Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-18 / 41. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 18. Xagykálló főtere az új nemrég átadott 12 lakásos OXP-házzal. (Elek Emil felvétele) 120 ezer tonna aszfalt Az első munka: a közúti felüljárón Miért nem szól a rádió? Iszapbirkózás az alkatrészhiánnyal Jegyzet Ifjúsági sarok „Mi lenne, ha kialakítanánk egy ifjúsági sarkot az áruházunkban?” — kérdezték a Kelet Áruház fiataljai. Meg is magyarázták mire gondolnak: egy, valami módon elkülönített, megfelelően dekorált sarokra, ahol a fiatalok gyorsan változó divatjához alkalmazkodna az árukészlet — mindig a „menő cuccok” kerülnének oda. A vezetők megértőén bólogattak a javaslatra, volt, aki határozottan mellé is állt, s nagyon hasznosnak minősítette. A fiatalok; felbátorodva a helyeslésen, tovább szőtték a nem is légből kapott terveket: az lenne a legjobb, ha az áruház ifjú dolgozóiból létrehoznának egy kis csoportot, akik — jól ismerve saját korosztályuk divatját, ízlését — összeállítanák a sarok kínálatát. Sőt! Nem lenne haszontalan, ha az áru beszerzésére is elmenne egy-két fiatal — hogy valóban az kerüljön a raktárakba, ami a fiatalság igényének a legmegfelelőbb. A vezetők helyeslése azonban csak helyeslés maradt — azóta nem nagyon esett szó az ifjúsági sarokról. Nem ismerem a kereskedelmi szempontokat, üzleti megfontolásokat ezzel kapcsolatban — de azt tudom, hogy nem valamiféle váratlan sugallat szülte az ötletet. Több nagyáruházban találkozhattak a fiatalok hasonló sarokkal — nyilván megtetszett nekik, ötletesnek, s az ifjú vásárlók szempontjából igen hasznosnak találták. (Feltehetőleg nem is veszteségesen megy a bolt ezeknél az ifjúsági részlegeknél...) Hát akkor mi az új, az említésre méltó ebben a javaslatban? — kérdezhetik. Talán az, hogy egyelőre húzódoznak a megvalósítástól a Kelet Áruházban? Nemcsak ez — bár az ősszel elhangzott javaslatra legalább részletes választ kaphattak volna már a fiatalok. A leginkább szembeötlő az, hogy nem a kereskedelmi vezetők, a legjobban hozzáértők vetették fel a gondolatot — még ha már meg is fordult a fejükben. Az áruház fiatal dolgozói javasolták — s ez nagyon sok mindenre utal. Elsősorban kivitelezésből is. A javaslat, hogy fiatalok állítsák össze a fitaloknak szánt árukészletet, ezt mutatja: vállalják a többletmunkát is. Nem csupán szemlélői akarnak lenni az áruház fejlődésének, arculata alakulásának — formálói is! (tgy) Az Oros határában létesített új asztfaltkeverő telep első munkája ez év márciusában Nyíregyházán a város közúti felüljárójának aszfaltozása lesz. Jelenleg a nagy teljesítményű NDK gyármá- nyú berendezés magyar szabvány szerinti átalakítását végzik, építik a szociális létesítményeket. az ipari vágányokat és a termelés megindulásához szükséges alapanyagokat fogadják. Az új telep 150-200 ezer tonna aszfaltot gyárt. s így a fehérgyarmatiéval együtt a megyében létesítendő utak építéséhez mindenkor elegendő alapanyagot biztosít. Az Ütépítő Tröszt és a KPM közös. 77 millió forintos fejlesztését a megyei tanács is támogatta. így vált lehetővé, hogy a telepítésnél a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vegyék, hiszen távol építették a lakóterülettől és porszűrőkkel látták el. Az építés a múlt év februárjában kezdődött. A harmincöt dolgozót foglalkoztató telep szociális létesítményeit, a kazán, és a transzformátorházat és egyéb kiegészítő épületeit a megyei építő- és szerelő vállalat, az ipari vágányokat a Kelet-magyarországi Közmű, és Mélyépítő Vállalat készíti. A harmincmilliós alapgép és bedolgozó sor