Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-12 / 9. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 12. ORSZÁGOS KÍSÉRLET I Újfajta olvasástanítás Nagycserkeszen A mai nagymamák, nagyapák a megmondhatói, milyen eredménye volt a betűtanításnak az ő iskolás korukban. Előbb tanulták a bonyolult kézjeleket, amelyek állítólag egy-egy betűt jelképeztek. A mai szülőknek nincsenek ilyen emlékeik, könnyebben, vagy keservesebben, de a lehető legegyszerűbben ismerkedtünk a betűkkel. A mai gyermekek játékosan tanulnak; a c például a cica farka, az ó az óra betűje. Tánc, J§J§ téfen..i§&$: Kellemes környezetbei£ kevés pénzért, jó zene mellett fiatalokkal együtt tölteni szabad időnket valamelyik szórakozóhelyen — nem nagy kívánság. A valóságban Nyíregyházán mégsem ilyen egyszerű a dolog. Nyáron a sóstói kultúrpark nagyon jól megfelel a követelményeknek. Egy-egy jó rendezvényén zsúfolásig megtelt a tágas park, ahol egyszerre akár több száz fiatal is jól szórakozhatott. De az év nemcsak nyárból áll, s az igények olyankor is változatlanok. Mindössze öt-hat megfelelő, bár kicsi szórakozóhely áll a több ezer fiatal rendelkezésére. Az Omniát kedvelik'a. legtöbben, mert ez felel meg leginkább a fiatalok ízlésének. Esténként azonban kicsinek bizonyul a terme. A beszélgetni akarók számára valóban jó hely ez. Kevés olyan szórakozóhely van a városban, ahol táncolni lehet, és az árak se túl magasak. Ezek a helyek roppant zsúfoltak, táncterük kicsi. Ez a helyzet'az An- na-Tisza presszórészében, a régi Szabolcsban, a Márkában, de a körúti étteremben is. Csak néhány asztal kivitelével lehetne ezen javítani. Több olyan szórakozóhelyre volna szüksége a jó néhány ezer nyíregyházi fiatalnak, ahol a táncolás nem lökdösődésből állna, a zenekarok is jobbak lennének, s a fizetőpincér is az ifjúság szerényebb anyagi helyzetének megfelelő árakat írhatna a számlára. (k. é.) NYÍREGYHÁZA valamennyi ifjűgárdistáJÄT meghívták arra az Ifjú Gárda-zászlóalj-foglalko- zásra, melyet január 14-én, 15 óra 30 perckor tartanak a nyíregyházi Űttörőházban. A foglalkozáson először előadás hangzik el „Az Ifjú Gárda a honvédelmi nevelés bázisa, távlataink, lehetőségeink az úttörőgárda alegységek munkájának segítése” címmel. A találkozót egy honvédelmi témájú film megtekintése zárja. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum támogatásával az ország öt iskolájában — kísérleti jelleggel — már ennél is modernebbet vezettek be. Egy budapesti, egy debreceni általános iskolában, valamint a füzesabonyi járás egy és a nyíregyházi járás két iskolájában kezdték meg ezzel a kísérleti módszerrel az írás és az olvasás tanítását az első osztályban. Nagycserkeszre kopogtattunk be, ahol éppen az összevont óra első részét tartották. írás, olvasás egyszerre Megtudtuk, hogy az ötből egynek azért választották a nagycserkeszi iskolát, mert a fővárosi, a nagyvárosi, illetve a nagyközségekben lakó gyermekek előmenetele mellett meg akarták figyelni egy kis iskola szétszórt tanyai településein élő gyermekeinek képességeit is. Az osztály huszonöt tanulója 10 bokortanyából jár iskolába, a napközit sokan éppen azért nem veszik igénybe, mert jókor el kell indulni, ha sötétedésre otthon akarnak lenni. A kísérlet kedvéért ebbe az osztályba írtak be négy cigánytanulót is. Különösebb szakmai hozzáértés nélkül is azonnal kiderül, hogy ebben az osztályban valami más történik, mint a többi elsőben. Tankönyvük, „Az én ábécém” más rend szerint tanítja a legfontosabb alapismereteket. Karácsony előtt, a téli szünetre már átvették a teljes magyar betűkészletet, a szünet utánra mindössze négy ritkán használt maradt, a dzs, az x, az y és a w. Mivel nincs külön olvasás és írás óra, a kettőt egyszerre tanulják, ráadásul