Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 12. szám

1977. január 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Taggyűlések előtt M egyénkben a párttagsággal történő személyes beszél­getést követően megtörtént az új tagsági könyvek kiosztása. E sok figyelmet és energiát igénylő munka ered­ményét hosszan lehetne sorolni. A legfontosabb talán az, hogy a pártszervek és szervezetek vezetői sokoldalú infor­mációkhoz, javaslatokhoz jutottak, amelyek jelentős mér­tékben segítik a párt XI. kongresszusa és a megyei párt­értekezlet határozatainak végrehajtását, az alapszerveze­tekben folyó munka színvonalának emelését. Az eszmecserék következtében kialakult politikai ak­tivitás is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz: megyénk dolgozói teljesítették, néhány vonatkozásban túlteljesítet­ték a megye 1976. évi gazdaságpolitikai előirányzatait. Napjainkban az a legfontosabb, hogy mindenütt és minden szinten reálisan, az eredményeket és a gondokat alkotó módon elemezve értékeljék az 1976-os évet és a megyei pártbizottság december 21-i határozata alapján jelöljék meg az 1977-es gazdasági év feladatait. E munká­nak fontos fórumai az alapszervezetek ma kezdődő éves beszámoló taggyűlései, amelyeket januárban és február­ban tartanak megyénkben. A taggyűlések előkészítése a pártszervek és az alap­szervezetek többségében elkezdődött. Az irányító pártbi­zottságok az egész évi tevékenység, az elért eredmények alapján készítik az alapszervezetek minősítését. A munka megítélésének alapja: milyen eredményes­séggel érvényesíti az alapszervezet a párt politikáját. Cél­ja, hogy felhívja a pártvezetőségek figyelmét azokra a fo­gyatékosságokra, amelyek a tervszerűbb, a hatékonyabb politikai munkát akadályozzák. A párttagság érdeklődés­sel várja, hogy az irányító pártszervek reális, konkrét ér­tékelést adjanak az alap6zervezetek múlt évi tevékenysé­géről, úgy, hogy az egyben segítse a párttagok jobb mun­káját. A taggyűlés napirendje a vezetőség beszámolója az alapszervezet 1976. évi tevékenységéről, az 1977. évi leg­fontosabb feladatokról. Arról kell tehát beszámolni, hogy a pártszervezet mit tett 1976-ban a kongresszusi határozat végrehajtásáért és mit akar tenni azért az elkövetkezendő időszakban. E felelősségteljes munkához az alapszerveze­tek vezetőségei nagy segítséget kaphatnak a pártcsoportok üléseitől. Tekintettel arra, hogy a párttagok munkájának megítélése a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések alkal­mával megtörtént, több időt fordíthatnak annak vizsgá­latára, hogy a pártalapszervezet éves cselekvési program­ja hogyan segítette a tervfeladatok végrehajtását. Vitas­sák meg, hogy a párttagok hogyan segítették a belső tar­talékok feltárását, hasznosítását, a gazdálkodás javítását, a párttagság példamutatása, helytállása mennyire ösztö­nözte a pártonkívülieket a jobb munkára. Éljenek a kom­munisták a pártszerű bírálattal, dicsérjék meg azokat, akik egész évben példásan végezték párt- és gazdasági munká­jukat. A múlt évi tapasztalatok alapján tegyenek javasla­tot az 1977. évi cselekvési program összeállításához. A beszámolók tartalmának lényegét minden pártszer­vezetnél az adja, hogy milyen az adott vállalat, üzem gaz­dasági helyzete, a pártszervezet gazdasági munkát segítő, ellenőrző tevékenysége mennyire segítette a tervek telje­sítését, vagy annak hiánya milyen gazdálkodási problé­mákhoz vezetett. A beszámolókban kerüljenek előtérbe az olyan kérdések, mint a minőségi követelmények, az élő­munkával való gazdálkodás, a berendezések, eszközök, valamennyi erőforrás teljesebb kihasználására való tö­rekvés. Az elmúlt évi munka értékelése, minősítése fontos