Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. január 7. LÉPÉSHÁTRÁNNYAL Szakmát tanulnak (Feliéi József felvétele) Évente 120—150 értelmi fogyatékos fiatal fejezi be tanulmányait a nyíregyházi kisegítő iskolában, ahol speciális módszerekkel, nagy hozzáértéssel és türe­lemmel foglalkoznak velük. Eddig azonban az iskola elvégzése után megoldatlan volt a munkába állásuk, beilleszkedésük. Úgynevezett zárt típusú intézmény volt a kisegítő iskola, nem adhatott alapokat a szak­maszerzésre. Ezt a zsákutcát változtatta meg az elmúlt évben életbe lépett intézkedés, amely 1976 őszétől le­hetővé tett , hogy továbbképző tagozatot szervezzenek a kisegítő iskolában a tanulmányaikat befejező fiata­lok számára. A nyíregyházi iskolákban, a csepeli példát követve az elsők között szervezték meg a továbbképző tagozatot. Két év alatt a fiatalok általában a szakmunkásképző intézetek tanulmányi rendje és előírá­sai szerint heti 40-42 órában sajátítják el az alapvető is­mereteket. megismerkednek a különböző szakmában hasz­nált gépekkel. A képzés cél­ja, hogy a kétéves tanulás után a részvevők megszerez­zék valamely ipari és mező- gazdasági betanított munká- si munkakör betöltéséhez szükséges szakelméleti és a munkafeladatokhoz szüksé­ges szakmai, gyakorlati kész­ségeket. A tanulók délelőtt gyakorlaton, szakelméleti foglalkozásokon vesznek részt az üzemekben, napi 6 órá­ban. Tárnái Ottó, a kisegítő is­kola és nevelőotthon igazga­tója arról tájékoztatta szer­kesztőségünket, hogy törek­véseiket a Vörös Október Ru­hagyár nyíregyházi gyáregy­ségének vezetői értették meg elsőként. A gyáregység kol­lektívája vállalta, hogy a lé­péshátránnyal induló fiata­loknak segít a szakma meg­szerzésében. Jelenleg fiúk, lányok részére a VOR nyír­egyházi férfiruhagyár egysé­gében a gépi varrás, gombo­zás, vasalás, csomagolás és raktározás szakmai fogásai­nak elsajátítására van lehe­tőség. (Ezenkívül a megyében a kisegítő iskola fcvábbkép- ző tagozatának szervezésé­ben a fiúk általános lakatos, csőszerelő, szerelőlakatos, a lányok: női varró és cipőfel­sőrész-készítő szakmát tanul­hatnak.) Sajnos azonban még sok üzemben „tartanak” az értel­mileg fogyatékos fiataloktól — ez a tapasztalata a kisegí­tő iskola igazgatójának. Sok erőfeszítésre lesz még szük­ség, hogy változzék a szem­lélet, s az üzemek adjanak nagyobb segítséget a fiatalok­nak, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak, s megtalálják az egyéni boldo­gulásukat is. Ezért is örvendetes a VOR kollektívájának igyekezete, amelynek eredményeiről a napokban cseréltek véle­ményt az iskola vezetői, tan­testülete és a gyáregység kép­viselői. Az első fél év tapasz­talatait beszélték meg a gyógypedagógusok és a mű­vezetők, műhelyoktatók. A tanulók műsorral, saját ké­szítésű kézimunkákkal kö­szönték meg a gyáregység munkásainak gondoskodását, mely lehetővé teszi, hogy be­tanított munkássá váljanak. Megnézték az üzemi vendé­gek az iskola életéről készült filmet is, megismerkedtek a gyógypedagógiai nevelés cél­jával, feladataival. A VOR vezetősége végül jutalomban részesítette a leg­szorgalmasabb tanulókat. El­mondták: a jövő tanévben, 1977. szeptemberétől még egy csoportot fogadnak és készítenek fel a munkára. Az iskola tantestülete reméli, hogy más szabolcsi üzemek is követik a VOR példáját és |élreteszik idegenkedésüket, lehetőséget teremtenek az ér­telmileg sérült gyermekek szakmai képzéséhez, emberré válásához. A kislány kihozza a /] kólát és a kávét. Délután van. öt múlhatott pár perccel. Teltház az Omniában. Fiatalok ülnek az aszta­loknál tízen- és alig hú- szonévesek. A füst olyan, mint lenge köd, a moraj pedig egy gőzfürdőéhez hasonlít. Néha egy nyers kamaszröhej gucgulázik végig a helyiségeken. Lassan már ismerem őket. Mert kis kivételtől eltekintve törzsközönség. Lányok és fiúk prémes kabátokban, földet súroló sálakban. Valódi és álir­hák, igazi és műszálas gallérok, kabátaljak. A ta­valyi divatban járók szű­kített, pontosabban kar­csúsított köpenyekben, az újabbak kockásban és mikádóban. Szőrmók is megérkezik, ő úgy látszik bálvány, há­rom lány is sikkant felé: Csabi! Aztán jön a magá­nyos, a klumpában. Leül, az asztalra könyököl, lá­bát kihúzza az ormótlan cipőből, s megtornáztatja. Kávét kér, néz, mereng­ve. Egy másik asztalnál pár. A lány orra némileg megnőtt, de ez nem za­varja a fiút abban, hogy időnként a szeme közé. csókoljon egy ügyetlen pu­szit. A fiú sört iszik, a lány mérhetetlen mennyi­ségű gesztenyepürével küzd. Az asztalok között gát nélkül áramlanak a sző­Presszói impresz­sziók vegek, megannyi informá­ció. Tudod, két Szűcs volt a kolíban, az egyik rendes krapek, de a másik spic­li volt. Két kávét kérek, de négy csészébe, rendel egy másik, a pincérnő le­inti, Kiderül, a pénz ép- penhogy megvan. De azért megy a szöveg: tegnap a Zolival elkezdtünk barac- kozni, aztán rátöltöttem néhány fröccsöt. És köz­ben issza a kólát, s látni, hogy a lánynak szól a szöveg, aki barackozik, az már igazi vagány lehet. Rocco ölébe hajtottam a fejem, a lábam kilógat­tam a vonat ablakán, és úgy gitároztam — magya­rázza egy másik. Elkép­zelni is rossz, mennyit szenvedhetett a srác a vonaton, gondolkodom. De a lányok szeme rajta csüng, s az egyik, hogy legalább némiképpen méltó legyen ehhez a va­gányhoz, hozzáteszi: én sem úsztam meg egyetlen almaszedést sem osztály- főnöki nélkül. Aztán egy fiút ugrasz- tanak. Hogy új és ragyo­gó hosszú sál érkezett a Nyírfába. A fiú elrobog. Kitör a röhej. Mert sál nincs. Egy vastagpulóve- res fiú, délcegen és meg- adóan ül a sarokban. Gu­bancos a puli, oltári, amint erről a vélemények foszlányai tudósítanak. És a többiek szűnni nem akaró elszántsággal do­bálják a gyufaszálakat, melyek mint a sün tüskéi, benépesítik a gyapjúten- gert. Lányok. Hárman. Ka­maszok. Szájukban füstöl a cigaretta. Ügyetlenül fújják, s látszik, nem kis megerőltetésbe kerül. De füstölnek, és hallgatják a fiúkat. Én P.-nél és G.- nél voltam tanuló, autó­kat szereltünk. Minden jó volt, csak egy nem tet­szett, hogy sokat kellett dolgozni. Mert az öreg az csak dirigált. És még a lóvéból sem adott, pedig csurgott neki. A másik társaság átn­yúl tattal figyel a ha­verra. Vadászni megyek. És lőni is fogsz? Még nem. Vizsgázni kell. A gyakorlati megvan. El­intézi neked a fater. Nem olyan könnyű. És hajtó voltál? Hajtó? Hogyne. De most már elejtem az igazit. És megy a szöveg. Fiatalok, felszabadul­tak, s ha néha furcsák­nak is tűnnek, eredetiek. Bürget Lajos NEKIK CSÁK TÉRKÉP E TÁJ Geodéták a történelem nyomában Nyíreg y házáról A BUDAPESTI GEODÉZIAI ÉS TÉRKÉPÉSZE­TI VÁLLALAT NYÍREGYHÁZI HIVATALA AZ ALSÓ GEODÉZIA VALAMENNYI ÁGÁVAL FOGLALKOZIK: VÁROSI ÉS KÖZSÉGI TÉR­KÉPEKET KÉSZÍTENEK, ÜZEMI TÉRKÉPE­KET A MEZŐGAZDASÁG RÉSZÉRE, FEJ­LESZTÉSI, TÁBLÁSÍTÁSI ÉS KISAJÁTÍTÁSI TERVEK, VALAMINT TELEPÜLÉSFEJLESZ­TÉSI FELMÉRÉSEK ÉS TÉRKÉPEK KÉSZÜL­NEK NÁLUK. Most „született meg” Nyír­egyháza ötezres léptékű tér­képe, amely a városrende­zési terv és az 1980-ig elké­szülő országos ingatlannyil­vántartás alapja. A megye minden településéről készül­nek már a felmérések, ösz- szeadásukkal új megyei tér­kép is születik. Felújítják az 1900-ban Szabolcs-Szatmár megyéről készített térképe­ket. Nekik „csak” térkép e táj. Egy-egy fa, vagy bokor — amit ábrázolni kell — csak tájékozódási pontul szolgál. Érdekes képet mutat a két térkép, a háromnegyed év­századdal ezelőtt készült és a mostani egymásra helye­zése. Az északi részen, ahol a Tisza határolja a megyét, lassan, de szüntelenül a fo­lyó folyásával módosul Sza­bolcs határa. A víz rombolja a meder egyik partját és építi a másikat, az egyik helyről elviszi a földet, a má­sikon lerakja. A megye te­rületnagysága ugyan nem változik, de hosszú idő alatt lassan változtatja medrét a folyó: új kanyarokat épít, kis szigeteket, zátonyokat hoz létre. Mozgó mezsgyék Az egyes települések az 1900-as katonai térképekhez viszonyítva — amelyeken a domborzati adatok nincse­nek feltüntetve — óriási vál­tozást mutatnak. Fejlődtek, terebélyesedtek a megye fal­vai, városai, új lakott tele­pülések létesültek, ipari centrumok alakultak ki, me­zőgazdasági beruházások épültek. A külterületek még nagyobb változáson mentek keresztül ez idő alatt. A fel- szabadulásig megvolt a nagy­birtokrendszer. 1945-ben ki­osztották a földeket — ez a feldarabolással járt együtt. Majd megalakultak a mező- gazdasági nagyüzemek, nap­jainkban pedig a tagosítás alakítja a táblanagyságot, ezzel együtt változtatja a tér­képet is. A hat évvel ezelőtti 1970-es árvizes területen épült új la­kótelepeket is most térképe­zik fel. Különösen megválto­zott képet mutat Csenger és Fehérgyarmat vidéke, de a legtöbb Szamos menti köz­ség is. A régi faluhatár mel­lett, mint kis falvak, húzód­nak meg az új lakótelepek. A folyók új, erős gátakat kap­tak, amelyek megállítják a víz szétterülését. Ezek ter­mészetszerűleg nem jelen­hettek még meg a századfor­dulón rajzolt kartográfiákon. Segít a légi fényképezés Nagy feladat és legtöbb­ször kivitelezhetetlen lenne ezeknek a felmérése lécekkel vagy mérőszalagokkal. Kor­szerű műszerekkel, elektro­mos és optikai távmérőkkel, számítógépekkel és repülő­géppel rendelkezik az orszá­gos vállalat. Repülőgépről lefényképezik a területet, a kockákat összeillesztik és en­nek alapján fotogrammetriai eljárással készítik a térképe­ket. Markó Ferenc, a vállalat nyíregyházi hivatalának cso­portvezetője elmondta, hogy egyik legnagyobb munkájuk a megyeszékhely külterüle­tének, a tanyabokroknak — mintegy 15 ezer hektárnak — a feltérképezése. A repü­lőgépes fényképezést nemrég fejezte be az Országos Föld­mérési és Térképészeti Hiva­tal és folyamatosan küldik meg a feldolgozásra váró anyagot. Minden telket, te­reptárgyat, művelési ágat ábrázolnak majd a térképen, aminek elkészítése egy évet vesz igénybe és ötmillió fo­rintba kerül. Sipos Béla Olvasóink kérdéseire válaszolunk o A Ságvári-telepiek gondjai 'Több száz család nevé­ben kért segítséget szer­kesztőségünktől Szilágyi Sándor, a Ságvári-telep lakóbizottságának elnöke. Elmondta, hogy egyik­másik ügyben már évek óta kilincsel, sajnos, eredménytelenül. A Ság- “Vári-telepi gondokat „cso­korba” szedve, a Nyíregy- , háza Városi Tanács V. B. műszaki osztályának se­gítségét kértük, s az ered­ményről a következőkben tájékoztatjuk az érintett családokat. Két éve készültek el a Hársfa utcai ejektoros kutak, melyeknél annak idején a vízelvezetést nem oldották meg. A „szabadjára” enge­dett víz — különösen télen, amikor megfagyott — sok bosszúságot okozott. A váro­si tanács sürgetésére a SZA- VICSAV a közelmúltban pó­tolta ezt a hiányosságot. Minden közműépítés együtt jár az úttest megbontásával, nem volt kivétel ez alól a Dugonics utca sem, talán csak annyiban, hogy a hely­reállítás még jobban elhú­zódott, mint másutt. A kö­zelmúltban azonban ez is megtörtént, a Hársfa utca út­burkolatának helyreállítását pedig a városi tanács meg­sürgette. A Dugonics utcai lakosoknak arra a kérésére, hogy az útburkolatot teljes egészében újítsák fel, azt a választ kaptuk, erre egyelőre pénz hiányába nem kerülhet sor. Évek óta kérnek nyilvános telefbnt a Ságvári telepi la­kosok. örültek ugyan a kö­zelmúltban felszerelt segély­kérő telefonnak is, de ez a tulajdonképpeni problémá­jukat nem oldotta meg. A városi tanácson megtudtuk, hogy a telefont megrendel­ték, de a Debreceni Posta- igazgatóság visszaigazolása még nem érkezett meg, így nem tudták megmondani, mikor lesz nyilvános telefon a Ságvári-telepen. Vízvezetéket szeretnének a Munkás utca lakói. Társa­dalmi munkával is hozzájá­rulnának ehhez, amely sze­rintük nem túl költségigé­nyes, mert a közeli Hársfa utcai vezetéket kellene tu­lajdonképpen tovább építe­ni. A műszaki osztályon el­mondták: ebben az ötéves tervben összesen 500 méter hosszú vízvezetékhálózat megépítésére van pénzük. Ennek helyéről és idejéről a későbbiekben a tanács fog dönteni. Nagy gondjuk volt a Ság- vári-telepi lakosoknak, hogy körzeti orvosuk csak a dél­előtti órákban rendelt. Októ­bertől ez is megoldódott; he­ti két alkalommal a délutáni órákban is van rendelés. Farsang r egnap hivatalosan is kezdetét vette a far­sangl. Megsokasod­nak most a bálok, táncos összejövetelek, csúcsfor­galmat bonyolítanak le a női szabók és a fodrászok, a jelmezkölcsönzők és a kijózanító állomások. Elő­kerülnek régi álarcok, göncök és köcék, népi és álnépi kellékek, kereplőic és csörömpölők, és az új­ságok hasábjain egyre másra jelennek meg majd a képek arról, hogy ezen vagy azon a tájon mi­lyen régi szokást elevení­tett fel néhány tojáspatko- lással is foglalkozó nép­rajzos. Aztán olvashatunk majd a különböző nagy bá­lokról, ahol X. is meg- „ jelent, és Y. adott mű­sort. Ország-világ meg­tudhatja, hogy ilyenkor miként rendezik zártkörű mulatságaikat az egyes szakmák, pardon foglal­kozások prominens kép­viselői, mégpedig a meg­hívón feltüntetett kötele­ző estélyiben. Össznépi készülődés kezdődik meg, hogy időben elbúcsúztas­suk a telet, amely jelen­leg teljes erővel dühöng, s várjuk a tavaszt, amely általában el szokott ér­kezni. Jó szokás ez a farsang. Csak arra kell ügyelni, hogy húshagyó kedden vé­get is érjen. Mert azért dolgozni se árt. (bürget)

Next

/
Thumbnails
Contents