dupla tempóval. Az olvasástanítás legújabb módszere itt az, hogy a kis és nagy nyomtatott betűk olvasásával egyidőben sajátítják el a kis és nagy betűk írását. Ha nagyon leegyszerűsítjük az összehasonlítást a hagyományossal: négyszer annyi munkát ad a gyermekeknek ez a módszer, mint a jelenlegi általános iskolai. Nem erőltetett-e ez a tempó, képesek-e a hatévesek erre a feladatra? Kérdésünkre Szakáll Sándorné, a kísérleti osztály nevelője bőséges pedagógiai tapasztalatait ösz- szegezve válaszolt. A munka mm mm w ff oromevei Elmondta, hogy a gyermekeket soha nem látta fáradtabbaknak, nem okozott megterhelést a hagyományostól eltérő követelmény. Sőt, éppen ellenkezőleg, megfigyelései azt igazolták, hogy fegyelmezetten, nagy kedvvel és a hat évesektől szinte szokatlan konkrét érdeklődéssel tanulnak. Erre lehetőséget ad a tankönyv, amely egyben munkafüzet is az írás gyakorlásához. Tüköroldalak vannak benne, s olyan kitalálós olvasmányok, amelyek már a gyermek gondolkodását is igénylik, felszínre hozzák és gazdagítják az egyéni képességeket, s ezek mellett megismertetnek az önállóan megoldott feladatot kísérő örömmel — a munka örömével. A kísérlet az otthoni tanulási szokásokat is megváltoztatta, a szülők ugyanis azzal segíthetnek a leginkább, ha meséskönyveket adnak a gyerek kezébe, s vá- laszolgatnak kifogyhatatlan kérdéseikre. Mivel a tankönyvet hazavinni nem lehet, szülői értekezleteken külön tájékoztatják őket a gyermekek előmeneteléről. Lesz-e folytatás? Félidőnél tart Nagycserke- szen az az olvasástanítási kísérlet, amely a pedagógia korszerű, új útjait keresi. Már eddig is számos kérdés felvetődött, ezek közül talán a legérdekesebb; lesz-e folytatása, s mi lesz jövőre a gyerekekkel, akik jóval tájékozottabbak lesznek minden téren, mint másodikos társaik? Egy lesz-e ez a kísérlet a sokból, amit az utóbbi időben kipróbáltak, s vagy megbukott, vagy bevezették. Annyit mindenesetre már most is látnak, hogy sokkal több ismeret befogadására képes a hatéves gyermek, mint azt korábban hittük. A szülőkkel és pedagógusokkal együtt kíváncsian várjuk a tanév végét. Baraksó Erzsébet A nyírbátori növényolajipari vállalatnál 28 hallgatóval szakmunkásképző osztály nyílt. A most másodéves hallgatók vizsga után szakmunkás-bizonyítványt kapnak. (Hammel József felvétele) ¥¥ ivattak az irodára. Az igazgató, a főmérnök és a párttitkár ült az asztalnál. Előttük négy pohár pálinka. Háromcentesek... Kezet fogtunk, leültettek, az igazgató felállt és azt mondta: — Egészségére Gyuri bácsi. Igyunk arra, hogy negyven éve dolgozik a vállalatnál További jó munkát kívánunk. Még vagy negyven esztendeig... — Hát ezt szerettem volna elmondani magának, mint a testvéremnek. Ezt a három cent pálinkát. Nem kell név, semmi sem érdekes. De valahogy nincs ez így jól a mi korosztályunkkal... Gyuri bácsi, akivel a véletlen hozott össze, röstellkedve említette a jubileumi „köszöntőt”. Mintha neki lenne szégyenkezni valója. Negyven éve dolgozik a vállalatnál. Hosszú évekig járta a falvakat, abban az időben, amikor még a hátukon kellett vinni a szerszámokat. — Ma mindent a gépkocsikon visznek. Más már ez. De hát nekünk az az időszak jutott ki. Nem panaszkodom. Négy évem van a nyugdíjig. Erőmtől telhetőén igyekszem úgy dolgozni, mint régen, amikor harminc-negyven esztendős voltam. De hát bírom úgy? Elgondolkodik. Egy néhány éve tartott termelési tanácskozás jut eszébe, ami neki különösen emlékezetes volt. A tröszt egyik vezetője, igaz az ünnepléstől már kicsit kapatosán, megveregette a vállát. Ezt mondta: — Tudod, Gyuri bácsi, olyanok vagytok ti már, mint a szükséges roßsz. A tempót már nem bírjátok a fiata- labbakkal, de a fizetéseteket emelni kell, mert ugye-az utolsó három év számít. Ti nyomjátok