Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 16. HÉTFŐ: Külügyminiszterünk, Púja Frigyes Törökországba utazik — A Rhodesiával határos afrikai frontállamok ta­nácskozása KEDD: A PFSZ Központi Tanácsának ülése Damaszkuszban — Barre, francia kormányfő londoni látogatása — Tüntetések Spanyolországban SZERDA: Honecker—Tito-találkozó Belgrádban — Leonyid Brezsnyev fogadja az olasz külügyminisztert — Libanonban lejár a nehézfegyverek beszolgáltatásának határideje — A luxemburgi külügyminiszter Prágában CSÜTÖRTÖK: Ford utolsó kongresszusi üzenete — A vietnami parlament ülése — A Biztonsági Tanács Botswana pana- szát tárgyalja PÉNTEK: Előkészületek Carter beiktatására, a jövendő elnök sajtóértekezlete — Pekingben Teng Hsziao-ping rehabilitá­lását követelik, cáfolják, hogy a politikus töltené be a kor­mányfői posztot SZOMBAT: Tanácskozik Moszkvában a békeszerető erők vi­lágfóruma — Arabközi megbeszélések a genfi újrakezdés érdekében A hét 3 kérdése Az év második hetében magasabb sebességfokozatra kapcsolt a diplomácia: há­rom állam-, illetve kormány­fői, hét külügyminiszteri ta­lálkozóról tudósítottak a je­lentések. A megválasztott amerikai elnök — öt nappal a beiktatása előtt — telefon útján teremtett közvetlen érintkezést legfontosabb szö­vetségeseivel, de az a jövő kérdése, hogy a mézeshetek után megmárad-e a „közvet­len tárcsázás...” Az állam­közi diplomácia mellett meg­kezdte mozgalmasnak ígérke­ző évadját a népi diplomácia is, Moszkvában tanácskozik a békeszerető erők világfóru­ma. O Mi jellemzi az év­kezdő tárgyalásokat? A magyar külügyminiszter Ankarában, az olasz Moszk­vában, a luxemburgi Prágá-. ban, a portugál Belgrádban, s egyszerre három ország diplomáciájának irányítói tartózkodnak a Közel-Kele­ten. A kelet—nyugati tárgya­lások folytatódnak, a kétol­dalú kapcsolatok mellett mind többször kerül szóba a június 15-re tervezett belgrá­di konferencia is. Az európai biztonsági kon­ferencia „negyedik kosara” ugyanis olyan megállapodást tartalmaz, hogy a jugoszláv fővárosban a nyár kezdetén összeülnek a harmincöt ér­dekelt ország követei, az ügyrend elfogadása után kü­lönleges kormánymegbízot­tak — minden valószínűség szerint külügyminiszter-he­lyettesek — veszik át a sta­fétabotot, majd a tíz-tizenkét hetesre tervezett megbeszé­léssorozat a külügyminiszte­rek összejövetelével zárulna. A központi téma, miként va­lósulnak meg a helsinki zöld könyv, az európai charta elő- irásai. Ha nagyon leegyszerűsített előmérleget vonunk: az európai politikai légkör két­ségkívül javult, Helsinki szel­leme realitás, de számos vo­natkozásban nem történt ha­ladás, a fejlett tőkésorszá­gokban egymást követő, ki­élezett választási kampányok sajnos nem biztosítottak ked­vező feltételeket a továbblé­péshez. A szocialista orszá­gok azonban nem kölcsönös vádaskodásokból álló panasz­napot akarnak Belgrádban, hanem az újabb együttmű­ködési lehetőségek és formák felkutatására összpontosítják figyelmüket. Egyetlen meg­győző példa: máris javasla­tok hangzottak el összeuró­pai szakértekezletek, így energetikai, környezetvédel­mi, szállítási és közlekedési konferencia megrendezésére. A külügyminiszterek széles körű személyes érintkezése — s Forlanit Leonyid Brezs­nyev, Thomt Gustav Husák is fogadta, Púja Frigyes An­karában pedig Demirel mi­niszterelnöknél és Korotürk államelnöknél tisztelgett — jó alkalmat nyújt a véle­ménycserére, a belgrádi fel­készülésre. „Yes, sir!”, vagyis „igen, uram!” — a benfentesek sze­rint pontosan ennyiből áll Fukuda Takeo új japán kor­mányfő angol nyelvtudása, ezért tolmács útján társal­góit, amikor James Carter, a beiktatásra váró új amerikai elnök felhívta telefonon, hogy rövid eszmecserét folytassa­nak. Hasonlóképpen