Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-14 / 11. szám
1977. január 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 — „A BELFÖLDI IGÉNYEK KIELÉGÍTÉSE MELLETT NÖVELNI SZÜKSÉGES AZ EXPORTOT, KÜLÖNÖSEN A TŐKÉS PIACRA VALÓ TERMELÉST.” (A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG DECEMBER 21-1 HATÁROZATÁBÓL.) Győzött az automatizálás Bevált Kisvárdán a disamatic öntöde Mátészalkáról a világpiacra A MOM SZÁZÉVES, MÁTÉSZALKAI GYÁREGYSÉGE hat. A szatmári műszaki és munkásgárda, az alig több mint fél évtized alatt szakmai rutinra tett szert, évről évre többet termelt — s folyamatosan javult a minőség is a gyáregységben. A mátészalkaiak amellett, hogy kielégítik- a belföldi igényeket, egyre inkább valutatermelővé válnak. Az exporttermelés növeléséről mondott néhány beszédes számot Czim- balmos Károly mérnök, a műszaki vezető helyettese. A szellemi és az anyagi befektetéseknek tavaly mutatkozott meg igazán az eredményük. A dolgozók 69,9 százalékkal termeltek többet, mint 1975-ben. Az export- -tevékenységük nem kevesebb, mint 74 százalékkal nőtt az elmúlt évben! A szocialista országokba irányuló exportjukat épp úgy növelték, mint a tőkést. Fegyelmezett, észszerű gazdálkodásukkal megteremtették az alapját az V. ötéves tervüknek. Az idei tervük elkészítésénél az országos irányelvek mellett figyelembe vették a megyei — és a városi pártbizottság határozatait. Azt sem hagyták figyelmen kívül, hogy az országgyűlés decemberi ülésszaka a külkereskedelmi forgalomban dinamikusabb fejlődést írt elő, a kivitelnek a behozatalt lényegesen meghaladó növekedését szabta meg. A gazdaságos kivitel gyors ütemű növeléséhez, a külkereskedelmi egyensúly javításához a mátészalkai gyáregység is hozzá akar járulni. A legmagasabb fórumon, az országgyűlésen egyebek között elhangzott: „A terv szerint a kivitel 17-18 százalékos növekedésével szemben a behozatal 8 százalékkal emelkedik.” A mátészalkaiak ebben az évben ilyen arányban nem növelik exporttevékenységüket, tervük szerint „csak” 10 százalékkal exportálnak többet, mint az elmúlt evben. Ha azonban az 1975-ös esztendőt vesszük bázisnak, 84 százalékos az exportnövekedésük! FIGYELMET ÉRDEMEL, hogy a fejlődést nem a létszám, hanem a termelékenység növelésével kívánják elérni. Néhány korszerű gépet telepítenek le, kiképezik, ilV____________________________________________ letve továbbképezik a műszaki gárdát, a munkásokat pedig figyelmesebb munkavégzésre kérik. Céljuk, hogy minél több szakmunkás növelje ismereteit. E cél megvalósítása érdekében több szakmunkás gimná- ziumba vagy szakközépiskolába jár. A gyáregységben bonyolult munkát végeznek. Egyebek között szemüveglencséket és plasztiklencséket készítenek. Ezekből a termékekből idén a tavalyihoz hasonló mennyiséget exportálnak a szocialista és a kapitalista országokba. A már említett 10 százalékos növekedést az új termék gyártása jelenti: hamarosan elkezdik az automatikus fékerő-szabályozók gyártását. S az új termékük egészét tőkés exportra szánták. A korszerű gyáregységben századmilfi- méternyi pontossággal kell dolgozni, a kifogástalan új termékük életet menthet. Az iparilag fejlett nyugati államokkal folytatott külkereskedelmi forgalomban igen fontos követelmény a jó minőség. Szükség van a szállítási határidő pontos megtartására, a korszerű és biztonságos csomagolásra. Ezeknek a követelményeknek igyekeznek eleget tenni a mátészalkaiak, mert csak így maradhatnak versenyben mind a nyugati, mind a szocialista piacon. A minőségi munkára, a selejt csökkentésére anyagilag is ösztönzik a dolgozókat. A SELEJTKÖLTSÉG EGY RÉSZÉT (nem is keveset) a rossz munkát végző dolgozóval fizettetik meg. Az ilyen kártérítésekre kevés a példa, a minőségi prémium jó munkára serkent, s ezt a prémiumot havonta fel lehet venni. A minőség további javítására gondoltak akkor is, amikor az elmúlt év végén egy tanácskozáson szóba hozták a