Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-27 / 49. szám

1977. február 27. o RATKÓ JÓZSEF: Néhány szó Veres Jánosról Van annak talán esztendeje is már, hogy egy szabolcsveresmarti parasztember vagy száz verset adott: nézném meg, versek-e, jók-e? Restellem, hogy csak most válaszo­lok kérdéseire. Mentségem a késedelemre nincs, ha csak az nem, hogy féltem ezt az embert, féltem Veres Jánost attól, hogy köl­tő lesz. Félek, hogy — megjelenvén — műve­ket akar majd írni, mostani üde s tiszta hangja elreked a társadalmi megrendeléstől, szerkesztői elvárásoktól. Mit tud ma Veres János? Mondhatni: mindent, amit a valamikori névtelen népdal­szerzők tudtak. Csakhogy nekik segített a közösség, igazgatta, cserélgette a nem odail­lő szavakat, rendre intette a formát, rit­must. Szerzőnknek viszont nincs ilyen se­gítsége, s ezért dalaiban — a gyönyörű és tiszta részletek mellett — nyersebb, kevés­bé eleven versszakaszok is vannak. De még ezekből is kicsillan humora, friss látásmód­ja. életismerete. Néhány igen szép részletet idézek: Mi lett vóna édesanyám Vőlegényem ha elhoznám Mi lett vóna édes lányom Túl estél vön a lányságon. (Mi lett vón ha?) Arccal a fal felé Kiáltott a rabló. Sírodra nem soká ráhull a fehér hó Mit vétettem anyám hogy így kell meghalnom utolsó ruhámat a sarokba dobnom. (Arccal a fal felé) Milyen szép a Tisza partja, hogyha nem ül harag rajta, elbűvöl a fűzfaliget oda menjen aki szeret. (A Tisza partján) Alább Veres János egyik teljes versét kö­zöljük — záró szakasza váratlan s talán nem is odaillő, ám gondolkozásmódja, igazság­érzetére és egyensúlyérzékére vet fényt, mert e záródás nélkül ez a vers mai szerző tollá­ból érvényét vesztené. Végezetül: jó volna végre összegyűjteni és kiadni megyénk népi verseiéinek, énekmondóinak versesgyűjte­ményét! Gazdagodnánk általa. Veres János­nak pedig azt üzenem: éljen és írjon úgy, ahogy eddig is tette volt. VERES JÁNOS: Vendégségben Vendégszéknek Ebéd táján nincsen karja nem ismerik nincs is aki vacsorára marasztalja. tessékelik. Ezért ne járj Tessék, tessék vendégségbe haza menni rá ne ülj a ideje már luca székre. lefeküdni. Luca ruca El ne feledd kukorica korán gyere szegény ember sült krumplit. ne menj oda. kapsz reggelire. Ha meglátnak Akkor aztán elfordulnak dolgozhatol mint a kutyák jó vacsorát úgy csaholnak. hátha kapói. Csak úgy szeretik Így élt hajdan a szegényt a sok szegény vigye ki a hála néked lába vizét. márcsak regény. „A tájat akarom behozni” LÁTOGATÓBAN BERECZ ANDRÁSNÁL « A falra tűzve széles papírcsík, színek, for­mák részletei villannak rajta — alatta mint. ha tükörkép vibrálna. Nagyméretű falikép készül a nyíregyházi Sóstói úti gyógyinté­zet új épületében — Berecz András festő­művész alkotása. A falra függesztett vázlat alatt lassan kiformálódik az apró. színes csempedarabokból a készülő kép részlete. A mozaikkép teljes mérete 600x270 centiméter lesz, az előcsarnok falát fogja díszíteni ha­marosan. — Egy évvel ezelőtt pályázatot írtak ki er­re a falképre. Az egyik kikötés az volt: mi­vel kórházban lesz, könnyen tisztán tartha­tó anyagú legyen. En ezért döntöttem a mo­zaik mellett. Metlachilapok, burkolócsempék, különféle mázas kerámiák részeiből áll ösz- sze a kép. A pályázat — elég sok viszontag­ság után — decemberben ért a végére. Há­rom megyebeli művész számára írták ki: Huszár István, Páll Gyula és én vettünk részt rajta. A Képző- és Iparművészeti Lek­torátus zsűrije az én pályaművemet fogadta el — február elsején volt az utolsó bírálat: az eredeti méretű vázlatot tekintették meg. Néhány nappal ezelőtt látott munkához Berecz András: a kép méretéhez