alapja az idei feladatok meghatározásának. Pártszerveze­teink tartsák szem előtt, hogy a pártmunka középpontjá­ban továbbra is a gazdaságpolitikai kérdések állnak. Ezért a cselekvési programok kidolgozásánál jobban törekedje­nek a konkrétságra. Tervezzék meg a végrehajtás folya­matos ellenőrzését. "Építsék be a programba azokat a ja­vaslatokat, amelyeket a beszélgetések során a párttaság a termeléssel összefüggésben felvetett. A beszámoló taggyűlések időpontja egybeesik a mun­kásőrség megalakulásának 20. évfordulójával. A beszámo­lókban emlékezzenek meg a két évtizedes munkáról. Érté­keljék a munkásőri pártmegbízatás teljesítését, hangsú­lyozzák a szocialista társadalmi rendszer védelmét szolgá­ló tevékenységüket, önzetlen, sok fáradságot igénylő mun­kájuk elismerésével, erkölcsi megbecsüléssel szilárdítsák a munkásőrökben a párt iránti hűséget, odaadást, ösztönöz­zenek politikánk melletti további kiállásra. n z 1977-es év feladatainak nagysága, azok eredmé­nyes megoldása megyénk minden dolgozójától, de különösen a kommunistáktól lelkiismeretes és áldozatos muykát igényel. A beszámoló taggyűlések gondos előkészí­tésével segítsük elő, hogy minden párttag és párton kívüli dolgozó megismerje és megértse, majd teljesítse a ráháru­ló feladatokat. Diczkó László, a megyei pártbizottság osztályvezetője Két modern HERBERT-gép végzi azt a munkát, amit eddig kézzel végez tek el az UNIVERSIL üvegtechnikai üzemében. (Elek Emil felvétele) Nemhiába szóltak Milliók javaslatokból Mi a hasznuk a párt­tagokkal folytatott esz­mecseréknek? Hasznosít­ják-e sok közérdekű ja­vaslatukat? Folytatód­nak-e ezek a beszélgeté­sek? Kői László, a BEAG UNI­VERSIL gyárának fiatal kom. munista főmérnöke: — Gyárunkban hosszú ide­je gondot okozott a több százezer forint értékű üzem­anyag biztonságos tárolása. Az osztályvezetők egy hétig gondolkodtak, a jó megoldá­son, eredménytelenül. És ek­kor megkérdeztük Szurov- csák Bandit, az asztalosun­kat. Képzelje el, egyetlen ésszerű ötlettel megoldotta a gondunkat! Áz igazgatónak címezték Egy eset ez a sok közül. Bi­zalomra, bizalommal vála­szolnak a munkások. — A pártonkívüli Szurov- csák Bandi esete is ezt bizo­nyítja. Ha megosztjuk a gondokat, ha igényeljük a dolgozók javaslatait, meg­könnyíti ük a vezetés dolgát — említi a főmérnök. Kői László is tanult a beszélge­tésekből. Korábban külön ta­nácskozott az elektroakuszti­kai és külön a labortechni­kai gyárrészleg vezetőivel. Nem vált be a dolog, mert nem tudhattak így egymás gondjairól. Nyilván nem is tudtak a másikon segíteni. Most egy tanácskozáson vesznek részt, javult az együttműködés és okos ja­vaslatokkal segítik egymást. Nyolcvanhét párttag mon­dott véleményt tavaly a be­szélgetések alkalmával. Har- mincketten szólaltak fel az értékelő taggyűlésen. Nyolc olyan közérdekű javaslat hangzott el, amelyet a párt­vezetőség asztalára tettek. Közöttük olyanok, amelyeket Pankotay István, a pártveze­tőség titkára az igazgatónak címezett, mert a gazdasági ve. zetést érintettek. Pankotay István: Égető gondokat fogalmaz­tak meg a párttagok. Ezek­ről tudott áz igazgató, de örült, hogy látják az embe­rek, tudnak róla. S úgy érez­tük, ezek az észrevételek sür­gették az intézkedést, ösz­tönzőleg hatottak az irányí­tásra. Pártvezetőségünk intézkedési tervet készített a beszélgetéseken elhangzott közérdekű javaslatok megva­lósítására. „Ebből a kasszából ..." Elégedettek-e a javasla­tok sorsával? Berzovai Ist­ván borúlátó. Az akusztikai gyárrészleg műszerész cso­portvezetője, mint említette, egy „szakállas” gondot tett szóvá a beszélgetéskor. — Az anyagellátásról be­széltem. Már akkor is sejtet­tem, hogy' ezen a mi vezető­ink aligha tudnak segíteni. De talán enyhítenek vala­mit. Gondoltam, ezért szólok róla, sürgetem, mert ez a leg­égetőbb gond. Befolyásolja az üzem- és munkaszervezést. Rontja a munkafegyelmet, mert hol kondenzátor, hol transzformátor, hol meg elektroncső hiánya miatt áll­ni kényszerülünk. S ez presz­tízskérdés, mert 113 millió forint értékben készülnek a KGST-országok megrendelé­sére akusztikai berendezések. És ebből a kasszából fizetjük a munkást is! Némileg javult az anyag- ellátás. De továbbra is gond a folyamatos ellátás, a ter­melés akadozik. Az anyago­kat hiába rendelik meg a törzsgyártól. Nem kapnak megfelelő mennyiségben, és azt amire szükség lenne. Állni a versenyt a piacon Világszínvonalú termékek gyártása szükségszerűen igényli a magas szín­vonalú műszerezettséget Sokszor szóvá tették már párttagok, pártonkívüli- ek. hogy enyhén szólva el­avultak a technikai berende­zések. Sürgősen ki kell azo­kat cserélni, ha helyt akar­nak állni a versenyben. Ber­zovai István ezt is sürgette. És most örül, mert a modern technikai berendezések szá­ma gyarapodott. Üj bemérő­műszerparkot kaptak. Ez több egységből áll, s az érté­ke meghaladja a másfél mil­lió forintot. Érkezett modem esztergapad, egy 40 tonnás présgép, s javult a kéziszer­szám-ellátottság. És ami a párttagokkal tör­ténő eszmecserék nagy hasz­nát jelenti majd: a gazdasá­gos termékszerkezet kialakí- tása. Ennek érdekében össze­fogtak műszakiak, munkások, vezetők, párttagok, pártonkí- vüliek. 1977-től már csak olyan, gazdaságosan előállí­tott, magas műszaki színvo­nalú termékeket gyártanak, amelyek minden piacon áll­ják a versenyt. Farkas Kálmán KOMMENTÁR Megtakarítás E gymillió forint megta­karítására vállalkoztak az ÉPSZER dolgozói. Döntésüket a megyei párt- bizottság múlt év december 21-i határozata alapján hoz­ták meg. Tudják, hogy a gazdálko­dás feltételei az V. ötéves terv második évében is ne­hezek. Céljaikat csak akkor érhetik el, ha jobban alkal­mazkodnak az új feltételek­hez, ha ésszerűen takarékos- kodnak — anyaggal és ener­giával. Nagy mennyiségű fenyőfű­részárut használtak fel az építkezéseknél; 1975-ben pél­dául 1400 köbmétert, több mint 4 és fél millió forint értékben. Ez az elmúlt év­ben még több volt. Érthető, ha a takarékossági tervük fő kérdése a faanyagok több­szöri felhasználásának a szorgalmazása. Ennek jelen­tőségét gazdasági számítá­sokkal is bizonyították. Így hoztak intézkedést az épít­kezéseken felhalmozódó nagy mennyiségű hulladék faanyag további feldolgozá­sára. Ettől és egyéb más anyagtakarékossági intéz­kedésektől 150 ezer forint megtakarítást várnak. Továbbfejlesztik a rakla- pos és a konténeres szállí­tást, anyagmozgatást. Egy­ségrakományok képzésével tovább csökkentik a szállítás közbeni anyagveszteségeket. Biztonságosabban tárolják a vállalat telephelyein, rak­táraiban lévő anyagokat. Na­gyobb gondot fordítanak a vagyonvédelemre. Ezekkel 100 ezer forint megtakarítást érhetnek el. Az egész Kelet-Magyaror- szágon építkeznek. Ezért úgy döntöttek, hogy a szállí­tások hatékonyabb szervezé­sével csökkentik szállítójár­müveik üresjáratát. Keresik a kapcsolatot a Volánnal és más szállítóvállalattal, hogy a gépkocsijaik üresjáratának a kihasználására célfuvaro­kat vállaljanak. Ez is több mint 100 ezer forintot hozhat a vállalatnak. Az energiatakarékosságot szolgálják azzal, hogy az építkezések térvilágításánál a hagyományos égők helyett, a nagyobb fényt adó, de ke­vesebb fogyasztást igénylő higanygőzlámpákat hasz­nálják. Csökkentik a felvo­nulások energiafogyasztását. Ez is plusz 100 ezret jelent­het. A munkáskollektívák be­vonásával készített, részlete­sen kidolgozott takarékossági terv jól jelöli meg az építő és szerelő vállalatnál az 1977-es esztendő feladatait, s így biztosíték a megvalósí­tásra is. S. I. lűz körül A halászok szorosan a tűz körül kuporogtak, s szidták a hirtelen jött csípős, novemberi szelet, amely már délelőtt kikerget­te őket a„tóról. Még szeren­cse, hogy szereztek vagy há­rom liter bort, emellett még­is könnyebben ment az idő. Már alkonyodott, s a kocsi még mindig nem jött értük, amikor egy öreg tarisznyás ember köszönt rájuk. — Tűz mellett, bor mellett könnyű az élet. Már csak egy menyecske hiányzik, igaz? — mondta, s megállt a halászok háta mögött. — Jöjjön közelebb bá­tyám, elfér még köztünk — mondták azok, s helyet szo­rítottak neki. Az öregember pipát vett ki a tarisznyájá­ból, s csak úgy üresen, tűz nélkül szívni kezdte. — Bátyám, nincs dohánya? Adunk mi — kínálta az egyik ember cigarettával. — Á, fiam, nem kell ne­kem, nem dohányzók én. Már van vagy öt éve, hogy abbahagytam. De hát a pipá­tól, ha az ember hatvan évig szívja, nem lehet csak úgy megválni. Muszáj vagyok becsapni magam, különben még rágyújtanék. Van ne­kem egy unokám, Pesten or­vos valami kórházban, de ha hazajött, mindig korholt. Ej­nye, nagyapám, még mindig szívja azt a büdös pipát, mi­ért nem hagyja már ott. Itt a faluban is. van egy fiatal doktor, amikor mentem hoz­zá köhögés ellen orvosságért, erősen szidott: meglátja Má­té bácsi, magát ez fogja a sírba vinni. Mert hát, ugye, akkor is füstölt kezemben a pipa. Én aztán, amikor ki­jöttem tőle, mérgesen föld­höz vágtam ezt a büdös pi­pát. De aztán csak felvet­tem, ha már együtt öreged­tünk meg, nem hajítom el. — Azt mondja, hatvan évig pipázott. Akkor már ma­ga pipával született? — kér­dezték. — Ha nem is azzal szület­tem, de éppen hogy elmúl­tam tízéves, már rászoktam. Kisbojtár voltam az egyik kondás számadó mellett, s egykettőre megszoktatott az ember. Ha megéheztünk, megsodortunk két száraz napraforgólevelet, s máris el­űztük az éhséget. — Hány évig volt kisboj­tár? — Amíg meg nem háza­sodtam. Huszonvalahány éves koromban, aztán én let­tem a számadó. Szent György-napkor kihajtottuk a kondát, s csak Szent And­ráskor húzódtunk be a falu­ba. A nóta is úgy szól: „Szent György napkor, kihajtáskor Anyámasszony is lehet pásztor, András napkor, szoruláskor Akkor tudni, ki hogy számol!” Ej, micsoda idők voltak azok! Egy darabig minden gazda maga hajtotta a jószá­gát egy zöld ággal, hogy úgy jöjjék rá a hús a nyáron, mint zöld ágra a levél. Per­sze, hogy nem azért híztak meg a marhák, de hát ez volt a szokás. Ilyenkor alig tudtuk a sok meghívást el­fogadni, minden gazda a kocsmába hívott minket. De hát ez csak egy-két napig tartott, utána jött a böjtje. Kint háltunk, kint étkez­tünk, s mikor behajtottunk, hátunkon hoztuk a telet. — Még mindig kondásko- dik? Már régen nyugdíjba mehetne. Nagyon kevés a nyugdíj? — kérdezték a ha­lászok. — Dehogy kevés. Meg kü­lönben is, mi kell már egy ilyen öreg embernek, aki ráadásul nem is pipázik. Most néhány éve abba is hagy­tam én már, de később csak szólt a tsz-elnök, Máté bátyám nem volna kedve visszajönni? Volt, otthon úgyis csak téb- láboltam. így hát vissza­jöttem. Ráadásul még azt is megértem, hogy nem kondás, sertésgondozó a hivatalos nevem. Hát nem furcsa, a fiatalok már iskolában ta­nulják a sertéstenyésztést, nekem meg semmiféle papí­rom nincs róla. Mondtam is az elnöknek, nekem nincs hi­vatalos papírom. Arra azt mondja, magának, Máté bá­tyám, a hatvan éve a hivata­los papír. Hát még ha meg­látnák, Bojtos, a kis pulim milyen peckesen jár mellet­tem, mióta megtudta, hogy sertésgondozó lettem. Igaz, azt fillentettem neki, papí­rom is van róla ... Balogh Géza *

Next

/
Thumbnails
Contents