Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

1977. január 6. KELET-M AGY ARORSZÄG 3 Á vállalkozás dicsérete A VÁLLALKOZÁS nem IDEGEN a szocialista vállalat céljától, társa­dalmi jellegétől. A szocialis­ta tervgazdálkodás is áruter­melés, ami feltételezi a piac létét és aktív hatását a ter­melésre. A piac a tervgaz­dálkodásban is tartalmaz bi­zonytalansági elemeket, koc­kázatot, különösen, ha nagy a külgazdasági kapcsolatok szerepe. A kockázatok ob­jektíve léteznek, a kérdés csak az, hogy közvetlenül ki viseli: az egész társadalom vagy a gazdasági szerveze­tek. A tapasztalat az, hogy a kockázati veszteség mérsé­kelhető, ha annak nagyobb részét a vállalatok, és szö­vetkezetek viselik, mert a döntésekért való felelősség is közvetlenebb. (Természe­tesen vannak olyan gazdasá­gi döntések, amelyekre csak az állami központi irányítás vállalkozhat.) A gazdasági életben dolgozók tudják és érzékelik a legjobban: tar­talmában, jellegében és kö­vetkezményeiben is mást je­lent a végrehajtás, mint a vállalkozás. Az előbbi is le­het nehéz és felelősségteljes munka. Ezt senki sem vitat­ja. De mégis minőségileg más magatartás, mert hiány­zik belőle az önálló célokra vonatkozó döntés, s az azért (t. i. az azzal járó kockáza­tért) vállalt közvetlen fele­lősség. Ez az, ami az utóbbi­ra jellemző. A vállalkozás lényege te­hát a kockázatviselés. Tuda­tosan vállalt, tervszerű te­vékenység, amelynek'számos gazdasági feltétele van. Mindenekelőtt ilyen a válla­latok viszonylagos gazdasági önállósága, az érdekeltségi rendszer és a gazdasági kényszer. A vállalkozás azonban nemcsak gazdasági, hanem szociológiai jelenség is. Szükség van ugyanis mindenekelőtt olyan embe­rekre, olyan vezetőkre, akik képesek és merik vállalni a kockázatokat. S természete­sen olyan szellemű vállalati kollektívákra is, amelyek tá­mogatják a vállalkozást. rítő elemei a vállalkozás irá­nyába terelik á gazdasági szervezeteket. Bizonyos fej­lesztési irányok és akciók megvalósítása elé tilalomfá­kat, korlátokat állított pél­dául a befektetések megté­rülési idejének és a jövedel­mezőségi követelmények normatív előírásával, vagy az értékesítés bizonyos irányok­ba való terelésével. Számos vállalat és szövet­kezet gazdasági fejlődése és fejlesztési tervei azt a felis­merést tükrözik, hogy a ru­tinszerű cselekvés, a „kita­posott úton” való haladás, a megkopott módszerek ké­nyelmes alkalmazása már nem elegendő, sőt céljaink elérését veszélyeztetik. A „kitaposott út” folytatása je­lenti a legnagyobb bizonyta­lanságot és veszteségforrást. M erőben újszerű VEZETŐI MAGATAR­TÁST követel a ter­melésnek a gazdasági haté­konyság javulásával együtt­járó növelése. S mivel gaz­daságirányítási rendszerünk egyre szigorúbb, egyre na­gyobb hatékonysági követel­ményeket támaszt, ez azt je­lenti, hogy aki lemond a ha­tékonyság javításiról, az le­mond a termelés fejlesztésé­ről is. Ez pedig egész gazda­sági fejlődésünk ütemét fé­kezi. Az MSZMP Központi Bi­zottságának decemberi hatá­rozata 1977-re a növekedés ütemének gyorsítását irá­nyozta elő. Erre elengedhe­tetlenül szükség van társa­dalmi és gazdasági céljaink megvalósításához. Ám nem minden áron elérhető növe­kedésre van szükség. Ebből következik, hogy a gazdasá­gi hatékonyságot javító, ak­tív piaci munkával járó vál­lalkozói magatartás a gazda­sági vezetőkkel szemben tá­masztott politikai