Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-06 / 4. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 6. Kétezer pár szovjet és lengyel exportra kerülő cipő felsőrésze készül naponta a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár ABC tüzödei szalagján. (Gaál Béla felvétele) Kártyaparti és külföldi turné Amatőr csoportok az SZMT Művelődési Házban Elkísérnek bennünket a gyermekkori dédelgetett álmok. Voltak közöttünk gyűjtők, titkos versírók, barkácsolók, kis tudósok. Hogy ezek a vágyak menynyire nem múlnak el nyomtalanul, arra akkor döbbenünk rá, ha amatőr művészeti csoportok tagjaitól érdeklődünk. Ismerünk cukrászt, ápolónőt, lakatost — népi táncosként, gyógyszerészt, aki filmet forgat, mérnököt, aki estéit a fazekaskorong mellett tölti. Megyénk 1000 amatőr művészeti csoportjában húszezer felnőtt tevékenykedik. Ki azért, mert munkája és érdeklődése teljesen különböző, ki pedig azért, mert fárasztó nyolc órája után azzal ellentétes kikapcsolódási formákat keres. Úttörőkből aranylantos A húszezerből néhány százan az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Házában töltik szabad idejük egy részét. Itt készült nemrég — a társadalmi vezetőség választására — az utóbbi négy évet értékelő tanulságos összefoglaló. „Megmérték” a csoportok munkáját, az alkalmi kártya- partnereknek helyet adó klub összejöveteleitől a külföldi turnékra járó együttesek munkájáig. Hétéves az ifjúsági fúvószenekar. Az egykori .alapitó tagok, az akkori úttörők felnőttek, ma szakmunkások és középiskolások. Saját zenei ismereteik bővítése mellett egyre több szerepet vállalnak a megye zenei életéből. Főleg a társadalmi rendezvényeken, az odaillő indulómuzsikával, ám fejlődésük bizonyítékaként felvették repertoárjukba a klasszikus és modern műveket is. Az utóbbi években már önálló hangver- senykörútra is elindultak. Igen értékes a szakmunkás- képző intézetekben végzett zenei-ismeretterjesztő munkájuk. A 110 tagú együttes megkapta az Aranylant minősítést meghívott rész- vői voltak egy külföldi nemzetközi fesztiválnak, több alkalommal léptek fel a csehszlovák közönség előtt. ^ ff W m Gyujtouton a Volán Felkészültek a szükségszerű változásokra, vagyis arra, hogy a „kiöregedőket” felváltó fiatalok jól beilleszkedjenek a közösségbe. Újabban nem csak tánctanulással és előadással foglalkoznak. Komoly hagyományápoló munkára vállalkoztak, amikor idős táncosokat kerestek fel a megyében, hogy gyűjtsék, átvegyék, megmentsék a még menthető néphagyományokat. Erre az együttesre alapozva kezdte meg három éve munkáját a néptáncosok klubja. Céljuk, hogy a népművészet valamennyi ágát megismerjék. Ezt példázza, hogy már egy saját kis gyűjteménnyel rendelkeznek népi munkaeszközökből. Hasznos vállalkozásuk megérdemelné, hogy többet törődjenek velük, mert jelenleg csak egy fűthetetlen szoba jut nekik az irodaházban. Gazdag munkásmozgalmi múlttal büszkélkedhet az 54 éves munkáskórus. Még őrzik az alapítás korából származó zászlórudat, amelyre azóta sok híres ember — író, politikus — ütött elismerésként és emlékbe egy- egy díszes zászlószeget. A zászlórúd hamarosan egy kiállításon hirdeti majd az együttes hírét-nevét. Hagyományőrző vállalkozásukat érdemes lenne több szerepléssel jobban kiaknázni. Érik már az utánpótlás, az ifjúmunkás kórus tagjaiból. A fiúkórus hatvan tagja szakmunkástanuló, több versenyen szereztek már maguknak elismerést. Ugyancsak a régebbi közösségek közé tartozik a nyugdíjasok