összeszerelését augusztustól folyamatosan végzik. A telepen az indulás idején egy műszakban fognak dolgozni, de az igények növekedésével átállnak a kétmű- szakos termelésre. Az év első hónapjában megtörtént — német szerelők közreműködésével — az első próbagyártás is. Az orosi automatikus rendszerű aszfaltkeverőből az idén 120 ezer tonnás termelést várnak. A kapacitásbővülés. nemcsak az igények jobb kielégítését teszi lehetővé, hanem a gyorsabb, a jobb minőségű munkát is. A régi kis teljesítményű telepet már megszüntették, bár még itt fogadják a mészkőlisztet és a bitument az ipari vágányok elkészüléséig. A régi telep berendezéseit Bajára szállították, s a közúti építőipari vállalat dolgozóinak segítségével ott építik fel a már felújított nyíregyházi aszfaltkeverőt. Két panaszos levél, szinte ugyanazzal a problémával: nem szól a rádió, rossz a tévé. Az egyiket Papon adták fel, írója Vass Péter. Jókai utca 15. szám alatti lakos, a másikat Űjdombrádról küldte Szurcsik Istvánná, a Szabadság utca 2. szám alól. A papi ember panaszát egy rádió okozza. Öt hónapig volt a GELKA kisvárdai szervizében, de már újra javításra vár. Mert ezúttal a transzformátora égett le, s mivel a készülék külföldi, nincs hozzá alkatrész. A szervizben ezen már nem is csodálkoznak. Ilyen trafót egyszerűen nem lehet kapni. Pedig már a helyi RAMOVILL-szerviz- nél is érdeklődtek. Nekik sincs. Járjon utána? Az igazság az, hogy ezeknek a készülékeknek javításával a RAMOVILL foglalkozik, oda kellett volna küldeni vele a tulajdonost. De ha már így történt... Az alkatrésznek még a cikkszámát sem tudják, de megrendelték. Hogy mikor küldik? Ki tudja? Az újdombrádi panaszosnak a tévével van problémája. Ennek a javítását is a GELKA kisvárdai szervize végezné, ha lenne hozzá alkatrésze. De nincs. Először a képkimenőért szalasztották a tulajdonost, aki egy kerek hónapig járt utána. Most pedig — miután továbbra sem volt jó a készülék — egy tranzisztoros aránydetektor után talpalhat. Panaszával foglalkoznak már a szerviznél, de alkatrész valóban nincs. Pedig ez már nem külföldi készülék. Esetleg úgy segíthetnek, hogy egy kimustrált készülékből szedik ki a jót, és azt építik be a hibás helyére. Széthúzott típusskála Felemás megoldások, kielégítetlen igények, jogos panaszok. A két levél is bizonyítja: nem egyedi probléma az alkatrészhiány miatt elhúzódó javítás a GELKA kisvárdai szervizénél. Mit tehetnek? Ne vállalják el a javítást? Nem megoldás. Miként az sem, hogy a készüléktulajdonos utazgasson hol ezért, hol azért. Tartson több alkatrészt a GELKA? Talán még a raktár is kevés lenne, de a készlettartásnak is van határa! Mondhatnánk azt is. hogy módjában lett volna a szere, lőnek egy kiselejtezett készü. lékből előbb is kivenni a jó alkatrészt. Vass Pétert pedig helyesebb lett volna rádiójával a RAMOVILL-szervizbe küldeni. A probléma nem ilyen egyszerű. A legnagyobb gondot a mértéktelenül széthúzott típusskála okozza a GELKÁ- nak. A külföldi készülékek egy részéhez, de sokszor a magyar gyártmányúakhoz sincs elegendő alkatrész. Meg. esik. hogy az azonos típusú, később gyártott készülékekben is sorra változnak az alMegjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendeleté az ágazat idei és 1978 januári bérfizetési napjairól. Eszerint az építő-, szak- és szerelőipari vállalatok, valamint az Építőipari Szállítási Vállalat lófogatú fuvarozási üzemegysége, a „Fémmunkás” Vállalat önálló szerelési üzemegysége, a Fővárosi Javító és Szerelő Vállalat és a Kommunális Beruházási Vállalat fizikai állománycsoportba tartozó dolgozóinak, az építő- és