Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 12. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 15. A cigányóvodában. (Hammel József felvételei) A telep első új házsora. vés Mihályné, vagy ahogy itt szólítják, Lina, az óvónő eleinte szót sem tudna válta­ni a gyerekekkel. Ö a „tol­mács”. Ezért van minden megtanított versikének, ének­nek sokszoros értéke. Putriban, * vályogházban Szinte hihetetlen, hogy a kukoricacsuhéból, zsírpapír­ból és sárból összetapasztott földkupac alatt emberek lak­nak. A földbe vájt szoba pár lépés széles, s ugyanennyi Karácsonyfa—madaraknak Segítséget kérnek az ornitológusok A téli hónapokban sem tétlenkednek a tiszavasvári madarászok. A Magyar Ma­dártani Egyesület Herman Ottó helyi csoportjá­nak aktivistái kettőzött szor­galommal végzik önkénte­sen vállalt munkájukat. Ma­dárvédelmi tevékenységük­nek sokat köszönhetnek hi­deg napokon a madarak, hisz gyakorta a biztos pusztulástól óvják meg őket a mada­rászok. A múlt esztendő vé­gén például hat helyütt tele­pítettek még idejekorán mes­terséges fészekodukat az or­nitológusok. A biztos mene­déknek köszönhető, hogy Ti- szavasváriban és környékén olyan helyeken telepítettek meg cinegéket, ahol koráb­ban egyáltalán nem költöt­tek. Az odúk a téli napokon alvóhelyet jelentenek a ma­darak számára. Különös figyelmet szentel­nek ilyenkor a madarak ete­tésére. Nagyméretű ducete- tőiknek mindennapos ven­dégei a télen hazánk te­rületén maradt kismar darak. A finom falatokról, a kedvelt csemegéről — a nap­raforgóról — a természetvé­delmi hivatal és a helyi Zöld Mező Termelőszövetkezet gondoskodik. A rendszeres etetés előnye és haszna, hogy a télen itt táplálkozó mada­rak jelentős része a környé­ken rakja fészkét is. „Madárkörökben” nagy si­kere volt a madarászok ünne­pi meglepetésének, a madár­karácsonyfának. Mint koráb­ban már erről hírt adtunk egy ducetető környéki fát teleag­gattak a madarászok minden elképzelhető finomsággal, al­mával, dióval és szalonnával. Az ellenőrzések során öröm­mel tapasztalták az ornitoló­gusok, hogy a „címzettek” rá­bukkantak az ajándékra, s vidáman fogyasztották el azt. Kétségtelen haszpa a ma­darászok munkájának, hogy példát mutatnak a természet- és környezetvédelem fontos­ságáról a legkisebbeknek is. Közülük sokan csatlakoztak idősebb társaikhoz. A kis kollektíva javában készül a tavaszra s bár még jó né­hányat kell aludnunk az év­szak beköszöntéig, a vasvári madarászok egy percet sem akarnak késlekedni. A felké­szülésüket azonban zavarja egy olyan gond, melynek or­voslására ezúton kérnek sür­gős segítséget^ Tudott dolog, hogy a ma- dárgyűrűzés szintén védelmi tevékenység. Tudományos előnye mellett segíti művelő­it a madarak fel- és megis­merésében. A madarászok vi­szont nem rendelkeznek a szükséges mennyiségű gyűrű­vel, mégpedig egy beütőszer­kezet hiánya miatt. Kérik te­hát a vasszerkezeti üzemek, vállalatok kollektíváit, ha idejük engedné a szerkezet elkészítését, a madarászok nagy-nagy örömmel fogad­nák el a társadalmi segítsé­get. Ha akadna vállalkozó szocialista brigád, úgy kér­jük, keressék fel levélben vagy személyesen a vasvári ornitológusok vezetőjét, Dr. Legány Andrást, Tiszavas­vári Kossuth utca 56/a alatti otthonában s ő szakszerű, pontos mechanikai leírást ad­na a hiánycikknek számító kis szerkezetről. (kalenda) hosszú. A két fekvőhelyet megcsonkított, fiatal fából tákolták, még a háncsot sem húzták le róla. Öten laknak itt. Az öregasszony, a fiatal házasok és két gyerek! A kö­zeli putrikból, vályogházak­ból asszonyok gyűlnek ko­ránk. „Kút kellene!” — mondják. Valóban problé­ma, hogy a telepen nincs elég jóvízű kút. (Ottjártunk után néhány nappal elké­szült egy kút. Ám végleges megoldást a vízmű hozna, amit megyei segítséggel ter­vez a helyi tanács.) Új lakásban Sokévi munka eredménye, hogy a telepen élő férfiak zöme ma már dolgozik. Vál toznak az étkezési szokások és egyre többen szeretnének jobb lakásba költözni. Lakatos Gyuláné kapkod­va seper, amikor belépünk hozzá. Aztán elmondja, hogy egy éve hagyták ott a vá­lyogházat, s költöztek ide öt gyerekükkel. Havonta 260 forintot törlesztenek. Később majd új bútort is szeretné' nek. Rézműves Dániel 1958 óta dolgozik Budapesten. Ö az elsők között költözött család jával új lakásba a telepen. Már szerényebb bútorra, mo­sógépre is tellett. • Változik, átalakul a telep Nem egyik napról a másik­ra, de biztosan fejlődik. Tár­sadalmunk sokat tesz a ci gányság életkörülményei nek javításáért. Az anyagi támogatás nem elég, fonto­sabb és nehezebb a nevelés, a szemlélet átalakítása. A gyermekek, akik azért is sze­retnek óvodába járni, mert ott tisztaság van, — már a jövőt jelentik. Kádas Viktória Első helyen a borsó, a fűszerpaprika Több zöldséget adnak a termelési rendszerek A mezőgazdaság 1977. évi tervei szerint 10 százalékkal növekszik a zöldségtermő te­rület, s eléri a 124 000 hek­tárt. összesen 1,6-1,7 millió tonna zöldségre számíthat a lakosság és a feldolgozó ipar. A termelőket az 1975. évi­hez képest 23-24 százalékkal felemelt felvásárlási árak jobban ösztönzik a kínálat növelésére. Viszont ehhez a termelési színvonalat, a szak­mai felkészültség mértékét is emelni kell, a terv csakis így valósítható meg. Mindehhez jó eszköz a termelési rend­szerekben folytatott gazdál­kodási forma, amelynek nagy előnye, hogy iparszerűvé te­szi a munkát, és biztosítja az átlagosnál nagyobb hoza­mokat. Az idei tervek számolnak a termelési rendszerek bővü­lésével. Tavaly nyolc zöld­ségtermelési rendszer műkö­dött az országban, összesen több mint 10 000 hektárról takarítottak be különféle terményeket. Vezető helyen fűszerpaprikát termesztet­tek, de nagy mennyiségű zöldborsót, vöröshagymát és paprikát is adtak a piacra és az iparnak. A termelési rend­szerek idén további 2000 hek­Uatvan év körüli férfi áll meg az n újságpavilon előtt, s a világ leg­természetesebb hangján Magyar Ifjúsá­got kér. A nyíregyházi Szabadság téri boltocskában hat éve dolgozó asszony­nak, Andrikovics Istvánnénak nem szúrt szemet a dolog, hiszen bizonyára nem ez az első ilyen eset. Sokféle la­pot kérnek tőle nap, mint nap. — Mintegy százféle különböző újsá­got lehet itt vásárolni — mondja. — Ezek között olyanok is vannak, ame­lyekről sokan nem is tudnak: például a Baromfitenyésztés, A kutya, Újítók lapja, Marketing, Nimród, Búvár, Ru­haipar, Halászat —, hogy csak néhányat említsek. A magyar nyelvű hetilapok közül a legtöbben a Fülest, a Ludast, az Ifjúsági Magazint, a Magyar Ifjúsá­got, a Képes Újságot és az Ország-Vi­lágot vásárolják. A 75 fajta magyar újságon kívül sokféle külföldit is árulnak váltótársá­Újság­pavilonban val együtt. Német, orosz, angol, francia, olasz, román, cseh, lengyel és jugoszláv JapoR közül válogathatnak a vásárlók. Ezek az újságok sokak számára a nyelv- tanulást könnyítik meg, ezért vásárol­ják szívesen. A megjelenéstől számított két-három napon belül a távoli orszá­gokból is megérkeznek ezek a napila­pok, folyóiratok. — Már sok vevőt megismertem, tu­dom, ki mit szokott olvasni, mit ajánl­hatok neki megvételre. A rendszeres vásárlónak mondania se kell, mit kér, már adom is a kedvenc lapját. Több mint 150 törzsvevőnk van. Hat éve dolgozik itt, és bizony nem könnyű a munkája. Különösen télen, mert nem lehet fűteni a pavilonban, csak egy kis hősugárzó van. Naponta átlagosan négyezer forint értékű napi- és hetilapot adnak el, ami majdnem ugyanennyi vevőt is jelent, mert több­nyire 80 filléres, ritkábban 4; forintos tételekből származik a bevétel. Andrikovicsné szívesen beszél arról, hogy emberismeret is kell az újságárus- sághoz, hogy kérés nélkül, szinte ráné­zéséé is tudja, mit olvasna szívesen a vevő. Olyan sok a vásárló, hogy alig tua egy-két sort elolvasni a lapokból, pedig az ajánláshoz sokszőr ez Is kellene... Kántor Éva tárral bővítik területüket, ami jelzi, hogy a rendszerek­be tömörült gazdaságok meg­találták számításukat, és haj­landók a mennyiségi terme­lés fejlesztésére. Nem tervezik viszont újabb növényi kultúrák előállítását a meglévő egy-egy fajta mel­lett, csupán az immár hagyo­mányosnak tekinthető zöld­ségfajtával foglalkoznak majd a korábbinál nagyobb területen. Várhatóan újabb termelési rendszerek is mű­ködési engedélyt kapnak eb­ben az évben. 1977-ben terv szerint további öt zöldségter­melési központ alakul, s termőterületük meghaladja a 3000 hektárt. A termelési rendszerekben a vezető növény idén a zöld­borsó lesz, amit 4200 hektá­ron termesztenek, sorrend­ben a második a fűszerpap­rika, 3800 hektáros termőte­rülettel. A timári Béke Tsz segédüze­mében Zajácz Erzsébet tar­gonca gumikerekét formázza. (Hammel József felvétele) EZERSZÁZ CIGÁNYCSA­LÁDOT JUTTATNAK JÖ LAKÁSHOZ 1980-IG — ENNYI KEDVEZMÉNYES LAKÁSÉPÍTÉST -VÁSÁR­LÁST TERVEZ A SZA­BOLCS-SZATMÁR MEGYEI TANÁCS. AZ ÉPÍTKEZÉSE­KET KÖZPONTI KERE­TEKKEL SEGÍTI ÁLLA­MUNK. 1974-ben felmérték me­gyénk cigánytelepeinek helyzetét, és kijelölték azo­kat, amelyek felszámolása különösen fontos, összesen 65 ilyen telepet találtak, ezek megszüntetésére fordít­ják az adott lakáskeretet. 1976-ban 260 építésre, illet- va vásárlásra lett volna le­hetőség, a helyi tanácsok azonban csak közel 200 csa­ládot javasoltak kölcsönfel­vételre. Az OTP pedig még ennyi családdal sem tudott szerződést kötni, mert a meg­határozott feltételek valame­lyike a kölcsönt igénylők fe­lénél hiányzott. A munka te­hát sok gonddal halad. A megkülönböztetett figyelem­re még hosszabb ideig szük­ség lesz. Hodásznak, Kántorjánosi- nak, Nyírkátának közös ta­nácsa van. A három község Változik a telep „Tolmács" az óvodában az említett 65 közé tartozik. A telepen élőkkel megszeret­tetni a munkát — ami elő­feltétele annak, hogy emberi körülmények közé juthassa­nak — nem megy máról hol­napra. S az sem, hogy a szü­lők iskolába küldjék gyerme­keiket. A putrik felszámolá­sa Hodászon az 1960-as évek végén kezdődött. Különösen 1974 óta egyre több takaros ház épül, általában C—1 típusú. A terv az, hogy a put­rikat, vályogházakat egy idő után felváltják az egészséges lakások. A telepen felépült az óvoda is. Harmincsze­mélyesre tervezték, de ennél mindig magasabb a létszám. A gyermekek ellátásáért nem kell fizetni, minden költsé­get a tanács fedez. Balogh Lászlóné óvónő büszke arra, hogy a még beszélni sem igen tudó gyermekek itt hó­napok múltán verseket mon­danak, énekelnek. A legtöbb óvodába kerülő apróság csak cigányul beszél. Ha nem len­ne közöttük a dada, Rézmű­Válasz cikkünkre Bevásárlás kérdőjelekkel A Kelet-Magyarország 1976. december 11-i számában az ünnepek előtti áruellátás hi­ányosságával foglalkozó cikk jelent meg. Ezzel kapcsolat­ban a Hajdú—Szabolcs me­gyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója, Tóth Sándor vá­laszolt. Többek között a kö­vetkezőket írta: „Évi 5 százalékos forga­lomnövekedést automatikusan csak azoknál az árucikkeknél tervezünk, ahol a tervszámok kötöttek. Szabolcs-Szatmár megye egész térvszáma 1975- ről 1976-ra 8,69 százalékkal nőtt, illetve ennyivel tervez­tünk többet. Ezen belül az ipari szállításoktól függően igyekszünk a megyének mi­nél több árut biztosítani. Vi­gyázunk arra, hogy az idény­jellegű cikkek — mint példá­ul a déligyümölcsök — Deb­recenben és Nyíregyházán egy időpontban jelenjenek meg. A margarin- és étolajellá­tásnál a következő a helyzet: két éve, 1975-ben a vállalat 230 vagon étolajat értékesí­tett, amelyből 137 jutott Sza­bolcs-Szatmár megyébe. A tavalyi 282 vagon étolajból 178 vagonnal adtak el Sza- bolcs-Szatmárban. Margarin­ból 1975-ben 165, tavaly 185 vagonnal értékesített a válla­lat. Ebből jutott Szabolcs- Szatmár megyébe 1975-ben 81, illetve 1976-ban 102 vagonnal. Olyan cikkekből, mint példá­ul rizs, tészta stb., az ipar szállítóképes, Nyíregyháza ré­szére is korlátlan mennyi­ségben biztosítjuk az árut. Most és a jövőben is minden törekvésünk az, hogy Sza­bolcs-Szatmár megye, s ezen belül Nyíregyháza dinamikus fejlődését — cikkeink forgal­mazásával -r- a Hajdú—Sza­bolcs megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat is elősegítse. MEGJEGYZÉSÜNK: A tö­rekvésekkel egyetértünk, ha azok nemcsak globálisan, ha­nem — a kötött tervszámok esetében is — a helyi viszo­nyoknak megfelelően kiala­kult igényekre épülve érvé­nyesülnek. Például az áru el­osztásánál csak a kis- és nagykereskedelem jobb együttműködése oldhatja meg a — sajnos — még fennálto problémákat.

Next

/
Thumbnails
Contents