Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-19 / 42. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 19. Jobb munkafeltételek a Patyolatnál Fehértói Józsefné Szigetfalvi Jánosné Orosz Józsefné Kocsis Pálné Kató Ilona Minden ügyfél ellenőr A nagymosás sohasem tartozott a háziasszonyok örömmel végzett teendői közé, különösen nem, amióta egész napos nehéz munka után jut rá csak idő. Egyre többen veszik igénybe a Patyolat szolgáltatásait. A Nyírségi Patyolat nyíregyházi központi üzemének 12 tagú Hámán Kató szocialista brigádja egy műszak alatt mintegy ezeregyszáz darab felsőruhát tisztít ki. Jó munkájuk sokunk mindennapjait könnyíti meg. MÉG VAN TÜZELŐ, MÁR VAN ÉPÍTŐANYAG Jó ellátást ígér a TÜZÉP — Üzemünk nemrég befejezett rekonstrukciója óta kétszer annyi ruhaneműt tudunk kitisztítani, mint korábban — újságolja Szigetfalvi Jánosné. Gépeink nagyobb teljesítményűek lettek. A korábbi zsúfolt terem helyett egy jóval nagyobb, világos, légkondicionált csarnokban dolgozunk. Az is jelentősen könnyítette munkánkat, hogy most már nem kell a mosott ruhát az udvaron át az emeleten lévő vasalóhoz felcipelni. —t A tisztítandó holmi először hozzám kerül — mondja Orosz Józsefné. Végignézem a zsebeket, hogy nem maradt-e bennük valami. Találtam már két darab ötezer forintos takarékbetétkönyvet, ezer forintot, aranygyűrűket, órát, személyi igazolványokat, jogosítványokat. Szinte mindennap találok olyan tárgyakat, amelyeket gazdái bennfelejtettek a ruhák zsebében. Ilyenkor megnézzük, hogy ki hozta be a ruhaneműt, s a talált holmit visszajuttatjuk a gazdájához. — A vegytisztítást igénylő É rdekes vitának voltam tanúja egy társaságban a minap. A vendéglátás volt terítéken. Megtörtént esetekkel példálóztak. Egyedi esetekről volt szó, amelyek igen tanulságosak. A közelmúltban az egyik nyíregyházi étteremben megvertek egy vendéget, mert kérte a visszajáró pénzét. Egy másik étteremben pedig azért, mert „szót váltott” a felszolgálókkal ... Az első hallásra hihetetlennek tűnt mindez, hiszen a két esetben osztályos étteremről volt szó. Erről vitatkoztak ismerőseim. Az egyikük váltig hangoztatta, hogy egynémely vendég sem mindig „angyal”, sokszor ráférne egy kis „atyai figyelmeztetés”. Vitapartnere arra hivatkozott: az a szó, hogy vendég, feltételezi az udvariasságot, a figyelmességet, mert amit kér, azért fizet. Nem szóltam a vitába, mert annak hevessége már amúgy is messze maga mögött hagyta az egymással szembeni tisztelet íratlan szabályait. Már-már a feledés homályába merült az eset, an.f- kor az élet újabb példát hozott. A városközpont egyik éttermében kisebb társaság borozgatott, amikor az egyik vendég zsírban pirított kenyeret kért és a jelenlévők nagy meglepetésére kapott iß- Máskor a társaság egy másik étteremben kért zsírban ruhák hozzám kerülnek — mondja Kocsis Pálné a speciális vegytisztító gép kezelője. A hatalmas mosógép egyszerre huszonöt kilogramm ruhaneműt tud kitisztítani. Én adagolom a gépbe a megfelelő tisztítószereket. ellenőrzőm a mosó- és szárítógépeket. A múlt év végén kapcsolódott be brigádunk az „Add a neved a munkádhoz” mozgalomba. Minden kitisztított ruhaneműbe teszünk egy kis cédulát, melyen rajta van, hogy ki mosta, vagy ki vasalta. így az ügyfél tudja azt, hogy kinek köszönje a jó, vagy a rossz munkát. Ha valamelyikünk munkáját nem elég rendesen végezte el. azt személyesen felelősségre lehet vonni. De nemcsak el- marasztalató megjegyzéseket kapunk, hanem sok dicséretet is. — Én is kaptam már két dicséretet — teszi hozzá a legfiatalabb; Kató Ilona. Panasz eddig még nem érkezett, szerencsére, és vigyázok is rá, hogy ne legyen. Vasalással foglalkozom, ami a legnepirított kenyeret. A válasz: — Nincs, mert ez nem gebi- nes üzlet! Mit lehet ehhez hozzátenni? Hivatkozni a vendéglátás hagyományaira? Arra, hogy igen, ma is szokás pirítós kenyeret adni, ha kér a vendég? — Esetek, egyediek és nem általánosíthatók — mondták nekem a szakmabeliek, mikor a történtekről beszéltem. Hivatkoztam arra a nagy fejlődésre, mely a vendéglátásban is kedvező változásokat hozott. Ez igaz és dicséretes. Ám az esetek mégiscsak megtörténtek és elítélendők, éppen ezért beszélni is kell róluk. Emlékszem rá — volt olyan idő —, amikor a vendég bement az étterembe, köszöntek neki, lesegítették a kabátját. S ha törzsvendég volt, már a rendelését megelőzve az asztalán volt kedvenc étele és itala. Mondom, csak emlékszem, mint ahogy arra is, hogy a „nincs” szó ismeretlen volt. Erről is egy eset jut az eszembe. Reggel az egyik városi étteremben a vendég rántottét kért. A felszolgáló közölte: nincs. A közelben tartózkodó vezető meghallotta, odament az asztalhoz, elnézést kért, s megkérdezte, hány tojásból kéri? Néhány perc múlva maga a vezető szervírozta fel a négy tojásból készült reggelit. Később a vezető az irodájába hivatta a felszolgálót és közölte vele, hogy ebben az üzletben hezebb munkának számít itt az üzemben. Nagyon nehéz nyolc órán keresztül ezt csinálni, s a minőségre is ügyelni. Sok a nehezen vasalható anyag. Hátráltatta a munkánkat, hogy gyakran elromlottak a vasalók, nem volt a gépekhez alkatrész, és nem hoztak be külföldről egész évben új vasalót sem. Ha az egyik elromlott, nem volt mivel pótolni. Egy újítás tette lehetővé ennek a problémának a megoldását. Két műszakban dolgozunk: reggel hattól kettőig és délután kettőtől tízig — folytatja Kató Ilona. — Sok baj származik a kazánház hibáiból — mondja Fehértói Józsefné. A szerelőt Debrecenből kell hívni, s míg megjavítják, olykor napokig is kénytelenek vagyunk leállni a munkával, hisz az üzemben mindennek a lelke a hő. Ezek a kiesések okozzák túlnyomórészt a határidő-eltolódásokat. Csak a mi brigádunk több ezer ruhafélével tisztít ilyenkor kevesebbet. 1978-ra azonban befejeződik a kazánház rekonstrukciója, ami remélhetőleg megoldja ezt a problémát. — Az általunk végzett munka szorosan egymásra épül, hisz ha elmaradás van a mosásban, vagy a vasalásban, az akadályozza a többiek munkáját is. Mindegyik munkafolyamathoz értünk, ezért ahol szükség van a segítségre, valaki közülünk mindig ott van, ahol kell. olyan szó, hogy „nincs”, ismeretlen fogalom, s ha mégegyszer előfordul, le- veheti a fehér kabátját. Mint később kiderült, ge- bines étteremről volt szó. Az eset hallatán dilemmába kerül az ember. Jogosan vetődik fel a kérdés: miért kedves a vendég itt és miért nem az amott? Mind a két helyen szolgáltatást végeznek fizetségért. Fizet a vendég (udvariasság esetéin többet is), de fizet a vállalat is a forgalom után. Ezért is jelent problémát, hogy az udvariasság, a figyelmes kiszolgálás miért jelent mást a gebinesnél és miért megint mást a szoros elszámolású üzemegységnél. E gyedi esetek, nem általánosíthatók. Ma már egyre több helyen tapasztalható az udvariasság. S hogy mégis szóvá tettem a fentieket, annak egyetlen oka van. Az ilyen és ehhez hasonló eseteket száműzni kell a vendéglátásból. Ne csak elvétve lehessen tapasztalni, hanem váljék általánossá: a vendég valóban legyen kedves vendég. Ehhez az első lépést a fehérkabátosoknak kell megtenniük: olyan légkört kell kialakítani, hogy a vendég valóban vendég módjára viselkedjék. Persze, a vezetők is szigorúbban megkövetelhetik alkalmazottaiktól az udvariasságot... Dragos Gyula Befejezéshez közeledik az 1976—1977. évi fűtési idény, amelyben eddig — a Belkereskedelmi Minisztérium értékelése szerint — folyamatos volt az ellátás. A TÜZÉP- telepek — a novemberi, december elejei kisebb választékhiány ellenére — kielégítették az igényeket. Országosan 400 ezer tonna, vagyis 30 napos a tüzelőkészlet, meny- nyiségben elegendő, bőven fedezi az igényeket, bár tatai szénből és az úgynevezett apró szénből most is még kevesebb van a kelleténél. A minisztérium illetékes főosztálya, és a TÜZÉP-vál- lalatok a tavaszi építési szezont is. jó kínálattal, magas készlettel várják. A múlt évinél átlagosan csaknem 30 százalékkal több építőanyagot tárolnak a telepeken. Az egykori törzsi székhely, egy zsinat színhelye — Szabolcs község — az évszázadok során elvesztette régi fényét. Csupán a földvár sáncai, s megmaradt temploma — a Tiszántúl egyetlen ma is meglévő Árpád-kori bazilikája tanúskodik a régmúltról. A zsindelytetős, vakítóan fehér falú kis templom a helyreállítók keze nyomán megyénk egyik legszebb műemléke lett. Munkájuk azonban még nem ért véget. Ebben az évben szerelik be a villanyt, s festik le a mennyezet deszkaburkolatát — tudtuk meg Koroly Józseftől, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség építésvezetőjétől. Márciusban kezdik meg a szatmárcsekei temető kopjafáinak helyreállítását, tartósítását. A különös alakú fejfák néprajzi ritkaságok. A másfél-kétméter magas cifra kopjafák egyik-másika egy évszázados. Bár készítői csónak alakúra formálták, s kissé megdöntve állították fel, tojással kevert fekete festékkel kenték be, hogy A jó néhány bel- és külföldi sikert magáénak tudó ifjúsági fúvószenekar most a megyeszékhelyen mutatkozik be. Február 28-ájn sorra kerülő hangversenyre olyan programot állítottak össze, amely a maga nemében egyedülálló. A vállalkozás rendkívüli érdekességét jelzi, hogy ez alkalommal a jól ismert magyar karmester, Hollós Lajos vállalta a dirigálást. A zenekart az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Háza és a KISZ megyei bizottsága tartja fenn, és kiváló művészeti vezetője, Tónié László gondoskodik arról, hogy a fiatal muzsikusok jól képzett csoportja magas színvonalon szólaltassa meg a legigényesebb műveket. Mostani választásuk is bizonyítja a vállalkozó és kísérletező kedvet. A műsoron olyan világhírű művek szerepelnek, mint Verdi Traviá- tájának előjátéka, Hacsa- turján balettzenéje a Gaja- néból. Az igazi slágert mégf A beszerzés biztonsága érdekében az előjegyzéses anyagellátási szerződésrendszert a TÜZÉP-vállalatok általánossá teszik, s több helyen vezetik be. A vásárlókkal megállapodva igyekeznek az építési ütemekhez igazodni, s több helyen tervezik, hogy a különféle építőanyagot házhoz szállítják, akkorra, amikor szükség van rá. A TÜZÉP-vállalatok a termelőkkel együttműködve már szezon kezdetétől rendeznek építőnapokat, árubemutatókat, amelyeken megismertetik a legújabb termékeket, tanácsokat adnak az építkezésekhez, a legmegfelelőbb anyagok kiválasztásához és felhasználásához. jobban ellenálljon a csapadékos időjárásnak, mégis nagy szükség van kijavításukra, tartósító szerrel való újra festésükre. A munkák során több mint ötszáz darabot újítanak fel. Hamarosan megkezdik a nyírbátori római katolikus templom gótikus főkapujának, s az előtte lévő kis építménynek a helyreállítását. Ugyancsak országosan is számottevő műemlék a tuzséri Lónyay-kastély, melynek átépítését a múlt század végén Ybl Miklós tervei alapján végezték el. Ebben az évben kezdik el a Műemlékvédelmi Felügyelőség dolgozói a főépület mellett lévő építmény helyreállítását. Vámosatya XIII. századi késő román stílusú református templp- mának kőrácsos ablakait, ajtókereteit hozzák helyre a kőfaragók, s hasonló munkákat végeznek turistvándi, szamosbecsi és nagyszekeresi XV. századi templomokban is. (k. é.) is két olyan mű megszólaltatása jelenti, melyet még magyar fúvósok eddig nem tűztek műsorra. Az egyik Ravel Bolerója, a másik Gershwin Kék rapszódiája. A műveket Tonté László hangszerelte fúvósok részére. A zenekar vállalkozik mostani hangversenyén arra is, hogy operaáriákat is beiktassanak. Sára Jenő zeneiskolai tanár zongorakíséreté1- vei Marsay Magda és Horváth Bálint operaénekesek is dobogóra lépnek. A hangversenyre a megyei művelődési központban kerül sor. A rendkívüli érdeklődés, amely a koncertet megelőzi jogos, hiszen a város művészeti életének jeles eseménye lesz. Az igényes műsor próbái során meggyőződhettünk arról, hogy a tizenévesek zenekara nemcsak lelkes,. de az együttmuzsikálás örömét élvező együttes, hangszerüket kiválóan kezelő közösség. A tavaszi művelődési idény ez első nagy rendezvénye megérdemli a megkülönböztetett figyelmet. ii Ä * #/ „unzes A z újfehértói iskolákban új szakköröket, művészeti csoportokat, klubokat alakítanak. A hír önmagában nem túl érdekes, hiszen számos más iskolából hallhatnánk ugyanezt. Jelentőségét az adja meg, hogy a nagyközségi művelődési ház kezdeményezte ezek létrejöttét. Az iskolák és a művelődési intézmény között megállapodás született: az újonnan alakított körök, csoportok vezetői számára a művelődési ház szervez rendszeres továbbképzést, szükség esetén tiszteletdíjukat is fizeti, s ha nincs más megoldása az iskolának, helyiséget is bocsát a szakkör, csoport rendelkezésére. Akár „jóindulatú önzésnek is nevezhetnénk az indítékot. Egy mindenütt fellelhető gond késztette erre a lépésre a művelődési házat — pontosabban annak megszüntetése. A népművelői munkában jártas emberek jól tudják, milyen nehéz dolog egy jól működő, eredményeket felmutatni tudó, összeforrott közösségű amatőr művészeti csoportot, szakkört, klubot kialakítani egy községi művelődési házban. Tudják jól: van érdeklődő a faluban, összehozásuk viszont nem könnyű. Hirdetni kell a kört, csoportot, kivárni, míg elmaradoznak a kevésbé érdeklődők, a csak időtöltésből jelentkezettek, és utána ütőképes csapattá kovácsolni a társaságot. Egy zártabb közösségben — mondjuk iskolában — egészen más a helyzet. Ott közel vannak egymáshoz a fiatalok, jobban ismerik egymás kedvteléseit, szokásait. Hamarabb összeverődik néhány közös érdeklődésű köztük — s az ő számukra megvan a lehetőség, hogy szakkör, klub létrehozását javasolják az iskolában. E gondolatok jegyében született az újfehértói művelődési ház javaslata: alakítsanak minden iskolában valamilyen új szakkört, művészeti csoportot. Azzal, hogy a művelődési ház rajta tartja a szemét, és félig-meddig a -kezét is ezeken az iskolai csoportokon, távolról sem az iskola „belügyeibe” akar avatkozni. Csupán bizonyos fokú „előképzést” szeretne adni a tanulóknak, rászoktatni minél több gyereket, fiatalt a szabad idő effajta eltöltésére. Hogy amikor kikerülnek az általánosból, a gimnáziumból a művelődési ház szakköreibe, amatőr csoportjaiba lépjenek át! Itt van az a bizonyos „önzés”./. Ha sikerül valóra váltani az ötletet — amire minden remény megvan — akkor pár év múlva akár teljes csoportok kerülhetnek át a művelődési házba — ott folytatják, ahol az utolsó tanév végén abbahagyták: citeráznak, vagy verseket mondanak, táncolnak vagy rajzolnak- festenek... A művelődési ház jól dolgozó szakkörökkel, klubokkal lehet gazdagabb. A fiatalok számára pedig adott a lehetőség, hogy általános iskolás koruktól kezdve folyamatosan életük részévé váljék az érdeklődésüket, kedvtelésüket kielégítő közösségi munka. (tgy) Kántor Éva JEGYZET Vendégek Hűemlékeink védelmében Festik a kopjafákat Boleró — fúvósokon Rendkívüli koncert Hyíregyházán
