Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-27 / 49. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. február 27. Futballhálószövés közben. A kötélgyártó Pörög a szálazó, készül a kötél. Egyre kevesebb kendert használnak a kötélgyártáshoz. Elek Emil képriportja Késztermékek a műhelyben. A régi mesterek lassan kiöregednek, velük együtt kihalnak az ősi szakmák is. Huszonhárom éve dolgozik Nagyecseden Szalkay Sándor kötélgyártó és hálókészítő mester. A szakmával már korábban, még 1950-ben eljegyezte magát. Tunyogmatolcs- ról vándorolt Ecsedre, mert abban az időben még ezen a vidéken igen keresett termék volt a kötél, kötőfék, istráng és számos más kenderből font eszköz. Ma már az anyag is változott, bevonult ebbe a szakmába is a műszál. Megrendelői is elsősorban mezőgazdasági üzemek, sportegyesületek. Hálókészítés terén a Tiszántúlon egyedül ő rendelkezik mestervizsgával. Feleségével is Nagyecseden ismerkedett meg, és ebből nemcsak házasság, hanem szakmai elkötelezettség is lett. Férje mellett ő is kitanulta a kötélgyártó szakma minden fortélyát, még a szakmunkásbizonyítványt is megszerezte róla. Szükség is van a segítségre — még néha a gyerekeket is munkába állítják, mert ez olyan mesterség, amit egy ember egymagában nem tud művelni. A mestert jól ismerik a községben, aktívan kiveszi részét a szakmai munka mellett a társadalmi munkákból is. Tagja a helyi népfrontbizottságnak, ÁFÉSZ- és takarékszövetkezeti küldött, a kisiparosok elnöke. — Az utánpótlás ebben a szakmában is véges, még a szakképzésből is kitörölték a kötélgyártó szakmát. RÉGI MESTERSÉGEK A Bereg szépsége E n nem a Beregben születtem, mégis egy kicsit szülőföldemnek tekintem ezt a tájat. Nem csak az szeretheti meg a Bereget, aki évtizedekig itt élt, hanem az is. aki látogatóként érkezik ide. Hazánknak vannak természeti kincsekben gazdagabb, nagyobb történelmi múlttal redelkező, jobban ellátott, a turisták által gyakrabban felkeresett vidékei. Mégis ez a táj, az itt élő emberek évszázados kultúrája olyan különleges élményt nyújthat, amely megéri a fárad. Ságot, az ideutazás nehézségeit. A Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság 1972. októberi alakuló ülése után a Beregi Tájegység Területi Bizottsága 1972. november hó 31. napján alakult meg 16 fővel. Azóta, hogy a bizottság megalakult 4 év telt el és túlzás nélkül állapíthatom meg. hogy az akkor elkészített, általunk hosszabb távú programtervnek nevezett terv nagy része megvalósult. Ma már nemcsak óhaj, hogy a meglévő értékeket megvédjük és fejlesszük az idegen- forgalom számára annyira vonzó fürdési és kirándulási lehetőségeket nyújtó tájainkat. Örömmel számolhatok be, hogy a csúcs- forgalomban annyira zsúfolt múzeumunk bővítése megtörtént. A nyitva tartási idő a tervnek megfelelően módosult, a múzeumban lévő létszámgond is megoldásra került. Az annyira feszített és az annyi bírálatot kapott szállodai gondunk remélhetőleg csökkenni fog a megépült és most már átadásra kerülő vendéglátóegységgel. Ez a szálloda lényegében az idegenforgalmi igények kielégítése érdekében épült. Csak mi, akik itt lakunk tudjuk, hogy nyári időszakban milyen gondot jelent az egyéni és csoportos turisták elhelyezése. Nem sikerült a tervnek megfelelően megoldani, hogy a vásárosnaményi járás területén készített és a háziipari szövetkezet által forgalomba hozott beregi népművészeti, háziipari termékek számára kiállítótermet létesítsünk. A területi ^pizottság úgy látja ezt a tervet megoldhatónak, hogy az ÁFÉSZ a szálloda előterében rendezzen be egy népmű. vészeti sarkot, amelyet később árusítással is egybe lehetne kötni. A tiszai strand fejlesztése a tervtől is nagyobb mértékben halad előre. A megyei tanácstól több mint egymillió forintot kapunk a korszerű, portalanított út megépítésére. A Felső-Tisza-vidéki Intéző Bi. zOttság elnökségétől a villanyhálózat fejlesztéséhez több mint hétszázezer forintot, a víz. mű megépítésére közel hétszázezer forintot