Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

KU VASÁRNAPI MELLÉKLET ;T‘' -ÜHBSSESl O A jelent festeni a jövő számára Nagy Gyula festőművész nyírbátori emlékkiállítása „S HA KÖZBEN RÁJÖVÜNK MILYEN SZÉP AZ ITTHONI TÁJ, MEG AZ EMBEREK: EZ A KÜLFÖLDI ÜT ÉRTELME”. (Gy. Szabó Béla) Zöld ruhás nő — 1943. 1922. augusztus 9-én Vár­palota egyik sokgyermekes családjában született Nagy Gyula, (meghalt 1966). Mű­vészi hajlama már korán je­lentkezett. Kibontakozását nehéz sorsa egyre jobban elő­segítette. 1941-ben tanárának biztatására, a Képzőművésze, ti Főiskolára jelentkezett. Ez. zel egyidőben Várpalota köz­ség havi 120 pengős ösztön­díjat szavazott meg tanulmá­nyainak megkezdésére. Alig 20 éves, amikor első nemzet­közi jelentkezésén, önarcké­pével első díjat nyert. 1943- ban rendezik meg első ön­álló, külföldi kiállítását Fi­renzében a Palazzo Strozzi- ban, melyen a Zöld ruhás nő c. képével aranyérmet nyert. Kemény akarattal, művészi céltudatossággal, állandó, szüntelen égő lélekkel fes­tett, dolgozott, itthon és kül­földön egyaránt. Nagy hatással volt a mű­vészre olaszországi útjainak élménye. Művészetében a kül­földi utazások adalékként jelentkeztek a balatoni tájak értelmezéséhez, a Veszprém környéki emberek életének, kemény munkáinak vászonra való festéséhez, hasonlóan Gy. Szabó Béla hitvallásához. 1944-ben A kanász című fest­ményével Miskolc város 1000 pengős díját nyerte el. 1948— 54 között a bányász szakszer­vezet székháza csarnokában készíti el első monumentális művét, melyen a bányászok régi és mai életét mutatja be. Élete nagy részét bányá­szok között élte le. Kemény ez a világ, komoly és hősies harcot vívnak ezek az embe­rek a bányákban, a kohók mellett. Ez tükröződik Nagy Gyula festményein is. Komo­lyak és emelkedett hatásúak. Képeinek tartalmi és formai összhangjában szülőföldje embereinek ábrázolása va­lósult meg. Emberszeretete természet, szeretettel párosult. Sokszor megfestette a veszprémi kör­nyéket, sziklás, kopár, mező- ket-dombokat és faluvégeket. Ezek váltak tájábrázolásában elsődlegessé. Ebben a tájban született. Innen indult és ide tért vissza. Utazásai során ké­szített színes tájképei, az ide. gén város és vidék ábrázolá­sa mintha csak az otthoni táj kiteljesedését jelentették vol­na. Nagyobb színpompával tá­rult fel előtte a balatoni táj, a Bakony nyúlványainál meg­húzódó Várpalota vidéke. Megállást nem ismerve szüntelenül dolgozott. Mint­ha érezte volna, hogy az élet ,sürgeti. „Öröm, élvezet, élet- szükséglet számomra a fes­tés” — mondta. Munkássá­gát a realista művész hitval­lásának szellemében élle meg. Vallotta a XX. század mű­vészeinek hitét, mely szerint korunk embereinek ábrázo­lásával járulhatnak csak hoz­zá századunk egységes mű­vének kialakításához. Meg­festeni a jövő számára a je­lent, aóai már ma is múltnak számít. A kiállítás február 27-én nyílik a nyírbátori Báthori Múzeumban. Simon Kinga művészettörténész Ingázik Pest és Vaja között Rákóczi: Kránitz Lajos Egy lócsiszár virágvasár­napja a címe a budapesti Jó­zsef Attila Színház egyik előadásának. Szombaton este alighogy legördült az előadás után a függöny, a darab fő­szereplője, Kránitz Lajos színművész kocsiba ült és Szabolcs megyébe utazott. A vajai várkastélyban for­gatja a Rákóczi című színes tv-filmet a MAFILM egyik stábja. A háromszor egyórás film főszereplőjét, II. Rákóczi Ferenc megszemélyesítőjét, Kránitz Lajost