követel­ménynek minősül. A vállalati szándékot ku­tató felmérések arra utalnak, hogy ez a vállalkozói kész­ség új termékek, gyártmá­nyok bevezetésében nyilvá­nul meg elsősorban. Sokkal kisebb a készség a gazdaság­talan termelés megszünteté­sére. Részben azzal függ ösz- szs az is, hogy az új gyárt­Városaink ’77-ben Tanácselnökök válaszolnak az új év terveiről Városaink kész tervek birtokában indították az új esztendőt, tanácsaink a múlt évben mindenütt elfogadták a költségvetést és a fejlesztési terveket. Négy városunk tanácselnökétől arra kértünk választ: hogyan in­dult számukra az új esztendő, milyen tervekkel, munkával indították 1977-et. Kisvárda Változik a városközpont Szabó Ferenc tanácselnök: — A lakásépítés volt az első, amelynek áttekintésével kezdtük az új esztendőt. A tavalyi lakásépítési tervet teljesítettük — a Felszaba­dulás lakótelepen 108 család költözhetett új otthonba —, s ez ösztönöz bennünket, hogy idei terveinket is ma­radéktalanul megvalósítsuk. Nagyon fontos az előkészítés, mert sok bontásra is sok ke­rül. Harminckét lakást még az idén át tudunk adni, nyolcvannégybe — amelynek most még a tereület-előkészí­tése zajlik, illetve az alapo­zását végzik — csak jövőre. Ami nagyon jelentős szá­munkra: az idén jelentős változások lesznek Kisvárda városközpontjában, mert az áruháztól a főtérig terjedő útszakasz egyik házsorát le­bontjuk, és helyére hamaro­san közintézményeket és egy új vendéglátó kombinátot építünk. Mátészalka Húszmillió — társadalmi összefogásból Lánczi János tanácselnök: — Nemcsak a város, ha­nem a megye számára is fontos a Mátészalkán átveze­tő 49-es út új szakaszának az építése, aminek megtekintése a város lakóinak és vezetői­nek is szinte heti programja. mert nagyon sok minden függ tőle. Ezt néztem meg én is az első munkanapon, de mégsem ez volt amelyről szeretnék részletesebben be­szélni, hanem arról, hogy ja­nuár 3-án kaptam kézhez az 1976. évi társadalmi munká­ról szóló összegezést. Több, nint húszmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a város üzemei, a lakosság Mátészalka érdekében. Ez elismerésre méltó, kiemelke­dő teljesítmény. Szeretnénk megismételni, ezért már meg is kezdtük a szervező mun­kát, összehívjuk az üzemek, a lakosság képviselőit, és be­számolunk előttük eredmé­nyeinkről, terveinkről. Az első nap programjához tar­tozott a költségvetési üzem egy sajátos feladatának át­tekintése: 100-150 cigányla­kás felépítését vállaltuk a környező községekben. Gond azonban, hogy az új év első munkanapjáig alig érkezett megrendelés... Nyírbátor Gyermek­intézmény­kombinát Kapu József tanácselnök: — Az idén nem is lehetne másképp, mint, hogy a gyer­mekintézmény-kombinát épí­tésének ügyével kezdjük az új esztendőt. 16 tantermes iskola, 100 személyes óvoda, 80 személyes bölcsőde épül Nyírbátorban, amelyek alapvetőek a további város- fejlődés szempontjából. A kész kiviteli terveket és a területet átadtuk a kivitele­zőnek, s megkezdték az épít­kezéshez szükséges eszközök, anyagok helyszínre szállítá­sát is. Ez egyben jó hír volt számunkra. A tanács válasz­tott bizottságainak összetéte­lével is foglalkoztunk az első munkanapon. Korábban ugyanis főként tanácstagok vettek részt az állandó bi­zottságok munkájában. A városiasodás, a gyorsabb üte­mű fejlődés igényli, hogy több mérnök, közgazdász, speciális képzettségű szak­ember is legyen