Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-07 / 5. szám
1977. január 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Reális követelmény: újabb négyezer hektárral bővüljön az iparszerű termelési rendszerbe vont terület megyénkben.” A megyei pártbizottság december 21-i határozatából: TÁRSULÁSSAL, IPARSZERŰ EH Vigyázz, ha magasban az oszlop! T áv vezeték-építők Szabolcsban Dohánytermelés magasabb szinten A NYÍRTASSI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN már a korábbi években kialakították a talaj- és éghajlati viszonyoknak legmegfelelőbb termelési szerkezetet. Négy fő területre szakosodtak: gyümölcs- és dohánykertészettel, búza- és borsótermesztéssel foglalkoznak. 1976-ban 720 vagon almát szüreteltek, dohányból a tervezett 10,5 mázsa hektáronkénti átlag helyett 11,2 mázsát törtek. A búza átlagtermése 38,5 mázsa volt, a konzervborsóból a tervezett 35 mázsa helyett 68 mázsás hektáronkénti átlagtermést takarítottak be. A gazdálkodás 1977. évi eredményességében minden ágazatnak döntő szerepe lesz, ettől függetlenül a nyírtassiak a dohánytermesztést kiemelt feladatként kezelik. Erről dr. Péter Istvánnal, a Nyírtassi Állami Gazdaság igazgatójával beszélgettünk. A nyírségi tájegység a magyar dohány- termesztés központja volt és marad. Ehhez a természeti adottságok kedveznek, a termékeny homok és a kiváló kiima jóminőségű cigarettadohány termesztését teszi lehetővé. A hatékony, gazdaságos és jövedelmező termeléshez ázonban a természeti adottság önmagában kevés. A dohány nagy élőmunka igényét, a kártevők elleni érzékenységét figyelembe véve csak gépesítéssel, korszerű technológiával lehet a termelés fokozását elérni. A Nyírtassi Állami''Gazdaság 1974-től jól átgondolt műszaki fejlesztéssel fokozatosan megteremtette az iparszerű termesztési mód alapjait. A palántát teljes egészében fólia alatt nevelik, a talaj-előkészítést, ültetést, növényápolást, növényvédelmet 100 százalékosan gépesítették, a törés 60-70 százalékban a félautomata gépekkel végzik. A szárítás szintén korszerűen mesterséges úton sirokkó szárítókban történik. Ezek és az ésszerű talajerő-gazdálkodás, gondos növényápolás tette lehetővé a termésátlag növekedését, jogosította fel az igazgatót olyan kijelentésre: „A dohány nyereségszintje szinte jobb mint az almáé”. MARADHAT-E EGY KIFEJLESZTETT, minden tekintetben korszerű termesztési mód egyetlen üzem keretei között? Nem, mert a technika, a technológia hatékonysága, az üzemi méreteket meghaladó területeken társulások és iparszerű termelési rendszerek formájában fokozható. A nyírtassiak jó eredménye a dohánynál — de így van ez az almával, a burgonyával, a búzával, a cukorrépával, a kukoricával is másutt — nemcsak alapokat teremt, de ösztönöz is a társulásra, az erők egyesítésére. Társadalmi érdek, hogy a gazdálkodás jó eredményei ne csak üzemi méretekben, hanem a termő területek egész rendszerében valósuljanak meg. A korszerűség követelményeként a nyírtassi dohánytermelési társulás az elmúlt évben alakult meg. Hat termelőszövetkezet, három állami gazdaság, a Dohánykutató Intézet és a Nyíregyházi Fermentáló alkotja a rendszergazdaságot. 1976- ban 950 hektáron termesztettek dohányt, s az első évben — annak ellenére, hogy a rendszergazda, a Nyírtassi Állami Gazdaság technikáját és technológiáját mindenütt még nem lehetett százszázalékosan alkalmazni, — a termelési eredmény várakozáson felüli volt. Valamennyi társult gazdaság 10 mázsán felüli átlagtermést ért el, javult a minőség, növekedett a társgazdaságok bevétele és jövedelme. AZ 1976. ÉVI TAPASZTALATOKAT hasznosítva az állami gazdaság igazgatója a feladatokat úgy határozta meg: a legfontosabb a gépesítés további fokozása. Az állami gazdaságok dohánytermesztésének gépesítése már megtörtént, idén a társult termelőszövetkezetek termelésének gépesítését oldják meg. A Nyírtassi Állami Gazdaság ez évi terve hektáronként 12 mázsa átlag, a társulás terve hektáronként 11 mázsa dohány. Azért, hogy a tervet teljesítsék, foglalkoznak a nagyobb termőképességű fajtákkal, ugyanakkor tökéletesítik a technológiát, a munkaszervezést. A több termés a társult gazdaságoknak azonban csak abban az esetben jelent nagyobb jövedelmet, nyereséget, ha javul a minőség. Ennek érdekében főleg az üzemi szárítás tökéletesítésével javítják a minőségi kihozatalt, s így elérhetik az 5800 forintos értékesítési átlagárat. Egy év eredménye a mezőgazdasági termelésben — az embertől független tényezők miatt —* nem mindig mérvadó. Az iparszerű termelési rendszer előnyét és fölényét nem is lehet csak az elért 11,2, vagy a tervezett 12, mázsás hektáronkénti átlagterméssel mérni. Az alap a termelés biztonsága, amely a nagy termésingadozásokat időjárástól függetlenül megszünteti, s ehhez szolgál a technika és technológia. Az iparszerű termelési rendszer megoldja a munkaerőgondokat, lehetővé teszi az élőmunka jobb hasznosítását, ugyanakkor nagyobb arányú jövedelmet biztosít. Mindezek ma már széles körben ismertek, ezért is van, hogy a nyírtassi társuláshoz már több termelőszövetkezet bejelentette csatlakozási szándékát és a már társult üzemek egy része is növeli a korábbi dohánytermő területét. DOHÁNYTERMESZTÉSNÉL ÍGY VALÓSUL és valósulhat meg az iparszerű termelési rendszerbe vont területnövelés, de így valósul meg az a feladat is, amely a dohánytermelés növelését jelöli. Seres Ernő Ramocsaháza. A KGST-országok közös beruházásával épül a Vinyica és Albert- irsa közötti 750 kilovoltos távvezeték. A Szovjetunióból érkező vezetéket a magyar szakaszon 280 kilométer hosszúságban 687 oszlop fogja tartani. (MTI Foto — Balogh P. László) i A HATÁRBAN FAGYOS A FÖLD, A PUSZTA SÍKON HEVESEBB A TÉLI SZÉL MEG-MEGÜJULÓ OSTROMA. IDEKINT, A SZABAD ÉG ALATT DOLGOZÓKNAK KIS LAKÓKOCSI NYÜJT MENEDÉKET PERCEKIG, MÍG FELMELEGSZENEK AZ OLAJKÁLYHA KÖRÜL. DOLGOZNI PEDIG KELL, MERT EZ AZ ÉPÍTÉS NEM ÁLLHAT, PILLANATNYI KÉSEDELMET SEM SZENVEDHET. A RAMOCSAHÁZA TÉRSÉGÉBEN SZORGOSKODÓ ÉPÍTŐK UGYANIS FONTOS BERUHÁZÁS KIVITELEZŐI. MUNKAHELYÜKHÖZ KÖZELEDVÉN, HAMAR SZEMBETŰNNEK MESTERSÉGÜK CÍMEREI, A MÉRTANI PONTOSSÁGGAL SORJÁBA ÁLLÍTOTT VILLAMOSVEZETÉK-TARTÓ OSZLOPOK. A mikor Viktor megtudta, hogy Natasa, a főiskola legjobb hallgatója szerelmes belé, hosszan és kitartóan nézegette magát a tükörben. A tükörből egy unott arcú, csupa fül figura nézett rá vissza, hatalmas, jéghegynyi nagyságú orral, ami ráadásul tele volt szeplővel. „Igazán megtetszhetett neki egy ilyen, pardon, pofa?” — kezdte váll- vonogatva az önkritikát Viktor, akaratlanul is összehasonlítva magát a kedves, szimpatikus harmadéves Natasával, aki után futott a főiskola valamennyi önmagát becsülő fiúja. Járt ő is utána, csak úgy csendben, hallgatagon, mert egyáltalán nem reménykedett, hogy viszonozza is az érzelmeit, és vetélytársai is jóval erősebbek voltak nála külsejüket tekintve. És mégis, őt választotta! „Egy ilyen arccal egyenesen az arénában is fel lehet lépni, minden smink nélkül — lélegzett fel bánatosan Viktor, végleg félretéve vonzó mivoltáról szóló elmélkedését. Hogy ezeknek a nőknek milyen ízlésük van!” — csodálkozott. „De lehet, hogy Vlagyimir Szviridov : 4 SZERENCSÉS a belső tartalomért...? Az a fontos, hogy az ember jó legyen!” De ezzel az indokkal sem járt semminek a végére — saját magát jobban ismerte másoknál. Viktor kétségek között gyötrődött, nem tudta mire következtessen. „És mi van akkor, ha csak egy * állandó bejelentett lakásra van szüksége? Mostanság ügyesek ám a lányok! Jobb, ha vigyázol! Férjhez megy gyorsan, s a fele lakást magáénak tudván, csak int egyet: csao bambino. És majd egy másikkal, egy csinos, szép férfivel fog az én lakásomban lakni teljes egyetértésben és szerelemben. Nem, itt valami nem tiszta”. Nem akarta tovább kísérteni a sorsot. Tizenkét év telt el azóta és egyszer csak — egy véletlen találkozás. Natasa ugyanolyan szép volt és csinos mint hajdanában, barátságosan mosolygott. A tudományok doktora lett azóta, megtanult kocsit vezetni bravúrosan, és minden nyáron hosszabb kocsiútra indul családjával. S zomorúan elmosolyodott : — Én pedig egész életemben téged szerettelek, minden év... „Uram Isten, de jó, hogy nem vettem feleségül — sóhajtott fel megköny- nyebbülten Viktor — hogy megéreztem... Hát lehet ezt, annyi éve együtt él a férjével, és egy másikba szerelmes. Szörnyű! És elindultak teljesen ellentétes irányba. Ford.: Laczik Mária Dutrára várva Az Országos Villamostávvezeték Építő Vállalat munkáskollektívája nemrég kezdte meg a Szovjetunió és Magyarország energiaellátó rendszerének egyik legújabb létesítménye, a Vinyicától Albertirsáig húzódó 750 kilovoltos távvezeték oszlopainak felállítását. Az Európában eddig épült távvezetékek közül teljesítményében és nagyságában egyaránt egyik legnagyobb és legjelentősebb lesz ez a most épülő — tájékoztat Hódos István, az OVIT 2. számú építésfőnökségének vezetőhelyettese, akinek társaságában kerestük fel a munka színhelyét Ramocsaháza körzetében. Jó néhány hónap múlva rozs ka- lászol majd itt, a tábla szélén most a távvezeték építői, szerelői verték fel ideiglenes táborukat. Fügedi József 12 tagú állító munkacsapata az utolsó előkészületeket teszi egy újabb tartóoszlop felállításához. Az előző nap munkája közben elromlott Dutra erőgép azonban még nincs a helyszínen, a közeli tsz-ma- jor gépszerelői hozzák rendbe, így marad egy szusszanás- nyi idő a beszélgetésre. — Öt munkabrigáddal vágtunk neki a feladatnak, a vezeték szerelésének — mondja az építésvezető-helyettes. Közülük három csapat az elemekben érkező tartozékok helyszíni összeállítását, szerelését végzi. Egy másik kollektíva a gyors és pontos szállításról gondoskodik, egy brigád pedig az oszlopok felállítását végzi. Az állítócsoport zömmel fiatalokból áll, mégis szinte egymás gondolataiban olvasnak. El is kél ez itt, hisz megfontolt, precíz összmunka eredményeként áll talpra a hatalmas, 43 méteres óriás. Csak a csákány használ Hamarosan mindennek magunk is szemtanúi lehetünk. 12 óra 15 perc: Az időközben visszaérkezett Dut- rát „bekötik” a talajba. Csör- lője segíti majd az oszlop állítását. A géppel egyvonalban egy másik masina, igaz, rá. csak később vár tennivaló, az ő feladata az ellensúlyozás. Neki megteszi, hogy hatalmas csápjával belemarkol a földbe. Bár most, hogy mindez sikerüljön, csákány segíti, másként nem enged a fagyott föld ... 12 óra 20 perc: Villámgyors csapatmunka, és Eügedi brigádvezető kezében megjelenik a piros zászló. Mindenki a helyén, utolsó utasítások, s bőgve, zörögve indul a Dutra csörlője. Egyelőre csupán az úgynevezett „bikát” emelik a magasba. Ez a névrokonára csak erejében hasonlító „jószág” van hivatva az oszlopállítás segítésére. 12 óra 35 perc: Pókhálóként hálózza be az immáron talpon álló „bikát” a kötélrengeteg. A sodronyok másik végét a felállítandó oszlopra erősítik ... 12 óra 40 perc: Villan a piros zászló. Kapcsolnak az erőgépek. A távolabb álló 100 lóerős húzza, vonja a drótkötélcsomót, a másik pedig egyensúlyban tartja a földről e pillanatban emelkedő hatalmas oszlopot. 12 óra 45 perc: A „bika” egyre jobban megdől. Vele egyidejűleg lassan-lassan megkezdi levegőbeli útját a 45 tonnás alkotmány. Az égen hófelhők gyülekeznek, a szürkére mázolt oszlop mintha egy helyben topogna, pedig csupán szemünk csal meg bennünket. A szakember azonban könnyen leolvassa a csörlők és kötelek állásáról: minden megy a maga rendjén. 12 óra 55 perc: Pillanatnyi megállás, igazítás a csörlőn, az oszlop félúton a levegőben ... 13 óra 10 perc: Halk, de mégis erélyes jelzés helyén az oszlop. Szakszerű mozdulatok, begyakorolt, megszokott együttes cselekvés. Gyors rögzítés az előre elkészített betonalapokhoz. 13 óra 15 perc: A 92-es sorszámú oszlop az előírtaknak megfelelően stabilan a helyén áll! Rögzítő dróttenger Ezzel még nincs vége. A brigád leszereli a tömegnyi kötelet, a rögzítést szolgáló dróttengert. Mindezt azért, mert rövid pihenő után indul a csapat tovább,,360 méterrel odébb, nyugati irányban lát hozzá a 93-as oszlop állításához. A 92-es pedig büszkén áll, magasodik egyvonalban a többivel. Vinyica ismét közelebb jött egy oszlop távolságával ... Kalenda Zoltán
