jelenség tapasztalható a narancsfáknál: miközben sárga gyümölcsét érlelik, újból kifakadtak a virágok is. gyógyszerészek tanácsára. Eddig ezek használati módját a felíró orvosok magyarázták meg, illetve írták le. Most ebből bizonyos szerep a gyógyszerészeké. — Pácienseink zöme — folytatja Bálint Árpád — orvosi rendelet alapján már többször kapott bizonyos fajta orvosságot. Tudja milyen a hatása, mi az, ami neki használ. Az emberek egy másik nagy az érdeklődés. A tájékoztatás szerint a színház pénztáránál elővételben — korlátozott számban — szólójegyek is válthatók. Kellemetlen éjszakája volt február elsejéről másodikára virradóan a nyíregyházi Toldi utca jő néhány lakójának. Az éjszaka kellős közepén üvegcsörömpölésre ébredtek — valaki (valakik?) se sző, se beszéd, betörték az utcára néző ablakaikat, ösz- szesen nyolcat az utcában. A tettesek eltűntek az éjszakában — a többségükben idős emberek pedig szorongva feküdtek visz- sza ágyukba, nem tudva, mi történt, és hogy mi következik még. Feltehetőleg fiatalok „balhézásáról” van szó, beittak valahol a legények, és nem találtak jobb módszert erejük fitogtatá- sára, mint az ablaküvegek betörését. Az esetnek már akadt előzménye az utcában: nemrégiben néhány ablakon golyó ütötte lyukakat találtak (!) — légpuskával szórakozott valaki. Később festékcsikok tarkították az ablakokat, kapukat — ismét „szórakozás” nyomai... Megint máskor végigtördelték az újonnan ültetett fácskákat. Kézenfekvő a következtetés: az utcában vagy környékén laknak a tettesek. Megtalálni és megbüntetni őket nem könnyű — ám ez nem is csak a rendőrök dolga. Az itt élők fokozott figyelmére, összefogására van szükség — a rendbontók elleni egységes fellépésükre. Főleg a szülők figyelmét érdemes felhívni: nézzenek egy kicsit kimaradozó fiaik után. Tiszteletdíj A múlt év végén jelent meg a rendelet: felemelték a nem hivatásos népművelői tiszte, letdíjak összegét. A művelődési házak szakkörvezetői, klubvezetői, könyvtárosai magasabb tiszteletdíjat kaphatnak munkájukért, melyet napi teendőik ellátása mellett végeznek, — többnyire pedagógusok. A rendelet felső határokat szab a kifizethető tiszteletdíjaknak —, hogy ki mennyivel kaphat többet ezután, azt a fenntartó szerv, a tanács dönti el minden községben és városban. Most, az álta. lános emelés idején minden tiszteletdíjas népművelő tevékenységét ellenőrizték (legalábbis elvben), hogy a munkájának megfelelő kategória alapján kaphassa meg az emelést. És itt van a bökkenő. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályához került jelentések feltűnően egyhangú képet mutatnak. Az illetékesek: — úgy tűnik — nem néztek egyebet, mint azt a bizonyos felső határt. Mindenkinek a besorolásának megfelelő legmagasabb összeget javasolták — diffe. renciúlás nélkül. Az összesítés alapján az a kép alakul ki: mindennütt kiválóan megy minden szakkör, klub, stb. Minden tiszteletdíjas a helyzet ma. gaslatán áll, a lehető legjobb munkát végzi. Jól tudjuk: a kép nem ilyen rózsás! Jó néhány községben alibi a szakkörvezetés, klubirányítás — a tartalmi munka alig-alig észrevehető. Másutt épp ellenkezőleg: hivatásos népművelőt megszégyenítő hivatásszeretettel, lelkesedéssel, munkabírás, sál végzi tevékenységét a a tiszteletdíjas. S mindezért teljesen egyforma összeget kapnak. Á mostani emelés alkalom lett volna a jó értelemben vett megkülönböztetésre: ha a községi művelődés gazdái reálisan mérik fel a végzett munkát. Elképzelhető lett volna, hogy a csak látszatból élő tiszteletdíjasok ke. vesebbet kapjanak mint a lelkes kollégáik, hogy jobban érvényesüljön a „munka szerinti elosztás” elve. Mert igaz ugyan, hogy nem fog ebből meggazdagodni egyetlen tiszteletdíjas sem — viszont további munkájukban ösztönzést jelenthet az efféle megkülönböztetés is! Aki eddig is jól dolgozott: elismerést érez abból a plusz százasból. Aki elhanyagolta, „fél kézzel csinálta” — az rájöhetne: észrevették ... (tgy) Medyeczky Ádám vezényel hétfőn Nyíregyházán