tagja a ta­nácsi bizottságoknak, hogy a város érdekében is kamatoz­tathassák szaktudásukat. Az idén felkérésükre is sor kerül, ennek előkészítése ké­sőbbi jó munkánkat alapoz­za. Nyíregyháza Bíró László tanácselnök: — December 30-án hagyta jóvá a városi tanács az 1977. évi költségvetést és fej­lesztési tervet. Az új évben Gondos előkészítés elsőként azt egyeztetük a ve­zetőkkel, hogyan tudunk ja­vítani a tervszerűségen, meg- felelőek-e a terület-előkészí­tések, hogyan állunk a ha­táridőkkel. Mindez azért na­gyon fontos számunkra, mert szeretnénk ezt az évet is olyan sikeresen befejezni, mint 1976-ot: a múlt eszten­dőben ugyanis minden ter­vezett fejlesztésünket meg­valósítottunk, minden ter­vezett lényeges beruházás el­készült. Ez azt bizonyította, hogy gondos, jó előkészület alapján megvalósíthatók ter­veink. Most sem emeltünk ki külön egyetlen beruházást sem: amit 1977-re tervez­tünk, mindent hiánytalanul szeretnénk megvalósítani, s folytatni a megyeszékhely ütemes fejlesztését. Marik Sándor A Z MSZMP XI. KONG­RESSZUSA ÉS leg­utóbb a Központi Bi­zottság 1976. decemberi ha­tározata, majd az országgyű­lés téli ülésszaka is felhívta a figyelmet a vállalkozó szellem ösztönzésére. Az V. ötéves tervben meg­fogalmazott gazdaságpoliti­kai célok: a gazdasági egyen­súly fokozatos helyreállítá­sa, a gazdasági hatékonyság javítása, a termelési és érté­kesítési szerkezet átalakítása, valamint a meglévő tartalé­kok kihasználása csak úgy lehetséges, ha a gazdálkodó szervezetekben a vállalkozá­si készség megerősödik. Ennek gazdasági feltételei ma jobbak, mint korábban. Jobbak, mert a népgazdasá­gi terv céljait időben meg­ismerhették a vállalatok: jo'bbak, mert a vállalatok •rendelkeznek középtávú ter­vekkel és fejlesztési koncep­ciókkal; kedvezőbbek a fel­tételek, mert a gazdasági szabályozó rendszerben most nem történik olyan változás, ami újabb bizonytalansági elemet vinne a gazdálkodás­ba, tehát bizonyos értelem­ben stabilizálódtak a gaz­dálkodás „játékszabályai”; és van világosan meghatáro­zott hitelpolitikánk, amely a gazdasági egyensúlyt és a gazdasági hatékonyságot ja­vító akciókat pótlólagos erő­forrásokkal támogatja. A gazdaságirányítás kénysze­mányok bevezetése főleg az extenzív kapacitásfejlesztés és nem a gyártás- és gyárt­mányfejlesztés, a műszaki fejlesztés következménye. E zért a vállalko­zások IRÁNYÁT az eddiginél jobban kell az intenzív módszerek irá­nyába terelni. Egyes vezetők ezt — találóan — úgy fogal­mazzák meg, hogy befelé is vállalkozni kell. Hozzá kell nyúlni a meglévő termelési szerkezethez, a meglévő vál­lalati irányítási és szervezési módszerekhez; fel kell tárni a vállalat gyártó eszközei jobb kihasználásában rejlő tartalékokat. A dinamikusan fejlődő vállalatok tapasztala­tai arra utalnak, hogy szo­ros összefüggés van a vállal­kozás, a kezdeményezőkész­ség és a vállalat szervezési színvonala között. Mivel a vállalkozás kockázatokat rejt magában, ez arra ösz- töntönzi és kényszeríti a vál­lalatokat, hogy minél telje­sebben igyekezzenek kihasz­nálni belső tartalékaikat, mert ez mérsékli a kockáza­tot, növeli az elérhető ered­ményt. Dr. Varga György N em akarok panaszkod­ni — mondta Lucullus- né a barátnőjének —, a férjem szépen keres, a fi­zetését az utolsó fillérig ha­zaadja... Mégse jutunk semmire... Csodálkozol? Pe­dig így van... Tudod, az a baj, hogy sokat