klubja, ahol főleg magányos, idős emberek találkoznak. Sakk-, vagy kártyapartikkal töltik el idejüket, ezek mellé a művelődési ház munkatársai a jövőben újabb, a korosztályuknak megfelelő szórakoztató programokat terveznek. Ötlet és pénz A napi munkával kapcsolatos közös gondok hozták össze a megyében elsőként a szocialista brigádvezetők klubjának tagjait. Tekintélyt szereztek azzal, hogy fáradhatatlanok a minden résztvevőt érdeklő vitákban. Ezek a műkedvelő művészeti csoportok és a közös érdeklődés alapján verbuválódott klubok már kiállták a közösség próbáját. Példát adnak a többi, hosszabb-rö- videbb ideig működő cső' portnak, mert ilyenek még bőven akadnak a művelődési házban. Ezek közül érdé mes lenne a múzeumi sétákat — amelyeken eddig csak a gumigyári dolgozók vettek részt — más vállalatoknak is ajánlani. Hasznos lenne továbbá a tervek szerint a bejáró dolgozók klubjait mielőbb megalakítani. Mind ezekhez természetesen az ötlet és a szervezés mellett még pénz is kell: ezért érdemelnek dicséretet azok az üzemek — elsősorban a Volán, évi 90 ezer forintos segítségéért — amelyek nem zárkóznak el dolgozóik művelődésének támogatásától. Baraksó Erzsébet BÍRÓSÁG bíró nélkül Esetek a gyári „tárgyalóteremből •A Csepel Művek Szerszám- gépgyára nyírbátori gyáregységében jegyzőkönyvek őrzik a társadalmi bíróság tárgyalásainak eseteit. Munkások ítélkeztek munkások felett. Egyik alkalommal a vádlottak padjára K. L. hegesztőt ültették, mert egy darab 800 forint értékű bronzból fusizott. A bíróság megrovásban részesítette, a gyár pedig kötelezte a kár megtérítésére. A társadalmi bíróság idei második tárgyalása az előbbinél bonyolultabb volt. Kétórás tárgyalás A jegyzőkönyv és a munkatársak tanúsága szerint a tárgyalást kiváltó ok az volt, hogy R. Gy. szerszámkészítő munkaidő alatt megütötte A. Gy. esztergályost. Utóbbi nem tudott visszaütni, mert a műhely dolgozói lefogták a kezét. Az előzményhez tartozik, hogy a fiatal esztergályos hónapokig ugratta, cukkolta idősebb munkatársát. A fiatal, zömök művezető elöljáróban fontosnak tartja elmondani, hogy a tárgyalás csaknem két óráig tartott, mégpedig munkaidő után. — Ekkora érdeklődésre nem számítottunk. A meghirdetett nyilvános tárgyalásra 68-an jöttek el, a tárgyalóteremmé * átalakított klub zsúfolásig megtelt. A munkások lesújtó szavakkal vádolták két társukat, utaltak a munkahelyi légkörre, a termelés akadozására. A gyáregység vezetője, Koknya Árpád is vádolt. — Hangsúlyoztam, hogy önbíráskodásra senkinek sincs joga. A két ember rontotta a szocialista brigád tekintélyét is, súlyosan megsértették a munkafegyelmet. Hegelőzhették volna Vajkó János szb-titkár így emlékszik vissza: — A tárgyalás elérte célját, úgy is mondhatnám, hogy sikerült kiugratni a nyulat a bokorból. A munkahely közvetlen vezetői ugyanis ezt mondták: „Akár mi is odaülhetnénk a vád// lottak padjára. mert hagytuk, hogy kettőjük ellentéte idáig fajuljon”. Kiss Péter, a műhely közvetlen vezetője az előbbieket igazolja: — Sajnos, abban az időben nem az egészséges verseny, hanem a szakmai sovinizmus vált uralkodóvá. Tegyük hozzá, hogy mind a két dolgozó igen jó szakmunkás. Határozottabb fellépéssel mi is megelőzhettük volna a tettlegességet. Az esemény következménye az lett, hogy a „maratoni” tárgyalás végén a társadalmi bíróság mindkét dolgozót megrovásban részesítette. A bíróság anyagi szankciókat nem alkalmazhat, az ügynek mégis lett anyagi következménye: a szocialista