Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-18 / 41. szám
/ 1977. február 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Zárszámadás egyesüléssel Nyíregyháza nyugati határrészén gazdálkodó Szabolcs Mezőgazdasági Szak- szövetkezet február 17-én tartotta zárszámadó közgyűlését. A tíz évvel ezelőtt alakult szakszövetkezet 1726 hektáros területéből 704 hektáron folytatott közös gazdálkodást. Tagságának létszáma 431. Közülük a közös munkában 68-an vettek részt. Az 1976-os évet 13 millió 629 ezer forintos árbevétellel és mérsékelt eredménnyel zárták. Mérlegszerinti nyereségük egymillió 300 ezer forint. Egy tízórás munkanapra 130 forintot fizetnek. A szakszövetkezetben hétféle növényt termesztettek. Búzából 29 mázsás hektáronkénti átlagtermést értek el. A homokos terület rozsból 19 mázsát hozott. Leggyengébbén a kukorica fizetett: hektáronként mindössze 21 mázsát takarítottak be. Gyümölcsösük 42 hektáros. Az alma értékesítésével gondjaik voltak. Gyenge terméseredményeiket a kedvezőtlen időjárással, területi szétszórtságukkal és szervezettlenség- gel indokolták. A tagság megvitatta és jóváhagyta az 1977. évi termelési tervet. Megtárgyalták azt is, hogy ilyen körülmények között a szakszövetkezetben a termelés nem hoz fáradozásaikhoz méltó eredményt. Ezért a tagság úgy döntött: 1978. január elsejétől egyesül a nagyüzemi termelési tapasztalatokkal rendelkező nyíregyházi Ságvári Mező- gazdasági Termelőszövetkezettel. A közgyűlés után a vajdabokori művelődési ház öntevékeny művészeti csoportja nagysikerű kulturális műsort adott. Megnövelt területen nagyobb hozam Férfiaknak is dicséretükre válna az a munka, amit az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyárában a vasmunkával foglalkozó nők végeznek. Eszterga, maró és speciál célgépekkel alkatrészek ezreit készítik. Nem könnyű feladatra vállalkoztak, amikor a háztartásból, illetve a mezőgazdaságból a vasas szakmában helyezkedtek el. 1. kép. A gyár orsóciklus üzemében egy csoportban 16 nő dolgozik a gépek mellett. 2. kép. Bartha Klára célgéppel az exportra készülő ammóniák szelepfúrását végzi. 3. kép. Egy héttagú női szocialista brigád vezetője Huz- rik Gézáné, aki másoló esztergagéppel orsók első munkafázisát végzi. Elek Emil mi volt az az ösztönző erő, amely ilyen elhatározásra késztette a szövetkezet vezetőit. Gépesítéssel — A zöldségtermelő terület növelése több évre tervezett feladat szövetkezetünkben. 1980-ig 120 hektárra növeljük ezt a területet. Ügy gondoltuk, ha már foglalkozunk ve_ le, gépesítjük az egyes munkafázisokat, akkor kifizetődőbb a nagyobb területen való termesztés. A három termelőszövetkezet egyesülése után elegendő kézi munkaerő, vei rendelkezünk. Azonban a terület növekedését elsősor. ban a gépesítés foka határozza meg. A hatvan hektárból negyven hektáron termelnek petrezselyemgyökeret, de volt itt 70 hektáron is. Az átlagtermésük 220 mázsa felett van hektáronként. Sárgarépából 400 mázsát termelnek és a fe. jes káposzta termése megközelíti a hektáronkénti 400 mázsát. Ezenkívül mégjmag- karalábé termesztésével is foglalkoznak. Hétszeres jövedelem — Nyolc növénytermesztési brigádunk van. Ezek végzik a zöldségfélék ápolását. Értenek hozzá, meg vagyunk elégedve a munkájukkal. Az 1980-ra