illő „desz­kaszínpadon” nedves homokréteg sárgállik. Ebbe rajzolja a formákat, süllyeszti sorra a színes mozaikdarabkákat. Egy négyzetméter kirakása félnapos munka, hiszen nem pusz­ta mechanikus tevékenységről van szó: a vázlat alapján szinte újraalkotja a képet a művész. Ha készen lesz a teljes képfelület — összesen több, mint 16 négyzetméter — ak­kor leverik a vakolatot leendő helyéről. Az egyik legkényesebb művelet következik: a falra vitel. A kövecskék felszínére ragasz­tós vászon tapad, s egy-egy részfelületet nyomnak óvatosan a friss vakolatba. Az meg­köt, s ekkor le lehet mosni a ragasztót, a vásznat — előbukkan a csillogó, színes mo­zaik. — A nyírségi tfijat akarom behozni a kór­házba ... A homokot, az almafákat, a dom­bokat, — az egész vidéket, melyet annyira szeretek. Egy, a diákjaimmal közös almaszü­ret élményéből született ez a kép. Nagy-nagy izgalommal dolgozom rajta, hiszen számom­ra ez a technika új, még nem készítettem mozaikot. A tervek szerint április 30-án avatják fel az elkészült alkotást, adják át a kórháznak, a betegeknek — megyénknek, mely gazda­gabb lesz egy értékes képzőművészeti alko­tással. (tgy) DEVECSERI GÁBOR EMLÉKÉRE Képzeljük el, micsoda szenzáció lenne, ha valamelyik irodalmi lap szerkesztőségébe betoppanna egy alig tizenöt éves fiatalember és felmutatná jegyzetfüzetét, amelyben tar­talmilag, érzelmileg felnőttesen gazdag, for­mailag pedig egészen kifogástalan versek sorakoznak! Nos, ilyen jelenséget produkált a ma­gyar irodalmi élet: 1932-ben, az alig tizenöt éves Devecseri Gábor kápráztatott el olyan mestereket, mint Babits, Kosztolányi, Ka­rinthy Frigyes, Somlyó Zoltán. És miközben nagyszerű költővé érett, valóságos iskoláját teremtette meg az antik irodalom műfordításának: a klasszikus mű­fordítói hagyományt sikeresen ötvözte egybe a modern költői érzéseket kifejező magyar költői nyelvvel. Az a nemzedék, amely a fel- szabadulás után ült az iskolapadba, már ál­tala ismerte meg még 1947-ben az Odüsz- szeiát, 1952-ben pedig az Iliászt. Páratlanul sokat dolgozott, mintha csak megérezte volna, hogy évei 6zámát szűk ma­rokkal méri az élet. Csak főbb művei is ki­tesznek vagy két tucat kötetet, teljes élet­műve pedig, úgy véljük, mindmáig összege- zetlen. Pedig e munkák mellett különböző közéleti feladatokra is vállalkozott, ha ezek­re éppen őt szólította a kor. Volt irodalomta­nár a Magyar Néphadsereg tiszti akadémiá­ján, volt az írószövetség főtitkára, és eze­ket a munkákat is olyan emberi tisztesség­gel, olyan felelősséggel művelte, mint a köl­tészetet, mint a műfordítást. Most, hogy rá emlékezünk, utolsó írásait keresvén, fellapoztam az 1971-es lapokat, fo­lyóiratokat. A Kortárs szeptemberi számában már fekete keretbe zárt neve alatt olvasom Odisszeusz ifjúsága című ifjúsági regényének általa elképzelt tervezetét. Mint a dalban a refrén, úgy tér vissza-vissza ebben az írás­ban egy gondolat: „Meg tudnám írni...!” Meg tudta volna írni! Klasszikusan jól meg tudta volna írni! De miért nem kapott rá időt! Hiszen csak most ünnepelné hatva­nadik születésnapját. MEGYÉNK TÁJAIN Nyírgelse H ol tanyázik a nyíri lidérc? Kísértetek, babonák, álmok tudója. Krú­dy szerint a lápon, meg a nyírségi mocsarakban, nappal búvik, ám holdvilágos éjjeken hívogatja az úton járó vándort, fel- felpislákol, mintha egy ház ablaka világíta­na. hogy a szerencsétlent, aki enged csábí­tásának, belefojtsa a szennyes iszapba. A nyírgelsei öregek szerint, akik legalább Ugyanannyi költői képzelet birtokosai: a gelsei határban, pontosabban a Szalmádpusz- ta környéki mocsarakban, ahová halászni jártak. Annyi bizonyos, hogy a