brigád a két dolgozónak nem szavazta meg a törzsgárda tagságát, így anyagi kár is érte őket. Kezet fogtak A társadalmi bíróság ítéletének is hármas célja van: a megrovás, a nevelés és a megelőzés. A nagy plénum előtt a megrovás mellett a nevelő hatás a döntő: a tárgyalás végén a vádlottak bé- külékenyen kezet fogtak. A gyáregységben egyöntetű a vélemény: a tárgyalás hatá sosabb volt a szokásos fe gyelminél. A. Gy., a bajuszos fiatalember: — Az öreg haragra ger jedt, ezért ütött. Beismerem, hogy előzőleg szebben is be szélhettem volna vele. A lényeg az, hogy most jó a hangulat a műhelyben? R. Gy., az idősebb szakmunkás: — A közvetlen vezetőknek a tárgyalás előtt is jobban féken kellett volna tartani a fiút. Ö a kezét nyújtotta, én elfogadtam. Újabban nálunk célfeladatok vannak, termelnünk kell. Mostanában nem a cukkolásoktól, veszekedésektől, hanem munkától hangos a műhely A megrovás, a társadalmi ítélet egy évig lesz érvényben. A tanulság azonban örök érvényű. Nábrádi Lajos Az egyik legrégebbi csoport, a Szabolcs-Volán tánc- együttes 12 éves. A Kiváló együttes nem csak az országos minősítéseken szerzett elismerést, de az ország határain túl is szívesen látott vendégek. Jártak Lengyelországban, illetve három alka lommal a Szovjetunióban. A mcosokat a külföldi turnék I nem tették elbizakodottá. L A lighanem sokan emlékeznek még Keme- csén Gyuri bácsira. Robusztus ember volt, aki szinte vidáman emelgette a mázsás zsákot még idős korában is. Senki nem vádolhatja azzal, hogy nem dolgozott eleget, márcsak azért sem, mert tétlenül legfeljebb vasárnap látták néhány percre, amint a kerítésen nézte a világ folyását. Azt se sokáig, mert üres óráiban unokáit oktat- gatta, s néhány harsány án- tikrisztus felkiáltással igazította ki a hibás szorzótáblát. Okos ember volt. s ami talán még ennél is fontosabb, egészséges mint a makk. Nem hallott ő életében egy szót sem arról, hogy van frontátvonulás, legfeljebb ha Doberdóra került a szó, jutott eszébe ilyesmi. Az öreg zsidó orvost is csak onnan ismerte, hogy adott el neki párszor kukoricát, ámbár ez az ismeretség teljesen független volt a gyógyító szakmától, s kizárólag üzleti síkon maradt. Üzleti síkon mondom, egészen addig, amíg az öreg el nem érte a hetvenedik évét. Hogy mindez érthető légyen, ahhoz azonban valamit még el kell mondani. Gyuri bácsi egész életében pipázott. A rossznyelvek szerint már születése után rápöfékelt agyagpipájára, bár ezt sokan cáfolják. Annyi mindenesetre szent, hogy a nap bármelyik órájában is találkozott vele valaki, a szűzdohány bodor fellege ott lebegett fölötte. Ennek aztán az lett a következménye, hogy . Nem, ne gondolja valaki, hogy a tüdeje ment tönkre. A szíve se. Szóval az lett a következménye, hogy az a szemfoga, amely a pipát szorongatta, elnyüvő- dött az évtizedek során. És ekkor kényszerült az öreg arra, hogy elmenjen az orvoshoz. Mégpedig foghúzásra. A kis doktor meglepve tapasztalta, hogy Gyuri bácsi fogai, amint azt mondani szokás épek, sőt mi több, hiánytalanok. Mint ahogy mása se hiányzott, beleértve á vakbelét is. A doktor nekiveselkedett, és kihúzta a fogat. Gyuri bácsi köpött egy hegyeset, majd csak azt kérte: csomagolja be a doktor úr a fogát, mert haza akarja vinni. Otthon aztán hivatta az unokáját. A legnagyobbikát, aki már legénysorban volt. Mondta neki: — Jól nézz ide fiam. Itt a fogam, amit az a beste orvos kihúzott. Ide teszem a mestergerendára. Ide, de jól nézd meg. Ha