Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-18 / 41. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. február 18. Leonyid Brezsnyev beszéde KORUNK FŐ FORRADALMI ERŐI (3.) NAPJAINK VILAGFORRADALMI FOLYAMATÁNAK EGYIK JELLEMZŐJE, HOGY A GYARMATI IGA ALÓL NEMREG FELSZABADULT CN. FEJLŐDŐ ORSZÁGOK JELENTŐSEGE NÖVEKSZIK. A SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER ORSZÁGAIVAL AZ ENSZ- BEN ÉS MAS NEMZETKÖZI FÓRUMOKON DONTO TÖBBSÉGÉT ALKOTNAK. A CSAKNEM SZÁZ FEJLŐDŐ ORSZÁG A FÖLD TERÜLETÉNEK MINTEGY FELET FOGLALJA EL, BENNÜK ÉL A VILÁG LAKOSSÁGÁNAK 70 SZÁZALÉKA. BIRTOKUKBAN TARTJÁK A NYERSANYAGKINCSEK ÉS ENERGIATARTALÉKOK TÖBBSÉGÉT. Az imperialistaellenes nemzeti felszabadító mozgalom (Folytatás az 1. oldalról) „A kormányon lévő kommunista és munkáspártok legutóbbi kongresszusai — mutatott rá Brezsnyev — nagy jelentőségű feladatok megoldását tűzték napirendre. Ma minden szocialista ország a termelés hatékonyságának fokozására, a termékek minőségének javítására összpontosítja a figyelmét. Ez önmagában meghatározza a tudomány növekvő szerepét a társadalom életében, a V. I. Lenin által megjelölt történelmi feladatok teljesítésében.” Leonyid Brezsnyev a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az SZKP Központi Bizottsága lankadatlan figyelmet szentel a szovjet tudomány fejlesztésének. Ezzel összefüggésben nagy elismeréssel szólt az Ukrán Tudományos Akadémiának és a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának munkájáról, Mint hangsúlyozta, a Szovjetunió elsőrendű figyelmet szentel az alaptudományok fejtesztésének, az alkalmazott kutatásokkal való szerves egyesítésének, a tudományos felfedezések népgazdasági bevezetése meggyorsításának. „Országunk óriási tudományos potenciállal rendelkezik. Anatolij Petrovics (A. P. Alekszandrov, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke — a szerk. megj.) valószínűleg beszélt önöknek azokról a kiadási tételekről, amelyeket országunkban a tudományra fordítanak. Valóban egyre nőnek ezek a kiadások. Nekem azonban úgy tűnik, hogy ezen a téren a „kiadások” szó nem egészen pontos kifejezés, mert amikor igazi tudósok munkájáról, tudományos vagy népgazdasági szempontról, nagy fontosságú problémák kutatásáról van szó, az állam és a társadalom minden kiadott rubelért, forintért, vagy koronáért rendkívül jelentős nyereséghez jut” — állapította meg Leonyid Brezsnyev, majd hozzáfűzte : „Természetesen, helytelen lenne csupán anyagi mutatók alapján értékelni a tudományt. A tudomány nem kis szerepet tölt be a tudományos, vagyis a marxista—leninista világnézet kialakításában, megvannak a maga fontos ideológiai vonatkozásai. Megelégedésünkre szolgál, hogy az önök találkozóján megvitatták a társadalomtudományok szférájában való együttműködés elmélyítésének kérdéseit is.” „Mindenkor gondolni kell arra, hogy a tudományos módszerek alkalmazása kötelező követelmény a népgazdaság irányításának, az állam irányításának helyes megoldásához, sőt a bel- és a külpolitika irányvonalainak helyes kidolgozásához is” — mutatott rá Leonyid Brezsnyev, majd a következőket mondotta: „A szocialista világ rohamosan fejlődik és a szocialista országok reális valósága bő alapot nyújt a tudományos gondolkodásra. Ismeretes, hogy azoknak a feltételeknek az óriási különbözősége közepette, amelyekben megvalósul az államok nagy csoportjában a szocialista építés, rendkívül meggyőzően nyernek alátámasztást a szocialista fejlődés közös törvény- szerűségei, amelyek a mi országunk gyakorlatában jelentkeztek először. De hangsúlyozni kívánom, hogy maga a szocializmus és a kommunizmus építésének közös törvényszerűségeiről alkotott felfogás a tapasztalatok fel- halmozódásának arányában mind mélyrehatóbbá, sokoldalúbbá válik. Ráadásul az életben állandóan keletkeznek új jelenségek, új fogalmak, amelyek a marxista— leninista pozícióból való tudományos átgondolást igényelnek”. Leonyid Brezsnyev megnevezett több olyan problémát, amelyet a KGST keretein belüli kölcsönös kapcsolatok elmélyítése vet fel. Ilyen problémának nevezte például a népgazdaság optimális struktúrájának kialakítását, számos szocialista ország kulcságazataiban a szakosodást és a kooperációt, a termelőerők észszerű áthelyezését, a szocialista államok gazdasági fejlettségi színvonalának ki- egyenlítését. Mint hozzáfűzte, ezek csupán kiragadott példák a szocialista államok közötti közeledés széles és sokoldalú folyamatában, amely törvényszerűségként jelenttárgyalások A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről az osztrák fő. városban folyó értekezlet résztvevői csütörtökön plená- nis ülést tartottak. A zárt aj_ tők mögött megrendezett tanácskozáson az elnöklő Jiri Meisner nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője szólalt fel. Mint a plenáris ülést köve. kezik a szocialista világ fejlődésében. „Számunkra nyilvánvaló, hogy helytelen lenne erőszakoltan sürgetni, ösztökélni, hajszolni ezt a folyamatot. De hiba lenne visszatartani, lefékezni is. E folyamat és a szocialista világrendszer fejlesztésével összefüggő sok más probléma minden oldalú kutatásának szükségessége megköveteli a szocialista országok tudományos erőinek jó együttműködését” — mondotta az SZKP KB főtitkára. Hangsúlyozva azt a szerepet, amely a szocialista országok tudósaira hárul az emberiség előtt álló globális problémák megoldásában, Leonyid Brezsnyev a környezetvédelmet és az energiaproblémák megoldását említette meg, valamint az emberiség megszabadítását a legveszélyesebb betegségektől. „Mindez persze — hangsúlyozta — meghatározza a szocialista országok tudósa^ nak aktív és tevékeny részvételét a béke megszilárdításáért, a nukleáris háború veszélyének felszámolásáért, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért vívott harcban. Feltétlen megelégedést kelt az a tény, hogy a szocialista országok tudósai hatékonyan támogatják a szocialista közösséghez tartozó országok békeszerető külpolitikáját, szívósan küzdenek azért, hogy az egész világ tudósai egyesíteék erőfeszítéseiket a világon élő összes népek szilárd, békés jövője érdekében”. A találkozás végén Leonyid Brezsnyev meleg üdvözletét küldte a testvéri országok vezetőinek, valamint a szocialista országok tudósainak és nagy sikereket kívánt azoknak a feladatoknak a teljesítéséhez, amelyeket a kommunista és munkáspártok kongresszusai állítottak eléjük. tő sajtótájékoztatón elmondták. Meisner nagykövet felszólalásában kiemelte a szó. cialista országok javaslatainak realitását és hangsúlyoz, ta, hogy az előrehaladás érdekében a Nyugat részéről is hasonló törekvésekre lenne szükség. A legközelebbi plenáris ta. nácskozást február 24-én rendezik meg. A nemzeti felszabadító és a szociális harc Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban különböző szinteken tart, s a legkülönfélébb formákban és a legkülönbözőbb körülmények között folyik. Különféle, nemegyszer ellentétes politikai erők vesznek részt benne a barikád azonos oldalán. Sokfélék az országok és hagyományaik, tarkák az etnikai és szociális viszonyok, különböző a társadalmi-gazdasági berendezkedés, eltérő a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia fejlettségi szintje. Mégis minden függetlenné vált ország szembe kerül az imperialista gazdasági és politikai befolyás teljes felszámolásának, az egyenjogú helyzet kivívásának és elavult társadalmigazdasági viszonyok felszámolásának feladatával. A soron lévő feladatok közül napjainkban alapvető a gazdasági függetlenségért vívott harc. Az imperializmus ugyanis az új politikai helyzettel, a megváltozott erőviszonyokkal számolva új típusú függőségi rendszerre törekszik. Céljai a következők: bevonni a fejlődő világban bőven rendelkezésre álló termelési tényezőket a'tőke újratermelési folyamatába, vagyis újabb olcsó munka- erőforrásokhoz és egyéb előnyökhöz jutni, feltárni a fejlődő világban rejlő potenciális, gigantikus piaci lehetőségeket, ugyanakkor megőrizni a fejlett tőkés országok műszaki-tudományos monopóliumát, kiépíteni a gazdasági függőség új rendszerének megfelelő típusú politikai struktúrát, amelyben vezető szerepet a nemzeti burzsoázia képviselői és a reakciós politikai erők játszanak. A fejlődő országok gazdasági függetlenségének és társadalmi felemelkedésének legfontosabb feltétele a kulturális és strukturális elmaradottság felszámolása. Azokat a termelőágakat kell fejleszteni, amelyek megalapozhatják ezen országok önálló fejlődését. Különösen fontos a földreform végrehajtása, az éhezés, a rosszultápláltság megszüntetése. Az ipar fejlesztése kulcskérdés. Az önálló gazdasági fejlődés útja elképzelhetetlen a szocialista világrendszerrel való együttműködés nélkül. A-- szocialista országok egy része maga is végigjárta azt az utat, amely az imperialistaellenes nemzeti felszabadító harctól a szocialista forradalom megvívásáig vezet. A szocialista közösség országai a fejlődő világnak mindig felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a politikai függetlenségért vívott harcban, az egyenjogú gazdasági együttműködésben. Ezek a kapcsolatok a stabilitásra, a terv- szerűségre, a kölcsönös előnyökre és segítségre épülnek. Ma már hazánk is képes olyan munkamegosztás kiépítésére a gazdasági függetlenségért küzdő fejlődő országokkal, amely kedvező feltételeket teremt a partnerek termelőerőinek és' társadalmi struktúrájának harmonikus fejlesztéséhez. Szolidaritással, elkötelezettséggel kísérjük azokat a törekvéseket, amelyek a fejlődő országok fel- emelkedését célozzák. Erőnkhöz mérten részt kívánunk venni a jövőben is abban a demokratikus munkamegosztásban, amely a világ népeinek érdekeit szolgálja, s arra irányul, hogy leküzdje a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a nyomort és a gyengénfejlettséget a volt gyarmati országokban. A fejlődő országok politikai haladására a legnagyobb veszélyt a bürzsoá nacionalizmus jelenti. Ha az egyébként egészséges nemzeti érzéseket, amelyeket évszázadokon át a gyarmatosítók elleni jogos gyűlölet táplált, a kispolgári reakciós és bur- zsoá erők kisajátítják, a maguk céljaira alkalmazzák, az nacionalizmussá fajul, s elzárkózáshoz, kizárólagossághoz, szeparatizmushoz, messianizmushoz vezet. Ez táplálja a szocialista országokkal szembeni ''"bizalmatlanságot, az imperializmus elleni harc lebecsülését, azt a törekvést, hogy az osztályharcot megkerülve a világot „szegényekre és gazdagokra” osszák. Ez pedig a néptömegek alapvető jogainak tagadásához, létérdekeinek figyelmen kívül hagyásához vezet. A szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom továbbra is harcot folytat valamennyi ország, s elsősorban a kevésbé fejlett országok gazdasági és társadalmi fejlődéséhez szükséges feltételek biztosításáért, olyan széles körű nemzetközi együttműködés megszervezéséért. amely elősegíti a fejlődő államok népeinek saját erőfeszítéseit a közöttük és a fejlett országok közötti különbségek felszámolásáért, minden államnak a korszerű tudomány és a technika vívmányaihoz való hozzájárulásáért, a nyersanyagok, a mezőgazdasági termények árai, valamint az ipari termékek árai közötti igazságos arány kialakításáért, a kereskedelmi kapcsolatok mindenfajta mesterséges korlátozás, hátrányos megkülönböztetés nélküli széles körű fejlesztéséért Tudjuk és hisszük, hogy mindez nemcsak az ő alapvető érdekeiket szolgálja, hanem előrelendíti a világforradalmi folyamatot, új erőket sorakoztat fel abban a történelmi harcban, amelv a kapitalizmus és az előretörő szocializmus között folyik, s amelyben — nem kétséges — a szocializmus világáé lesz a végső győzelem. Molát Ferenc A szovjet fegyveres erők az egyetemes béke pillérei A jelen viszonyok között a szocialista államok védelmi szövetségének további erősítése olyan elengedhetetlen intézkedés, amelyet a NATO agresszív tömb vele szemben megnyilvánuló ellenséges irányzata tesz szükségessé — mutat rá Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bi- zotságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a Kommunyiszt című folyóiratban a szovjet) fegyveres erők fejlődésével foglalkozó cikkében. — Számos tőkés országban továbbra is aktívan tevékenykednek az agresszív erők, az enyhülés és a leszerelés ellenzői, akik a nemzetközi problémák megoldásában nem akarnak lemondani a katonai kalandok politikájáról — írja a honvédelmi miniszter. — Jóllehet ezek az erők ma visszaszorultak, nem váltak ártalmatlanná. Nem hárult él egy új világháború kirobbanásának veszélye sem. Az új történelmi viszonyok között még erőteljesebben mutatkozik meg a Szovjetunió fegyveres erőinek igazi népi jellege, érdekeinek a nép érdekeivel való azonossága — hangsúlyozza Usztyinov. — A szovjet honvédelmi miniszter megállapítja, hogy a hadsereg kádereinek, tisztjeinek szüntelenül emelkedik eszmei-politikai színvonala, műveltsége, kultúrája és szakmai tudása. Ma a hadsereg és a flottá tiszti állományának több mint 90 százaléka kommunista, vagy komszomolista. Több mint 50 százaléka felsőfokú katonai és katonai-szakértői képzettséggel rendelkezik. A szovjet katonák csaknem 100 százaléka legalább nyolc osztályt végzett és körülbelül 80 százalék felső-, vagy középfokú végzettséggel rendelkezik, holott a Nagy Honvédő Háború előtt mindössze 12 százalékuk rendelkezett ilyen végzettséggel. Ma — állapítja meg Usztyinov — még világosabban megnyilvánul a szovjet fegyveres erőknek az a sajátossága is, hogy ezek az internacionalista nevelésnek, a szovjet népek barátságának, testvériségének iskolái. A szovjet hadsereg katonai téren megtestesíti a nemzeti politika lenini elveit és a hadsereg soraiban betöltött szolgálat ragyogó bizonysága a sok- nemzetiségű család szilárd összeforrottságának, amely kialakult hazánkban, a szovjet nép új történelmi közösségében. A szovjet fegyveres erőket ellátták korszerű fegyverfajtákkal és haditechnikával, biztosították számára mindazt, ami szükséges az élethez, a harci kiképzéshez és a szolgálat elvégzéséhez. A reakciós imperialista körök igyekeznek torz beállításba helyezni védelmi intézkedéseinket. Az utóbbi időben az Egyesült Államok és más NATO-országok propagandaszervei zajos szovjetellenes kampányt bontakoztattak ki az állítólag fokozódó „szovjet veszélyről”. Különböző koholmányokat terjesztenek arról, hogy a Szovjetunió — úgymond — tevékenyen készül a nukleáris