kértük meg rövid beszélgetésre. — Hogyan lett önből II. Rákóczi Ferenc? — Ennek nagyon egyszerű a története. Kézdi-Kovács Zsolt, a film rendezője en­gem választott erre a feladat­ra. Nagyon örülök a meg­bízásnak. mert nálunk elő­ször én játszhatom filmen II. Rákóczi Ferencet. — Milyen érzés a nagy fe­jedelem megszemélyesítése? Nem okozott-e különös gon­dot. felkészülést a szerep? — Megoldhatatlan gondot semmi esetre sem. Nagy fel­adatot. óriási fáradtságot an­nál inkább. Ügy érzem, kel­lően felkészültem a szerepre. Ami Rákóczival kapcsolatos könyvet meg tudtam szerezni, azt mind elolvastam, hogy még jobban megismerhessem ennek a nagy szabadsághar­cosnak a jellemét, emberi mi­voltát. Technikailag nem kí­ván tőlem különösebb fel­adatot a rendező. Lovagolni — szerencsére — még szolno­ki színészkedésem ideje alatt megtanultam, aminek most nagy hasznát veszem. A film­ben több lovasjelenet van, az egyik leglátványosabb, ami­kor Rákóczi hazaérkezik Ma. gyarországra és a határon fo­gadják, ott van Esze Tamás is, akit a megyében jól is­mernek. — A szállodába amikor ke­restem. azt mondták már Pesten van. Nehéz lehet az ingázás ... — Mint említettem, igen fárasztó számomra ez a film. Délelőtt forgatunk, délután utazom Budapestre, estére felérek, előadás után ismét jövök vissza. Három órára érek a szállodába, reggel 6- kor ébresztő és indulunk Va­jára. Naponta nyolc órát uta­zom és ez így megy tíz napon keresztül. — Mit játszik a József At­tila Színházban? — Színházunk hat darabot mutat be ebben a szezonban. Négyben én is játszom. — Járt már korábban Sza­bolcsban? — Igen. A szolnoki szín­háznál tíz évet dolgoztam és ez alatt az idő alatt társula­tunk Nyíregyházán is járt. Azt hiszem, most még mele­gebb szívvel fogok gondolni Szabolcs megyére. Elek Emil Kádas .i íj. . István Garibaldi utca mögött — kiadja az útját. Az író erős sodrású cse­lekménnyel, valósághű jel­lemrajzolattal, napjaink problémáival tartja ébren az olvasót és készteti tovább gondolkodásra. A regény szereplőit a szokatlan zendü­lés, a fiatal tanár fellépése készteti a jobbik énjükkel való szembenézésre. A meg­alkuváson, a kicsinyeskedé­sen, az intrikán, a közönyön, a hamis önismereten, a főnö­ki kinyilatkoztatás kritikát- lan és szolgai elfogadásán ré­sek keletkeznek. Többségük az "igazgató ön­kényes-hisztérikus vezetési stílusa és a saját kényelmek miatt — rég elszokott az egyenes beszédtől, az igazság melletti kiállástól. Az iskola-' vár szinte földrengésnek be­illő eseményei rázzák meg a tantestület tagjait. Nem lépik túl a saját árnyékukat, de lépnek, s ez az író optimiz­musát, valóságismeretét bi­zonyítja. Ugyanúgy a kissé talán befejezetlen befejezés, amely lényegét tekintve kompromisszum. Az „Iskolavár” sok napi aktualitásra utal, melyek ki­dolgozása, megfogalmazása napjaink tanügyi reformjai­val függnek össze. Mégsem nevezhetjük tanregénynek. Központja az ember, a kö­zösség. Kimondatlanul meg­fogalmazott kritikája az író­nak: minden közösség olyan vezetőt érdemel, amilyen a közösség. Az író azt is sejteti, a konf­liktusok leggyakoribb forrá­sa az emberben, szemléleté­ben, magatartásában rejlik. Ezzel választ kapunk arra is, vajon csak a tantestületi, is­kolai közösség életében érvé­nyesek ezek a megfigyelések. Itt jobban és markánsabban, mert az új nemzedék nevelé­séről van szó, akiknek már az iskolában el kell, kellene sajátítani a felnőtt élet