csengett a készülék Londonban, Bonn­ban és Párizsban — Carter a hírek szerint egy nyugati gaz­dasági csúcstalálkozó tervé­ről folytatott eszmecserét. Sürgősnek tűnik az ügy, hi­szen még nem tette le az es- . küt, a hét Ford búcsújának jegyében telt. A távozó elnök természetesen átadhat bizo­nyos tapasztalatokat, miután a gazdasági csúcs valahogy Puerto Rico festői szigetén sem hozott átütő eredménye­ket, nem olyan régen, tavaly nyáron. A fejlett tőkésorszá­gok között ugyanis nem cse­kélyek az ellentétek, erős tö­rekvés mutatkozik meg a vál­ság következményeinek köl­csönös áthárítására, s nem biztos, hogy az amerikai in­dítványokra a japán kor­mányfő használni fogja sze­rény angol szókincsét: „Yes, sir!” © Miben áll a moszk­vai békefórum jelen­tősége? Jó három esztendővel ez­előtt, 1973 októberében ült össze Moszkvábaú a békesze­rető erők világkongresszusa, amely mind ez idáig a legna­gyobb méretű és legszélesebb körű rendezvénye volt a né­pi diplomáciának, a békéért küzdő tömegmozgalomnak. Jóllehet éppen ez a sokféle­ség kizárta, hogy valamiféle zárt szervezet alakuljon, a kongresszus egy folytató-ösz- szekötő bizottságot alakított, amelynek két társelnöke Ro­mes Chandra, a BVT fő­titkára és Sean McBride, volt ír külügyminiszter, az ENSZ Nobel-békedíjjal ki­tüntetett főbiztosa lett. Ez a ' Amszterdamban szombaton délben megnyílt a Holland Kommunista Párt kétnapos országos konferenciája. A párttagság képviselői a ta­nácskozáson megvitatják az ország gazdasági és politikai helyzetét, .a párt feladatait a tavaszra esedékes választások előtt, ugyanakkor megbeszé­lést folytatnak a nemzetközi kérdésekről, a haladó erők összefogása megteremtésének lehetőségeiről is. Az országos konferencia bizottság hívta egybe Moszk­vába a békeszerető erők vr- lágfórumát. A félezer küldött ezúttal csupán két plenáris tanács­kozást tart a KGST-palota nagytermében, az érdemi munka tizenhárom vitacso­portban zajlik, amelyek sor- raveszik a leszerelés, a fegy­verzetcsökkentés időszerű kérdéseit, fontos javaslatokat dolgoznak ki. A nagy mun­ka — amelyben részt vállal a Kállai Gyula vezette ma­gyar delegáció is —, azt cé­lozza, hogy a világ közvéle­ményét mozgósítsák a lesze­relési feladatok érdekében, meggyorsítsák a tárgyalási folyamatokat. Elég arra utalni, hogy az EBK Helsinki csúcsértekez­letét miként segítette elő a kontinens társadalmának közgyűlése; a ciprusi válság­tól a közel-keleti krízisig, hogyan nyilvánítják véle­ményüket a különböző szo­lidaritási konferenciák; mi­lyen erőteljes mozgalom bontakozott ki — az ENSZ- döntésekkel párhuzamosan — az apartheid rezsimek fel­számolásáért. A hagyomá­nyokat követni kell, s bizo­nyosak lehetünk abban, hogy a moszkvai fórum, a maga eszközeivel, jelentősen elő­re mozdíthatja a leszerelési világkonferencia, a fegyver­zetcsökkentés ügyét. © Miről szólnak a leg­újabb tacepaók? A nagybetűs plakátok, a tacepaók egy évtizede hozzá­tartoznak a pekingi utca­képhez, s a kínai fővárosból érkező jelentésekhez. Jólle­het, az elmúlt napok Csou En-laj-évforduló jegyében teltek (most volt a minisz­terelnök halálának első év­fordulója), a legtöbbször Teng Hsziao-ping neve ke­rült felszínre, akinek élet­rajza ugyancsak mozgalmas­nak mondható. A KKP fő­titkárából a kulturális for­radalom .idején sertésgondo­zó lett, azután miniszterel­nök-helyettes és a nagybe­teg Csou utódjelöltje, majd „a pártban kapitalista úton járó személy”, és egy új kampány célpontja. A plaká­tok most rehabilitálását és kinevezését követelik, s a „négyek bandájának” áldo­zataként említik. Egy hong­kongi lap egyenesen azt írta, hogy Teng a kínai miniszter- elnök, de ezzel kapcsolatosan cáfolatok hangzottak el Pe­kingben. Természetesen