DH-mozgalmat. S ez nem marad csupán szó, belátható időn belül fokozatosan rátérnek az önmeózúsra. Addig is nagy feladat, joggal követelik tőlük, hogy ne gépiesen, hanem elemzően meózzanak. A jókedvvel dolgozó ember, a műszakilag kifogástalan gép és a szigorú meós összhangja eredményezheti az exportképes termékek gyártását — vallják Mátészalkán. Nábrádi Lajos _____________________________________' Gépműhely kétmillióért Készíti a NYlRTERV Gyár,iskola,lakónegyed a „tervezőasztalon" Az év első negyedében a Nyírségi Tervező Iroda mérnökei újabb, Szabolcs-Szat- márban épülő gyáregységek, iskolák, városrészek és lakóházak tervrajzait készítik el. Egyik legjelentősebb munkájuk a mátészalkai fűtőmű megtervezése. A több mint ötvenmillió forintért epüiő létesítmény teszi majd lehetővé a város központi részén lévő épületek távfűtését. jelentősen hozzájárul majd az úgynevezett belső kiskörút elkészülte. Ez a Mártírok terétől „indul”, s az Irodaház mögött haladva a Hunyadi utcáig tart. Ennek beruházási programját készítik most. Mintegy ezerkétszáz lakást terveznek ide. A Kossuth utcán is újabb házakat építenek majd. Jelenleg mintegy kétszáz nyíregyházi lakás tervein Átadták rendeltetésének a Tisza—Szamos közi Vízgazdálkodási Társulás új gépjavító műhelyét, amelynek építésére több, mint kétmillió forintot költöttek. A közel 500 négyzetméter alapterületű munkahely lehetőséget ad a társulás erőgépeinek, gépkocsijainak és egyéb munkaeszközeinek korszerű karbantartására. A kivitelezést saját erővel, a társulás építőbrigádja oldotta meg. A továbbiakban a telep parkosítását végzik majd el. A tavasszal kezdődő munkához a szocialista brigádok is segítséget adnak. A disamatic öntöde alapgépeinek viharos története van. E korszerű dán berendezést még akkor rendelte az öntödei Vállalat kisvárdai gyáregysége, amikor alig száz darab volt belőle a világon. De a vásárlást rosszul időzítették, mert közbejött a beruházási stopp. A 65 milliós beruházást igénylő gépek 1971-ben kényszerültek először két évre ládába. Rövid próbaüzemelés után következett a gép „sötét korszaka”, amikor a gyáregység akkori főmérnöke személyi okok miatt azt akarta bebizonyítani, hogy nem használható. Ennyit röviden a disaöntö- de múltjáról, amit szeretnének mihamarabb elfelejteni a kisvárdaiak. 1976 eleje óta próbálják helyrehozni a hibákat. Az éves eredmény azt mutatja, hogy sikerrel. Bebizonyították, hogy az öntöde jövője nagyban függ a disa- technológiától. Könnyebb munkával, termelékenyebben Az automatizációt azóta megvalósították és jó munöntés és formatovábbítás a disaban... kézzel húzza egy-egy ember. Percenként fordulnak újabb adagokért, aztán az egymásra rakott formába öntik a vasat. A formatovábbítás úgy történik, hogy két ember nekifekszik a kocsinak és teljes erejéből tolja a következő munkafázisig. A munkavégzés módja a két öntödében össze sem hasonlítható a fizikai megterhelést és a termelés nagyságát illetően. Aki csak néhány percet időzik az öntöde 2- ben is, könnyen eldöntheti: az emberek és a teljesítmény _ , , ,, szempontjából a disaé a jövő. Formatovabbitas hagyományos módón. Ez a szemlélet tükröződik a kakörülményeket teremtettek 62 embernek. Megszüntették a szinte emberfeletti fizikai munkát, termelékenyebbé tették a kisszériás öntvények gyártását is. Egy műszakban 17-en vannak. A törzslétszám az év elején alakult ki, az emberek többsége más vállalatoktól jött ide. A kúpolónál ketten dolgoznak. A csapolt vasat üstbe öntik, amit Diesel-targoncával visznek a formázóberendezéshez. A munkásnak még emelnie sem kell, csak megdönti az üstöt és öntheti a formába az alapanyagot. A berendezésből jön ki a kádláb, ä radiátor, a féktus- kó, a bunzentalp, a fékdugó. Két ember szedi le a ráző- rácsról a kész darabokat és rakja az egységládába, amit aztán targoncával raktárba visznek. — Tavaly novemberben három hétre leálltunk nagyjavításra — mondja Kovács Zoltán