vasútépítkezés és a kövesút feltöltése előtti térképek itt-ott összefüggő, máshol pedig szórványos mocsa­ras területet mutatnak, ez vette körül a pusztát. Erre vall egy múlt század közepetá­járól előkerült úrbérrendezési térkép is. Gutkeled nemzetségének Kelcéjéből. Gelee, majd Gelse lett, így magyarázzák a kutatók a falu nevét, ám ez nem szerepel a régmúlt­ra emlékező elbeszélésekben. Annál inkább például a szélmalom, amely őrt állt a szór­ványtanyák mellett az úton. A környéken égetett téglamaradványok valami várkas­tély képzetét idézik, a nép ajkán élő kutya­fejű ellenség pedig talán a tatárokat. Ahogy közelebb jövünk a történelemben, úgy sokasodnak az emlékek. Például egy császárról — így adják a Császárfadűlő ha­tárnév magyarázatát —, aki itt pihent vol­na meg a falu határában, aztán a Barom­iakról, a Szálláshelyről, a Ráctemetőről, meg a többi temetkezési helyről. Aztán a Károlyi- és Dessewffy-birtokok intézőiről, szép házaikról, meg a pusztai cse­lédekről, akiknek csak földbe vájt kunyhó ju­tott. Majd az első világháború halottairól, akiknek neve a Bástyakert emléktábláján figyelmezteti az utókort; ötvennégyen nem tértek soha vissza. A húsz-ötven holdas gaz­dákról, akik a nincstelenektől még a köszö­nést sem fogadták addig, míg a nemzetes asszony, vagy úr nem állt a Jó napot!! után. S végül másfajta, már emberi emlékekről, az első földosztásról, — lánccal mérték a földet, sőt egyesek arra is emlékeznek, hogy zászlóval járták végig a falut — kenyérről és sóról, amivel a felszabadító katonákat fo­gadták. No meg vidám estékről, tollfosztás- ról, kukoricahántásról, szüreti szőlőlopásról, betlehemesről, disznótoros hurkakántálásról. múló idővel sokasodó emlékek egy A része nem is gelsei jellegzetesség, bár­melyik falura jellemző lehet. Zömmel azonban — főleg a nehéz sorsukra emlékez­tető történetek, hiedelmek miatt — ide kö­tődnek. a gelsei tájhoz, emberhez. Bár kö­zülük több ma már csak egy-egy sajátos szín a helytörténeti gyűjteményben, a múlt itt- ott még jelen van a falu mai életében, szo­kásaiban. Tettenérhető-e vajon a változás, a múlt és jelen kettéválása, s hogyan rajzolódik ki eb­ből a képből a falu jövője? Hogyan alakít­ják az újabb és újabb korosztályok közössé­gibbé, saját arculatukra életüket? Ha az idegen a szívélyes, vendéglátó Be- regbe megy, elébejönnek, érdeklődnek, mit akar; Szatmárban, ha nem is szólítják meg, de megvárják, míg kérdez; ám itt. a Nyír­ség szélén egy másfajta, bezárt világba csöppen. A néprajzi emlékeket gyűjtő taná­rok állítják, hogy a gelsei padlások terhe semmivel sem fogyatkozott, itt nem lehetett bekopogni egy rokkáért, korsóért, innen nem hordtak el semmit, mert akit nem ismernek, az előtt egyszerűen bezárják az ajtót. Múlt, jelen és jövő forgataga a falu. Nagy­ablakos, szép házak és álmos kertek. Almá­sok a temető körül.. A mellékutcákban egy jó ház, egy rossz felváltva, némelyikben évek óta nem laknak. Gyönyörű fenyveserdő: egy darab természet — mellette takaros busz­váró. a városokban sincs szebb. Modern presszó, a tanácsháza tetején a technikát jel. képező hangszóró, s az épület tövében siral­mas tákolmány, kidőlt-bedőlt viskó — olda­lán szinte hihetetlen feirattal: népkönyvtár. Kitűnő út köti össze Nyírbátorral és Deb­recennel, a távolság a sűrű buszjáratokkal is csökken. A fővárosba és Miskolc környékére több mint száz ingázó jár, s hét végén hoz­zák haza a friss híreket, a nagyváros leve­gőjét. Pár éve pedig a Balkányi Állami Gaz­daság 1000 vagonos hűtőtárolója révén a kor­szerű mezőgazdasági feldolgozóüzemmel ren­delkező községek sorába emelkedett. S ami a legfontosabb: biztos