előirányzott területet optimálisnak tartjuk. Minden évben a Szabolcs megyei MÉK Vállalattal kötünk értékesítési szerződést, és zöld. ségtermesztésben a vállalat taggazdaságai közé tartozunk. Az értékesítéssel így nincs gondunk. A zöldségtermesztés jól jövedelmező ágazat, összehasonlítva például a búzatermesztéssel, szembetűnő a különbség. A hektáronként 400 mázsát adó sárgarépa nyeresége hat-hétszerese is lehet a 40 mázsát adó búzaföldének. (Persze ez csak összehasonlítás, nem lehet rivalizálás a búza- és zöldségtermesztés között.) Ez a szám jól észrevehetően érzékelteti a jövedelmezőséget. És indokolja azt is, hogy a háztáji gazdaságokban egyre többen térnek át a zöldségek termesztésére. „Nagyüzemi" háztáji — Szövetkezetünkben töm. bösítve van a háztáji. Senkit sem kell agitálni a zöldség- termesztésre. A termelőszövetkezet elveti a magvakat, vegyszerezi a talajt, felszedi a termést és átveszi továbbértékesítésre. Itt is bevezettük a nagyüzemi termelést. Eddig mintegy 15 hektár háztáji zöldségtermelő terület van a községben. Főleg sárgarépa és petrezselyem kerül majd bele. Hagyományos növénynek számít Pátrohán a burgonya is. Tavaly 350 hektáron termelték. Az ültetést az idén négyszáz hektáron tervezik, kizárólag holland intenzív fajtákkal. A régi fajta, a kis- várdai rózsa termőterülete néhány hektárra zsugorodott. A teljes gépesítés megoldott, a hektáronkénti termésátlag megközelíti a 230 mázsát. Az évek hosszú során kialakult és az elkövetkezendő három-négy év alatt kialakuló termelési szerkezet jónak és jövedelmezőnek bizonyult a pátrohai Zöldmező Termelő- szövetkezetben. öntözésre nincsen lehetőségük, de arra igen, hogy a gazdálkodás színvonalát és a termésátlagokat a megnövelt területeken emeljék. S. B. Ebben az évben több zöldségre van szükség a lakosság megfelelő ellátásához. Ezt tudják Pátrohán is, ahol hagyománya van a zöldségtermesztésnek. Ezért a Zöldmező Termelőszövetkezetben az 1977-es gazdasági évben a múlt évi 45 hektár helyett hatvan hektárral növelik a zöldségtermelő területet. Földjük alkalmas a zöldségnövények, különösen a gyö. kérfélék termesztésére. Czine Ferenc a Zöldmező Termelő- szövetkezet elnöke elmondta, Tizenegy zsák kukorica NEM KÉTSÉGES AZ A JÓ SZÁNDÉK, amely a levélírók tollát vezeti, ha az élet fonákságaira, emberek, vagy szervek hibáira hívják fel a figyelmet. De a levelek többsége névtelen. Ha névvel van is megírva, egy külső szerv vajon mit tehet? Megírta egyik kedves olvasónk a „mezgerélési” cikkhez kapcsolódva, hogy gyerekfejjel a grófi birtokon szedte a kalászt, dé a botosispán elzavarta. Most is vannak botosispánok — fakadt ki — mert látva, hogy a kombájnolás után kukorica maradt a földeken, és hozzálátott annak összeszedéséhez: elzavarták. Elzavarták egyhelyütt, de felszedte az elmaradt csöveket másutt, ám a termelőszövetkezet nem adott fuvart a tizenegy zsák kukorica hazaszállításához. Amíg fuvarért járt, ellopták a kukoricát zsákostól. Következtetés a levélíró részéről: szükség van minden szem takarmányra, jó lenne, ha mindenütt megengednék az elmaradt termény összegyűjtését, mert az hasznosítható a háztájiban.” Betűről betűre igaz, amit a levélíró ír, azzal a különbséggel, hogy nem botosispán, hanem mezőőr vigyáz ma a