kaptunk. A községi tanács nagyon komoly tá_ mogatást adott ezen létesítmények megvalósításához. Talajegyengetést végeztünk, megszüntettük az engedély nélküli tervszerűtlen építkezéseket, és a stranddal közvetlenül ha. tárolt területre csak kollektív nyaralók részére adott ki építési és területfelhasználási engedélyt a tanács. Nagy az igény vállalatok és magánosok részéről üdülőtelkek iránt. Elkészült a Tisza- part rendezési terve is. Júliusban és augusztusban túl zsúfolttá vált a vásárosnaményi Tisza-part. Az egyik legjelentősebb vonzástényező az úgynevezett „Aranypart”. Akik láttuk az Almavirágzástól a gyümölcskarneválig című filmet, egységesen foglalhatunk állást, hogy bármelyik tengerparttal felveszi a versenyt, ha a szolgáltatásokat is ennek megfelelően fejlesztjük. A túlzsúfoltság megszüntetése érdekében feltétlenül szükségesnek tartanám ennek a területnek a szélesítését, délen a jándi lapályig, míg északon a tiszaszalkai lapályig, ahol hasonló strandolási és fürdési lehetőség biztosított. A z úttörőtáborban rendszeres, szervezett táborozás folyik, a dunántúli és len. gyei úttörők évről évre visszavágy. nak, szeretik ezt a vidéket. Igaz, a jó közérzet megteremtéséhez az igényeket magas szinten elégítjük ki. Terveink között szerepel a Szamos-torkolatnál 50 férőhelyes motel építése. Indokolt volna egy, vagy két tíz-húsz személyes motorcsónak beállítása, amely a szállótól a Krasznán keresztül vinné le a vendégeket a strand területére. Nagy a vonzáskörzete a festett, fakazettás mennyezetű, patics falu tákosi református templomnak. Nem megfelelő viszont a környezete. Ennek a területnek a parkosítására nagyobb figyelmet kellene fordítani. Ezen a területen a tájra jellemző fákkal, virágokkal alakítanánk ki a parkot. Folyamatban van a templommal szemben lévő, részben már műemlékké nyilvánított la. kőház megvásárlása. Az 1760-as években épült templom megtekintése után nyilván nagy érdeklődésre tartana számot ennek mú. zeummá való fejlesztése. Nem megoldott Tá. koson az idegenvezetés. Feltétlenül szükséges egy magnó beállítása, amelyről a templom történetét a turisták kellően megismerhetik. Csarodán terveink valóra váltása folyamat, ban van. A szabadkéményes ház megvásárlása megtörtént. Felújítása is folyamatban van és lehetőség nyílik a kulcsos ház kialakítására, ahol a turisták megpihenhetnek, sőt meg is szállhatnak. A tarpai tájház ma már országszerte ismertté vált és nem ritka ünnepnapokon a kétszázat meghaladó látogató. Ha a szárazmalom helyreállítása megtörténik, még na. gyobb turistaforgalomra lehet számítani. Tá- kos, Csaroda után Tarpa egy megálló-pihenő, hely lesz. Elgondolkodtató, hogy nem kelle- ne-e a községet segíteni, hogy a tarpai hegy. re a villany kivezetése megtörténjen. A turisták ide szívesen látogatnak el. Ma már több mint hetven hétvégi ház van itt a hegyen. Elképzeléseink között szerepel, hogy a földművesszövetkezet létesítene egy kisebb egységet, ahol az erre a vidékre jellemző emléktárgyakat lehetne árusítani. A termelő- szövetkezet vállalta, hogy a hegy alatt több hektáros parkerdőt létesítene. Feltétlenül nagyobb propagandát kell ki. fejteni a vámosatyai Árpád-kori műemlék templom, valamint a vámosatyai vár megismertetésére. Ehhez nagy lehetőséget nyújtana, ha a barabási termelőszövetkezet és az állami gazdaság bormúzeumot létesítene. A barabási hegy is ritka természeti szépséget nyújt, a teraszos szőlőtelepités megismerése is nagy jelentőségű lehet. Röviden próbáltam ismertetni, hogy mit valósítottunk meg programtervünkből és mi az amit a jövőben feltétlenül szeretnénk megvalósítani. H add zárjam a sorokat Szabó Pálnak, a könyvtár emlékkönyvében őrzött soraival: „Másodszor vagyok ezen a tájon. s mégis mindig úgy érzem, hogy megint és megint által mentem rajta. Annyira bennem élnek a faluk, városok tájak, házak s a határban és az utcában jövő-menő emberek. Valahány falu, kastély, útfordulat, megannyi nap és táj történelem! A régen elment emberek