kenyeret ad a megélhe­tés fő forrása, a termelőszövetkezet. Kétcsoportos óvodát alakítottak ki a leg­kisebbeknek. Évente iskolaelőkészítő tanfo­lyamokat szerveznek. Járdát építettek a sár­dagasztó utcákba, korszerű világítással lát­ták el a falu nagy részét. Oktatási centrum irányítja a négy iskolában tanító pedagógu­sok munkáját, korszerű orvosi rendelőt épí­tettek. Nem hiányzott a lakosság kedve sem, tár­sadalmi munkájuk tavalyi értéke több mint negyedmillió. Járdaépítésnél dolgoztak, a napközi szennyvízelvezetésének szerelésén, babaházat kapott az óvoda, kerítést az is­kola. Igen, épült italbolt is, presszó is, s nem tel­lett új könyvtárra. De kellene még egy óvo­da, s már három éve erre tartalékolják pén­züket. Kellene ifjúsági klub, napközi az öregeknek, jó lenne meghosszabbítani a kö- vesutat, a járdákat, még több villanyra len­ne szükség, hiányzik a vezetékes víz. Lesz-e vajon mindezekhez elegendő fedezet, s kedv a társadalmi munkákhoz? S főleg, mikor? Ezek mostanában a legfontosabb beszéd­témák a faluban. Ezt az évet ugyanis falu­gyűléssel kezdték, afféle közvéleménykuta­tással; milyen a hangulat a falura váró vál­tozás miatt. Április 1-től ugyanis közigaz­gatásilag Nyírbogáthoz tartozik a község. A csatlakozástól sok jót remélnek a bizakodók, a falugyűlések szervezésénél azonban szá­molni kellett azzal is, hogy sok még a kétel­kedő ember, erős a kapaszkodás a függet­lenség utolsó láncszeméhez. Végül is döntött a józanság, s az a remény, hogy így előbbre juthat a falu. Hátha előbb kapnak vízveze­téket, talán saját körzeti orvosuk is lesz, mert ilyen influenzás időben többen már el sem férnének a zsúfolt váróban, s kevés a he­tenként két napi rendelés. A csatlakozás eldöntése nem az egyetlen beszédtéma volt. Néhány hétig talán ennél is élénkebben foglalkoztatta az embereket a másik ügy, ami már nem tanácsi; mi lesz a tsz-szel? Ez is együttjár ugyanis a két köz­ség közeledésével, s várhatóan áldásos lesz a nyírbogáti és a gelsei tsz-ek „házassága”. Aki józanul vizsgálta a helyzetet, láthatta, ezzel az egyesüléssel a gelseiek járnak job­ban, hiszen ők viszik a kevesebb vagyont, a gyengébb földeket. A „menyasszony” hozománya azonban gyenge adottságai ellenére is szép. Sokat dolgoztak tavaly, nem fagyott el, nem ment tönkre semmi, itt nem volt zöldséggond, mert erről idejében megállapodtak a ta­náccsal és az ÁFÉSZ-szel. Sőt, a háztáji gaz­daságokat főzelékfélékből még térítés nél­küli palántákkal is tudták segíteni. Teljesí­tették dohányprogramjukat is, mert amikor kellett a segítő kéz, hatvan nyugdíjas je­lentkezett munkára. A huszonegymilliós va­gyon, amit a tsz ebbe a házasságba visz — szorgalommal párosul. zzel a lépéssel a korszerűbb, biztosabb E jövőhöz közelít a tsz. A következő lé­péssel pedig hamarosan bevonul a Községbe egy ipari létesítmény. A falu hatá­rában ládagyárat és fafeldolgozó üzemet építenek. Ezzel új munkalehetőségeket tud­nak kínálni a ládagyárban mintegy száz, a fafeldolgozó üzemben pedig ötven-hatvan embernek. Márciusban, ha enged a föld fagya, a fa­üzemek leendő helyén az első kapavágással még egy lépéssel indul el a falu a jövő felé. Ha még több óvodást tudnak majd elhelyez­ni, munkába állhatnak az asszonyok is. Meg­nyílnak talán a padlások, az iskola helytör­téneti gyűjteményének első darabjához, egy gyönyörű rokkához újabbak kerülnek. Az el­ső ipari üzemmel pedig mintha Váci jóslata válna valóra: „Szabolcsnak vegyél fémépítő­dobozt ... mú-t bőgő gépet... felhúzós kis gyárakat...” Nyírgelsén tűnik a múlt, ala­kul a jövő. Baraksó Erzsébet KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents