Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-14 / 11. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 14. Kovácstól a főiskoláig II gyorsírás mestersége Fél évszázada, hogy 1926 májusában nagy érdeklődéssel várt versenyre készült a nyírségi megyeszékhely. Szóljon erről a korabeli krónikás, a Nyírvidék különtu- dósítója: „300 gyorsíró méri össze képességeit a vasárnapi országos versenyen, melyet a Kossuth Lajos Főgimnáziumban rendeznek meg. A gyorsírók 130 és 250 fokos vetélkedőjét díszünnepség követi, ezen dr. Téglás Géza, a Budapesti Gyakorló Gyorsírók Társasága elnökének előadása tartatik meg, egy nem mindennapi, Nyíregyházával kapcsolatos gyorsíró emlékről !... ” Szenzációs bejelentés Dr. Téglás, a gyorsírás történetének kutatója valóban nem mindennapi relikviát fedezett fel a Tudományos Gyűjtemények című folyóirat 1821. évi XI. — novemberi — számában. Kovács Imre gyorsíró e tankönyv- szerű értekezésében a Taylor angol gyorsíró 1786-ban megjelent rendszerének általa elvégzett magyar áttételéről ír. A Kovács „magyarította” Taylor-rendszerű gyorsírás emlékei közül csupán néhány darab maradt az utókorra. Ilyen az 1834—44. évi pozsonyi országgyűlésen készült gyorsírásos jegyzőkönyv, amelynek szerzője ugyancsak a Kovács-féle gyorsírást alkalmazta munkájában. E módszer legrégibb emléke azonban bizonyára az az 1822 augusztusában kelt levél, amely a rendszeralkotó Kovács Imre címére érkezvén hírül adta a gyorsírónak: a levél írója felismerve a gyorsírásban rejlő szépséget és előnyöket, autodidakta módon, önszorgalomból elsajátítotfa a Kovács-gyorsírás alapelemeit. A feladót név szerint nem ismerjük! Ami viszont bizonyos, a V. J. szignó mögött nyíregyházi polgár „rejtőzött”, a levelet ugyanis Nyíregyházáról postázták Kovácsnak. Miről vall a levél? „Példás hazafi buzgósága, mely által a szoros írás mesterségének megtanulására utat nyitott énnekem és követőjévé tett: engedi nekem ösméretlennek, ha levelemmel mind az által jó tanítómhoz viseltetett indulatból alkalmatlankodom, azt előre bocsájtván, hogy ezen tsekély egy hét alatt vett tanulásom gyakorlása hibás és a helyes rendszabások ellen gántsos volna, meg dorgáló válaszával elkövetett hibáimat méltóztasson helyrehozni!” Egy hél alatt V. J. nyíregyházi honpolgár alig egy hét alatt elsajátította a Kovács-féle gyorsírást, s a levélben bízik „tanítómestere” támogatásában, abban, hogy hibáit korrigálja. Az ötven évvel ezelőtt elhangzott ismertetésből tudjuk, hogy Kovács válaszolt is a szorgalmas, önművelő nyíregyházi V. J.-nek, aki a korabeli tudósítások szerint is egyike volt a gyorsírás, vagy ahogyan akkoriban nevezték, a „szoros írás — sebes írás” hazai megismerői- nek és alkalmazóinak. V. J. levelének megírása után majd fél évszázadig semmi hír a szabolcsi gyorsírás históriájáról. Annál több akad viszont a kiegyezést követő években. A nyíregyházi evangélikus gimnázium „Értesítvényében” feljegyezték, hogy az 1878—79- es tanév második részében dr. Honstein Emil irányításával több diák ismerkedett a gyorsírás alapjaival. Az 1881—82-es tanévből már Nagykállóból is származik gyorsírás oktatásáról szóló híradás. Heti két órában vettek részt az önként jelentkezők a gyorsírás elsajátításában. Az első világháború előtti esztendőben alakult meg a Nyíregyházi Gyorsíró Társaság, mely elérte, hogy az 1915—16-os — már zűrzavaros — tanévben ingyen is tanítsák a gyorsírást. Ne feledjük: Traeger Ernőnek,a gyorsírási ügyek magyar királyi kormánybiztosának — ilyen funkció is létezett akkoriban — előterjesztésére csak 1932-ben vált kötelezővé a gyorsírás oktatása a középiskolákban ! Csak Nyíregyházán Hatalmasat ugorva a történelemben, a mában járunk. Nyíregyházát ismét jellemzi egy gyorsírással kapcsolatos hír. Az országban csupán itt, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán folyik gyorsírótanárok képzése. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint az elképzelés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A magyar—gépgyorsírás szakra első alkalommal 93 fiatal jelentkezett. Közülük tizenkettőt vettek fel, de tekintettel a nem várt érdeklődésre, az Oktatási Minisztérium előbb 18-ra, majd 20-ra bővítette a felvehető hallgatók létszámát. A gyors-gépírás szakosok amellett, hogy magas fokon elsajátítják a szak követelményeit, megismerik a gép- és gyorsírás történetét, az irodagépek szerkezetét. A végzett fiatalok elsősorban a közgazdasági szakközépiskolákban, gyors- és gépíró oktatási intézményekben helyezkedhetnek el. Kalenda Zoltán A zöld beton Ügy vélem, nem ünneprontás, ha a Nyíregyházán felállított Váciszoborral kapcsolatban néhány korholó szó is elhangzik. Nem a szoborról, hiszen ifjú Szabó István alkotása szép lendületes, a költő szenvedélyességét tükröző, igazán várost díszítő mű. Még azokkal is perbe- szállók, akik bírálják, hiszen a bronzszobor azt a világot magához hívó és a közösséget magába záró Vácit állítja elénk, aki verseiben is keblére ölelte az emberiséget. A baj az alapzattal kezdődik. Egy betontömbről van szó, ami inkább hasonlít egy műköves által sebtében készített valamihez, mint egy műalkotás talapzatához. És mindehhez a zöld olajfesték, amivel a nyers betont bemázolták. Pedig megoldás lett volna bőven. Ha csak a barabási vagy tarpai bányából kirobbantatnak egy sima dacitlapot, már akkor is jobb alap születik. Minden jó, csupán ez a festett betonhasáb nem. Milyen kár, hogy mindez egy megyeszékhelyen történik, ahol rangos művészek élnek, ahol esztéta is akad, de jó ízlésű mű- értő bizonyosan tucatjával. Reméljük, a betonalapzat nem éri meg a jövő nyarat. (bürget) A nyírbátori Hámán Kató középiskolai kollégium tanulói az intézet könyvtárában. (Elek Emil felvétele) Holografikus mozgókép Műtét fájdalom nélkül Űrhaj ósportré A Szovjetunió 1977.1. számából 1980-ban hét nap alatt készül annyi fogyasztási cikk, amennyit összesen gyártottak 1938-ban. A szovjet népgazdaság történelmi útjáról és a tizedik ötéves terv fő sajátosságairól olvashatunk a Szovjetunió 1977. januárjában megjelenő számában. Az összefoglalást statisztikák, grafikonok egészítik ki. Az Egyenlőség és igazságosság című cikkből mégisNe csak munkahely legyen Művelődő munkások a városszélen „Egyoldalú párbeszéd a művelődésről” címmel jelent meg egy tudósítás október 22-i lapunkban. Azóta több hozzászólás érkezett nyíregyházi nagyüzemektől, ezeket rendre közölte a Kelet-Magyarország. A nyíregyházi papírgyár a hozzászólás szokatlan, ám annál érdekesebbnek ígérkező módját választotta: ke- rekasztal-beszélgetésre hívták meg lapunk munkatársát. i A nagyüzem művelődési, kulturális életéről, a munkásművelődés lehetőségeiről, az ezzel kapcsolatos gondokról, buktatókról esett szó. A beszélgetés résztvevői: Kovácsvölgyi Zoltán igazgató, Lendvai László személyügyi vezető, Balogh István szakoktató, Papp Andrea gyári népművelő, Mankó Miklós, Szimler Károly, Brecska Pál, Mester Gyula és Vilmányi Márton, a gyár különféle területein dolgozó fiatal munkások, az ifjúsági szervezet aktivistái. Az igazgató mindjárt az elején leszögezte: komoly eredményekről még nem beszélhetnek a gyári közművelődésben. Egyelőre csak a keretei vannak meg a köz- művelődési, munkásművelődési feladatok megoldásának. — Nagyüzem vagyunk, de még csak kezdők. Éppen négy éve dolgozunk — s mostanában kezdett összeállni a kollektíva, kialakulni az a munkásközösség, ahol már lehet kezdeni valamit ... Elértünk oda, hogy dolgozóink többségének már nem a beilleszkedés, a munkába való „beállás” a központi problémája. Van idejük és kedvük másra is gondolni. A szabad időre, a szórakozásra, a tanulásra ... Nagy a tanulási kedv — Jócskán megváltozott a munkások összetétele is — folytatja a