értelmetlen lenne bármiféle találgatás, amint elég sok a másirányú — s tegyük hozzá: ellen­őrizhetetlen — híresztelés a külföldi sajtóban Kínáról: ezek állítólagos összetűzések­ről, különböző irányú fejle­ményekről szólnak. Ami megállapítható: a kínai bel­ső helyzet, minden jel sze­rint erőteljes mozgásban van, s még idő kell az ese­mények letisztult megítélésé­hez. Réti Ervin elé terjesztett alapelveket a párt központi bizottsága Henk Hoekstra, a központi bizott­ság elnökének beszéde nyo­mán a múlt év decemberének végén fogadta el, s azokat a párt lapja, a De Waarheid részletesen ismertette, hogy a párttagságnak és a küldöttek­nek módot adjon a felkészü­lésre. Az országos konferencia délután megkezdte a vitát a központi bizottság téziséiről és az előadói beszédről. Holland Kommunista Párt országos konferenciája A testvérországok életéből Magyarország részvétele a Fiat 126 p. gyártásában A Fiat 126 p. gyorsan nép­szerű lett mindenütt, ahol megismerték. Fő előnyei: modern vonalak, jó gyorsu­lás, sebesség (max. llOkm/ó), kis üzemanyag-fogyasztás (5,0—5,5 1. 100 km-re), jó fű­tés és szellőzés, fordulékony- ság. Négy személy, valamint 40 kg poggyász fér el benne, a motor hátul van, kéthenge- res, négyütemű, léghűtéses. Karbantartása egyszerű és könnyű. Hogyan érte el a Bielsko- Biala-i és Tichyi Személy- gépkocsi Gyár, ahol a népsze­rű kisautókat gyártják, az évi 80 ezer darabos termelést? 1971-ben határozták el a gyár felépítését, négy év alatt pedig létrejött a hatal­mas kombinát, amely jelen­leg 12 termelőüzemből áll. A népszerű kisautók első soro­zata már 1973-ban elhagyta a gyárat, igaz, még csak 1500 darab, de egy évvel később már 10 ezer Fiat 126 p. gép­kocsit gyártottak. Más országok is kiveszik részüket a lengyel gépkocsik gyártásában. Az üzem együtt­működik többek között Ju­goszláviával és Magyaror­szággal is. Magyarország műszerfala­kat, sebességmérőket, hang­kürtöket, ablaktörlőket, gyű­rűs és csapszeges dugattyú­Egyre több fürge kisautó hagyja el a lengyel- országi üzemeket. kát, gyújtáselosztókat és fe- meket több magyarországi szültségszabályozókat szállít . üzem, köztük a Bakony Mű- a kooperáció keretében a len- vek, a Csepel és a Ganz Mű- gyel félnek. Ezeket az ele- vek gyártja. Szociálpolitika Csehszlovákiában A CKD-nak, a legnagyobb prágai gépipari vállalatnak a szanatóriuma Prágától 30 ki­lométerre, Ostrov u Staré Bo- leslavi községben van. 1953- ban létesült, a CKD renovál- tatott egy régebbi fürdőépü­letet és felszerelte azt minden szükséges berendezéssel. A szanatóriumban a moz­gásszervi és idegbántalmakat, a szívizom megbetegedéseit és más ún. civilizációs betegsé­geket kezelnek. A páciensek gyógyfürdőket, masszázst, iszappakolásokat, stb. kap­nak, gyógytornát végeznek, sőt néhány esetben akupunk­túrával és más gyógymódok­kal is kezelik őket. A betegekről két orvos és tíz egészségügyi dolgozó gon­doskodik. A gyógykezelés és rehabilitációs eljárások hétfő és péntek között 15,30-tól 19 óráig folynak. A pácienseket a munkahelyről vállalati au­tóbusz szállítja a szanatóri­umba. Érkezés után megebé­delnek és rövid pihenés után megkezdődik a kezelés. 19 óra után megvacsoráznak, s a további két órát mindenki kedve szerint tölti el. Néhá- nyan a társalgóban a televí­Fürdötcrápia az éjjeli sza­natóriumban. zió ^műsorát nézik, mások sakkoznak, vagy más társas­játékot játszanak, van aki olvas, vagy tanul. Korszerű, komfortos szobákban alusz­nak, általában hárman. Reggeli után a pácienseket a vállalati autóbusz szállítja a munkahelyre. Az éjszakai szanatórium­ban évente mintegy 600 dol­gozó fordul meg. A turnusok négyhetesek, váltakozva nők és férfiak számára. A gyógy­kezelés heteiben a betegek csak délelőtti