üzemvezető. — Az emberek addig a régi öntödében dolgoztak. Sokan azt mondták: inkább elmennek a vállalattól, ha még egy hétig az öntöde 2-ben kell dolgozniuk. A disa után váratlan volt a nehéz fizikai munka. A 2-es öntödében még mindig nehéz A 2-es öntödében ugyanazt a munkát 368-an végzik. Itt a kézi munka az uralködó. Az olvasztóktól az üstöket zeléseiben is, mert most azért dolgoznak, hogy megteremtsék a feltételeit egy újabb disarendszerü öntödének, ami ma még mindig a legkorszerűbbek közé tartozik. Balogh Júlia A Csepeli Szerszámgép- gyár nyírbátori gyáregységének alkatrészgyártó tárnokot terveznek, amelynek építése a fűtéskorszerűsítéssel együtt mintegy tizenkétmillió forintba kerül máj d. Jelentős létesítménnyel gazdagodik a jövőben Nyírbogdány is. A Szabolcs Cipőgyárnak lesz itt felsőrészkészítő részlege, amelyik mintegy kétszázötven dolgozót foglalkoztat majd. A NYlRTERV mérnökei az első ütem terveit készítik. Ennek alapján épül fel mintegy tízmillió forintos költséggel az üzemi csarnok, a szociális épületek és a kazánház. Nyíregyháza megújult városképének kialakításához dolgoznak, amelyek között négy- és kilencemeletes épületek egyaránt lesznek. Mátészalka keleti városrészén további százhuszonegy lakás épül majd terveik alapján. Az idén is több új iskolát terveznek. Vásárosnamény- ban tizenkét, Nyírbélteken és Hodászon hat, Csarodán pedig négy tantermes általános . isaolat. Ezek mellett távlati terve- k. en is dolgoznak. Húsz évre elő."re tekintve elkészítik megyén k több városának és faluján, 3). ienac-.zési terveit. Jelenleg Ujfehérto' és Gyulaháza jövendő képét a lakítják a tervezők. (kántor) I \/ asba öntött betűkkel ez áll a gé- ’ pék oldalán: „Teljesítőképessége 6 ezer.” Valahányszor elment mellettük, mindig bosszantotta ez a szám. — Bár csak egyszer érnék el! — gondolta sokszor az energetikus, aki a gyár párttitkára is egyben. Teljesülne akkor a terv, nem fájna emiatt a fejük. A két olasz gyártmányú gépet alig egy esztendeje kapták. Amikor munká-^ ba álltak, négy-négyezer üveg töltésére" és címkézésére „lőtték be” őket. Aztán mégis megtörtént a csoda. Olyan időszakban álltak elő a titkon, sokszor túlórában, éjszaka végzett kísérleti eredménnyel a téemkások, lakatosok, szerelők, amikor már úgy látszott, hogy „leül” a gyár, minden erőfeszítés hiábavaló, nem tudják teljesíteni az exportszállítást a termelési kapacitások kihasználatlansága miatt. — Tudja mit csináltak ezek a betyárok? — emlegeti az energetikus. — Felpiszkálták a két olasz masina motorját. Addig kísérleteztek, hogy úgy felpörgetjük a motorokat, mint a versenyzők a Zsigát start előtt. Azt mondták, „vagy húz a szürke, vagy beledöglik.” Időt mértek, olvasták az üvegeket, a teljesítményt, ügyeltek a motorokra és amikor leszámolták, hogy hatezer helyett nyolcezer üveg érkezett le, nem akarták elhinni. Egyetlen baj volt csak. Felforrósodott a gépek motorja. Leálltak. Üjra javítottak, bütyköltek, alkatrészt cseréltek. Nem használt. Egyikük aztán kitalálta: mi lenne, ha hőlégfúvóval hűtenék? Levegővel, ami olcsó is, tiszta is! így is történt. Ráirányították a légfúvókat az olasz masinákra. Szépen, egyenletesen működött a két gép. De mint a megtébolyultak, úgy működtek a motorok. Nem hat-, hanem tízezerre növekedett egyik-egyik teljesítőképessége. Minden baj nélkül. — Csak két hónapig bírják ki a gépek! — morfondírozott mindenki. És sikerült. Amikor a tervnek „összeért a vége” decemberben, leállították mind a két masinát. — Féltem magam is, hogy valami baj történik. De megúsztuk simán — mondja a párttitkár. — Azóta már mind a két gépet szétszedték, átvizsgálták a téemkások és örömmel jelezték, hogy nincs semmi baj. Most már újra működnek a masinák. És ha elmegy mellettük az energetikus- párttitkár, már nem bosszankodik az elavult vasfeliraton, hogy „Teljesítőképessége 6 ezer ...” Farkas Kálmán ...és az öntöde 2-ben. (Gaál Béla felvételei)