személyzeti vezető. — Ma harmadával kevesebb a segédmunkás, mint 1973-ban, ugyanennyivel több a betanított munkás, és csaknem duplájára emelkedett a szakmunkások száma! — A tanulási kedvre jellemző — teszi hozzá a szakoktató —, hogy jóval többen jöttek el szakmai előkészítőre, mint ahányan jelentkeztek ... — A szocialista brigádok művelődési vállalásaiban is szép helyet foglal el a tanulás — veszi át a szót Szimler Károly, maga is egy brigád vezetője. — Bár minden vállalás úgy teljesülne, mint ezek... De bizony, a kulturális vállalások egy része formális, nem is teljesül. Így aztán nem sok jelentőségük van a brigádtagok művelődése szempontjából. Helyi lehetőségek kellenek a brigádok vállalásaihoz Alig két hónapja dolgozik Papp Andrea, függetlenített népművelő. Szakember. Itt kapcsolódott, be a beszélgetésbe: — Ebben szeretnénk nagyobb támogatást adni a brigádoknak! A vállalásokat bizonyos mértékig befolyásolni, irányítani... Hogy ne kelljen kiizzadniuk egy-egy ötletet, hanem, hogy választhassanak a javasoltak közül ... És minél több helyi lehetőséget teremteni: munkaidő után, hétvégeken együtt tölthessenek pár órát a brigád tagjai. Rendezvények, a könyvtár lehetőségei, az ifjúsági klubunk, és így tovább... Vilmányi Márton az MHSZ-klub munkájáról beszélt, Mankó Miklós a nemrég bemutatkozott irodalmi színpadról, Mester Gyula pedig a megyei művelődési központ irányító-szervező tevékenységéről. * Klubokat kérnek a fiatalok — A gondunk-bajunk sem (kevés, erről is érdemes szót ejteni — folytatja Kovácsvölgyi Zoltán igazgató. Munkásaink harmada bejáró — várakozási idejük eltöltése még csak részben megoldott. A gyár kiesik a város életéből, messze vagyunk, a közlekedés nehézkes. Másrészt elég sajátos a munkarendünk is: a folyamatos műszakban dolgozók száma magas. Nem a mi gondunk, de bennünket is jócskán érint: nincs aktív művelődési élet a lakótelepeken, mint a Jósaváros — s ez baj, hiszen több feladat vár a munkahelyre! 140 olyan dolgozónk van, akinek nincs meg a nyolc általánosa — sajnos, sok a fiatal is köztük. Sokan szégyellik ezt, s inkább nem is tanulnak... Nem véletlen, hogy az igazgató az általánosabb gondoktól a konkrét feladatokig jutott — általában véve is itt tartanak a nyíregyházi papírgyárban. Ahogyan az elején mondták: a keretek már megvannak, most tartalommal kell azokat megtölteni. Erre szemléletes példa a gyáriak legújabb büszkesége, az üzemi rádió nemrég kiépült hálózata. A keret már megvan. Hamarosan életre is kel, tartalommal telítődik — megkezdi rendszeres adásait az üzemi híradó... ♦ Tarnavölgyi György merhetjük a Szovjetunió álláspontját a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kérdéséről. A szerző kiemeli a fő célt: valamennyi állam nemzetközi kötelessége, hogy az egyenjogúság alapján leküzd- je az elmaradottságot. Mintha—az ablakon pillantottunk volna be... megszakadt az öröknek hitt kapcsolat kép és vászon között... írja M. Davidov, aki tanúja lett a filmkészítés új forradalmának, az első holografikus mozgókép készítésének. A Világnézetünk alapjai rovat soron következő cikke a szocialista gazdaság megpróbáltatására emlékszik vissza. A villamosáram segítségével végzett műtét fájdalom- mentes és a beteg nem érez fájdalmat a műtét után sem. Az Ideggyógyítás feszültséggel című cikk az orvostudomány újdonságának fölfedezését, kísérleteit, eredményeit ismerteti. A mellékletben Nyikita Szi- monyanról, a szovjet labdarúgó-válogatott új edzőjéről, Voloda Brogyin hegedűpedagógus emlékezetes magyarországi óráiról, a nemrégen üzemelő algyői gázfeldolgozó üzemről, a Szovjetunióban megrendezett Ki tud többet Magyarországról vetélkedő győzteséről, Georgij Grecsko űrhajósról, magyar mérnök szovjetunióbeli tanulmány- útjáról a szovjet filmek fesztiválja alkalmából hirdetett pályázat győzteséről olvashatunk. i Egymilliárd forintot költenek építésre az ötödik ötéves tervben a megye ÁFÉSZ-ei. Ebből, az ellátás színvonalának emelésére például 37 új ABC-áruház, 59 új felvásárlási raktár épül és több, mint 30 millió forintot az élelmiszer-feldolgozás növelésére fordítanak. A közös fejlesztési alapból az ÁFÉSZ-ek éhhez 170 millió forint segítséget kapnak. GYÓGYÍT, FELDERÍT Jóbarátok Családi Klubja A közvélemény már régen elfogadta: küzde- nünk kell az alkoholizmus ellen. Hazánk egy- egy lakosa ugyanis — statisztikai átlagban, és tiszta szeszre számítva — 10 liter alkoholt fogyaszt évente. Elvileg tisztázott, hogy az alkoholizmus betegség. E kórban szenvedők számát véve figyelembe, népbetegséggel állunk szemben. Ebből következik: csak társadalmi erők közreműködésével küzdhető le, előzhető meg! Ilyen társadalmi erő például az a tatai csoport, amelynek tagjai gyógyítanak és nyomoznak. Mintegy másfél esztendeje működnek. Jóbarátok Családi Klubja néven. Életre hívója a tatai kórház idegosztályának hivatástudattól áthatott kollektívája. A klub házigazdája az ugyancsak Tatán működő Komárom megyei Művelődési Központ. Az egészségügyiek gyógyászati, lélektani tanácsadók. Az orvosilag gyógyult, volt alkoholistákat családjukkal, barátaikkal együtt hívják soraikba a klubtagok. A cél, hogy érzelmeikre hatva alakítsák, erősítsék a volt beteg jellemét. A klubtagokat nem ajná- rozzák. Lélektani gyógymód, hogy a programok szervezése és munka közben, tapasztalataik révén jöjjenek rá, mire képesek és miként szerezhetnek megbecsülést. Ilyen „önedzés”, amikor a klubtagok soraikba vonják — a kórház javaslatára — az onnan elbocsátott, gyógyulófélben levő sorstársaikat. N ehezebb feladat a felderítés. Hivatásos és társadalmi pártfogók, iskolai gyermekvédelmi felelősök, társadalmi egészségügyi szervek jelzéseiből értesül a klubvezetőség, hol található mielőbbi kezelésre szoruló alkoholista. S az egykori betegek megkezdik a kutatást, a környezettanulmányozást. Ellenőrzik az információ helyességét. Megtalálják a módját annak, hogy személyes kapcsolatba lépjenek az alkoholistával, családjával, munkahelyével. így elérik, hogy az illető jelentkezzék elvonókúrára. Döntött a Legfelsőbb Bíróság A felelőtlen motorozás vége Egy tizenhat éves vidéki diákfiú, bár tudta, hogy 23 éves barátja vezetői jogosítvánnyal nem rendelkezik, motorkerékpáron hosszabb kirándulásra ment vele. Az idősebbik vezetett, amikor az esti órákban nekiütköztek egy szabályosan kivilágított, lezárt sorompónak és mindketten megsérültek. A diák ötven százalékban véglegesen rokkant lett; az orvosszakértői vélemény szerint állapota a jövőben csak rosszabbodhat. A fiatalember az Állami Biztositó megyei igazgatósága ellen a járásbíróságon baleseti kártérítés és havi járadék fizetéséért pert indított. Az alsó fokú bíróságok ellentétes ti. ..etci után a Legfelsőbb Bíróság — a legfőbb ügyész törvényességi óvásának helyt adva — a következőképpen döntött: — Aki a közúti közlekedésben mint utas, annak ismeretében vesz részt, hogy a gépjárművezetőnek nincs jogosítványa, baleset esetén teljes kártérítésre nem tarthat igényt. Ilyenkor ugyanis számolnia kell azzal, hogy a saját és a mások életét, testi épségét veszélynek teszi ki. Ebben az esetben tehát — gondatlanság miatt — kármegosztásnak van helye. A közrehatás arányának azt a megállapításánál elsősorban kell figyelembe venni, hogy motorkerékpárt vezető és karambolt okozó fiatalember magatartása idézte elő a bajt, mert a tizenhat éves fiút a viszonylag hosszú útra magával vitte. Egy huszonhárom éves fiatalembernek van annyi élettapasztalata, hogy elvárható tőle a veszély- helyzet felismerése és a motor- kerékpár használatára vonatkozó jogszabályok megtartása. Mindezek mérlegelésével a Legfelsőbb Bíróság, a kármegosztás elvét alkalmazva, az Állami Biztosítót a kár nyolcvan százalékának megtérítésére kötelezte.