határban termett terményekre. Ettől függetlenül: ha nagyon sok kukorica, burgonya, cukorrépa, vagy más termény marad vissza a gépek után, ott baj van a gépek beállításával, vagy a kombájnvezetők munkája kifogásolható. Ha a mezőőr nem engedi meg a mezgerélést addig, amíg a gép a táblában dolgozik, vagy a szomszédos táblán töretlen a kukorica, ez természetes dolog. Vajon ki ellenőrizze azt, hogy honnan tellik a zsák...? Való igaz: minden szem terményre szükség van, de az is igaz, hogy a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa nem egyéni, hanem szövetkezeti tulajdon, másszóval közös. Elsősorban nem a mezgerélési tilalom, hanem a hanyag munka ellen kell szót emelni. Ahol két ember pár óra alatt 11 zsák kukoricát össze tud szedni, ott a termés 10—15 százaléka a földön maradt, s ez a közösséget károsítja. Az ilyen kár kihat az adott termelőszövetkezet gazdálkodásának eredményességére és végső soron a szövetkezeti tagok jövedelmére. FELTEVÉS: négyzáz hektár kukoricatermés 10 százaléka 1200 mázsa termény és meglehet, hogy éppen ennek hiánya okozza a veszteséget. Ha az az 1200 mázsa a mezgerélők birtokába és nem a termelőszövetkezet magtárába jut, a szövetkezet vesztesége egyáltalán nem lesz kisebb. Mérleghiány után viszont kisebb lesz a tagok jövedelme, mert a szanálási eljárás a jövedelmet is korlátozza. Más szempont: a szövetkezetek őszi csúcsidőben — főleg, ahol almát is termelnek — kézi munkaerő- hiánnyal küzdenek. Néhány termelőszövetkezetben azért húzódott el az almaszüret és lett a kereskedelmi áruból ipari minőségű gyümölcs, rríert a tagok kukoricát törtek a háztájiban, esetleg mezgeréltek. Pedig nagy különbség az, ha 100 vagon alma kilogrammonként egy-két forintot vagy öt forintot ér. A tizenegy 2sák kukorica, ha el nem lopják — aki ellopta, annak is hasznára vált — valóban jó lett volna a háztájiban és az is jó lenne, ha egyetlen szem termés sem maradna sohasem kint a földeken. Dehát vannak dolgok, amelyeket sokoldalúan kell mérlegelni. A fogat dolga sem egyszerű. ősszel, amikor a levélíró kérte, a fogatok nyilván trágyát, répát, kukoricát szállítottak, tehát a közösség számára sürgős munkát végeztek. Vajon mi történik akkor, ha minden tsz- tag elmegy kukoricát mez- gerélni és utána fogatot kér? Könnyű a válasz: leáll a betakarítás, a szántás, a vetés és 1977-re már meg is oldódott a szemveszteség nélküli betakarítás, másszóval nincs vetés, nincs mit betakarítani, de nincs mit mezgerélni sem. MINDENT EGYBEVETVE: nem a mezgerélési tilalommal volt a baj és nem a 11 zsák ellopott tengeri a hiba, hanem az, hogy a biztos jövedelemét és megélhetést adó közösség a hanyag munka miatt károsodott és károsodni is fog, amíg a bírálat csak így, egyéni sérelemként, és nem közgyűlésen, jobb munkát követelve és jobb munkát támogatva hangzik el. Mint a levélíró, tisztelettel: Seres Ernő A fagyot felváltó enyhe idő sártengerré változtatta a barabási ha. tárt. A latyakos, süppedékeny földben cuppog a gumicsizma, néha beleragad a sárba, ilyenkor vissza kell egyet lépni, különben könnyen ott marad. Az út mellett, a szövetkezet juhhodályaí körül apró patanyomokat őriz a lágy talaj. Kívül mjnden csendes. A nyájterelő pulik meghúzzák magukat, elnyúlva pihennek. Csak az idegen