olyan értékes erkölcsi alapjait, mint a bátor szókimondás, önálló véleményalkotás. „Engem nem az érdekel, hogy tanul­ták meg a leckét, — mondja a fiatal tanár — hanem az, miként gondolkoznak.” S mai iskolai nevelésünk egyik nagy gondját mondja ki a rossz tantestületi légkörben serteshizlalóvá lett idős ta­nár: „Az iskolák szakembe­reket és nem embereket, egy adott kultúrába teljes lélek­kel beilleszkedni képes lé­nyeket képeznek.” A sarkos fogalmazás így kissé mellbe vágó, de sok igazságot takar. Az „Iskolavár” egy közösség formálódásán, konfliktusain mutatja be napjaink demok­ratizmusának úttörését, bot­lásait. Nem idealizál, nem is kelt pesszimizmust. Az élet­re, a valóságra bízza a foly­tatást, amely az emberen múlik. Páll Géza ŰJ HAJTÁS Kovács József Egy felvidéki temetőnél Ez a temető olyan kicsiny, hogy elférne benne az egész falu. Mindenütt fűzek, fenyők. Sírok teknői alatt őseim — a halál csapdáiban. Megférnek már, mert legyőzetett a vér: szerelmek és haragok mozgatója. De nyelves utódjuk én lettem; mert vagyok betűk, életek tudója, szerkesztője a világ ábráinak, s látnom kell a kor fordított ábrázatáit is. Leszünk már olyan kevesek, hogy múzeumok töltődnek e hiánytól. Ülök a sírkövek között, én, a meztelen sírkő. Mindenütt fűzek, fenyők. Bennük gyűrűzik tovább őseim néma ítélete. M iért van olyan nagy si­kere Czakó Gábor „Is­kolavár” című regé­nyének? Milyen motívumok játszanak közre abban, hogy szinte önkéntesen választott „kötelező” olvasmánya lett sok pedagógusnak? Miért jellemezte úgy az egyik ta­nár ismerősöm a regényt, mint olyan kórképet, amely irodalmi-művészi eszközök­kel beszél arról, amiről na­ponta szót váltanak a neve­lők? „Akár a mi iskolánk­ban is játszódhatna a regény cselekménye, csak a szerep­lők nevét kellene behelyette­síteni...” — mondta az egyik nevelő. Tulajdonképpen iskolare­gényt, pedagógusregényt írt Czakó Gábor, vagy csupán az iskolai élet kereteibe ágyazva mond el általáno­sabb, társadalmi érvényessé­gű tapasztalatokat? A kérdé­sekre, ha nem is igennel és nemmel, fekete és fehér szí­neket felmutatva — az olva­só választ kap a regényből. A színhely egy bentlakásos mezőgazdasági szakközépis­kola, ahol a közelgő diák­parlamentre való készülődés bolygatja fel a kedélyeket. A diákok, Bakó Géza vezetésé­vel, minden fájó gondjukat el akarják majd mondani, hogy a vizsga után nem he­lyezkedhetnek el a végzett­ségük szerint, hogy megvon­ják tőlük a hazautazás jogát, igazságtalanul büntetik őket, és így tovább... Az „iskolavár” basáskodó ura, Puss Kornél igazgató azonban tudomást szerez a fiatalok- készülődéséről. Re- portra rendeli a „főkolom­post”, megszidja, megránci- gálja, a fiú védekezik, meg­böki az igazgatót. „Megtáma­dott a saját irodámban, ki fogjuk csapni, az ország va­lamennyi iskolájából.” És el­különítő szobába kerül a „diákvezér”, amikor megér­kezik a frissen kinevezett új tanár, a fiú leendő osztály- főnöke, Karácsony Sándor. A regény cselekménye tu­lajdonképpen a fiatal tanár és az igazgató konfliktusa, amely színvallásra, eddigi ál­arcuk levételére készteti a tantestület tagjait. A fiatal tanár ugyanis a fiú mellé áll, igazságtalannak és törvényte­lennek tartja az igazgató ön­kényes döntését. Puss Kor­nél egynapi munka után — miután úgy érzi nem áll „nagy főnök” a fiatal tanár Könyvjegyzet Czakó Gábor: Iskola vár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents