Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

1977. január 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A szocialista tudatosság erejével ÍRTA:GYŐRI IHRE, AZ HSZMP KB TITKÁRA ■ ■ 1 érlegkészítés, az eredmények, a tapaszta- I ’ I latok összegzése folyik ezekben a na- |_LÜ pókban, hetekben mindenütt. A szocia­lizmus építésének minden területén szorgal­mas munka folyt. Elmondhatjuk, eredményes évet zárunk. A jól végzett munka eredmé­nyeire építve figyelmünket a jövőre irányít­juk. Jövőnk programja adott: a fejlett szo­cialista társadalom építése. Ez összehangolt politikai, gazdasági, kulturális és ideológiái munkát igényel. Fejlődésünk jelenlegi idősza­kában gazdasági feladataink megoldása, társa­dalmi viszonyaink fejlesztése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkülönböztetett fi­gyelmet a gazdasági építőmunkára.’ De tár­sadalmi előrehaladásunkkal, sokrétű, összetett feladataink elvégzésével együtt növekszik a tudati-ideológiai tényezők jelentősége. Köztudott, hogy a szocialista tudat nem alakul ki önmagától, automatikusan a gazda­sági eredmények, a javuló életkörülmények hatására. Ezért az eszmei nevelés szerepe is mind nagyobb lesz a fejlett szocialista társa­dalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tudati tényezők kölcsönösen hatnak egymás­ra, feltételezik az összehangolt fejlesztést. Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világnézeti állapotával is számolva ha­tározta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocialista társadalom felépítésének program­ját. A Központi Bizottság ebből kiindulva tűz­te 1976. október 26-i ülésének napirendjére a párttagság eszmei-politikai helyzetének vizs­gálatát, a pártpropaganda megjavításának fel­adatait. Az elfogadott határozat hosszú távra szól, megállapításai szélesebbek, mint a szer­vezett pártoktatás keretei. Egész népünk ér­dekeit, a fejlett szocialista társadalom építését szolgálják. □ propaganda szerves része a párt egész tevékenységének; segíti eszméink elfo­gadását, politikánk megértését, felada­taink megvalósítását. Célunk, hogy a XI. kongresszuson megszabott követelmények színvonalára emeljük a párttagság ideológiai felkészültségét, erősítve a politikai, szervezeti és a cselekvési egységhez nélkülözhetetlen esz­mei egységet. A párt egysége, eszmei-politikai kisugárzása döntő hatást gyakorol a tömegek gondolkodására, magatartására, világnézetére. Kommunisták és pártonkívüliek, marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesz­nek részt aktívan a szocializmus építésében. A pártegység erősíti a .társadalom politikai egységét. A társadalom politikai egységére építve pedig erősíthetjük a tömegek szocia­lista tudatosságát. A Központi Bizottság 1976. októberi ha­tározata értelemszerűen vonatkozik az állami, az egyetemi és tömegszervezeti marxista—le­ninista oktatásra; közvetlenül csaknem két­millió pártonkívülire. Társadalmi szükséglet­té vált nálunk az önálló eligazodási készség kifejlesztése, korunk tudományos világnézeté­nek, a marxizmus—leninizmusnak az elsajá­títása. Mind általánosabb az a felismerés, hogy politikai-ideológiai felkészültség nélkül nincs korszerű műveltség. A tudományos és tech­nikai forradalom lélegzetelállító felfedezéseit is csak jó világnézetű iránytű segítségével he­lyezhetjük el „hagyományos” világképünkben. De a felgyorsult társadalmi mozgások még- inkább igénylik ezt az eligazodási készséget. A fejlett szocialista társadalom építése so­rán felvetődő új kérdések helyes megválaszo­lása, a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggéseket értő és önállóan cselekedni képes embereket kíván. A fellendülő nemzet­közi kommunista mozgalom jelentős előretö­rése révén szintén új módon vetődnek fel, il­letve más megvilágításba kerülnek fontos el­méleti és politikai kérdések. Ezek óhatatlanul eszmecserék, viták — és1 /^mélyült tanulmá­nyozás, türelmes kezelés* esetén — kétségte­lenül az erőgyűjtés, s elvi alapokon nyugvó nemzetközi akcióegység forrásai. Pártunk propagandája, egész politikája és gyakorlati tevékenysége ugyanarra az alapra épül: a marxizmus—leninizmusra, építőmun­kánk elméleti értékű következtetéseire és {Jár­tunk, valamint a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom minden osztagának — különö­sen a Lenin alapította Szovjetunió Kommu­nista Pártjának — történelmi tapasztalataira. Fártunk politikáját is csak úgy érthetjük meg és támogathatjuk igazán, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, történelmi hátteret, amelyre alapozódik. A társadalmi osztályok és réte­gek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált, a dolgozó nép érdekeit kifejező politikája, forradalmi elmé­letünk alkotó alkalmazása hazánk konkrét vi­szonyaira. A magas fokú társadalmi tudatos­ság azonban feltételezi a marxista-leninista ismeretek megszerzését, gyarapítását, elmé­lyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasz­talás, a társadalmi aktivitás — szükséges a rendszeres és céltudatos tanulás. □ tanulásban — ahogy erre a párthatáro­zat felhívja a figyelmet — vissza kell nyúlnunk a klasszikusok műveihez. A klasszikus művekből alkotó módon elsajátít­hatjuk a társadalmi fejlődés — a kapitaliz­mus, a szocializmus, a kommunizmus — álta­lános elméletét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek a hamisítók­kal szemben. Hiszen azokat elmélyülten tanul­mányozzák a kispolgári és burzsoá ideológu­sok is és némelykor éppen a klasszikus taní­tások sajátos értelmezésével ignorálják a reá­lisan létező szocializmust, máskor a reális? létező szocializmus problémáit, az objektíve létező, szükségszerűen jelentkező és leküzdhe­tő ellentmondásait abszolutizálva, dramatizál­va vetik el a marxizmus—leninizmust. A klasszikusoktól felmérhetetlen segítsé­get kapunk a valóság elemzéséhez, a gyakor­lati feladatok meghatározásához és végrehaj­tásához. Megóvnak saját hibáinktól: a betűrá­gástól, a dogmatizmustól, a mechanikus gya­korlattól. De nem várhatunk tőlük „utasítá­sokat” a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogma- tizmus. A klasszikusok műveiből tehát ne té­teleket idézgessünk, hanem ismerjük meg azok lényegét, módszerét, a szellemét, az alapos és következetes gondolkodást sajátítsuk el. Az oktatás, a propaganda számára fontos kérdés: hogyan érvényesült a marxi, elmélet és módszer a forradalmi munkásmozgalom év­százados gyakorlatában és különösen pártunk immár csaknem hatévtizedes történetében. A magyar munkásság küzdelme, a kommunisták harca szerves része népünk történelmének, és így méltó helyére kell, hogy kerüljön nemzeti önismeretünkben, a hazafias nevelésben. De a magyar kommunisták harcának, sokoldalú ta­pasztalatainak reális bemutatása hasznos ta­nulságokkal is szolgál a jelenre és a jövőre, erősítheti az eszmeiséget, gyarapíthatja a po­litikai ismereteket, megóvhat bennünket a hi­báktól. Az ideológiai munka alkotó folyamat, a valóság szüntelen tanulmányozása, a szocialis­ta fejlődés törvényszerűségeinek feltárása, új kérdések megválaszolása. Így az ideológiai képzésben kiemelkedő szerepet szánunk a tár­sadalomtudományi kutatások eredményeinek, szocialista építőmunkánk elméletileg általáno­sított tapasztalatainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű pártunk XI. kongresszusa és a Központi Bizottság állásfoglalásainak tanul­mányozása. H supán esetlen megállapítás a Központi Bizottság október 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társadalom megte- §sének feltétele es egyben eredménye a szocialista életmód általánossá válása. A szo­cialista életmód a mindennapos tevékenység­ben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásával kölcsönhatásban fejlődik. A szo­cialista életmód új értékrendet teremt, amely a példamutatóan végzett munkában, az elkö­telezett politikai magatartásban, a kollektí­vákban, a munkahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tartalommal. A propaganda fontos feladata a kibonta­kozó szocialista életmód elemeinek feltárása és támogatása.” Nem azért szükséges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmód­dal kapcsolatos kutatásokat lezártnak, befeje­zettnek tekinthetnénk. Szó sincs róla. Csupán azért, mert érzékletesen bizonyította a prob­léma felvetésének, kezelésének helyes módját, az ok és okozati összefüggések, a kölcsönhatá­sok, a tudati tényezők, a nevelés szerepét. A határozat, amelyet teljes terjedelemben kö­zölt a decemberi Társadalmi Szemle és Párt­élet, kitér a fejlett szocialista társadalom épí­tésének lényeges kérdéseire, távlataira és ko­runk legidőszerűbb problémáira. Minden oktatási intézmény számára alap­elv, hogy az életre tanít, nevel. A marxista propagandamunkáról szólva talán felesleges is ezt hangsúlyozni, célunk az elmélet és a gyakorlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az elméleti tudás, a marxista felkészültség mércéjének tekintjük, hogy mi­lyen mértékben párosul az aktív társadalmi cselekvéssel, jó munkával, a szocializmus irán­ti elkötelezettséggel, példamutató magatartás­sal. Csupán azt a tudást értékeljük, ami a tár­sadalmi haladás szolgálatára, helytállásra, ki­állásra, a jó munkára ösztönöz, amely elmé­lyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meggyőző­dést és magas szintre emeli a szocialista tuda­tosságot. A politikai műveltség növelése tehát nemcsak az ismereteket gyarapítja, hanem egyben a személyiséget is gazdagítja, szemlé­letét, jellemét formálja, az emberi kiteljese­dést szolgálja. A ma alkotó-dolgozó generációk közül az ifjabb csak elbeszélésekből, olvasmányokból ismeri a korábbi évtizedek hősi időszakát. A fejlett szocialista társadalom korszakos fel­adatainak megoldásához is lelkesedésre van szükség. Alapos ismeretekre, következetesség­re, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szük­ség van szívre, meggyőződésre, érzelmi kötő­désre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Feladataink azonban sok szem­pontból nehezebbek mint a korábbi évtize­dekben. Hagy megvalósuljon az elmélet és a gyakorlat egysége, hogy teljesebb életet éljen az ember, az értelmen át jobban, hatásosab­ban kell az érzelmekig eljutnunk. Különösen a fiatal generáció soraiban. És főként olyan nagy hatóerejű kérdésekben, mint a szocialista módon való élés, dolgozás, tanulás, a hazafi- ság és az internacionalizmus. O z-új esztendő dolgos hétköznapjain tár­sadalmunk szocialista jegyeinek erősíté­sével, a nem szocialista jelenségek visz- szaszorításával, kiküszöbölésével segíthetjük az emberek, a közösségek, az ország további boldogulását. A hatásos propagandával is szolgálhatjuk a határozottabb, a magabizto­sabb haladást, az 1977. évi népgazdasági fel­adatok és a XI. kongresszuson hozott határo­zatok végrehajtását. NYÍREGYHÁZA: jósavárosi panoráma. (Elek Emil felvétele) PILLANTÁS A JÖVŐBE Egy napom — tíz év múlva ÚJÉV NAPJA: LELTÁR A MÚLTRÓL, PILLANTÁS A JÖVÖBE. EZÉRT A JÖVÖBE PILLANTÁSÉRT KO­POGTATTUNK BE A NYÍREGYHÁZI MÄJUS 1. TÉR EGYIK TÍZEMELETES TORONYHÄZÄBA ÖT CSA­LÁDHOZ. TÍZ-, HÚSZ-, HARMINC-, NEGYVEN- ÉS ÖTVENÉVESEKET KÉRTÜNK, MONDJAK EL; MI­LYEN LESZ EGY NAPJUK — TÍZ ÉV MÚLVA. BOROS ANIKÓ: — Ugye, tíz év múlva én már felnőtt leszek? Felnőtt, és agrármér­nök vagy agronómus. Ezt már megbeszéltük anyuval. Ő ezt ajánlotta, mert a legjobban az élővilág megy, és azonkí­vül nagyon szeretem a növé­nyeket, meg az állatokat. Tíz meg tíz az húsz. A húszéves már felnőtt. Erről az iskolá­ban beszélgettünk. Akkor majd tisztelettudónak kell lennem, mert a felnőttek olyanok. Nem lökdösődnek az utcán és segítik embertársai­kat. Át fogom adni a helye­met a buszon és olyan fel­nőtt leszek, aki jó. HLATKY ZSOLT: — Ha két évvel ezelőtt kérdeznek... Akkor azt hittem, most egye­temi hallgató leszek. Nem vettek fel. Sőt, tavaly a má­sodik jelentkezésem sem si­került. A két évi munka so­kat levett vakmerő terveim­ből. A geodéziai és térképé­szeti vállalatnál dolgozom, s munkámnak az a része a leg­kedvesebb, amelyik a mező- gazdasághoz kapcsolódik. Nem mondtam le a célomról. Akár nappalin, akár levele­zőn, mindenképpen tovább tanulok. Tíz év múlva már kertész üzemmérnök leszek Korán kelek, sietek a munka­helyemre, örömmel dolgozom Adok és kapok. Amit én ad­hatok, az a lelkiismeretes, becsületes munka, s amit kap­hatok, az a munkám elisme­rése. Nem, nem pénzre gon­dolok, az másodlagos. Har­mincéves koromban megbe­csült szakember leszek — er­re vágyom. Munka után ta­lálkozom a feleségemmel — már biztosan nős leszek — aki mindenben a társam, ba­rátom, aki másokkal és ön­magával szemben is igényes. Lakás, kocsi, ilyesmiken még nem gondolkodtam. A jövőbe nézve most csak azt látom, hogy értékes ember szeretnék lenni. GAZSI JANOS: — Negy­venéves leszek tíz év múlva, Gitta, a feleségem eggyel ke­vesebb. Sokkal nyugodtabb lesz az a napunk, mint a mai. Kevesebb lesz a roha­nás, nem fogunk kuporgatni, lemondani. Reggel munkába megyek, ugyanoda, az ÉL- GÉP-hez, ahol most dolgo­zom. Géplakatos vagyok, ak­kor is az leszek, esetleg mű­vezető. A feleségemnek köny- nyebb munkát keresünk. A Duna mellett fogunk lakni, kétszintes, kényelmes családi házban, alatta garázs, benne a kocsi, ha arra is jut. A te­lek már megvan. A fiam 17 éves lesz, gimnáziumba fog járni, a kislány még általá­nosba. Mindnyájan tanulni fogunk, mi a feleségemmel felváltva, hogy könnyebb le­gyen az időt beosztani. Már azt se tudom, mikor voltunk együtt moziba. Tíz év múlva mindenre jut időnk. Együtt fogunk sétálni, nagyok lesz­nek a gyerekek, este elme­hetünk színházba, moziba. Tervezzük majd közösen, hogy hová menjünk kirándulni, mit nézzünk meg külföldön. Egyszóval: nem úgy élünk majd, mint most. Nagy terve­ink vannak... IGNACZ TIBORNÉ: — Tíz év? Hű de nagy idő! KI gon­dolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy így fogok élni, mint most? Annyi gyötrődés, al­bérletben végig kínlódott évek után a lakásért elvállal­tam a házmesteri állást. Nem volt más választásom. Biz­tos, hogy egy-két évnél to­vább nem mehet így. Tíz év múlva? Újra lesz rendes munkaviszonyom, 'gyors- és gépíró vagyok. A nyolc órai munka után bezárom magam mögött az ajtót, s csak a csa­ládomnak élek. A férjemnek, akivel akkor 32 éves házasok leszünk. A fiammal, aki 31 éves lesz, s a menyemmel, akiről még nem tudom ki lesz és milyen, de akit nagyon szeretnék majd szeretni. Nyu­galomra vágyom, nem tétlen­ségre. Talán már egy unokám is lesz, aki arra vár majd, hogy mesét mondjon neki a nagymama. SZILÁGYI ISTVÁN: — Sokan azt mondják, ötven­éves korától már visszafelé számolja az ember az életét, s úgy gondolkodik, mennyi van még hátra? Ez nem igaz. Én úgy számolok: mi minden vár még rám! Elmúltam öt­ven, de még annyi energia, terv van bennem, hogy a fia­talok is megirigyelhetnék. Pedig harminc éve ráz a ten­gely, már magam is egy gép vagyok, része, tartozéka a kórházi kocsinak, amit veze­tek. 750 ezer kilométer — baleset nélkül. Az egymilliót szeretném elérni. Tíz év múl­va már nyugdíjas leszek. Ad­digra minden gyermekemnek lesz saját lakása, s abból áll majd a napunk, hogy az asz- szonyommal három részre osztjuk az időt. Minden gye­rekre egyformán jusson. Sor- rajárjuk őket, játszunk az unokákkal. Este elolvasunk minden újságot és könyvet, amire most nem jut idő. Nem keltenek fel éjszaka, hogy in­duljak oxigénért. Akkor majd a kocsit is másképpen veze­tem. Szórakozásból. Az uno­kákat ültetem be, hogy meg- kocsikáztassam őket. Alig várom, hogy nagyobbak le­gyenek. Békében, boldogság­ban élünk majd, erre vá­gyom. Baraksó Erzsébet 1976 ..leg“’fei Az idei esztendő „légijei­ből szedtünk össze egy cso­korra valót. Rekordmennyiségű almát vá­sárolt fel a gazdaságoktól és a termelőktől a MÉK Vállalat. A 19 ezer 300 vagonos felvásárlás­ra még nem volt példa a válla­lat történetében. A legsikeresebb évet zár­ta az idén az öntödei Válla­lat kisvárdai gyáregysége. A 450 ezer négyzetméteres ra­diátortermelése a gyáregység fennállása óta a legmaga­sabb. A mezőgazdasági nagyüzemek közül a legnagyobb búzatermést a Tiszalöki Állami Gazdaságban érték el: egy hektáron 52,7 má­zsát. Kukoricából a legtöbbet a tiszaeszlári Kossuth Termelőszö­vetkezetben takarítottak be: 64,4 mázsát hektáronként. A Nyír- lugosi Állami Gazdaságban téli almából 279 mázsát szedtek le egy hektárról. Jó étvágyunk volt 1976- ban. Sokat ettünk kenyérből és péksüteményből is. A mátészalkai és a nyíregyházi sütőipari vállalatok az idén dolgozták fel a legtöbb lisz­tet 5200 vagonra valót, ke­nyeret 5500 vagonnal készí­tettek, a rántott húsokhoz 50 vagon morzsát gyártot­tak. Süteményből 100 millió darabot vásároltunk, me­lyekhez 1 millió 600 ezer da­rab tojást használtak fel. A legolvasottabb könyv a me­gyei könyvtár statisztikája sze­rint a televíziós filmsorozat ha­tására Tolsztoj Háború és bé­kéje volt. A szerencse nem kerülte el megyénk lakosait ebben az évben sem. A legnagyobb to­tónyeremény összege 275 ezer 564 forint volt, s a legna­gyobb lottónyeremény 169 ezer 464 forint. Fortuna ke­gyelméből a 38. héten érke­zett meg a megyébe a leg­nagyobb értékű tárgynyere­mény. egy Zsiguli gépkocsi és két darab ötvenezer fo­rintos ötletutalvány. A legtöbb esküvőt július 17-én tartották. Ekkor 28 pár fogadott egymásnak örök hűséget. A kül­földiekkel kötött házasságok kö­zül a legkülönlegesebb egy Uganda! fiú és egy debreceni lány esküvője, a nyíregyházi há­zasságkötő teremben. Az elmúlt tíz év alatt idén volt a legkevesebb a jégve- réses napok száma. De a leg­később esett jég — szeptem­ber 15-én — okozta a legna­gyobb károkat. A rakamazi termelőszövetkezezetben a kár értéke meghaladta a 10 millió forintot. Balogh Júlia Sipos Béla

Next

/
Thumbnails
Contents