érkezésekor emelik fel köte- lességszerűen fejüket, hogy utána újból elmerüljenek semmittevésükben. Ifjabb Szalma László lassan tíz éve, hogy juhászkodással keresi kenyerét. Most háromszáz jerketoklyó van a keze alatt, a leendő anyák: a legszebb formát mutató, a tegtöbb gyapjút adó juhok. És persze az iker születésű állatok, amelyek nagy valószínűség szerint ikreket ellenek. A szalmatetős, széllel bélelt, — valamikor disznók lakhelyéül szolgáló — ólakban elveszlik ez a háromszáz juh. Jó birkaszokás szerint egyik megy a másik után, a főkolompos köré gyűlnek, amikor az hallatja nyakcsengője hangját. Békésen rágják eleségüket, észre sem véve a berepülő verebeket, amint lopva csipegetnek maguknak az ingyen eledelből. Ilyenkor télen könnyen begyullad a birkák palája és a juhásznak a sánta birkák okozzák a legtöbb gondot. Amelyik a lábát húzza, azt egy fürge mozdulattal elkapják a többi közül és ki. vágják a patából a beteg részt. Az operáció után meg- könnyebülve ugrik ki az állat gondozója kezéből. „Ezek. ben a hónapokban elválik, hogy milyen ember is a juhász: meggyógyulnak, vagy pedig lesántulnak tavaszra az állatai”. A juhász keveset beszél. Most prémes sapkája a fülét takarja, de szinte látom, amint a nyári napsütésben csendesen, komótosan kimért léptekkel ballag nyája után és hosszú kampós botjával segíti lépteit egyengetni. A fején levő széles karimájú kalap árnyékot vet az arcára. A juh is szerény állat, mert ilyenné változtatta az ember. Nem válogat, azt eszik, amit kap, vagy talál magának a legelőn, a tarlón. Persze melyik juhász az, amelyik szereti a telet? Az igazi élet tavasszal kezdődik, amikor serken a fű. zöldül a határ, elindulhat nyájával és hű társával, a fekete pulival. „Nyáron az asszony két adagot csomagol a tarisznyába: egyet nekem, egyet meg Bogárnak”. Húzzák az időt, kitolják az ősz végét, belemennek a télbe is, csak ne kelljen fedél alá menni. „Egy juhásznak a tél a halála”. Azonban a tél sem telik el hasztalanul. Ezekre a hónapokra esnek az ellések úgy, hogy tavaszig a hófehér bún. dájú, vékony, hosszú farkú pe. csenyebárányok megerősödve ugrándozhatnak a selymes réten. * Egy másik, egy végeláthatatlan hodályban hatszáz anya várja kicsinyeivel a kitavaszodást. Tóth Béla ügyesen bánik az állataival, szereti őket. „Leginkább éjszaka ellenek. Van itt olyan anya is, amelyik ikreket ellett, az a vastag gyapjús. ott ni. az pedig három bárányt hozott a világra”. A kívülállóknak a juh egyforma, mint két tojás. A • kicsinyeknek nem. Ök száz közül is megtalálják anyjukat, még ha szem elől tévesztik, akkor is. „Van itt egy-két zsivány, amelyik nem elégszik meg az anyja tejével és a másiktól is lop”. A bárányóvodában — az JX elkerített etetőben — mindegyiknek van he. lye, tíznapos kortól. Most még vidáman bégetnek anyjuk védelmében, tavasszal talán már egyikük sem keresi a másikat. Régi juhászszokás a furulyázás. Ledőltek egy nagy fa árnyékába, hátukat a törzsének döntötték, majd elő. vették tarisznyájukból a hangszert és fújták a nótákat. Ma már kevesen tudnak furulyázni. „Amikor tanultam furulyázni, a kutyám vonított.” Mosi ott van a táskarádió, abból szól a trazisztorizált zene. Sípos Béla Két adag a tarisznyában Nők az ISG-ben Zöldségbázis Pátrohán