műszakban dol­goznak. A pácienseknek több mint a fele 50 és 60 év közötti. Minden turnusban vannak nyugdíjasok is, a CKD volt dolgozói. A gyógykezelés iránt a CKD alkalmazottai között" igen nagy az érdeklődés, néha hó­napokat is várnak besorolá­sukra az egyes turnusokba. Az éjszakai szanatórium­ban egy napi ott-tartózko- dásért 10 koronát fizetnek. Ez gyakorlatilag csupán jel­képes hozzájárulás, hiszen az ottani ellátásuk költségének töredékét teszi ki. A gyógykezelést és gyógy­szereket a páciensek termé­szetesen ingyen kapják. A CKD éjszakai szanatóri­uma 1978-ban lesz 25 éves. Tevékenysége a csehszlovák szociálpolitika vívmányairól tanúskodik, bizonyítékául szolgál annak a gondoskodás­nak, amit a CKD és a szak- szervezet nyújt aktív dolgo­zóinak és nyugdíjasainak. Bulgária: gyógyítás zenével Elektronikus századunkban talán nem is csodálható, hogy sokan bizalmatlanság­gal viseltetnek a zenével va­ló gyógyítás iránt. A világon azonban számos elmegyógyá­szati klinikán már elegendő anyag gyűlt fel, ami eloszlat­ja a kétkedést. Míg az elme­gyógyászatban a zene mind­inkább megszilárdítja a te­kintélyét, az orvostudomány többi területén szinte még ismeretlen. Kevés kivétel kö­zé sorolható a Szófiai Orvosi Akadémia gyermekgyógyá­szati intézetének kísérlete. Az óra 11,30-at mutat. Strauss vidám keringője ki­kergeti a gyermekosztályon uralkodó szokásos kórházi csendet. A kis betegek reu­mában, ízületi és szívedény megbetegedésekben szenved­nek. Vígan szólnak naponta félórát az eleven polkák, a lágy mélódiájú keringők, a zenés gyermekmesék. A kórházi környezet bi­zony sokszor kedvezőtlen ér­zéseket vált ki a kis pácien­sekben, s ez esetenként meg­nehezíti a gyógyítást. Hogyan is lehetne ezt semlegesítem? Természetesen csakis pozitív hatásokkal. S van-e erre a célra alkalmasabb eszköz, mint a zene? A gyermekgyó­gyászati intézet szakemberei elhatározták, kísérletezni fognak. Mindennap délelőtt a gyermekek korának megfele­lő zenét sugároznak, ami frissítőén hat kedélyükre. Az időpontot nem véletlenül vá­lasztották meg. A zene hosz- szú, fáradságos délelőttöt kö­vet, amit gyógykezelések és tanulás töltött ki. Emeli a hangulatot, jobb kedvre de­rít. Utána megnyugodva, a kis betegek jó étvággyal meg­ebédelnek, s jöhet a teljes ér­tékű pihenés. Mindez kedve­zően befolyásolja a gyógyulá­si folyamatot. Jelenleg a ze­nével való gyógykezelést al­kalmazzák az intézet klini­káin és a Szófia melletti Bankja fürdőhely szanatóri­umaiban. Az eljárás igen nagy érdeklődést váltott ki az ország több kórházának szak­emberei között is. A zene nemcsak javítja az általános lelkiállapotot, de következtében még működés­be is jön némelyik pszichikai folyamat. Megállapították pl., hogy a beteg gyerekek las­sabban vésnek emlékezetük­be dolgokat, s nehezebben tudják összpontosítani fi­gyelmüket, szellemi munka- képességük is gyenge. Anasz­tázia Atanaszova tudomá­nyos munkatárs, a Szófiai Gyermekgyógyászati Intézet pedagógusa, kollégáival egye­temben kísérletekkel vizsgál­ta a zene hatását reumás, ízü­leti és egyéb betegségben szenvedő gyermekeknél. Meg­állapították, hogy azok a kis páciensek, akik rendszeresen zenét hallgattak, gyorsabban, jobban tanulnak, könnyeb­ben tudják figyelmüket össz­pontosítani, s szellemi telje- sítőképeességük is jobb. mint azoké, a velük egykorú kis betegeké, akik nem hallgat­nak zenét. Miben rejlik tehát a zene varázslatos ereje? — Abbán, hogy képes olyan érzelmeket kelteni, ami erőforrást jelent az agykéreg sejtjei számára. Természetesen a zene gyógyí­tó lehetőségei ezzel még nin­csenek teljesen kimerítve. Az orvosok előtt áll a feladat: ta­nulmányozni hatását , más pszichikai folyamatokra is. Yi

Next

/
Thumbnails
Contents