túlságosan sokat költünk kosztra... Azok az örökös lakomák! És min lehet a legjobban spórolni? A koszton... De nem ná­lunk... Nálunk nem lehet. Ha megemlítem a férjemnek, Lucius Licinius Lucullusnak, hogy rengeteg pénz megy el nálunk kosztra, rögtön a pla­fonon van... Pedig nem szemrehányóan mondom, vagy mit tudom én ingerül­ten, ó, nem, csak csönde­sen, halkan közlöm vele a tényt... Ha te tudnád, mit kapok én ezért! Hogy saj­nálom tőle az ennivalót, hogy irigylem azt, amit meg­eszik, hogy éhen akarom ve- szejteni... Én... Én! Hiába mondom neki ked­vesen: senki sem akar té­ged éhen veszejténi, Lucius Licinius Lucullus. Örülök, hogy jó étvágyad van, ha ízlik az étel. váljék egész­ségedre és nagyra nőjj, én csak azt mondom, hogy ren­geteget költünk a hasunkra. A lakomák sok pénzbe ke­rülnek. A pávatojásokat nem ingyen adják, syriai szilva se potyog az égből és a hízott rigók is egyre többe kerül­nek. II/­CUL­LUS­NÉ Erre aztán dühösebb lesz. Odavágja magát a mozaik padlóhoz és azt üvölti: meg­keresi rá a pénzt, miért saj­nálom tőle a zabálnivalót, miért rajta akarok spórolni? Én sajnálom? Én, aki örülök, ha azt tudom főzni neki, amit szeret — legjobban a borsos tojássárgájába bujta­tott fügemadarat szereti. Örülök, ha eszik. És én saj­nálom! Amikor megismer­tem, olyan cingár volt, mint egy lándzsa, és nézd meg most .. Pedig akkor az any­ja főzött rá... Hidd el, drá­gám, sokszor sírni tudnék, — pityergett Lucullusné. — Meg vagyok én áldva ezzel az emberrel!... Máskülönben jó férj, de a hasa a mindene. A hasa a házi istene. Pedig nem is egészséges ez a sok evés. ivás az ő korában. Szegénynek magas a vérnyomása, de nem hallgat rám. Azt hiszi, ellen­sége vagyok és rosszat aka­rok neki Látnád, hogy néz rám, amikor megemlítem előtte a lakomákat! .. S ami a legdühitőbb. időn­ként. nagy ritkán, amikor eszébe jut, szememre veti, hogy nem tudok takarékos­kodni, s felelősségre von: ho­va teszem a pénzt? Hát most mondd, miből spóroljak? Te is nagyon jól tudod, hogy csak a koszton lehet spórol­ni .. De nálunk minden ses­tertius kosztra megy. Bele kell ebbe bolondulni — szi­pogta Lucullusné. — Min­dig tele vagyunk vendégek­kel., A rómaiak szeretik a potyát .. Amíg egy csöp fa- lernusi bor van az amphorá- ban, addig nem mennek el... S nekem jókedvűnek, szép­nek. és szellemesnek kell lennem... Nem akarok pa­naszkodni, de nagyon unom már az egészet... Meg is mondtam Lucius Licinius Lucullusnak, hogy gyűlölöm a lakomákat .. Istenek, hol tartanánk már, mi minde­nünk lehetne, ha kevesebbet költenénk za... ennivalóra! No de ma elhatároztam, hogy a sarkamra állok. Majd én megmutatom Lucullus úr­nak, hogyan kell takarékos­kodni! Tudod, mit adok ma a vendégeknek? Teát és zsí­ros kenyeret! Egyszer azt is lehet adni, nem? Teám van otthon, zsírom is van. Aki akar, piritóst is lakomázhat, fokhagymával, mert fok­hagymám is van otthon. Majd én megmutatom! Ma egy fillért sem fogok köl­teni. Lucullus úr bizonyára csodálkozni fog, de nem ér­dekel! Ekt nem lehet tovább csinálni! Elég volt! Abban a pillanatban, le­vegő után kapkodva, besur­rant a szobába egy izgatott, keszeg matróna és azt kiál­totta: — Rohanjatok! Gyönyörű fenyőmadarakat lehet kap­ni a piacon! Lucullusné nagyot sikol- tott és kosarat ragadva, jobbjában bukszáját szoron­gatva, futólépésben elhagy­ta a házat. Mikes György

Next

/
Thumbnails
Contents