meg a béralapot... El akarta felejteni a szavakat. A mai napig sem sikerült. Szükséges rosz- szak? És a negyven év, amit jóban, rosszban eltöltöttek. A fiatal évek? Nem vár ő most se könyöradományt, azaz indokolatlan fizetésemelést. Anyagilag Három cent pálinka nem áll rosszul. Van saját háza, kocsija, két felnőtt gyermeke már önálló, szakmájuk van. Nem a pénz fáj... — Ha többet akarsz keresni, Gyuri bácsi, egy megoldás van. Vállalj éjjeli készenlétet. Akkor emelkedni fog a kereseted ... Tulajdonképpen felettesének ezek a szavai juttatták eszébe, mit mondott neki félig viccesen, félig komolyan azon a bizonyos termelési tanácskozáson a tröszt egyik vezetője. „Ti nyomjátok meg a béralapot...” — Éjjeli munkát? — töprengett. — Hát a nyugdíjhoz közelálló csak akkor tudja megállni a helyét a fiatalabbak- kal, ha erején felül vállal? Jól van ez? Azzal folytatja, hogy több mint huszonöt éve társadalmi munkása a szak- szervezetnek. Évekig ő látogatta a beteg szaktársakat. De végzett más természetű társadalmi munkát is. Amikor a 25 éves jubileum volt, megkérdezte az szb- titkárt, nem kap-e valamilyen oklevelet, amit ilyenkor szokás adni. — Lehet róla szó. Csináltathatunk piros műanyagból. De nincs rá pénzünk. Neked kellene megtéríteni a költséget... Biztos, hogy ilyen elvétve fordul elő; szinte hihetetlenül hangzik. Mégis igaz. Gyuri bácsi végül a 40 éves jubileumi koccintásra tér vissza. Bizony neki kellett végigböngészni a kollektív szerződést, utánajárni, hogy megkapja az aranytörzsgárda fokozattal járó kis pénzt. S azt várta legalább ünnepélyesen, valamilyen gyűlésen a dolgozók jelenlétében adják át a jubileumi jutalmat, vagy ne agyisten a kezébe nyomnak egy kéthetes üdülőjegyet... —< Hát ezért esett rosszul az a három cent pálinka. Legszívesebben kifizettem volna az árát. Mert nem egészen így kell megbecsülni az embert, ha egy vállalatnál negyven évet lehúz... De az is lehet, hogy az ember ilyenkor már érzékenyebb — tette hozzá Gyuri bácsi, aki semmit nem akart, csak elmondani valakinek: ez a korosztály is vágyik az emberi szóra, az elismerésre. Nem a három cent pálinkára ... Páll Géza A RÁDIÓ MELLETT Két írói portré kívánkozik külön megemlítésre a múlt hét végi rádióműsorok közül. Arcképvázlat Mark Twainről címmel Litauszki István igen szórakoztatóan jellemző, rádióra alkalmazott összeállítását hallottuk az 1910-ben elhunyt, ma is igen olvasott világhírű észak-amerikai író-humoristáról. Ez tulajdonképpen „önportré” volt, mert Mark Twain művei önéletrajzi jellegű és más reá kiváltképpen jellemző részleteiből kerekedett ki, rangos művészek közreműködésével. A humoros önéletrajzban megelevenítették az emberi és írói életpálya fordulatait magának a nagy írónak (akit Sztankay István remekül eltalált hangvétellel személyesített meg) a szövegével (pl. a vidéki szerkesztőségi állomások mesteri rajza, vagy a szenátort magántitkárság politikai szatírába hajló felidézése), de szó esett persze a halhatatlanná vált Tom Sawy- erről és Hucklebery Finnről is. Mark Twain szellemes, csípősen ironikus humorát, előítéletek és áltekintélyek ellenességét és sza- badságszeretetét leginkább a Levél a Szent Patrick rend nagymesteréhez ,,... aki bizony odasózott, ha kellett...” példázta pompásan. Ami hiányolható viszont: eligazítás az írói életműben, legalább néhány mondatos értékelés a hálás utókor részéről... Az Életem, emlékeim — sorozatban Veres Péter vallomástétele hangzott el forradalmárrá és íróvá válásáról. s arról, hogy határozta meg gondolkodása az íróságát. S ő sosem tudott másra gondolni, mint osztálya, népe sorsára, hogy „... rossz dolgoknak elmúlása, közsorsunknak jobbrafordulá- sa” legyen, ő nem volt — Ady szavával — élve „irodalmi író” a saját hitvallása