építőanyagipari szövetkezetek dolgozóinak, továbbá az Országos Műemléki Felügye. lőség időszaki főfoglalkozású dolgozóinak járandóságát a hónap első felében végelszámolásként, az adott hónap második felében részfizetésként számolják el. A melléklet tételesen felsorolja a bérfizetési napokat: február 11-én végelszámolás, február 23-án részfizetés, a továbbiakban március 11-én, 25-én, április 15-én, 29-én, május 13-án, 27-én, június 10-én. 24-én. július 8-án, 22- én, augusztus 12-én. 26-án, szeptember 9-én, 23-án, októkatrészek. Ügy tűnik, hogy a gyártó vállalatok egyáltalán nincsenek figyelemmel a szolgáltatásra, korlátlanul, kénye, kedve szerint hoz be a külkereskedelem különböző típusú tévét, rádiót és egyéb háztartási berendezéseket tartalékalkatrész nélkül. És a belkereskedelem? Bizony nem ártana, ha néha felhívnák a vevő figyelmét: „Vegye meg inkább ezt az olcsóbb hazait, mert ha baja van, mégiscsak hamarabb kap hozzá alkatrészt”. Egyszóval ne csak a jópénzű vásárlót, a szolgáltatásért fizető ügyfelet, hanem a pénzéért jó árut. olcsó, pontos és gyors szolgáltatást váró embert lássa mindenki: a gyártó cég, az árubeszerző, a bolti eladó és a javítást végző szerelő is. Talán így is közelebb jutnánk a szolgáltatásnál jelentkező problémák megoldásához. bér 14-én, 28-án, november 11-én, 25-én, december 9-én, 23-án és 1978. január 13-án és 27-én lesz végelszámolás, illetve részfizetés. Amikor a részfizetés és a végelszámolás között háromhetes időköz van, a dolgozók kérésére — április 8-án, augusztus 5-én, október 7-én és 1978. január 6-án — legfeljebb 500 forint részelőleget adhatnak, amit a végelszámoláskor egy ösz- szegben kell levonni. Az egyéb vállalatok, valamint az építőipari vállalatok házgyá. ra és az Építőipari Szállítási Vállalat gépkocsifuvarozási üzemegységeinek fizikai dolgozói havonta 26-án kapják meg a részfizetést, 12-én pedig a végelszámolás szerinti járandóságot. A havidíjas dolgozók bérfizetési rendszere nem változik. Ha a bérfizetés heti pihenőnapra, szabad napra vagy munkaszüneti nanra esik, akkor a dolgozók bérét az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni. A bérkifizetési napokról hirdetményben is tájékoztatják a dolgozókat. Húsz év szolgálat H úsz éve történt. Február 18-át mutatta a a naptár, amikor kihirdették az Elnöki Tanács határozatát: Szükség van a munkások felfegyverzésére, meg kell alakítani a munkásőrséget. A történelmi intézkedés megmozgatta az embereket Szabolcs-Szat- már megyében is. Az elsők között nyíregyháziak, mátészalkaiak, kisvárdaiak jelentkeztek a fegyveres testületbe. Puf aj kában, nehéz csizmákban meneteltek az utcákon, tehergépkocsik platóján dacoltak az idővel, lőterek nyirkos füvén, erdők sötétjében tanulták a fegyverforgatást, üldözték a határsértőt, vigyáztak a közlekedés rendjére, életünk biztonságára. Mindezt munkájuk mellett tették és teszik. ★ Űjfehértó határában, homokdomb hátán jókora almáskert. Orosz György, zömök, piros arcú ember, az alsó ágakat metszi, a felső ágakra huszonéves fiát küldi. Meg ne sértsük, ő is felmenne még a létrára, mint ahogy a gépkocsira is fürgén felugrik, csakúgy, mint húsz évvel ezelőtt. Kevés beszédű ember, 1970-ig a tanyák csendjében élt, ekkor vett házat a községben. Cseléd volt azelőtt, és napszámos, mint ősei. 1949-ben elsők között lépett be a tsz- be, s védte is a közvagyont a nehéz időkben. Mint mondja, 1956-ban tíz tsz volt a nagyközségben, az év őszén kilenc feloszlott. A tizediket nem engedték szétzilálni, néhányan összefogtak, s villával, karóval őrizték a közöst hajnalokig. Az ellenforradalom után a szövetkezetei el is nevezték Vörös Hajnal Tsz-nek. Kilenc gyermek gondja- baja nyomta a vállát, mégis elsők között fogott fegyvert ’57 elején. „Margit lányom, aki a konzervgyárban dolgozik, egyidős a munkásőrséggel”. Ringott a bölcső a tanyai házban, s tízen várták haza a gyakorlatról az „öreget”, aki valójában most sem öreg. A nehéz fizikai munka edzette erőssé, részben a családtagok bíztatása tette hűségessé. A szorgoskodó asz- szony de sokat mondta: „Ne féljetek, apátok jó helyen van.” A kilencgyermekes családapa lelkesedése nem csappant meg. „Szeretném a testületben megérni a 25 éves jubileumot is.” Többet nem szól, fordul egyet és végzi a munkáját. ★ Mátészalka peremén szépen berendezett kertes ház. Ez kell a pihenéshez a 68 éves Pecséri Balázs pihenéséhez. A Mátészalkai Tangazdaság műhelyvezetője- ként vonult nyugdíjba pár évvel ezelőtt, s aktív ideje alatt éjt nappallá téve dolgozott megyénk különböző területein, többféle beosztásban szolgálta a közösséget. Volt lakatos, főgépész, állami gazdaság igazgatója. Szervezett, agitált, lendületet adott. Küldött volt a VII. és a X. pártkongresz- szuson. Azt mondják róla: élő történelem. A közéleti szerepléstől most sem vett búcsút, tagja a városi párt- bizottságnak. Mint alapítótól, azt kérdezzük tőle: milyen a munkásőrség tömegkapcsolata? „A testületet a párt hívta életre, így természetes, hogy a párttal közvetlen és szoros a kapcsolatunk. De élő kapcsolatot alakítottunk ki az ifjúsággal, a szakszervezettel, és a népfronttal is.” Többször tartott élménybeszámolót, ha úgy tetszik, történelmi leckét adott KISZ- tagoknak. Az úttörők pedig a közelmúltban is megkeresték a lakásán. Az apróságok betöltötték a- szobát, csodálták a szürke egyenruhán a sok-sok kitüntetést, ámulva hallgatták több mint három évtized történetét. Az egyik úttörő meg is kérdezte: „És milyen hőstetettet hajtott végre Balázs bácsi?” A nehéz kérdésre ez volt a válasz: „Egyedi és látványos hőstettet nem vittem véghez. De több mint 30 éve igyekszem példát mutatni, és húsz éve már, hogy fegyverrel a kézben állandó készenlétben vagyok.” ★ A kisvárdai járási hivatal szobájában sok a megoldásra váró feladat. Kli- csu István, a műszaki osztály főelőadója év elején különösen elfoglalt ember. Megkönnyebbült mosollyal szól 1957. elejéről, s mint mondja, erre a dátumra négy húszas szám emlékezteti. Húsz éve pártvezetőségi tag a járási tanácson, illetve a járási hivatalban, alapító tagja a munkásőrségnek, húsz éve a polgári védelem aktivistája, és ugyancsak ennyi éves a lánya. H ivatalnok telefonnal, szolgálati gépkocsival és egyéb kellékekkel. A járás munkásőreinek többsége viszont kétkezi munkás. Vajon tud-e közvetlen és baráti kapcsolatot tartani a testület tagjaival? Majdnem megsértődik a kérdés miatt. Aztán emlékezik és sorolja, hogy hivatalnoksága előtt nehéz fizikai munkát végzett a húsz év alatt, mindvégig egyszerű munkásőr volt, rang és beosztás nélkül. Emelkedett hangon mondja, hogy a munkásőrségben nincs rang csak beosztás, de ez is fegyelmet és segíteni akarást takar. A kezdeti időben sokat meneteltek, s az elfáradt munkástól átvette a hátizsákot a tanár, vagy éppen a hivatalnok. Az 1970-es árvíz idején a járási egységet a mezőladá- nyi gát erősítéséhez vezényelték, ahol cipelte a homokzsákot az igazgató, az orvos, és a hivatalnok egyaránt. A baráti szálak itt erősek. Búcsúzóul ezt mondja: „Olyan testület ez, amelytől le lehet szerelni, de elszakadni nem lehet soha.” Nábrádi Lajos Tóth Árpád Rendelet az építő- és építő- anyagipar bérfizetési napjairól