háború kirobbantására, hallatlan mértékben növeli fegyverzetét, valamifajta sötét céloktól vezérelve indokolatlanul nagy polgári védelmet teremt. A reális valóság bizonyítja minden ilyen koholmány teljes tarthatatlanságát és elfogultságát. A Szovjetunió természetesen tökéletesíti védelmét. De kénytelen ezt tenni, mert az imperialisták, a tőkés országok, különösen pedig a NATO agresszív tömbhöz tartozó országok feltartóztathatatlan fegyverkezési hajszája kész helyzet elé állítja. — Ellenségeink az állítólagos szovjet-veszélyről terjesztett hazug kijelentéseikkel igyekeznek igazolni a világ közvéleménye és országuk népei előtt saját agresz- szív katonai készülődésük hallatlan méretű fokozását, a kapitalista államok gazdaságának erősödő militarizálását, politikai, gazdasági, tudományos és szellemi életük alárendelését az imperializmus mohó katonai gépezete szükségleteinek. Az Egyesült Államokban 1977-ben rekord összeget, 113 milliárd dollárt akarnak költeni katonai célokra, 1978- ra pedig 123 milliárdot vettek tervbe ugyanilyen célokra. Az NSZK-ban — csupán a Bundeswehmek új fegyverfajtákkal való ellátására — a katonai kiadások 1971-hez viszonyítva 80 százalékkal emelkedtek. Más NATO-or- szágokban is szüntelenül növelik a katonai költségvetéseket. & Ugyanakkor a Szovjetunió nemcsak, hogy nem növeli, hanem csökkenti is a katonai kiadásokat. így az 1977. évi állami költségvetésről szóló törvény, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának V. ülésszaka fogadott el, a védelmi célokat szolgáló kiadá. sokat 17,2 milliárd rubelben állapította meg, vagyis a költségvetési összkiadások 7,2 százalékát fordítják ilyen cé. lókra, míg 1976-ban ezek a kiadások 17,4 milliárd rubelt tettek ki, a költségvetés 7,8 százalékát, 1974-ben pedig 17,6 milliárd rubelt, a költségvetés 9,1 százalékát. Közismert a Szovjetunió békepolitikája — mutat rá a honvédelmi miniszter. — A Szovjetunió mindenkor ellenezte a fegyverkezési hajszát, sohasem törekedett arra, hogy a fegyveres erőket illetően megszerezze a fölényt azzal a céllal, hogy első csapást mérjen, ahogyan azt az imperialista propaganda igyekszik beállítani. Országunk mindenkor a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének következetes bajnoka volt és az is marad. A Szovjetunió ismételten síkraszállt és síkraszáll az olyan gyakorlati intézkedésekért. amelyek a nemzetközi biztonság megerősítéséhez, a fegyverkezési hajsza korlátozásához, majd megszüntetéséhez vezetnek. Több. mint elegendő példa van erre. A Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó szövetségesei egy sor olyan javaslatot terjesztettek elő. amelyek megnyitják az utat a közép-európai fegyveres érők és fegyverzet csökkentéséről szóló egyezmény eléréséhez. Csupán arra van szükség, hogy a fegyverzet korlátozásáról szóló egyezmény az azonos biztonság szavatolása elvének szigorú betartásán alapuljon. A Szovjetunió természetesen nem járul hozzá ennek az elvnek a megsértéséhez, ahhoz, hogy a másik fél a korlátozás, vagy a fegyverzet csökkentése révén valamilyen katonai előnyökre tegyen szert. A szovjet fegyveres erők harci felkészültségének magas színvonalon tartása megfelel nemcsak a mi államunk, hanem a szocialista országok egész közösségé érdekeinek, objektíve szolgálja az egyetemes béke megszilárdításának ügyét. Dmitrij Usztyinov végezetül kifejezi meggyőződését, hogy a szovjet fegyveres erők mindent megtesznek felelősségteljes feladataik teljesítése érdekében, a jövőben is a szovjet nép békés munkájának megbízható őrei, az egyetemes béke pillérei lesznek.