meghalok, itt ríni fog mindenki, ha másért nem, mert így illik. De neked legyen helyén az eszed. A szemfogat akkor leveszed innen, aztán beteszed a koporsóba. Merthogy hiánytalanul akarok megérkezni a túlvilágra. Nyolcvan felé járt Gyuri bácsi, amikor meghalt. Ezt sem úgy, mint ahogy várták, megemelte magát. A zsák nehéznek bizonyult. s beleroppant az öreg. A lényeg azonban az, hogy meghalt, s az unoka, amikor éppen senki nem volt a halottas szobában, a fogat beletette a koporsóba. így is temették el. Semmije nem hiányzott. Törheti majd a fejét ezer év múlva a régész, aki kiássa csontját, vajon milyen rítusnak is áldozhatott ez a magyar. M indez akkor jutott eszembe, amikor egy hűvösebb téli reggelen valaki arról panaszkodott, hogy jön a front, meg aztán más a testedzést sürgette indulatosan. Gyuri bácsi erről nem tudott. Csak dolgozott. Nem ért rá, hogy magával foglalkozzék. Legfeljebb akkor, amikor a fogáról végrendelkezett. (bürget) Ajándék K özszájon forgó történet, sok helyütt eltréfálkoztak már rajta (és bizonyára nem egyszer a valóságban is megtörtént): ajándékba vesznek valakinek mondjuk egy vázát, s az nem tetszik túlzottan a megajándékozottnak. A következő alkalommal ő ajándékozza el, s így megy tovább a váza, mígnem valahogyan visszakerül az eredeti ajándékozóhoz... Ennek korszerű változatával ismerkedtem meg nemrég. Egy ajándékutalvánnyal történt az eset — kézről kézre járt hónapokon át (mivel határidő nélkül beváltható.) Végül is visszakerült az első helyre — első gazdája egy véletlenül rákerült golyóstollfirkantásról ismerte fel. Nem különösen csattanós a történet, ahhoz már túlságosan elcséDelt. Elgondolkodtat inkább — a kisebb vagy nagyobb összegű vásárlási utalványok értékéről. Arról az értékről, amit a megajándékozottnak jelent! (Eszembe sincs, hogy a kereskedelem üzletét rontsam, netán ostobaságnak kiáltsam ki az ajándékutalványt. Van haszna, sokszor könnyebbé teszi az ajándékozást — és persze valóban megvan az az előnye. hogy a megajándékozott azt vásárol vele. ami éppen neki tetszik. Viszont bennem — és biztosan még sok emberben — másfajta gondolatokat is ébreszt ..) Ajándék. Sok mindent tartalmaz a szó. Kedveskedést, meglepetést, érzelmeket... Ahogyan a szólás mondja: kapni öröm, de adni méginkább. És tudom: ezt a nagyobb örömet nem érezheti, aki vásárlási utalvánnyal lepi meg az ajándékot várót. Hiszen hol van az a kellemes, bizsergető izgalom, ami elnöti az ajándékozót, amikor töprengeni kezd. Mit vegyen, mi lenne a legjobb — minek örülne leginkább a mama. papa, feleség, gyerek, barát. Néha valóban fő is a feje, fáradságot is okoz az üzletek bejárása, de hiszem, hogy mindez megelégedéssé változik, amikor szemügyre veheti a vásárolt ajándékokat. Amikor elképzeli: mit fog szólni hozzá, hogyan ragyog fel a szeme, mosolyodik el. vagy ugrik a nyakába az, aki kapja... S mindezt betetőzi a valóság — a visszafojtott mosoly, mialatt ő kibontja a csomagot, az elégedett sóhaj, amikor láthatólag sikerült örömet szerezni. S itt bukkan fel az ellenvetés: na és, ha nem sikerül; ha műmosoly ül a megajándékozott arcára, mert egészen másnak örült volna? Erre nem lehet más válasz: minden az ajándékozón múlik. Mennyire ismeri a másik embert, annak kedvteléseit, szokásait, vágyait. Hogy valóban azt vegyen, ami örömet szerez. így válik valóban AJÁNDÉKKÁ a tárgy. Jelképpé — ami a tulajdonképpeni feladata! A szeretet, a hála, a ragaszkodás vagy a tisztelet jelképévé. T. Gy.