kelletne él itten. Döbbenetes, hogy az emberi lélekben milyen húrokat pendít meg a szél. Most széjjelnézek megint, hátha elég lesz már ez az út, amíg élek. Beregbe mindig hazajövök, kuruc elejim és ifjúságom emlékei jussán.” TTr Pntabi Hála KÖNYVJEGYZET Galambos Lajos: Diagnózis K ritikát csak elfogultan szabad írni. Hogy ki mondta ezt, nem tudom. Nem siet segítségemre az emlékezés. Az is lehet, hogy senki nem mondta, s a bevezető gondolat kényszere hívta életre. Bevallottan elfogult e néhány megjegyzés, melynek több oka van. Első ok, hogy Galambos Lajos Diagnózis című novellás- kötete megfogja, "hatalmába keríti az olvasót. Másik ok: az író szabolcsi ember, s hiába származott el a fővárosba, élményvilágát tekintve itt maradt köztünk. Az utóbbi tíz év legjobb novelláit tartalmazza a kötet. Újságok, folyóiratok hasábjain jó részükkel már találkozhattak az olvasók. Ez cseppet sem csökkenti a novellák olvasása, új ráolvasásakor feltáruló élmények erejét. Nagy erők feszülnek Galambos Lajos írásaiban. Találó a címadó novella, a Diagnózis. Kimondatlanul összefoglalja a kötet az író vizsgálódásait az örök és kifogyhatatlan témáról: az emberről. Milyen Galambos Lajos felfogása, ítélete az emberről? Az igazán nagy írókra jellemző mélységgel lát bele az ember mikrokozmoszába, hogy mint a lélek űrhajósa folytonosan leszállóhelyet keressen és találjon. Ahonnan belátja az egészet. Sámán Venyige János temetését — a Kézcsók című novellában — úgy vetíti elénk, hogy szinte beleborzadunk. Az emberi tisztaság lírai dicsérete az írás, a novelláskötet egyik gyöngyszeme. Olyan emberről szól, aki „mindent megtart magának ebből a világból, ami igazi.” S amikor a Fekete Sámuel szemében vibráló riadalmat érezzük, akit nem vettek be a sírásóbrigádba, mert ő ütötte le Sámán Venyige Jánost ötvenhatban, (aki viszont nem vallott rá), a nagy fájdalomban a későn felébredő lelkiismeretet, egy egész falu szemlesütését láttatja velünk az író. De kell-e líraibb, drámaibb vallomás az embert folytogató magányról, mint amelyet az azonos című novellában, vagy a „Kanadai levelekben” s a „Levél a fiúkhoz” című írásokban találunk. „Hold árnyékában érzem magam...” írja az egyedül maradt anya fiának a „Levél a fiúkhoz” című novellában. Mégis vállalja a magára- maradottak sorsát, mintsem a fia családjához költözzön, ahol még magányosabb lenne. A Kanadai levélben az idegen környe* zetben gyökértelenné váló, lelkileg haldokló anya egyetlen kapaszkodója az itthon maradt almafa, amelyet még a férje ültetett. Hűség — az élethez, az alkotó munkához, az emberhez. Az emberiség hétköznapi próbái, botlások, közöny, szerelem, megcsalt érzések, idegösszeroppanás, anyagiasság és az igazi emberi értékek — valójában ezek végtelen sokasága tükröződik a kötetben. Az egyik novella címéhez méltóan: fényárnyék. Együtt. Az író nem tartja méltatlannak, hogy életünk napi gondjairól is szóljon. Olykor a szociográfiával határos módon, máskor a riport eszközeivel, vagy naplószerűen. Hogy mégis egységes, kerek a kötet, azt az író állandó erkölcsi jelenléte és művészetének egyéni tónusa adja. Mi tagadás, a legszívesebben mégis a szülőföldről, a nyírségi emberekről írt novellákat olvassuk. Nemcsak a „földiek” okán-jogán, hanem mert ezekből a mély rétegekből épül fel tulajdonképpen az író egész élet-, társadalom-, emberlátása. „A legmostohább világból, a legnagyobb szegénység hazájából indultam nincstelen szülők harmadik gyermekeként” — írja Galambos Lajos. Ez a világ — szellemi, érzelmi, erkölcsi hagyatékával nem semmisült meg. Átmegy az irodalmi örökkévalóságba, gazdagítja, elgondolkoztatja, formálja a jelent. D iagnózis: társadalmi, emberi, öndiagnózis. „ ... azt hiszem ezután kellene majd kezdenem mindent: higgadtan és bölcsen. Holnap talán? Holnapután? Megengedi ezt a sodró élet ?.-',. kérdezi önmagától Galambos Lajos. Kimondatlanul állandó vizsgálódásra, saját és a környezet diagnózisának megrajzolására buzdítva az olvasót.-Pál! Géza