szerint, életművéhez a kulcsot a közösségi, „népben, nemzetben való gondolkodás” adja. Kora ifjúságától kezdve tudatosan érlelte, s vállalta egy életre szólóan ezt az emberi és művészi programot, s teljesítette is történelemmé emelkedett műveiben a minden során átsugárzó becsületességgel, magasrendű erkölcsiséggel, szocialista elveihez való hűséggel. A hat éve halott Veres Páter a napokban ünnepelte volna 80. születésnapját. Fábián Gyula egykori riportjának felelevenítése — az életmű néhány gyöngyszemének „példaanyagával,” köztük a Tél a gyepsoron ciklus gyönyörűszép. Avar István által szuggesztíven előadott novellájával — a tiszteletadó megemlékezésen túlmenően fontos volt: a nagy író gondolatai frissnek és aktuálisnak, maradandó érvényűnek hatottak. Merkovszky Pál [^KÉPERNYŐ ELŐTT Dömölky János tévéfilmje, a Miért? (alcíme A tévések elmentek) elsősorban nem azért érdemel figyelmet, mert munkásnőkről szól (bár aránylag kevés az ilyen film), hanem sokkal inkább azért, mert egyik igen lényeges, talán a legfontosabb' témát, az emberekkel való bánásmódot, a vezetési stílusnak legérzékenyebb pontját veszi figyelme fókuszába. Egy- szakmája folytatását egészségi okokból több éve abbahagyni kényszerült, irodai munkára áthelyezett szövőnő munkahelyi közérzetét. magánéletének gondjait vizsgálva több miértjét tesz fel a film. Dömölky János nem elégszik meg a tényanyaggal. Több alkalommal is továbbgondol tovább bonyolít egy-egy helyzetet, keresve a lehetségest, azt, hogy még miként történhetett, vagy minek kellett volna még történnie. A hiteles életanyaghoz, a dokumentumhoz hozzáadja a saját elképzeléseit (s ezeket a helyeket jelzi is a filmben, feliratokkal.) Ez sem öncélú fantáziálgatás, hanem határozott utalás, jelzés arra, hogy a lélektelen vezetési stílus következményei többfélék, de hatásuk azonos: megalázza az embert, leginkább a helyzet szenvedő alanyát. Jó film a Miért? S az is jó. hogy nem sokkal a 2. programon sugárzott bemutató után (ami lehetett a fogadtatás kitapogatása is) most az 1. programban fő műsoridőben ismételték meg a filmet. A Nyitott könyv legutóbbi adását Veres Péter emlékének szentelték a szerkesztők. Csák Gyula, szép, szerencsére nem esztéti- záló, de a lényegeset, a jellemzőt mégis közlő bevezetője után — sajnos — eléggé egyenetlen színvonalú összeállítást láthattak a nézők. A két vers az előadó színészek Módi Szabó Gábor és Kozák András — révén is kiemelkedett a szintből. Veres Péter epikáját viszont képre komponálni, dramatizálni — nyaktörő vállalkozás. Az összeállításnak ezek a részei azt mondták: lehetetlen. Itt legalábbis nem sikerült. illusztrációkká lettek Veres Péternek a paraszti életmód tényszerű adataival zsúfolt, mégis gazdag érzelmi töltésű képei. Szerep- , osztási tévedés is (pl. Balogh Jani esetében) is rontotta a hatást. Talán csak az Aszály című adaptáció sikerült jobban a többinél. Lincoln Ábrahám nevét még ma is sokan emlegetik Európában és a világban különösen tízegynéhány éve, pedig az Egyesült Államok 16. elnöke több mint száz éve halott. Meggyilkolták. Lincolnban két cél öltött testet: a négerek emancipációja és az Unió. az Államok egysége. Életének jelentősebb állomásairól készült Bíró Zsuzsa (forgatókönyv) és Szász Péter (rendező) tévéjátéka. Nyilván csak a felvázolás lehetett a céljuk, s ezt elérték. Seregi István Gyűjtőúton a Szatmár Múzeum A századelő paraszti élete mindennapjainak egyik fontos kellékét kutatja fel s gyűjti össze a mátészalkai Szatmár Múzeum. Az intézmény arra vállalkozott, hogy állandó kiállításon mutatja be az érdeklődőknél a táj egykor használatos paraszti munkaszekereit. A múzeum a szekerek számbavételével és bemutatásával egyidőben törekszik azok felszereléseinek összegyűjtésére is.
